Menü
Sorozatok
Milyen lehet a magyar vidék 15 év múlva?

Magyar vidék

Milyen lehet a magyar vidék 15 év múlva?

Az adatok szerint a magyar vidék egyáltalán nem sorvad úgy, mint általában gondoljuk – itt az ideje, hogy megpróbáljunk optimistábban gondolkozni a jövőjéről. Lehet, hogy vidéken nem fognak kevesebben élni és nem lesznek szegényebbek, mint ma. Cikkünk gondolatkísérlet arról, melyek lehetnek a vidék fő vonásai 15 év múlva egy pozitív forgatókönyv szerint.

Bogyiszlói vándorló fák – Forrás: kadarka.net

 

A vidék, sokkal jobban van, mint hisszük

A vidékkel foglalkozók körében általános a borúlátás: A gazdaság és a munkahelyek még inkább a nagyvárosokba koncentrálódnak, folytatódik a munkavállalók elvándorlása, a falvak elöregedése. Azonban, ha ránézünk a számokra, nem teljesen ezt látjuk. Sőt!

Írásunkat nyomtatható pdf formában is letölheti – kattintson ide!

2010 és 2016 között a falvakban a nettó jövedelmek gyorsabban nőttek, mint a nagyvárosokban és Budapesten. A vidék és a nagyváros közötti bérkülönbség nagymértékben csökkent.

Az egy főre jutó éves nettó átlagos jövedelem településtípusonként- Forrás: KSH

A jövedelemváltozások regionális eloszlását nézve ugyancsak meglepő adatokat találunk. A háztartások nettó jövedelme Közép- Magyarországon nőtt a legkevésbé. A budapestiek jövedelmei picivel az átlag alatt nőttek – lassabban, mint az Alföldön és jóval lassabban, mint a Dunántúlon.

A főváros, a városok és a községek lakosságon belüli aránya évtizedek óta stabil.

Népességszám településtípusok szerint – Forrás: KSH

 

Mindez nem jelenti azt, hogy az egyes térségek népessége is stabil lenne. Az ország demográfiai térképe jelentősen változik: az ország központi és nyugati térségei felé áramlanak az emberek. (Erről részletesen írtunk korábbi cikkünkben). Pest megye lakossága jó húsz év alatt ötödével nőtt, vannak megyék (pld. Békés, Tolna) ahol több mint hetedével élnek kevesebben.  Azonban ez a belső átalakulás a településtípusok lakossági arányait nem érinti komolyan.

A jövedelmi és népességi adatok részletes elemzése majd feltárja a meglepő számok mögötti folyamatokat, azonban egy valamit nyugodtan kijelenthetünk: a magyar falu, a magyar kisváros nem sorvad. Érdemes felülvizsgálnunk a borús jövőképeket.

Az ország jövőjéről való gondolkozás általános képlete szerint, ami rossz, az folytatódik, ami jó, az bizonytalan. Persze ha az alapvető problémák elmúlnak, akkor minden sokkal jobb lesz.

Cikkünk más képletet használ: Minden nem lesz sokkal jobb, sok minden pedig ugyanúgy megy tovább, mint eddig. Vannak fontos tényezők, amelyek változását nem tudjuk befolyásolni. Néhány esetben meg nagyban rajtunk múlik, hogyan is alakulnak a dolgok. Ezek alapján érdemes azon elgondolkozni, milyen egy olyan nem is túl távoli, nem is túl közeli jövő, ami reális és derülátó. Nem l’art pour l’art dobjuk ki a magyar komorságot – csak a helyzet javulásával számoló felvetések ösztönözhetnek olyan cselekvést, ami túlmutat a meglévő állapotok védelmén.

Az Összkép magazin a magyar társadalom és gazdaság működéséről szól. Komoly elemző munkára épülő áttekintéseket készítünk, kutatások eredményeit foglaljuk össze és az országot jól ismerő vezetők, kutatók történeteit mutatjuk be arról, hogyan is működik a világunk. Kövessen minket, iratkozzon fel hírlevelünkre, ha szeretné mélyebben megérteni és felfedezni Magyarországot.

