Hazánk járásainak fejlettségét és helyzetét a területi tőkével mérhetjük, ami nem elégszik meg a pénzben jól kiszámolható adatok vizsgálatával. A területi tőke a járások anyagi adottságai mellett a megfoghatatlan gazdagságot: a kultúra erejét és a társadalmi energiákat is figyelembe veszi. Az eredményekből jól látszik, hogy hazánkban Budapest és a megyei jogú városok kiemelkedően jó helyzetben vannak, de akadnak meglepő eredmények is ebben a mintázatban. Az Összkép térképei friss és pontos képet adnak arról, hogy milyen helyzetben vannak ma a magyarországi járások és települések.
A legjobb helyzetben a következő térségek vannak: a megyei jogú városok, Budapest, az ország északnyugati része; a hagyományos vidéki központok, mint Gyula, Körmend vagy Jászberény, valamint a Balaton környéke és néhány nagyváros agglomerációja például Székesfehérvár, Pécs és a főváros körüli területek. Ezek a térségek alkotják Magyarország legvirágzóbb világát.
Az északkeleti területeken, az Ormánság délnyugati részén és Fejér megye déli részeiben találkozunk a legnehezebb körülményekkel. Ők a lemaradók – ezeknek a térségeknek a kilátásai is rosszak.
Materiális jellemzőket vizsgálva a főváros környéke és az ország északnyugati része van a legjobb helyzetben. A humán tényezőket vizsgálva kiegyenlítettebb a térkép, a megyeszékhelyek szerepe a meghatározó.
Honnan tudjuk ezt? A terülteti tőke számítások összegzik az 2011 és 2015 közötti időszakra a járások adatait – járásonként 156 adatot. A területi tőke egyszerre fejezi ki a térségek gazdagságát és kilátásait. A megközelítés a járások olyan adottságait is figyelembe veszi, amelyekre a térségek jövőbeli prosperitása épülhet.
Lássuk a részleteket, hogyan alakulnak a magyar járások helyzetének pénzben jól mérhető jellemzői, illetve a jólét nehezen megfogható alkotóelemei. Ha a szélsőségek érdeklik, a cikk végén olvashat az ország legjobb és legrosszabb helyzetben lévő tíz százalékáról.
Fehér foltok az ország közepén
Meglepőnek tűnhet, hogy Fejér megye déli része és a kunszentmiklósi járás a legrosszabb helyzetűek kategóriájában található. Hasonlóan, Gyál környéke is rosszabb helyzetben van, mint azt váruk volna egy Budapest agglomerációjába tartozó járás esetében.
Az elemzés mélysége okozza a szokatlan eredményeket. A területi tőke kutatás keretében szakértők Magyarország minden településére tizennégy értéket mértek ki, melyek összesen 77 indikátort sűrítettek magukba. Ez az egyik legösszetettebb területi, gazdasági kutatás Magyarország térségeiről. Az új megközelítés új eredményeket szül: felszínre hoz olyan lappangó hiányosságokat, melyektől eddig eltekintettünk, ugyanakkor rámutat addig nem ismert erősségekre is.
Vannak pozitív meglepetések. A térkép szerint nagyon erős adottságokkal bíró régió a Dél-Alföld keleti része, főleg Békéscsaba és környéke. A Zemplén térsége pedig kiemelkedik a klasszikusan elmaradottnak gondolt Észak-Kelet-magyarországi térségből. Hasonlóan meglepő, hogy a legjobb helyzetben lévő térségek közé sorolhatjuk a jászberényi, a gyöngyösi és a Dunántúlon lévő tabi járást is.
Térképeinket A területi tőke és magyarországi dimenziói című kutatásból és a kutatást összegző könyvből (Oláh-Szabó-Tóth (szerk.) 2017: A területi tőke és magyarországi dimenziói) készítettük. A kutatók rengeteg mutatót használtak fel, hogy képet alkothassanak Magyarország térségeiről. A KSH és a TEIR adatbázisainak szűrésével kiválasztották a legfontosabbakat, melyeket összesítve számszerűsítették a magyar járások területi tőkéjét.
A kötetet Oláh Miklós szociológus, a Balatoni Integrációs Nonprofit Kft. kutatásvezetője, Tóth Balázs István, közgazdász a Soproni Egyetem adjunktusa és Szabó Pál geográfus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docense szerkesztette. A kutatásban részt vett még Fodor-Kun Eszter geográfus, Horváth Áron közgazdász, Sápi Zoltán geográfus, Farkas Máté geográfus, Kabai Gergely néprajz- és társadalomkutató. Így összesen tizenegy szociológus, közgazdász és geográfus dolgozott azon, hogy a lehető legpontosabban mérjék fel hazánk térségeinek helyzetét és lehetőségeit. A könyvről összefoglalót olvashat ITT és ITT.
A területi tőke fogalma egységesen kezeli, mennyire sikerült egy térségnek felhalmoznia az ember számára értékes tényezőket, illetve azt, hogy mennyire lesz képes a térség a jövőben prosperálni. Ahol régóta tart és erőteljes a tőke felhalmozódása, ott az életszínvonal növekszik, a lehetőségek spektruma kitágul.
