Ez nem átmenet, hanem az új kor maga – 5.rész
A világ vezető think tankjeinek 2023-as tematikájából kirajzolódik egy új megközelítés a világ logikájáról. Egyértelműen túl vagyunk azon a koron, amikor a piac és a demokrácia ritkán tévedő robotpilótaként jó irányba vezette a világ működését.
A cikk nyomtatható pdf formátumban is elérhető. Kattints ide!
A világ globális kutatóközpontjainak elemzései megerősítik, hogy a világ működésének alapjairól gondolkozunk másképp, mint korábban. A gazdaság gyakorlati értelmezése komplexebbé válik: egyre inkább épít a hálózati logikára, a gazdasági kapcsolatok mélységére, illetve a hatalmi és a gazdasági szempontok összefonódására. A politikaszervezés területén az elemzések a demokrácia korlátainak, nehézségeinek értelmezése van fókuszban. Itt még csak körvonalazódik az új modell.
Forrás: Wikipedia
A kilencvenes évek elején, a történelem végének korában szívtuk magunkba azt az alapvetést, hogy két meghatározó intézményrendszer tereli a világot automatikusan a jó irányba: a társadalmi folyamatokat a szólás- és gyülekezési szabadságra épülő demokrácia, a gazdaságot pedig a versenyre épülő, magát mindig újraszervező piacgazdaság. A kilencvenes években teljesedett ki az a nézet, hogy ez a két egyéni érdekeket összegző mechanizmus megfelelő installálás után automatikusan fordítja a világot a helyes irányba.
Azt is gondoltuk, hogy a két szisztéma egymást is kontrollálja. A jóléti közgazdaságtan alaptétele, hogy a piaci kudarcok esetén az állam beavatkozik és kijavítja a hibákat. A hibás államműködés pedig ijesztőleg hat a vállalkozó kedvre és a globális megtérülést kereső tőke tulajdonosaira. Ez gazdasági problémákhoz vezet, ami a végén kikényszeríti az egyes egyének érdekeit opportunistán túlhangsúlyozó rezsimeket változását.
Az Összkép a magyar társadalom és gazdaság működéséről szóló elemzések magazinja. Iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket, ha szeretnéd mélyebben megérteni, hogyan működik Magyarország.
Ezt a megközelítését az elmúlt évtizedekben több lépéseben kérdőjelezte meg a valóság. Ebből a legfontosabb öt tényező a következő:
- Az egykor a szabadság földjének hitt internet néhány platformmá, hatalmi központtá csomósodása;
- A nagy pénzügyi válság, és a világ vezető gazdaságainak abból következő eladósodása;
- A demokráciát és a piacgazdaságot a politikai logika alá rendelő Kína felemelkedése;
- A radikális iszlám terrorizmus fenyegetése és a háború(k)ba torkolló geopolitikai feszültségek.
- az emberi működésre visszavezethető természeti folyamatok (globális felmelegedés, járványok);
Az utóbbi két tényező arra világít rá, hogy a gazdaság és a politika nem áll minden tényező felett. Az emberi működésnek fontos eleme maradt az erőszak alkalmazása, a természet pedig saját törvényei szerint és saját erejével vág vissza arra, ha babráljuk. Azaz világunk nem egy Keljfel Jancsi, ami bármikor újra feláll.
A másik három tényező azt mutatja egyértelműen, hogy az önkorrigáló gazdasági-politikai szisztéma naív képe nem alkalmazható. Azaz a TörténelemVége.com-ról letöltött operációs rendszer külső támadások nélkül sem mindig fut tökéletesen.
Nem Tesz-Vesz Város, hanem A Dzsungel Könyve
A gazdaság működésének értelmezési kerete szélesebb, mint a mindenkinek egyenlő lehetőségeket és kihívást jelentő piac. Naív az a kép, ami a piacot egyenrangú felek folyamatosan átrendeződő együttműködéseinek tereként értelmezi. A gazdaságelmélet régóta megmutatta, hogy
- a gazdasági szereplők hatalma és mozgástere különböző,
- A gazdasági kapcsolatok gyakran lassan változnak,
- a szervezeti, jogi, intézményi kereteit nagyrészt a gazdasági szereplők befolyása alakítja.