 

Sokszínű vidék – a kihívás ugyanaz: alkalmazkodni, egyben maradni

A magyar vidék sokszínű. Ugyanúgy beletartoznak a világtól elzárt szegény kisfalvak, a nyüzsgő fürdővárosok  és a nem mindig támogató környezetben működő külhoni magyar közösségek. Vannak települések, ahol egyre kevesebb, idős ember él, máshol pedig az infrastruktúra és az intézményrendszer fejlesztése alig bírja követni a népesség növekedését.

A munkaerőpiaci mozgásokat figyelve megkülönböztethetünk egy lüktető, egy ingázó és egy kimaradó Magyarországot – ahogy ezt korábbi cikkünkben tettük. Hasonlóan markáns térképet rajzolhatunk népszaporulat és a népvándorlás trendjei alapján (erről itt olvashat többet), illetve a területi tőke gazdasági és humán tényezői alapján (erről itt írtunk).

A nagy különbségek ellenére beszélhetünk magyar vidékről. Egyrészt mindegyik vidéki térség ugyanazzal a kihívással néz szembe: hogyan lehet sikeresen szervezni ott az életet, ahol kisebbek a léptékek és máshol működő központokhoz kell igazodni? Másrészt úgy tűnik, hogy a továbblépés útja is nagyon hasonló.

Ugyanazok a stratégiai irányok kínálkoznak a kivételesen szerencsés vidékeken (például a Balaton környékén), ahol a közeli városok és a turisták miatt sok jól fizető állás van és az olyan nehezebb sorsú falvakban (például Gyulaj), ahol főleg a távoli ingázás lehet a kényelmes élet alapja:

  1. Minél jobb pozíciót kell szerezni a nagy országos és európai hálózatok erőforrásaiért folyó versenyben. Lehet szó a kormány által osztott pénzekről, telephelyet kereső multikról, pihenőhelyet választó turistákról, kényelmes lakóhelyet választó családokról, a lényeg ugyanaz: a térségnek meg kell értenie a máshol élő, más logika szerint gondolkozó döntéshozók észjárását és ahhoz kell alkalmazkodni – összehangoltan, a térség egészének.
  2. Meg kell erősíteni a helyi közösséget és az azt egyben tartó identitást. Az odatartozás érzése tartja helyben az embereket. A vidéki ember attól erős, hogy tudja: hiába máshol a hatalom, a világ közepe ott van, ahol ő él. Az alku és az együttműködés képessége teszi lehetővé, hogy egy környék vállalkozói, polgármesterei ne magányos hősként küzdjenek. A piacért, a fejlesztési pénzért, a munkaerőért folytatott versenyben csak együtt lehetnek sikeresek.

Ahogy a fenti számok is mutatják, összességében működni látszik az alkalmazkodás és az egyben maradás stratégiája. Ez okot adhat a jövővel kapcsolatos bizakodásra – azonban a vidékekre helyezkedő nyomás nem fog csökkenni.

Régóta nem országon belül, hanem európai léptékben zajlik a verseny.

Évtizedek óta megszoktuk, hogy a szállítóikról, telephelyeikről országokat versenyeztetve döntenek a nagy nemzetközi cégek. A vidéken élők többsége ilyen nemzetközi üzleti rendszerekhez kötődő üzemekben, birtokokon dolgozik. A piac vastörvényétől és céghálón belüli alkupozíciótól függ az ingázók és a bérüzemek dolgozóinak keresete, az alvótelepülések ingatlanjainak értéke, a búza és a meggy felvásárlási ára.

Az utóbbi években a munkaerőért folyó verseny is teljesen nemzetközivé vált. A Balatonon azért is lett fontos a hosszabb szezon, hogy rá tudják venni a személyzetet: lehet itthon is olyan jó, mint Ausztriában. A vidéki fiatalok jó fele külföldön szeretne szerencsét próbálni.

