A 21. század új világrendjében az állam szerepe felértékelődik. Védőpajzs és problémamegoldó szerepet várunk tőle, habár sokszor az állami túlszabályozás köti gúzsba a fejlődést. Milyen erők állnak a háttérben? Min múlik, hogy az állam képes lesz-e megfelelni a növekvő elvárásoknak?
Az állami szerepvállalás jelentőségét növeli több folyamat. Felértékelődik a biztonságpolitika, hatalmi kérdéssé válik a kereskedelem és a technológia. Erősödnek a társadalmi feszültségek, komolyabb kontrollt kíván a digitalizáció és az AI mindent átható előretörése. Másik oldalról a demokrácia sikerébe vetettt hitt csökken, a közbeszéd elszáll a buborékokban. A túlszabályozás miatti versenyképesség-csökkenés fenyegetése erősödik, az országhatárokat nem ismerő globális működésű digitális technológiák és vállalataik súlya nő.
A bizonytalanság korában az állam erősödése nélkülözhetetlennek tűnik, de éppúgy veszélyt jelent, mint a cselekvés hiánya. Képesek lesznek-e a politikusok és a köz szolgái egyszerre garantálni a stabilitást, a versenyképességet és az innovációt? Hogyan érheti el az államműködés a növekvő feladatok sikeres elvégzéséhez szükséges minőséget?
Munkánk az Összkép korábbi években írt hasonló elemzéseinek módszertanára épít. 18 vezető nemzetközi think tank 659, 2024-ben publikált tanulmányát dolgozta fel. Földrajzi bontásban (Európa, Egyesült Államok, Kína és a Távol-Kelet, valamint a Globális Dél) és tematikus tengelyek mentén (nemzetközi politika, gazdaság, technológia, társadalom és fenntarthatóság) elemeztük a világ vezető intézeteinek gondolkodását.
A világ vezető agytrösztjeinek 2024-es elemzései szerint az államnak új összhangot kell találnia a beavatkozás és a rugalmasság között, hiszen két irányból is nyomás alatt áll. Kívülről a globális instabilitás és a gyengülő nemzetközi szervezetek kényszerítik erősebb szerepvállalásra, belülről pedig, a technológiai kihívások, a társadalmi feszültségek és a regionális kihívások.
A gazdaságpolitika iránytűje a szuverenitás erősítése
Korábban hasznot és fejlődést hozó erősségnek tartották az erős nemzetközi gazdasági kapcsolatokat és nyitottságnak nevezeték. Ma már kockázatokként tekintenek a külföldi értékesítésre, az importra, és kitettségnek hívják. Ahogy korábbi cikkünkben bemutattuk, hatalmi kérdés, nemzetbiztonsági tényező lett a külkereskedelem. Ha importálsz, függeni fogsz az eladótól, a kereskedelmi utakat lezáró katasztrófák, válságok esetén pedig nem érkezik meg a fontos áru. Ha exportálsz, a vevőd bármikor megvámolhat vagy nemzetbiztonsági okokból kizárhat a piacról. Az export-import tranzakciók állami védelem nélkül kockázatosak, kormányzati támogatás nélkül nehezen működnek.
Másik oldalról az egyes államok hatalmi súlyának fontos eleme a gazdasági erő, ami felértékeli a hazai gazdaság méretét, versenyképességét, válságállóságát. Egyre erősebb az igény, hogy az állam biztosítsa a gazdaság növekedését szolgáló üzleti környezetet, ösztönözze az innovációt, támogassák a technológiai fejlődést. Ennek érdekében a közszféra egyre mélyebben épül be a gazdaságba. Tevékeny alakítója a nemzetközi kereskedelemnek, egyre aktívabb az innovációban. Egyre több pénzt mozgat, egyre komolyabb adó-, vám- és szabályozási eszközrendszert használ az gazdaságpolitika.
A nemzetközi szervezetek gyengülése
A nemzetközi szervezeteken nő a nyomás az erősödő nemzetközi feszültségek következtében. Egyre több az elvárás, a megoldandó ügy, ahogy gyakoribbá válnak a háborúk okozta válságok, erősödnek a gazdaság nemzetközi turbulenciái. A gyors és hatékony reagálás erőforrásokat, hatásköröket kívánna, azonban a nemzetállamok inkább csökkentenék támogatásukat, mint növelnék. Ennek az az oka, hogy a kormányok nemzetközi szervezetekbe vetett bizalma és erősítésük motivációja gyengül, ahogy a külpolitikák homlokterébe a szuverenitás védelme és a saját érdekek határozott képviselete kerül.