Nem véletlenül lett egyre népszerűbb, hogy a gazdaságra a különbözően működő, egymáshoz sokféleke módon és céllal kapcsolódó szereplők önmagát lassan, de folyamatosan formáló hálózataként, ökoszisztémaként tekintsünk. Olyan ökoszisztémaként, aminek szerves részei az azt saját céljai szerint átalakító szereplők, mint a hangya a hód vagy az ember.
Hódvár – Forrás: https://speakingofgeoscience.org/
Egyre inkább a közgazdaságtan alapjainak oktatáshoz használt leegyszerűsítő modellé és ideológiai sémává alakul az a megközelítés, ami abból indul ki, hogy a gazdaság hasonló logikájú, egyenrangú szereplőkből áll, akik hihetetlen gyorsan alkalmazkodnak a változásokhoz, közben a játékszabályokat adottnak és változtathatatlannak veszik.
Ha átnézzük a világ 15 vezető think tankjének gazdasági témájú írásait, akkor egyértelműen látszik, hogy az önformáló, sokszínű és lassan átkuszálódó hálózatok megközelítése általánossá vált. Nem piacokról és vállalatokról olvashatunk, hanem a termelés rendjét hierarchikus szervezéssel biztosító ellátási láncokról, a fogyasztói kapcsolatokat monopolizáló platformokról és az együttműködések rendjét és szabályait tudatosan alakító ökoszisztémákról, kereskedelmi egyezményekről.
A gazdaság és a közügyek alapintézményei a 15 think tank tematikájában – Összkép gyűjtés
Az elemző műhelyek írásai azt is jól mutatják, hogy a gazdaság működését nem csupán a döntési szabadsággal rendelkező vállalkozások profitmotivációja és a világ alakulásának információit közvetítő árak határozzák meg.
- A vállalkozói gondolkozásnak fontos része a piaci pozíció alakítása: a kapcsolati kockázatok és a kiszolgáltatottság csökkentése, az alkupozíció és az együttműködés gördülékenységének erősítése.
- A gazdasági döntéseket meghatározó információk és szempontok köre sokkal szélesebb a termelés költségét és az értékesítés hasznát meghatározó áraknál: a hosszú távú együttműködés szabályai, az állami/térségi elvárások, a partnerek széles körének szempontjai, a kritikus infrastruktúrák állapota ugyancsak része a gazdasági kalkulációnak.
- A gazdasági döntések egyre inkább több együttműködő szereplő alkujaként értelmeződnek és nem egyéni szereplők egyedi stratégiájaként.
- A játékszabályok nem adottak, ezek alakítása is a játék részét képezi. Az ökoszisztémák vagy az érdekek formálta kereskedelmi megállapodások világában a siker nem csak azon múlik, ki milyen ügyesen mozog a pályán, hanem azon is, hogy milyen ügyesen mozgatja azt.
A gazdaságot egyre inkább a gazdasági és hatalmi szempontok, illetve a technológia szervezte hálózatként értelmezzük. Sokrétűbb, valószerűbb ez az értelmezés. A világban való eligazodás, az adott helyzetek megítélése azonban így sokkal bonyolultabb. Az önkorrigáló piac koncepciójának háttérbe szorulása miatt már nem lehetünk annyira biztosak, hogy baj esetén a gazdaság meggyógyítja önmagát, nem garantált a happy end.
Több színt használunk a világ értelmezésére, ami lehet, hogy megéri az illúziók elvesztésének fájdalmát – ahogy erről már korábban is írunk.
Demokrácia: újratervezés
A demokrácia működésével kapcsolatban két fő téma rajzolódik ki a think tankek tematikájából. Egyrészt a digitális technológiák úgy alakítják át a nyilvánosságot, hogy az már veszélyezteti a demokratikus működés kereteit. Másrészt a demokrácia és a siker közötti összefüggést a valóság nem igazolja.
Az Alibaba központja Hangzhou-ban – Forrás: wikipedia
Elveszett kontroll
A közösségi média szabályozásának hiánya, az összeesküvés elméletek és a dezinformációk terjedése, a felismerhetetlen kép és filmhamisítások (deepfake), témájára fókuszálva ölt testet az a probléma, hogy a közbeszéd egyre jobban függetlenné válik a valóságtól (truth decay), elveszíti közmegegyezés-teremtő szerepét.