Mindennek persze megvan a jó oldala is: a magyar jövedelmek növekedésének egyik fő motorja, hogy a miénk az egyik legnyitottabb és legkomplexebb gazdaság. Jó, hogy benne vagyunk a sűrűjében, csak állni kell a sarat.

Nézzük meg, hogyan lehet ez jó történet.

 

Méltón régi nagy híréhez

Hét pontban foglalható össze, miben is változhat tovább előnyére a magyar vidék.

Méltóságteljesebb élet

Egészség, biztonság, munka. A hétköznapi élet működésének alappillérei várhatóan megerősödnek a következő másfél évtizedben. Ha nem törnek meg a 2000 óta megfigyelhető trendek, a születéskor várható élettartam várhatóan 3-4 évvel lesz hosszabb. A bűncselekmények száma negyedével-ötödével csökkenhet. Hacsak nem üt be valami nagy válság, a munkahelyek száma és a fizetések tovább fognak nőni. Remélhetőleg ez az egzisztenciális javulás sok embernek nyújt lehetőséget arra, hogy kijusson a nélkülözésből.

Térségenként, élethelyzetenként más és más várható, mást és mást igényel a méltóságteljesebb élet. A kábítószerbe, alkoholba merült sorsúaknak segítséget a kiút megtalálásához és perspektívát egy tisztán is elviselhető élethez. A kirekesztetten élőknek elfogadást és közösséget. Az elöregedő, elnéptelenedő falvakban tisztességes szociális és orvosi ellátást és – bármilyen meghökkentő is ez fiatalabb korban – a közösségi élet egyik központi terét adó szép ravatalozót. A szegény és képzetlen emberek lakta vidékeken fűtött lakást, megbecsült kétkezi munkát és törődést. A beköltözés és népszaporulat miatt is növekedő agglomerációkban jó iskolát, óvodát, aszfaltozott utakat, közösségi tereket, az őslakosok és a bebírók közötti békét.

A fiatalokat leszámítva kevés ember sorsa változik meg gyökeresen, a térségek döntő többsége is azon a pályán fog mozogni, amin eddig. Többet várni nem reális, arra azonban van lehetőség, hogy 10-15 év múlva méltóságteljesebb legyen az élet – azaz a legtöbb ember elmondhassa, hogy jobb neki, mint a szüleinek volt hasonló élethelyzetben.

Sok vidék kertvárossá válik

A vidéki élet előnyei – nyugalom, közvetlenség, természet – megmaradnak, közben sok hátránya eltűnőben van. Az autó, a tömegközlekedés fejlődése az utazás idejét lerövidíti és élvezhetőbbé teszi. Az internettel a kommunikáció, a vásárlás, a kultúrafogyasztás és a munkavégzés földrajzi korlátjai is sokat veszítenek jelentőségükből.

Ez új életstratégiákat tesz lehetővé. Megnőhet a vidékre költöző idősek, gyerekesek aránya. A magasabb jövedelmű családok közül is egyre többen választhatják a nagyvároson kívüli életet, miközben oda kötődő munkájukat és társadalmi státuszukat megőrzik. Gyakoribbá és sokszínűbbé válhatnak a kétlaki életformák, melyekben egyre nagyobb súlyt kap a vidéki láb. A kényelmes, biztonságos és olcsó lakóhely vonzó lehet a külföldi évek után hazatérni vágyóknak vagy a nyugat-európai nyugdíjasoknak.

Sok vidék átalakul, kertvárosszerűbb lesz. Másmilyen közösségek fognak szerveződni, más szolgáltatásokat fog igényelni, a közszolgáltatások (pld. tömegközlekedés, oktatás, egészségügy) szervezési logikáját is át fogja formálni. Sok és sokfajta kísérletet, konfliktust és megoldást hoz ez a folyamat. Ezt megtervezni és irányítani lehetetlen és értelmetlen. A költözési hullámok mederben tartása és megfelelő támogatása lesz a nagy feladat.