Komoly innovációk, a tevékenységek és a működés alapos átalakítása nélkül az elmúlt évtizedek patinás nemzetközi szervezetei elveszíthetik relevanciájukat. Feladataik vagy ellátatlanul maradnak vagy átveszik őket az abban érdekelt országok, illetve azok eseti koalíciói.
A technológia hatalmi tényező
A globális gazdaságban a technológia elsősorban gazdasági kérdés volt. Aki előbb talált ki egy új terméket vagy jobb gyártási eljárást, az profitot és piaci részesedést hozó versenyképességi előnyhöz jutott, értékesíthető szellemi jogok tulajdonosává vált. A töredezett világban a technológiai előny már inkább jelent befolyást, fenyegetési potenciált. Értékét már kevésbé jövedelemben, egyre inkább hatalmi súlyban mérjük: Mennyire vagyunk kiszolgáltatottak mások szállításainak vagy infrastruktúráinak, mennyire támadhatóak az informatikai rendszereink, mennyire látjuk mások adatfolyamait, mekkora a katonai potenciálunk?
Ezáltal a technológiák fejlesztése, védelme, megszerzése, átadása nemzetstratégiai üggyé vált. Irányainak meghatározása, finanszírozásának biztosítása, hasznosításának szervezése egyre inkább állami feladat.
A társadalmi feszültségek csillapítást várnak
A think tankek elemzései szerint nő a bizonytalanság, a türelmetlenség a társadalmakban. Erős a félelem, hogy a bevándorlás és a technológiai változások felforgatják a munka és megélhetés megszokott rendjét. Mindenhol megjelennek az elöregedés, a növekvő drogfogyasztás, a digitalizáció és az AI-hoz való alkalmazkodás kihívásai. A korábbi évekhez képest háttérbe szorult, de a megoldandó feladatok listáján előkelő helyen szerepel a klímaváltozás témája is.
Az állami tevékenységek körének bővítésére, hatásosságuk erősítésére késztetnek ezek a társadalmi nehézségek.
Nem csupán többet, hanem mást és jobbat is
A világ változásai nem csak többlet feladatokat rónak az államra. A digitalizáció és a hatalmi versengés erősödése a működés logikáját is átalakítja.
A technológia egyik oldalról új megoldásokat kínál a közfeladatok szervezésére, másik oldalról az adatvédelem, az alkalmazási kockázatok újfajta szabályozást igényelnek – miközben biztosítani kell, hogy a biztonsági szempontok érvényesítése ne lassítsa az innovációt, és ne ássa alá a versenyképességet. A mesterséges intelligencia, a kvantumtechnológia és a biotechnológia köré épülő állami stratégiák új iparpolitikai gondolkodást követelnek. A szabályozók azonban csak futnak az események után, az államok kiszolgáltatatottak a fejlesztéseket integráló nagy cégeknek, amíg nem érik utol a piacot.
A világ mindegyik régiójában úgy érzik, hogy az államműködés jelenlegi rendje nem nyújt eleget elvárásaik teljesítéséhez. Európát egyre jobban sokkolja, hogy lemarad a versenyképességi versenyben, hatalmi súlyát saját gazdasági és társadalmi pozíciójának megőrzéséhez is erősítenie kellene. Az Egyesült Államok számára Kína előretörése a kihívás, hegemóniája megőrzését látja veszélyben a jelenlegi gazdaság- és társadalomszervezés keretei között. Kína belső ügyeibe a think tankek nem nyújtanak betekintést, számukra a növekedésüknek erőt adó globalizáció rendjének felbomlása és a demográfia jelent kihívást. A Globális Dél államait az motiválja, hogy minél nagyobb mozgásteret teremtsenek maguknak a nagy erőközpontok között.
A világ átalakulása mindenhol arra figyelmeztet, hogy más eszközökre, más módszerekre, komolyabb teljesítményre van szükség.
