Együtt élni a bajjal – Hogyan formál át minket a válságok kora?

Negyedik éve, a koronavírus járvány kitörése óta tart a globális válságok sorozata – és még nem látszik a vége. Mitől sűrüsödnek össze a válságok? Hogyan hat ez az egyénre, a világra? Erről szól a világ vezető Think Tankjeinek 2023-as írásait áttekintő Ez nem átmenet, hanem az új kor maga című sorozatunk harmadik része.

 

A világ vezető agytrösztjeinek elemzései szerint a geopolitikai, technológiai átalakulások mellett öt nagy bajból fonódik össze a mindennapok részévé vált bizonytalanság.

• Makroökonómiai nehézségek – A világgazdaság régi biztonságos működésének vége. Amerikában most épp jók a mutatók, Európában és Kínában azonban elég sok a nehézség. A gazdasági motorokat több mint egy évtizeden át a kamatok alacsonyan tartásával felpörgetni kívánó megközelítés inflációba fulladt, a járvány és háború generálta nagy állami költési programok pedig az államadósság emelkedéséhez vezettek. A stimuláló eszközök kifulladóban vannak, a költségeik azonban itt maradtak velünk.
• Orosz-ukrán háború– Keleten a helyzet változatlan.Többnyire a szankciók, az ukrán gazdaság és a majdani újjáépítés konkrét dilemmái jelentek meg az elemzésekben – viszont a háború közvetett jelentősége ennél jóval jelentősebb. Úgy tűnik, ez a konfliktus hozza napvilágra a mélyben már régóta formálódó új világműködés logikáját.
• Energiabizonytalanság – Az energiaellátás kérdése felértékelődött és a geopolitikai játszmák egyik fő aspektusává vált. Európa hozzáférése az olcsó, stabil és biztonságos energiához egyre jobban megkérdőjeleződik, Kína szerepe és pozíciói pedig erősödni látszanak.
• Globális felmelegedés – A globális felmelegedés csillapításának ügye a politikai prioritások között hátrébb húzódott, azonban intézményesülése tovább tart. A think tankek a klímasemlegességet szolgáló finanszírozási és technológiai ügyekre fókuszáltak ebben a témakörben.
• COVID – A járvány már lecsengett, az elemző agytrösztök az utólagos hatások elemzésével foglalkoznak.

Térségenként eltérő a helyzet, más a nézőpont. Európa és az USA a relatív pozícióvesztéssel és a társadalmi feszültségek növekedésével küzd. Afrika egyik oldalról a konfliktusok, másik oldalról a gyors fejlődés kontinense. India egyszerre dolgozik az űrbeli pozíciói javításán és az ivóvízellátás általánossá tételén. Kína belső ügyeiről az elemzésbe bevont ottani elemző műhelyek nem írnak, a világ többi részén egyszerre tartanak az erősödés megállíthatatlanságától és figyelmeztetnek a növekedés kifulladásának veszélyeire.

Az emberek, a vállalatok, az országok életében világszerte meghatározóvá vált a válságmenedzsment. A nagyívű víziók, a hosszú távú tervek, az értékalapú normák és intézmények erősítése kevésbé hangsúlyos, mint a hirtelen nehézségek kezelése.

 

Honnan jönnek a villámok?

Ötödik éve érezzük úgy, hogy viharban élünk. Nagy kérdés, hogy tényleg megváltozott-e a világ, vagy csak a rossz szerencse, a nézőpont változása tünteti fel új színben a dolgokat?

Lehet, hogy csak pechünk van – véletlenül sűrűsödtek össze a dolgok. A bajnak mindig van esélye. A járvány egészségügyi, a háború geopolitika, az infláció gazdasági probléma, a felmelegedés régóta tart. Attól, hogy egy napon lyukad ki a bicikli kereke és törik össze a rakott krumplival teli jénai tál, még nem kell egyből összefüggést keresni köztük. Ha csak a rossz szerencse mindennek az oka, azon nem nagyon van mit magyarázni. Amíg nem dobunk hatost, nem léphetünk tovább.

Gyakori magyarázat, hogy valakik valahol valamit nagyon elrontottak. A globális tudás- és intézményrendszerek gazdái elaludtak. Nem szántak elég energiát a potenciális veszélyek feltárására és az azokat kivédő megoldások kidolgozására. A figyelmeztetések ellenére nem léptek, vagy legalábbis nem kellően határozottan cselekedtek. Sokan jelezték előre például a globális járvány kockázatát, a világméretű pénznyomtatás tarthatatlanságát és azt, hogy a sarokba szorítottság erősíti Oroszországban az agresszív fellépés motivációját – de csak utólag vették komolyan őket.

Ez a megközelítés azonban magában nem vezet messzire. Ha a világ működését meghatározó intézmények kulcsemberei jól teljesítették a velük szembeni elvárásokat, akkor nem velük van a baj, hanem az elvárásokkal. Pontosabban azzal, hogy az elvárások nem úgy változtak, ahogy jó lett volna. Ez azonban már nem gondatlanság, hanem valami mélyebb probléma. Ha ezek a kulcsfigurák nem jól tették a dolgokat, akkor vagy az őket kiválasztó mechanizmusok hiányosságainak (megint mélyebb) okait kell feltárni, vagy egyszerűen nem jó emberek kerültek a meghatározó pozíciókba – azaz pechünk van.