Tetterős helyi közösségek

Az elmúlt évtizedek megmutatták, hogy az önmagukat megszervezni képes térségek tudnak élni a természet és a sors kínálta lehetőségekkel. Ahol ez sikerül, oda áramlik a magán és állami forrás, ott gyarapodnak a vállalkozások. Egy ilyen helyen lesz több munkahely, innen kevésbé költöznek el és ide inkább jönnek új lakók.

Sokféle alapja lehet ennek a szerveződésnek. Állhat a középpontban egy karizmatikus vezető, mint például Szentkirály polgármestere. Sok helyen a helyi értékekre épülő gazdaságból nő ki az együttműködés, mint ahogy azt a szekszárdi palack vagy a Balatoni Kör példája mutatja. Van ahol egy a helyi viszonyokat meghatározó nagyobb vállalat köré szerveződnek a helyi működés szabályai.

Az identitás, a helyi hagyományok (vagy a hagyományteremtés) mindenhol fontos elemei ezeknek a kezdeményezéseknek.  A helyi hálózat és a közös cselekvési képesség komoly eredmény, azonban mindez nem jön létre, ha nincs ott a lokalitáshoz kötődő spiritualitás – épüljön az a táj szeretetére, hagyományokra vagy valamilyen rendszeres közösségi eseményekre.

A helyi közösségek másik kulcseleme a gyakorlatiasság. Nem eszmék és nem intézmények mozgatják és tartják egyben őket, hanem személyes viszonyok és praktikus célok. Hely és helyzetfüggő, hogy éppen vállalkozó, politikus, pap, iskolaigazgató, közösségszervező-e a központi szereplő, milyen szervezeti keretekre épül rá az együttműködés. Ha kell, Leader közösségben, ha úgy jobb, egyesületben, ha abból lehet pénzt szerezni, klaszterben vagy szociális szövetkezetben, ha úgy célszerű, valamilyen politikai formációkban ülnek össze lényegében ugyanazok a szereplők – ennél fontosabb, hogy ismerik egymást, tudják, mit várhatnak egymástól.

A vidék jövőjének ezek a közösségek a legfőbb letéteményesei. Szerepük, stabilitásuk várhatóan növekedni fog, 10-15 év múlva még inkább ezek a hivatalos keretekhez mindig praktikusan illeszkedő helyi hálózatok lesznek a vidéki élet szervezői.

Bajai halászlé fesztivál – Forrás: bacskiskun.hu

A vidéki elit megerősödése

A helyi elit meghatározó figurái a vállalkozó, a külső hatalom embere, a közösségszervező és az értelmiségi. Az ő szerepük és pozíciójuk megerősödése szervesen összefonódik a vidéki élet jobbá válásával.

A vidéki vállalkozások 10-15 év múlva túl lesznek az első generációváltáson, az apjuk által alapított céget mostanában átvevő generáció akkor lesz legjobb éveiben: addigra rutint szereznek, saját képükre formálják a működést, lesz még életerejük a nagy célokhoz. Ha marad elég elszánás és rátermettség a vidéki vállalkozókban, hogy önállóságukat megőrizzék, akkor komoly vagyonnal és befolyással bíró réteggé válhatnak.

A helyi politikai vezetők, hivatalnokok, közszolgáltatók és az országos, nemzetközi vállalkozások irányítóinak szerepe várhatóan nem sokat fog változni. Ők egyszerre a térségi hálózatok központi figurái és a nemzeti vagy globális hálózatok képviselői. Ha minden jól alakul és megvan a lehetőségük és a képességük a két szerep összeegyeztetésére, akkor sikerül a helyi közösséget erősítő módon hasznosítaniuk a rájuk bízott erőforrásokat és pozíciókat. A cég, az országos hatalom elégedett lesz embere teljesítményével, akit segítő helyiként fogad el, fogad be a közösség.