A világ átalakulásával az azt mozgató főszereplőknek is meg kell újulnia
A világ vezető elemző műhelyeinek tanulmányaibóljól kirajzolódnak az államok által megoldandó nehézségeket: a változó globális viszonyokhoz való alkalmazkodás vagy azok formálása, az információk áramlását és a világ működését átformáló technológia fejlesztése és szabályozása, a növekvő bizonytalanság, az erősödő társadalmi feszültségek kezelése. Egyszerre kerül a feladatok listájára a hatalmi képességek erősítése, a gazdaság dinamizálása, a biztonság növelése.
Picit olyan ez, mint amikor egy filmben a korábban lenézett, a kocsma sarkában üldögélő rendőrtől várják, hogy rendet tegyen a városban. Attól, akivel egyébként több gond is van. Az állam ugyanis nem csak megoldása, hanem része is a problémának.
- Általános jelenség, hogy a kormányok nem képesek finanszírozni kiadásaikat. Az államadósság az Atlanti-Óceán mindkét felén komoly probléma – egyrészt a közvetlen kamatterhek jelentős mértéke miatt, másrészt mert az éves GDP mértékét meghaladó államadósság-állomány a gazdaságpolitikai mozgásteret is jelentősen beszűkíti.
- Amerikában a megosztottság, az EU országaiban a karizmatikus vezetők hiányának formájában jelennek meg a politikai cselekvőképesség korlátai. A demokrácia önszervező mechanizmusai már nem biztosítják a fejlődést, ahogy erről tavaly részletesen írtunk. A kilencvenes évek boldog hite a közjót automatikusan és univerzálisan biztosító mechanizmusokban végképp elveszett.
- A szabályozási terhek elsősorban Európában jelentősek. Nehéz megtalálni a jó egyensúlyt a biztonság, a környezet, a jogos társadalmi érdekek védelme és a versenyképesség között, nehéz a gazdaság dinamizálásához szükséges lépésekhez szükséges lépések megvalósítása, amikor a deffenzív társadalmi igények képviselete a jelentősebb.
Az államműködési innovációk alapkérdései
Hogyan lehet sikeres ez a komoly gondokkal küzdő serif, hogyan végződhet happy enddel a történet?
Európa think tankjeinek írásaiban a jó vezetők iránti igény, illetve a tagállamok és az Unió közötti munkamegosztás formájában kerül elő a téma. Az amerikai elemzések az egyéni érdek és a közösségi célok, értékek közötti kapcsolatot vizsgálták. Ezek a tanulmányok kijelölik a három fő kérdést, ami köré az államműködés erősítéséről szóló gondolkozás építhető:
- Hogyan szerveződik az állam, hogyan oszlanak meg a döntési jogosítványok a különböző közintézmények között?
- Kik is azok, akik a köz nevében dolgoznak?
- Melyek azok az értékek, amelyekre a közösség épül, amelyek érvényesítését az államtól elvárják?
A kérdések elővétele a globális bizonytalanság és a digitalizációs forradalom miatt elkerülhetetlen. Egyes témákban a nyilvános közviták következményeként, más esetekben a szűkebb szakmai berkeken belüli folyamatoknak köszönhetően, de az államműködés komoly átalakulása várható a következő években. Mindegyik ország, birodalom, kultúra keresi a saját megoldásait – ez a verseny valószínűleg olyan fontos tere a jövő uralásáért folyó versengésnek, mint az AI vagy a katonai képességeket meghatározó technológiák terén folyó küzdelem.