 

Elég sok jel utal arra, hogy a világot látjuk másképp. Háborúk, válságok, természeti csapások mindig voltak, csak jobban elfogadtuk vagy kevésbé vettük észre őket. Az ideológiai változások, a világ összekapcsoltabbá válása és a tájékozódást, tájékoztatást átformáló digitális technológiák formálták át azt, ahogy a világra nézünk.

Egyrészt elkopott a hidegháború vége utáni magabiztosság és eufória. Hiába volt jó úgy hinni, a történelemnek mégsincs vége, a politika és a gazdaság mégsem javítja ki és fejleszti önmagát, a tudomány, a technológia nem kínál minden bajra bizonyítottan hatásos orvosságot.

Másrészt nagyobb lett a tempó. Gyorsabban, könnyebben, olcsóbban mozog az információ, a tőke, az áru, az ember – minden. Ettől a világ órajele megnőtt, miközben a természet és az emberi gondolkozás és érzékelés működésének üteme nem változott. Nagyobb sebességnél gyorsabban rohan a táj, nagyobb a baleset, ha kisodródunk a kanyarban. Másrész, ha felpörög a játék, a reakciók hirtelenebbek, meredekebben emelkednek fel a nagy sikerek, buknak alá a vesztesek.

Harmadrészt átalakult a tájékozódás és a tájékoztatás. Az internettel nem csak gyorsabb lett az információ, hanem jóval jelentéktelenebbé váltak az információkat feldolgozó, értelmező, szűrő közvetítők. A hírfolyamot nem csak hatalmi érdek, nem higgadt szerkesztői körültekintés szelektálja, hanem érzelmeinkre apelláló algoritmusok. A veszélyre ösztönösen figyelő természetünkre építve kontroll és értelmező csillapítás nélkül zúdul mindenkire a sok korábban elképzelhetetlennek, sohasem látottnak bemutatott katasztrófa és kockázat.

A valóság értelmezését nagyban megváltoztatja az is, hogy átalakult az életünket szervezők értékajánlata: a kényelem helyett a védelem a meghatározó ígéret. A fogyasztók, szavazók kegyeit kereső állami és vállalati marketingesek egyre inkább a veszélymentesebb életet ígérik nekünk a jobb helyett. Okozhatja ezt az emberi viselkedés ösztönösségének mélyebb megértése, a nyilvánosság előbb említett átalakulása vagy a termékek és szolgáltatások kényelmesebbé tételének nehézsége.

 

Törékenyebb, átrendeződő világ

Többről van szó annál, hogy most már jobban észrevesszük a bajt. Sok jel utal arra, hogy törékenyebbé válik a világ és mélyen átalakul a gazdaság, a társdalom logikája, a kommunikáció működése.

A globlizációval a világ sokkal összekapcsoltabb, homogénebb lett. A fogyasztás, a kultúra hasonlóbbá vált, az elitek hasonló szellemben irányítanak, a nagyvállalatok leányai a központ által meghatározott szellemben működnek. A betegségek, válságok terjedése nem ütközik korlátokba. A hasonlóbb kihívásokra hasonlóbb válaszokat adnak az egyformább és összekapcsoltabb szereplők  Sokkal gyengébb a sokféleség kínálta védekezőképesség és kevésbé segíti a jó megoldások megtalálását a megközelítések különbözősége.

• A progresszív felvilágosodás eszményének repedezése – Van egy negatív mellékhatása annak, hogy a 90-es évek magabiztos globális receptkönyvét elveszítettük, az emberi viselkedést és a társadalom szerveződését jobban értjük. Gyengébb az iránytű, hiányzik a közösségi cselekvést katalizáló közös értelmezési keret. Ez nehezebbé teszi a döntést és annak elfogadását, elfogadtatását.
• A technológia a szervezőképesség elé futott – A digitalizáció következtében olyan intenzitással dől ránk az információ, olyan erővel sodor minket a kommunikáció, hogy ehhez még nem tudtunk alkalmazkodni. Még kialakulóban vannak azok a szervezési technikák, intézményi formák, közösségi megoldások, filozófiai koncepciók, amelyek révén ez az áradat jó irányba vinne és nem elsodorna minket.
• A természet visszaszól – Az emberek egyre nagyobb száma, természetformáló hatása olyan mértékben károsítja a természeti környezetünket, hogy az globális méretű kihívásokat, konfliktusokat okoz (pld. felmelegedés, járványok, népvándorlás).

 

Nagy átalakulás

A hatalom, a gazdaság átrendeződött, a technológia fejlődése bizonyos erőforrásokat és képességet leértékelt, másokat fel. Nem megrogytunk, hanem bedőlünk a kanyarban. Sorozatunk előző két cikke mutatja be a nagy átalakulás két fő folyamatát: a Föld nagy térségei közötti erőviszonyok megváltozását és a világ digitális térbe költözését.