A helyi élet fontos résztvevője az iskola, a hitélet, a társadalmi vállalkozás vezetője, illetve a szociális segítő munka, a társasági, kulturális események szervezője. Ezeket a közösségszervező embereket a kihívás, az elhivatottság és a közösségi elismerés egyszerre teszi többé, mint munkaköri feladataik ellátójává.

Az identitásra és gyakorlatiasságra épülő helyi közösségek kultúraszervező és közélet-alakító ereje és ambíciója várhatóan megnő, ez idővel a vidéki szellemi lét új formáit és intézményeit hozhatja létre. Népfőiskolák lesznek ezek, kulturális fesztiválok, online felületek vagy klubhálózatok?– Valószínű ezek valamilyen ma még ki nem talált keveréke. Ezek a szellemi terek a magyar közgondolkozás és kultúra megújulásának fontos elemei lehetnek. Ahogy korábban már írtunk róla, a média, a közélet, az értelmiség komoly működési zavarokat mutat –a vidéki élet szellemi műhelyeinek komoly szerep juthat az ország szellemi megújulásában.

Megerősödő szervező központok

A vidéket megerősödése együtt jár a térségek életét szervező intézményi keretek megszilárdulásával. Ahol a lehetőségek adottak, ott a helyi közösségek és vezetőik fogják kialakítani ezeket a kereteket. Ahol kevés a lehetőség és nincs erős szervező közeg, ott az állami szerepvállalással létrehozott intézményi keretek segíthetik a térség működtetését.

15 év múlva kialakulhatnak a közhatósági, közszolgáltatási működésnek azok a formái, amelyek egyrészt az önszervező térségeknek kellően rugalmas keretet nyújtanak, másrészt képesek a mindennapi működést szervezni a ziláltabb területeken.

Másfél évtized alatt kiforrhatják magukat a jelenlegi heterogén és szűk települési határok logikájától elszakadó önkormányzatiság keretei. Kialakulhatnak a közfeladat-ellátás olyan formái, melyekben egymást erősítve jelenhet meg a helyi szempontok érvényesítése és a nemzeti elvárások képviselete. Egyes témákban a központi államszervezés épít majd a helyi egyeztetésekre, más ügyekben az önkormányzatiság keretei vagy szintjei alakulhatnak át.

Versenyképes vidék

A piaci pozíciójavulás és a termelékenység javulása miatt nőhet a nemzetközi gazdasági hálózatokba bekapcsolódó vidéki vállalkozások teljesítménye.

Az nem fog változni, hogy a vidéki dolgozók legnagyobb része az iparban, összeszerelő, és alkatrész-gyártó üzemekben és építkezéseken fog dolgozni. A vidéki termőterületek nagy részét pedig továbbra is a globális logika szerint szervezett mezőgazdaság fogja hasznosítani. 15 év múlva is nagy gazdasági láncok kicsi fogaskerekeibe viszik majd a buszok az ingázókat, a gabonasiló melletti ipari park könnyűszerkezetű csarnokai előtt fognak parkolni a biciklik.

A következő tényezők alapján bizakodhatunk abban, hogy az üzemekben megtermelt érték, az ott megkereshető bér nőni fog:

  • Az európai és hazai demográfiai trendek miatt a cégek fognak versenyezni a dolgozókért és nem fordítva. Ez felfelé nyomja a béreket, ami a termelékenységet javító szervezési és a technológiai fejlesztésekre ösztönzi a vállalatokat.
  • A nemzetközi láncokhoz kapcsolódó hazai cégek vezetőinek tapasztalata akkumulálódik, a tőkepiac fejlődésével a fejlesztések megvalósíthatóbbá vállnak. Idővel kialakulnak azok a területi, ágazati modellek és együttműködések, amelyek csökkentik a felvásárlókkal szembeni kiszolgáltatottságot.

Kisüzemi reneszánsz

Sok területen van rá lehetőség, hogy a magyar középcégek megerősödjenek és a foglalkoztatás, a növekedés fontos szereplőivé váljanak.

