A szegények sikeres felzárkóztatásához sokszor nem a szándék vagy a pénz hiányzik, hanem annak megértése, hogy egy-egy program mitől működik, vagy éppen mitől nem. A társadalompolitikai programok sikeréhez ezért nagyban hozzájárulhatnak a hatásvizsgálatok. A HÉTFA Kutatóintézet ezeknek a tapasztalatairól tartott konferenciát. A konferencia egyik előadója, Antonio Silva az Összképnek is mesélt munkájáról.
Hogyan lehet a vidéki, elszigeteltebb településeken az érettségizőket arra buzdítani, hogy továbbtanuljanak, akár az otthonuktól messzebb, valamelyik egyetemen? Karrier tanácsadással? Egyetemi szórólapokkal? Vagy egy levéllel, melyet egy kortársuk ír nekik az egyetem első évfolyamából? Egy brit kutatóintézet, a Behavioural Insights Team (BIT) ez utóbbi megoldást választotta egy Nagy-Britannia szerte végzett kísérletében. Sikeresen: a személyre szóló leveleket kapó diákoknál 3,3 százalékponttal növekedett az egyetemre jelentkezők száma.
Április 28-án konferenciát tartott a HÉTFA Kutatóintézet a társadalompolitikai hatásvizsgálatok tapasztalatairól. A meghívott kutatók azt mutatták be, hogy hogyan járulhat hozzá a társadalompolitikai intézkedések eredményességéhez, ha jobban megismerjük a résztvevők ösztönzőit és a környezetüket meghatározó intézmények működését.
Antonio Silva előadása a HÉTFA konferenciáján
A konferencián a BIT munkatársa, a portugál származású Antonio Silva is előadott. Silva biológusként végzett, majd viselkedéstudományt tanult Londonban. Doktoriját a konfliktus és együttműködés természetéről írta, ekkor kezdett el jobban érdeklődni aziránt, hogy a különböző életszituációk hogyan befolyásolják az emberi viselkedést egy-egy döntéshelyzetben.
Csak egy apró gesztus
A mindennapi döntéseinket számos olyan tényező befolyásolja, amelyekre nem is gondolnánk. A körülöttünk élőktől és a környezetünkből érkező hatások, a sztereotípiák és az érzelmek mind befolyásolják az ösztönös választásainkat és döntéseinket. Automatikusan, szinte gondolkodás nélkül hozunk döntéseket, akár olyan helyzetekben is, melyeknek hosszútávú hatása lehet az életünkre. A hátrányos helyzetben lévőket gyakran hátráltatják ezek a tényezők. Kutatók szerint a szegénység olyan többszörös bénító hatással lehet az agyra, amit meg sem érthet az, akit nem szoktak megoldatlan problémák leblokkolni. Nem csoda: egyszerre kell a pénzügyi gondokkal, az idő szorításával, az előítéletekkel és a folyamatos aggodalommal megküzdeni, úgy, hogy nem tudjuk, mikor lesz vége.
Fotó: Pixabay
Vegyük például a pénzügyi megtakarításokat. Stabil anyagi helyzetben lévők is hajlamosak a jelenlegi bevételekre koncentrálni, anélkül, hogy számolnának a jövőbeli kiadásokkal. A szegénység pedig olyan folyamatos bizonytalanságot okoz, amiben az ember végképp nem gondol a holnappal: ilyenkor nagyon nehéz kilépni a szegénység csapdájából. „Számos programban hagyományos pénzügyi képzéssel és tanácsadással próbálnak segíteni a rászorulókon, hogy jó döntéseket hozzanak. Egy kísérletből azonban kiderült, hogy sokkal hatékonyabbnak tűnik az, ha képzés helyett hétköznapi, „hüvelykujj szabályokat” adunk át a szegényeknek. Olyan egyszerű tanácsokra kell gondolni, minthogy a háztartásra szánt pénzt tartsák külön.”
A cikkben bemutatott eredmények egyik legfontosabb módszere az orvostudományból kölcsönzött és a közgazdaságra alkalmazott Randomizált Kontrollált Kísérlet (RKK – angolul Randomised Controlled Trial, RCT). A kísérlet lényege, hogy az érintett csoportot véletlenszerűen választják szét, majd a részcsoportok tagjai különböző ellátást, kezelést kapnak. Ennek az egészségügyből ismert esete, amikor a betegek egyik csoportja placebót, a másik fele gyógyszert kap. Fejlesztéspolitikai esetén a kezelés különböző konstrukciókat jelent. A megközelítést részletesen bemutató A szegények gazdálkodása című könyvről itt olvashat összefoglalót.
Silva mesélt egy kísérletről, melyben több különböző csoportot hoztak létre. Az egyik csoportban minden ment úgy tovább, mint korábban, a többi csoport tagjai számára pedig egy (gyermekeik tanulmánya) illetve több megtakarítási célt (tanulmányok mellett egészségügyi tartalék, nyugdíj) tűztek ki. Ezen belül is variáltak: voltak, akik borítékot kaptak a megtakarításaik tárolására, és voltak, akik nem. Az eredmény azt mutatta, hogy az egyetlen kitűzött cél jóval nagyobb megtakarításhoz vezetett, mint a többszörös cél. Ráadásul még többet tudtak megtakarítani azok, akik borítékot kaptak. „Egy másik, Indiában végzett kutatásból kiderült, hogy még jobban növekednek a megtakarítások, ha a borítékokba egy fotót teszünk a gyermekeikről. Ez emlékezteti őket arra, hogy milyen fontos célért is küzdenek. Egészen kicsi beavatkozással is el lehet érni óriási változásokat.” – tette hozzá.