Két csoportra bonthatjuk a területi tőkét: materiális és immateriális tényezőkre. Hibát követnénk el, ha csak a materiális tényezők alapján mérnénk fel egy terület helyzetét, mert a termelésen, a jövedelmeken és infrastrukturális fejlettségen kívül sok más tényező is befolyásolja a területek által biztosított életkörülményeket és lehetőségeket. Ez motiválta a csapatot a kutatásban is: „a gazdasági, társadalmi egyenlőtlenségek materiális mutatókkal történő megjelenítésétől […] gyakran a laikus tapasztalatok is eltérnek”- áll a kötet borítóján.
A kötet célja, hogy az eredményekhez vezető utat is bemutassa. A területiség vizsgálatának módszertana nagy szakmai kihívást jelent. A kötetet lektorálta Németh Nándor, szakmai lektora Csite András volt. Összesen 156 indikátor vizsgálata után 77-et sűrítettek össze 14 faktorban, majd hazánk minden településére kiszámolták a faktorok értékeit. A faktorértékek aggregátuma adta a végső eredményeket, amiket a fenti térképen láthatunk.
A pénzben jól kifejezhető, anyagi javak összességét olyan adottságokkal mérték, amelyeket a gazdasági elemzések szoktak figyelembe venni. Ezek például a jövedelmek, a foglalkoztatottság, az épített környezet, az intézményi ellátottság, az infrastruktúra, a természeti környezet, a szolgáltatások, a szabadidős lehetőségek és a vállalkozások jellemzői.
Külön vizsgálták a nehezebben megragadható, de a települések helyzetét erősen befolyásoló társadalmi, demográfiai és kulturális tények összességét. Ezt a következő tényezők állapotának feltérképezésével tették mérhetővé: képzettség, internethasználat, népességváltozás, öregedés, vándorlás, helyi politika, felsőfokú oktatás, színházak, kultúra, eltartottság, közoktatás és közegészségügy.
Anyagi szempontból az északnyugati területek valóban jól állnak
A fenti összegzett eredményből csak a gazdasági, az infrastrukturális és az intézményellátottsági jellemzőket vizsgálva az látszik, hogy kiemelkedően jó helyzetben vannak az északnyugati járások, a Balaton környéke és Budapest. Az Észak-Alföld, Bácska déli része és Baranya déli járásai viszont nehéz helyzetben találják magukat.
Meglepő, hogy az ország második legnagyobb városa, Debrecen és járása is a legnehezebb helyzetű járások között van, valamint az ország közepén lévő Martonvásári és Ráckevei járás is a környezeténél gyengébb eredményekkel rendelkezik, hiába Budapest közelsége.
Pozitív meglepetés a Zemplén, Szatmár vidéke, a Balassagyarmati, a Komlói és a Jászberényi járás. Ezek a területek a „legjobb helyzetű” és a „közepesnél jobb helyzetű” kategóriákba kerültek.
Közgazdász szemmel az északnyugati területekre tolódik el az ország súlypontja, azonban a kép sokat változik, ha a kulturális, társadalmi dimenziókat is figyelembe vesszük.
Humán szempontból nem dől fel a térkép
Kiegyensúlyozottabb képet kapunk az ország járásainak gazdagságáról, ha a humán tényezőket vizsgáljuk. A képzettségi, szociális és kulturális tényezők alapján keleten és nyugaton is találunk jó helyzetben lévő területeket és elmaradottabb térségeket egyaránt.
Az ország élvonalában a fővárost és agglomerációját, a megyei jogú városokat, a Balaton vidékét és a Dél-Alföld egyes térségeit találjuk. A legrosszabb helyzetű járásokat az ország északi és keleti határvidéke, valamint az Észak-Alföld mellett a Kis-Alföld déli részén, a Mezőségben és Dél-Somogyban találjuk.
Sok a meglepetés azon a térképen, mely a képzettséget, internet használatot, népességváltozást, öregedést, vándorlást, helyi politikát, felsőfokú oktatást, színházakat, kultúrát, képzettséget, oktatás és az egészségügy állapotát méri.
Ebben tekintetben kedvező helyzetben vannak a Táti, a Velencei, a Gyöngyösi, a Szarvasi, a Mezőtúri, a Jászberényi járások. A Zemplén és a Hajdúság ugyancsak jobb képet mutat, mint a környezete. A Debreceni járás nagyon érdekes abból a szempontból, hogy itt a legnagyobb a különbség a területi tőke pénzben jól mérhető és a humán tényezőket összesítő elemei között. Az első szempontból a legnehezebb helyzetű kategóriában, a második alapján a legjobbak között van a második legnagyobb magyarországi város környéke.
A területi tőke alapján felálított toplista és a legrosszabb helyzetűek
Végezetül nézzük, mit mutat az Összkép térképe arról, melyek az ország legjobb és legrosszabb helyzetű térségei a területi tőke szempontjából.
A legjobb helyzetben lévő járások: Budapest, Pécsi, Egri, Szegedi, Székesfehérvári, Szombathelyi, Győri, Tatai, Zalaegerszegi, Veszprémi, Debreceni, Budakeszi, Dunaújvárosi, Balatonfüredi, Soproni, Békéscsabai, Dunakeszi és a Szentendrei járás.
A legnehezebb helyzetben lévő járások: Hajdúhadházi, Nyíradonyi, Cigándi, Ibrányi, Kemecsei, Kunhegyesi, Mezőcsáti, Derecskei, Balmazújvárosi, Baktalórántházi, Szikszói, Nyírbátori, Encsi, Hevesi, Nagykállói, Püspökladányi és a Mátészalkai járás.
[Sassy_Social_Share]
Szólj hozzá Te is, hogy teljesebb legyen az Összkép!
A sorozat további cikkei