A borvidékek, a fürdők a leglátványosabb példái annak, hogy az tud gyarapodni, magas jövedelmet biztosítani, aki egyedit kínál. Sok más területen működő vállalkozó is kitanulta, hogyan nyújthat valamiben rendkívülit, hogyan specializálódjon különleges igényekre. Az ő vállalkozásaikban képződik tőke, ők erősítik egy vidék értékteremtő képességét.

A vidéki léptékben is életképes, nagy hozzáadott értékű cégek megerősödésének leggyakrabban említett motorja, hogy egyre erősödik a helyit, eredetit kereső minőségi fogyasztás. A bor-, az étterem-, a sörforradalom következtében manufaktúrák sora jött létre. Az erősödő belföldi turizmus, a minőségi és bio élelmiszerek iránti növekvő igény hatása hasonló.

A vállalkozói képességek erősödésének fő faktora az idő. Ez egyrészt az évtizedek alatt felhalmozódó tapasztalatokban ölt testet – mást és máshogyan csinál egy fuvarozó ma, mint 30 éve, amikor egy IFÁval kezdte. Emellett sok vállalkozó tudatosan készítette, készíti fel örökösét, hogy ne a csataréten kelljen majd megtanulnia harcolni – menjenek el egy jó üzleti iskolába, vagy tanulják ki Ausztriában, hogy is kell vinni egy panziót. A sikerhez szükséges menedzsmenttudás másik forrásai a multivilágból kipörgő emberek. Kiégett vagy a cégösszeolvadások miatt munkanélkülivé váló menedzserek, a gyerekvállalás után a nagyvállalati ritmussal inkompatibilitásba kerülő nők kamatoztatják kicsiben korábbi ismereteiket és kapcsolataikat.

A kis- és középvállalkozások megerősödésének harmadik fő forrása a jelenlegi intézményi korlátok megszűnése lehet. Ahogy korábban írtunk róla, a magyar kkv-k termelékenysége 20 %-kal marad el a többi visegrádi ország átlagától – elsősorban a támogató intézmények gyengesége és a magas szabályozási és adminisztrációs terhek miatt.

A fogyasztói forradalom, a vállalkozói kultúra erősödése és az intézményi korlátok lebontása erős lökést adhat a kisebb üzemek megerősödéséhez, sok helyen és sok ágazatban történhet meg az, amit a borvidékeken vagy a Káli-medencében látunk. Előre nem mondhatjuk meg, hol és hogyan fog feltörni ez az erő, hiszen pont a vállalkozói kreativitás és valóságteremtő erő fogja létrehozni az értékteremtés új formáit.

 

Lehet ez máshogy is

Persze, van negatív forgatókönyv – nem is egy. Ahogy 2008-ban, jöhet egy előre nem látható válság. Újabb afrikai, közel keleti konfliktusok hatására több millió bevándorló jelenhet meg az Unió ritkábban lakott, rosszabb érdekérvényesítő képességű területein. A technológiai átalakulás feleslegessé teheti a munkások nagy részét vagy a szervező- és tudásközpontok felé terelheti a jövedelmeket. A világkereskedelmi szabályok átalakulása törékennyé teheti a magyar agráriumot. A fiatalok nyugatra vándorlása teljes térségeket roppanthat össze. Az etnikai konfliktusok élesedése bénító lehet. Eddig nem ismert drogok vagy hasonló hatású technológiák tömegeket dönthetnek apátiába. Egyes térségek, rétegek elszegényedése és elkeseredetté válása alááshatja a közbiztonságot. A hatalmi pozíciókért folyó versengés megbéníthatja az állam működését. Jöhetnek rossz döntések, természeti katasztrófák, járványok.

Tarpa, 2001 – Forrás: tarpa.eu

Sokféle rossz dolog történhet a következő években, valószínű akarva-akaratlanul fog is történni. Most azonban nem ezekről van szó. Inkább azzal foglalkozunk, hogy milyen tényezőktől függ az előbb felvázolt pozitív jövőkép megvalósulása.