Mozgásban a kormányzati negyed
Jelentős újításokat várhatunk, ezek nem lesznek kisebb horderejűek, mint korábban. Szemléltetésként pár példa a közelmúlt jelentős államműködés-technológiai forradalmaira:
- A választójogra épülő, közszolgáltatásokat szervező államszervezet kibontakozása a XIX. század végén, a XX. elején;
- A kommunista diktatúrák megjelenése 100 éve;
- A New Deal és az aktív állami gazdaságpolitikai eszközrendszer kialakulása az 1929-es gazdasági válság után;
- A fasiszta államszervezés az 1930-as években;
- A gyarmatbirodalmak felbomlása, a korábbi gyarmatok függetlenedése a XX. század során;
- A jóléti államok kialakulása a második világháború után;
- A hidegháborús szervezeti rendszer (NATO, Varsói Szerződés, OECD, KGST) kialakulása;
- A globalizációs nemzetközi egyezmény és szervezetrendszer kialakulása a második világháború után;
- Az Európai Szén- és Acélközösségétől az Unióig és az euróig vezető egységesülési folyamat;
- Az angolszász new public management bevezetése a 80-as években;
- A kínai szocialista piacgazdaság a kilencvenes években;
- A volt kommunista országok neoliberális átalakulása a kilencvenes években
Az államműködés innovációs csomagjai lehetnek sikeresek vagy sikertelenek, hozhatnak prosperitást vagy elnyomást és feszültségeket – és ez a két dimenzió sajnos sokszor nem mozog együtt. Jó lenne a sikeres prosperitást hozó mezőben elhelyezkedő innovációkat összehozni. Ehhez valószínűleg többet és mélyebben érdemes gondolkozni a közügyek szervezésének fő kérdéseiről.
Az állam újraszervezésének Tíz fő kérdése
A téma tétje nagyobb, minthogy unalmas könyökvédőt viselők filozofálásaként kezeljük. Ha igaz, amire a világ vezető think tankjei jutottak a bizonytalanság koráról, érdemes bátran nekiállni a témának, mert az állam működésének általában sziklaszilárdnak gondolt elvei és intézményei komoly átalakulás előtt vagy közben vannak.
Gondolatindítónak tíz kérdés, ami segíthet elképzelni, hogyan, merre is mozdulhat ez a világ:
- Hogyan jelölje ki, és milyen területeken, milyen formában érvényesítse egy közösség az egyénről, a közösségről és a kettő viszonyáról alkotott elképzeléseit? Hogyan hozható összhangba az egyéni szabadság és a közösség működőképessége?
- Hogyan határozza meg egy közösség a politikával kapcsolatos elvárásait, hogyan válassza ki vezetőit egy olyan korban, ahol az emberek tájékozódása az érzelem és ösztönalapú interakciókra épülő, folyamatosan átalakuló platformokon történik?
- Milyen elvek mentén, milyen célokkal és eszközökkel alakítsa az állam a privát szféra döntéseire épülő világokat (pl.: gazdaság, demográfia, térszerkezet, önkifejezés)?
- Milyen elvek mentén, milyen szervezeti megoldásokkal, mekkora saját felelősségvállalással működjenek az állami tevékenységeket működtető, a politikai döntéseket végrehajtó szerveztek?
- Milyen területeken, milyen autonómiát és hatalmat kapjanak a nem politikai választás, hanem hivatásrendi normák alapján működő állami szervek, mint például a nemzeti bankok, a bíróságok?
- Milyen területeken, mennyire vonjon be az állam a magánszervezeteket az állami feladatok ellátásába? Milyen elvek és szabályok mentén, és hogyan szabályozza a magánszervek és a közszféra együttműködését?
- Milyen ügyek maradjanak nemzeti hatáskörben, milyen témákban, milyen formában és mélységgel kerüljenek át a közösségi döntések és azok végrehajtása több nemzet közös megbízásából működő fórumokhoz, testületekhez, szervekhez (nemzetközi szervezetek, az EU és hasonló szövetségek)?
- Milyen területeken, mekkora nemzetek felettiséget kapjanak a nemzetekhez nem köthető magánszervezetek: multinacionális vállalatok, globális civil szerveződések?
- Hogyan használja az állam döntései és tevékenysége során a rendelkezésre álló adatokat? Milyen elvek mentén találjon egyensúlyt az egyéni méltóság védelme, a közbiztonság, az állami szabályozás, a szolgáltatások hatékonyságának elve és a gazdasági prosperitás szempontja?
- Milyen területeken, milyen technikákkal ösztönözze az állam a hatáskörébe tartozó tevékenységeket érintő kezdeményező innovációt, hol elégedjen meg a stabil működtetés, a sikeres alkalmazkodás megszervezésével?
Sokféle válasz képzelhető el, érdemes bátornak lenni, ha nem máshol kidolgozott megoldást, hanem sajátot szeretnénk.
Olvasd el ezt is!