A Behavioural Insights Team (BIT) egy londoni székhelyű kutatóintézet, melynek küldetése, hogy kutatásaival egyre szélesebb körben alkalmazza a viselkedéstudomány eszközeit és eredményeit. Empirikus felméréseket végeznek, minden kutatásukat kísérletekre alapozzák, mert az az elsődleges szempontjuk, hogy megértsék: egy adott rendszerben mi az, ami működik és mi az, ami nem.
Hátrány az iskolapadban
A szegénység azonban nemcsak a pénzügyi gondolkodást és előrelátást tudja blokkolni. Sokszor nem is a nélkülözés mindennapi tapasztalata predesztinálja rosszabb teljesítményre az embereket, hanem a szegénység, a kirekesztettség tudata.
„Az emberi elme elképesztő dolgokat képes produkálni. Egy amerikai kísérletben IQ tesztet töltettek ki egy bevásárlóközpontban vásárló emberekkel. Nem volt különbség az alacsony és magas jövedelemmel rendelkezők eredményei között. Mindez megváltozott, amikor megkérdezték tőlük azt, hogy ha az autójuk elromlana, ki tudnák-e fizetni az 1000 dolláros javítási költséget. Az ezt követően kitöltött IQ teszteken a magas jövedelemmel rendelkezők ugyanúgy teljesítettek, az alacsony jövedelemmel rendelkezők eredményei viszont drasztikusan romlottak.”
Fotó: Pixabay
A brit intézet egyik kutatásában olvasási és számolási nehézségekkel küzdő felnőttekkel foglalkoztak, akik egy képzési programon vettek részt. Megfigyelték, hogy a programból sokan kimaradtak a menet közben tartott egyhetes szünet. A program néhány, véletlenszerűen kiválasztott tagjának személyre szóló sms- t küldtek, melyben arra biztatták őket, hogy, habár nehéz a tananyag, ne adják fel. Azok, akik sms-t kaptak, nagyobb arányban vettek részt és sikeresen teljesítették a vizsgát is.
„Mindenki tudja, hogy mennyit számít egy számunkra fontos ember, egy rokon vagy barát támogatása, ha valamiért küzdünk. Sokkal kitartóbbak vagyunk, ha tudjuk, hogy van mellettünk valaki, akinek számít a sikerünk. Ha rá tudjuk venni a rokonokat és barátokat, hogy fejezzék ki támogatásukat, máris tettünk valamit azokért, akik mondjuk tanulási nehézségekkel küzdenek.” – mondta Silva az Összképnek.
A köz szolgálatában
A viselkedés, az alapvető motivációk megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy segíteni tudjunk a hátrányos helyzetűeknek. Sokszor nem is nagy beavatkozásokról van szó, hanem egy-egy apró gesztusról, hétköznapinak tűnő tettről. De vajon mindenhol működnek ezek a beavatkozások?
Silva szerint, habár vannak kulturális különbségek, a nélkülözésben élők viselkedése hasonló szerte a világon. Lényegében ugyanaz logika működik mindenhol, a helyspecifikus részletek azonban sokszor komoly szerepet játszanak. Például több országban bevezették, hogy a kiskereskedelemben a vásárlások után járó számlák hátoldalára lottószelvényt nyomtattak. Ennek hatására megnőtt a befizetett adó, mert a vásárlók odafigyeltek, hogy megkapják a számlát. Ez a módszer azonban nem működik Egyiptomban, ahol a lottózás, mint szerencsejáték, kulturálisan elutasított.
„Az a célunk, hogy ezzel a megközelítéssel, a viselkedéstudomány eszközeivel olyan súlyos és komoly jelenségek felé forduljunk, mint amilyen a családon belüli erőszak vagy a magányosság. Továbbá meg akarjuk értetni a közvéleménnyel és a kormányokkal, hogy egy probléma kezelésében nem szégyen elbukni, mert abból lehet tanulni. A lényeg, hogy a végén megtaláljuk a legjobb megoldásokat.”
A viselkedéstudomány jövője tehát abban áll, hogy segít megérteni az emberi viselkedés mozgatórugóit, megmagyarázza azt a sajátos logikát, melyet kívülállóként gyakran nem értünk. „Ha megértjük az emberi döntések mögötti okokat, akkor jobbá tehetjük a közszolgáltatásokat, ezzel pedig hozzájárulhatunk, hogy az emberek jobban éljenek.”
A sorozat további cikkei
Sokszor erős a szándék, megvan a forrás a szegények problémáinak enyhítésére, a felzárkózás megkönnyítésére, mégsem sikerül értékelhető változást elérni. Gyakran az a kudarc oka, hogy nem értjük, hogy egy program mitől működik, vagy éppen mitől nem.
Magyarországon a versengés megítélése annyira negatív, hogy az ellenséges reakciók miatt az emberek gyakran még a győzelemtől is tartanak – derül ki Fülöp Márta szociálpszichológus vizsgálataiból. Pedig a versenynek fontos szerepe van a fejlődésben és a tanulásban – ha tisztességes körülmények között, kölcsönösen elfogadott játékszabályok alapján zajlik. Az évszázadok alatt kialakult hozzáálláson változtatni nem egyszerű; szerencsére azonban nem is lehetetlen.