 

Mi múlik rajtunk?

Sok minden függ attól, hogyan alakul a világ, sok minden meg helyben fog eldőlni. Azonban van egy köztes szint, ahol nem a helyi atyafiak vagy a globális erők dolgoznak. Sok minden múlik az állami döntéseken, illetve azon, hogy milyen viták, milyen mozgalmak alakítják majd a vidék sorsát.

A releváns világgazdasági folyamatok, a technológiai és migrációs trendek, a magyar vidéket érintő uniós politikák várható hatása fontos történetek. Nem csak azért érdemes velük foglalkozni, mert úgyis begyűrűznek, hanem azért, mert sokban rajtunk múlik, hogy hogyan.  Azonban mi most foglalkozzunk azzal, mi az, ami itthon dől el.

A felvázolt optimista jövőkép szempontjából hét dolgot tartunk különösen fontosnak.  Ebből az első négy kapcsolódik egyértelműen az állami feladatokhoz, az utóbbi három elem kimutat az igazgatási keretekből.

Sok helyen állami szerepvállalás nélkül nem tartható fenn a vidéki élet.

Vannak és lesznek is területek, települések Magyarországon, amelyek nem biztosítják a megélhetést az ott élők jelentős részének. Sokan elköltöznek az ilyen helyekről – elsősorban a fiatalok és a jobb képzettségűek. Az ilyen szomorú vidékeken a munkát vállalni nem tudók vagy nem akarók és az öregek lesznek többségben. Ezeken a helyeken, így vagy úgy az állam szerepe elkerülhetetlen: biztosítani kell a közszolgáltatásokat, csak támogatással teremthetőek munkahelyek, a dolgozni nem tudókat el kell tartani, fenn kell tartani a rendet.

Az oktatás színvonala különösen fontos az egyes térségek életképessége szempontjából.

Magyarországon a történelmi szakadozottság miatt a jövedelem leginkább az iskolázottságon múlik. Nagyrészt ezen múlik az emberek munkaerőpiaci értéke, másrészt sokban ettől függ társadalmi státuszuk. Ahogy korábban írtuk több mint 90 ezer vidéki gyerek jár olyan általános iskolába, ahol a végzők több mint fele nem rendelkezik a középiskola elvégzéséhez szükséges minimális olvasási készségekkel.

Az önkormányzati rendszer logikájának újragondolására van szükség.

Méretükben nagyban eltérőek az önkormányzatok Magyarországon, legtöbbjük nagyon kicsi. Az ebből következő anomáliáknak komoly szerepe volt az önkormányzati rendszer pénzügyi csődjében. Ez a helyzet lehetetlenné teszi, hogy az önkormányzatok érdemben vállalni tudják a felelősséget azokért a közfeladatokért, amelyeket legjobb lenne helyi szinten szervezni.  A szétaprózottság és a méretkülönbségek miatt a településhatáron túlmutató helyzetek kezelése nehézkes, a kormányzat aktív közvetítő szerepe helyi ügyekben is elkerülhetetlen. Másik oldalról a települési autonómia nagy érték, a helyi identitás fontos eleme. Érdemes lenne újragondolni, hogyan lehetne a helyi élet szervezését jobban szolgáló önkormányzati rendszert kialakítani.

A kisvárosok térségi szervező erejének megerősítésére van szükség.

A kisvárosok az egyes térségek szervező központjai. Itt koncentrálódnak a munkahelyek, a piaci és a közszolgáltatások, az állami hivatalok. A vidék gazdasági prosperitása, lakosságmegtartó képessége nagyban múlik a helyi központ perspektíváin. Fontos, hogy ezek a települések megerősítsék pozíciójukat, szervezőképességüket, vonzó lakóhelyek maradjanak. Ahol pedig nincsenek ilyen térségi gócpontok, érdemes lenne elgondolkozni, milyen fejlesztésekkel lehetne pótolni a hiányukat.