Új világrend című írásunk arról szól, hogyan alakítja át az erőviszonyokat a fejlett nyugati világ fejlődésének lassulása, Kína előretörése, Ázsia és Afrika népességnövekedésben testet öltő fejlődése, hogyan értékelik fel ezek a folyamatok a biztonsági és hatalmi szempontokat a piaci logika rovására.

Homo Sapiens Digitalis című cikkünk bemutatja, hogyan formálja át az internet kiteljesedése, a mesterséges intelligencia a gazdaság játékszabályait, a nyilvánosság szerkezetét, az államszervezést.

 

Fájdalmasabb de izgalmasabb kor jön

Bármi okozza a válságok sűrűsödését, a globális elemző központok anyagai böngészve úgy látszik, ez a közeljövőben sem fog megváltozni. Az elmúlt években egyre inkább megtanultunk együtt élni a válsághelyzetekkel. Máshogy kell szerveznünk életünket, mind magánemberként, mind vállalati, nemzeti vagy globális léptékben. Hét pontban foglalható össze, miben (lesz) más az élet a Viharok Korában, mint ahogy korábban megszokhattuk.

1. Válságműködés állandósulása – Az egymás után vagy egyszerre érkező kihívások kezelése viszi el a legtöbb energiát. A működésben a folyamatos tökéletesítésre kevesebb figyelem juthat, felértékelődnek a rutinok, az azért felelős szereplők és eszközök. A hosszú táv még messzibbé, tervezése elnagyoltabbá válik.
2. Biztonság, rugalmasság szempontjainak erősödése – A folyamatos alkalmazkodás felértékelődik az emberek, szervezetek biztonságuk megvédésére a rugalmas válaszadás képességére fókuszálnak. Fontosabbak lesznek a tartalékok, a szövetségek. A döntéshozatal minden porcikájába beköltözik a kockázatértékelés.
3. Növekvő költségek – A válságelhárítás, a megelőzés, a kockázatcsökkentés költségeket jelent. Ez egyrészt felértékel bizonyos tevékenységeket (védelem, biztosítás, szövetségépítés, információgyűjtés stb.), másrészt a fogyasztástól von el forrásokat.
4. Növekvő konfliktusok – Minden egyes hirtelen esemény új törésvonalat hoz létre vagy a régieket mélyíti el. Válságonként mások a nyertesek és a vesztesek, eltérőek a megfelelő válaszlépésekkel kapcsolatos vélemények érdekek. Ez több feszültséget jelent – helyi, országos, és nemzetközi szinten egyaránt. Egyszerre kell erősebben dolgozni a konfliktusok megelőzésén, csillapításán, illetve készülni arra, hogy szükség esetén jól jöhessünk ki belőlük.
5. Változó közgondolkozás – Nyugalom és fejlődés esetén a fejlődés hozamainak elosztása, az ígéretes összefogások megszervezése körül forog a világ. A hasznos ambíciók védelme, az együttműködés erősítése kap hangsúlyt. A jó intézmények építésével, az elesettek integrálásával foglalkozunk. Bizonytalanságok esetén a szolidaritás, a felelősség, a közösség, a hatalom koncepciója a közös védekezés köré csoportosul: Ki milyen baj esetén kapjon segítséget? Kinek mi a felelőssége a védekezés erősítésében? A közösség fontosabb lesz, a fegyelmezettség felértékelődik a jobbító szándékhoz képest.
6. A világ sokszínűbbé, tagoltabbá válása – A válságok máshogyan érintik az egyes országokat, társadalmi csoportokat, így azok helyzete, élményei egyre jobban eltérnek. Ettől a gondolkozásmód, a vágyak és értékek közötti különbségek is nőnek, és a hirtelen kihívásokra adott válaszok is mások és mások lesznek.
7. Innovatívvá tesz a valósággal való találkozás – A gyakori kihívások esetén nem csak a többre vágyók, hanem a korábbi szintet tartani akarók is új megoldások kidolgozására kényszerülnek. Akarva-akaratlan kreatív energiák szabadulnak fel, a csapások és próbálkozások mindenkit tanulásra, közös gondolkozásra ösztönöznek. A szokások, a status quo őreinek tekintélye csökken, a másképp gondolkozás perspektívái kitárulnak.

Nehezebb, bizonytalanabb de izgalmasabb kor jön. Nem csak a védekezés, az azt segítő véd- és dacszövetségek értékelődnek fel, hanem a bátor gondolatok és próbálkozások is. Fájdalmas felállni a biztonságot adó, kényelmes fotelből, de reméljük kompenzálja majd a kevesebb komfortot a sok inspiráló újítás. Magyarország számára ebben persze nincs is olyan sok újdonság, évszázados tapasztalataink vannak a hirtelen és kiszámíthatatlan változásokról. Reméljük, hasznunkra válik ez a túlélési kényszerekből keletkezett kreativitás.

 

 

Olvasd el ezt is!