A technológiai fejlődéssel elveszett a közbeszéd önkorrigáló, közösségteremtő képessége. Lehet, persze, hogy itt is csak illúzióvesztésről van szó – a közbeszédet eddig is annak erős szereplői: tulajdonosai, tekintélyei és szabályozói terelték mederbe.
Így vagy úgy, de egyre egyértelműbb, hogy a demokrácia, sőt annál szűkebben a közösségi identitások fenntartása is a közbeszéd működési szabályait, ösztönzőit formálni képes külső erők fellépését igényli. A vita arról, hogy ki vagy mi lehet a véleménynyilvánítás moderátora csak éppen, hogy elkezdődött. A szólásszabadságot ésszerű korlátok közé szorító törvények? A kommunikációs platformok erősebb állami kontrollja? A platformok önszabályozó szerepének erősítése?
Nem dőlt el, hogy állami, piaci vagy valamilyen kulturális, társadalmi erők lesznek/legyenek a közbeszéd medrének kijelölői, a digitális kommunikáció milyen logikájú szervezése teremt majd sikeres közösségeket, országokat a jövőben.
A vita a digitális kor emberei közötti kommunikáció elveiről, az e fölötti uralomról szól. A tét óriási, ehhez foghatóan a különböző megközelítések közötti verseny/harc is ehhez foghatóan éles, konfliktusokkal teli – már most.
Meginogni látszik a Demokrácia=Prosperitás alapképlet
A think tankek a demokrácia válságáról, a liberális demokráciák számának csökkenéséről írnak – a demokrácia, mint operációs rendszer kevésbé kelendő mint a Windows 95 idején. Ennek magyarázata nem csak a technológiai változásokban és a geopolitikában rejlik. Az adatok szerint a demokrácia és a gazdasági fejlődés között nem találunk összefüggést a XXI. századra vonatkozóan.
Összenéztük az egy főre jutó jövedelem reálértékének 2001 és 2022 között változásával azt, hogy mennyire demokratikusak az egyes országok (az előbbihez a Világbank adatait, a másodikhoz a Freedom House mutatóját használtuk). Az országok fejlődési üteme és a demokratikus működés megléte, illetve minősége között nem találtunk összefüggést. Mindezek alapján a prosperitásra vágyó országok nem a politikai intézmények demokratikusabbá tételétől várhatják, hogy beindulnak a növekedés rakétái.
Ha eltekintünk attól, hogy mennyire volt egy ország gazdag az ezredfordulón, azt találjuk, hogy a Freedom House demokrácia indexe szerint kevésbé szabad országokban az egy főre jutó jövedelem gyorsabban nőtt, mint ott, ahol a demokrácia intézményeit jobban működőnek találták. Ha tekintetbe vesszük, hogy egy gazdagabb országban a gazdaság növekedése általában lassúbb (technikailag mondva kontrollváltozóként használjuk az egy főre jutó nemzeti jövedelem PPP-ben számított értékének kiinduló értékét), a demokrácia minőségét kifejező mutató és a gazdasági prosperitás szintje közötti összefüggés nem tér el szignifikánsan nullától.
Ha szűretlenül nézzük a számokat, akkor azt találjuk, hogy:
- A nem szabad országok gyarapodásának értéke magasabb, mint a részben szabad országoké, a teljesen szabad országok növekedése pedig a leglassabb.
- A világ 25 leggyorsabban fejlődő országa közül hat kapta meg a magas minőségűnek talált demokrácia „Szabad” pecsétjét a Freedom House-tól (Bulgária, Guyana, Lettország, Litvánia, Mongólia és Románia). Hét ország minősítése Részben szabad. A leggyorsabban fejlődők fele (12 ország) pedig a Nem Szabad kategóriában van.
- Az Euró országok egy főre jutó jövedelmének értékének növekedése (119 %) alacsonyabb, mint a Világbank törékeny és konfliktus érintette csoportjának értéke (120 %). Az USA (129 %) az EU (128 %), az OECD (126 %) és Japán (114 %) gazdasági gyarapodása egyaránt elmarad a világátlagtól (143 %).
- 2001 és 2022 között Kína egy főre jutó jövedelmének értéke nőtt a legnagyobb mértékben (490 %).