A vidéket jobbítani szándékozó gondolkozás fókuszába kerüljön a helyi identitás, a helyi közösségek erősítése.

A vidék jövőjét helyben formálják. Ennek keretei és motivációja azon múlik, mennyire érzik az ott élők fontosnak és lehetségesnek, hogy alakítsanak viszonyaikon. Az állam adhat eszközöket és feladatokat, de célokat nem igazán. Ezek kijelölése és megvalósítása az ott élők dolga. El kell fogadnunk, hogy a helyi közösség erején és motivációján múlik, hogy mennyivel történik több valahol annál, mint amit az előírások és a szerződések megkövetelnek.  Ezért fontos a helyi és a lokalitás szerepét hangsúlyozó országos mozgalmak erősítése, az ezeket támogató tevékenységek ösztönzése.

Kerüljön előtérbe a vidéki elit hálózatainak és intézményeinek megerősítése.

A magyar vidék sorsa elsősorban az azt szervező vállalkozók, politikusok, közösségszervezők és értelmiségiek kezében van. Ők a magyar köznemesség. Fontos lenne társadalmi megbecsültségüket és szerepüket erősíteni. Hasznos lenne olyan fórumokat, formákat létrehozni, ahol az ő problémáik és gondolataik vannak a középpontban.  Nem nekik kellene a vidéket értelmező nagyvárosi technokrácia és értelmiség gondolatait és nyelvét követni, hanem fordítva. Nekünk, technokratáknak és értelmiségieknek kellene az ő problémaérzékeléséhez és nyelvéhez igazítani a saját munkánkat.

A gazdaságfejlesztési erőfeszítések szánjanak kiemelt figyelmet a vidéki léptékhez illeszkedő méretű üzleti modellek megerősítésének.

Hasznos lenne, ha az üzleti innovációt támogató tevékenységek nem csak a pénzügyi megtérülésre fókuszálnak, hanem arra, hogyan lehet bizonyos társadalmi kihívásokat segítő üzleti modelleket kidolgozni. Komoly eredmény és dicsőség, ha Magyarországon oldanak meg egy a világ élvonalát lekötő informatikai problémát, ezzel az egész világot tesszük jobbá – és az ötletgazdán kívül valószínűleg egy nemzetközi informatikai céget teszünk gazdagabbá. Azonban sok vidéki vállalkozási és munkalehetőséget teremtünk, ha arra találunk megoldást, hogyan lehet üzletileg megtérülő módon alkalmazni 25 képzetlen embert eldugott helyeken, vagy, hogy hogyan és milyen feltételekkel lehet helyi iparos termékeket piacképessé tenni.

A Dráva – Forrás: wikipedia.org

 

Nézzünk bizakodóan a jövőbe

Elsőre furcsa volt átváltani az optimista gondolkozásra. A biztató jövőről Örkény novellája ugrik be. Még inkább hozzászokott az ember, hogy a vidékről úgy beszéljünk, ahol mindig minden rosszabb lett és lesz – az Összkép korábbi felmérése is ezt a megközelítést erősítette meg. Azonban a vidéki nettó jövedelmek növekedésének adatai, a településtípusok népességarányának meglepő stabilitása meggyőzött minket, hogy érdemes kipróbálni milyen, ha elhagyjuk a romlástörténet sémáját.

A vidék nem vész el, csak átalakul. Egyes térségek lefelé mennek, mások felfelé. Eltűnt a tömegeket foglalkoztató mezőgazdaság, feljövőben vannak a nyugodt, tágas és zöld környezetet igénylő ingázók. A régi szellemiség azonban sokban megmaradt és meg is fog maradni: a hagyomány, a kötődés a közösség ereje, az áttekinthető lépték szeretete és az alkalmazkodás kényszere. Elég komoly hajtóerőt jelent ez a megközelítés – ezért is logikus optimistának lenni a vidék jövőjével kapcsolatban.

 

Kérjük, szóljon hozzá!