Az adatokat böngészve azonban látható még egy fontos eredmény. A posztkommunista országok mindegyike a világátlagnál gyorsabban növekedett, a volt keleti blokk országainak átlagos gazdagodása 20 év alatt (Kína nélkül 235%) jelentősen meghaladja világátlagot (143 %). Ezen országok politikai berendezkedésének minősítése erősen szórt a 100-as demokrácia skálán 2-es értékelést kapó Türkmenisztántól a 95 pontos Észtországig. Ez arra utal, hogy a tervgazdaságból való kilépés magában felhajtóerőt jelent az országok számára. (Persze ez utalhat arra is hogy a demokrácia változása hogyan hat a gazdasági teljesítményre…)
Új érvrendszer kell, mert a régi értékajánlat, hogy a demokrácia a gazdasági prosperitás gyorsítórakétája, már nem működik. A mindennapi emberek szempontjából nyilvánvaló, hogy a jövedelmek egyenlősége esetén jobb egy olyan helyen élni, ahol a jog védi az egyént, ahol nem korlátozzák feleslegesen az ember szándékait saját életének alakítására és a közösség formálására, ahol a döntésekbe való beleszólás garanciát ad a közösségi javakból és lehetőségekből való méltányos részesedésre. De mi garantálja, hogy mindez nem vezet káoszhoz, az erősebbek privilégiumainak demokratikus táncjátékkal való megerősítéséhez? Ha erre a kérdésre van is válasz, mi veheti rá a nem demokratikusan működő országok elitjeit, hogy érdemes mozgásterüket korlátozó szabályokat alkotniuk?
Lagos, Nigéria – Forrás: Spiegel
Erős gondolatok, sikeres példák, az egyes társadalmak élethelyzetéhez, kultúrájához illeszkedő megoldási sémák, a demokratikus országok nagyvonalú és empatikus hozzáállását megtestesítő intézmények és programok segíthetnek ezen kérdések megválaszolásában. Ezek kidolgozása azonban nehéz, amikor a gazdag demokráciák saját problémáikkal vannak elfoglalva, a globális hegemónia elvesztését próbálják feldolgozni. Persze nem lehetetlen a feladat. Sőt, valószínűleg el sem kerülhető. Az új technológiák új társdalom- és gazdaságszervezést követelnek.
A közösségi működés 30 éve végleg megválaszoltnak hitt alapkérdései nyílnak meg újra. A kész sémák átvétele és terjesztése helyett, az újakat megalapozó viták megnyitása és lefolytatása lesz a feladat. Az önműködő prosperitás perpetum mobile-jének álma szertefoszlott, ezzel eljött a régi alapvetéseket megkérdőjelezni is képes bátor és szabad gondolkozás ideje.
Módszertan
Az Összkép agytrösztök elemzéseivel foglalkozó sorozata 15 think tank témáit áttekintve vázolja fel a globális működés várható fő vonásait és dilemmáit. Sorozatunk első része azt mutatja be hogyan is bontakozik ki a koronavírussal kezdődő válság-sorozatból egy új világrend, a második része a pedig technológiai tanulmányok tanulságaival foglalkozik. A harmadik rész azt tekinti át, hogyan formál minket a válságok kora, amiben élünk, a negyedik pedig a globális átrendeződések okozta jövedelemegyenlőség változásairól ír.
A világ vezető think tankjainek tematikája megbízhatóan mutatja, miről is szól a világ. Amiről ezekben a műhelyekben gondolkoznak, az fog idővel megjelenni a sajtóban, a politikában – ezért is érdemes figyelni, miről mit mondanak. Tizenöt intézmény 2023-as elemzéseit tekintettük át különböző kontinensekről. Cikkünkhöz létrehoztunk egy adatbázist a tanulmányokból, majd kódoltuk és csoportosítottuk az elemeket, végül táblázatba helyeztük őket.
Az elemzésbe bevont intézetek: Brookings, Bruegel, CASE, Chantham House, China Institue of Contemporary International Relations, FGV, French Institute of International Relations, Heritage Foundation, EUISS, Japanese Institute of International Affairs, Konrad Adenauer Stiftung, Korean Development Agency, RAND, South African Institute of International Affairs, Observer Research Foundation.
Olvasd el ezeket is!
