Habár a vállalkozások számára komoly csapások sorát hozta a COVID-dal megnyíló bizonytalanság kora, a magyar gazdaságot azonban nem meggyengítik, hanem termelékenysége és minősége javítására sarkallják ezek a nehézségek. Az Eurostat és a KSH adatai és az MCC ‚Jelentés a magyar vállalkozásról – 2025’ című kutatásának eredményei egyaránt alátámasztják, hogy a kis és a közepes vállalkozások a gazdasági fejlődés lendületet adó motorjai Magyarországon.
Tévesen gondolják sokan, hogy a magyar vállalkozásokat megroppantották az elmúlt évek nehézségei. Nem igaz, hogy gazdasági teljesítményük gyenge, nem igaz, hogy technológilag elmaradottak, hogy fejlődésre képtelenek. Hiába ráncolódnak a homlokok duális gazdaságról, közepes jövedelmi csapdáról beszélve, hamis a magyar ugar mocsarában megrekedt szekér képe. Viharban, de jó irányba halad a magyar gazdaság.
Az írás nyomtatható pdf verzióban is letölthető. Kattints ide!
Viharban a Balaton közepén – Böröczky Bulcsú fotója – forrás: evangelikus.hu
Az elmúlt öt évben a vállalkozások számára komoly terhet jelentett a koronavírus járvány, a háború és az infláció. Megnehezítette az életüket az árfolyam gyengülése, az energiaárak megugrása, a bérek emelkedése. A globális gazdasági rend töredezése tovább növelte a bizonytalanságot (Magyarország a magas külpiaci integráltsága miatt különösen érzékeny a nemzetközi folyamatokra). Az elmúlt évben a cégeket harapófogóba zárta költségnövekedés és a kereslet stagnálása, csökkenése és a költségek emelkedése. Mégis felmérésünk szerint 2025-ben több volt a derűlátó, mint a pesszimista a vállalkozók között (36 % optimista, 24 % borúlátó, 40 % nem vár változást jövőre).
Az Összkép a magyar társadalom és gazdaság működéséről szóló elemzések magazinja. Iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket, ha szeretnéd mélyebben megérteni, hogyan működik Magyarország.
A gazdasági növekedés lelassult, a beruházások szintje csökkent. Azonban a gazdaság öt év alatt többet nőtt, mint az EU átlag, ez idő alatt a régióban csak a lengyelek fejlődése volt gyorsabb a magyarnál. A beruházások és a foglalkoztatás szintje magasabb, mint az EU és a visegrádi átlag.
Mindenhol válság van, hiányzik a növekedés, komolyak a növekvő bizonytalanság terhei. Azonban minden jel szerint egészséges a magyar gazdaság. Fáj, de nem betegít a csapások sora. Olyasmi történik, mint a 70-es években az olajválság alatt Nyugat-Európában: a globális környezet romlása korszerűsítésre, a termelékenység, a minőség javítására szorította a cégeket.
A makromutatók részletes áttekintését adja a Jelentés a magyar vállalkozásról -2025 első fejezete, most csak vegyünk sorba néhány, a vállalkozások teljesítményére vonatkozó tényt a KSH és az Eurostat adatai alapján:
- 2013 és 2024 között gyorsabban nőtt a legalább két főt alkalmazó kis- és középvállalkozások termelékenysége, mint a nagyvállalatoké.
- Magyarországon 2019 és 2024 között a kkv-k termelékenysége gyorsabban nőtt, mint a nagyvállalatok, illetve az EU hasonló méretű cégeinek hasonló értéke.
- A termelékenység javulása Magyarországon 2013 és 2019 között gyorsabb volt, mint a többi visegrádi országban és alacsonyabb, mint az EU-ban. 2019 és 2024 között a visegrádi átlagnál kisebb, az EU átlagnál gyorsabb mértékben nőtt ez a mutató.
- A kis- és középvállalkozások részesedése a GDP-ből minden méretkategóriában nagyobb, mint az EU-ban.
- Magyarországon a kisvállalkozások és a nagyvállalkozások termelékenysége közötti különbség kisebb, mint az EU-ban vagy a többi visegrádi országban. A középvállalatok esetében a nagyvállalatokhoz mért termelékenységi elmaradás ugyanakkora, mint az EU-ban és kisebb, mint a többi visegrádi országban.
Összességében azt láthatjuk, hogy a magyar kis- és középvállalkozások teljesítménye gazdasági súlyukat, a nagyvállalatokhoz viszonyított termelékenységüket, és termelékenységük dinamikáját tekintve egyaránt megállják a helyüket mind uniós, mind régiós összehasonlításban.
Ez az eredmény erős nyomás alatt született, hiszen az országot a globális hullámzások jobban rázzák, mint más békésebb helyen horgonyzó vagy nagyobb gazdaságokat. Ugyancsak növeli ennek az eredménynek az értékét, hogy vállalkozásaink többségének a nagyobb, jelentős piaci erejű szereplők mellett vagy alatt kell helytállnia a piacon. A nyitottság és az alárendelt piaci helyzet történelmi adottságai Magyarországnak. Adottságok, amihez alkalmazkodni kell – és úgy tűnik ez az alkalmazkodás sikeres.
Szélfújta helyen élünk
A magyar vállalkozások számára a mindennapok meghatározója a nemzetközi kitettségből közvetkező bizonytalanság. Ez ma már minden nem birodalomként működő országban így van. A világpiaci árak, a kamatok, az árfolyamok egyformán mozognak mindenhol az áruk és a pénzek mozgásával, a kereszttulajdonlásokkal összehuzalozott világban. És most mindenhol egyformán össze-vissza mozognak, hiszen a régi ingyen pénzre és komoly korlátok nélküli globális gazdaságra épülő világ összeomlott, az új pedig még csak alakulóban van. Egyre valószínűbb, hogy az sokkal inkább a szuverenitásra és az erőre fog épülni, a valós és kereskedelmi háborúk közepette alakulnak ki viszonyai.
Magyarország ebben a forgószélben jóval erősebben függ a globális mozgásoktól, mint sok más ország. Egyrészt intenzíven kapcsolódunk a nemzetközi kereskedelembe (a kereskedelem nyitottsági index alapján a 16. legnyitottabb gazdaság a miénk a világon). Másrészt jelentős a külföldi irányítású vállalatok GDP részesedése. (2023-ban Magyarországon 40,6 %, ezzel az EU-ban a hetedikek vagyunk). Harmadrészt számos speciális tényező erősíti fel a külföldi bizonytalanságok hatását: a szomszédunkban folyik a háború, szénhidrogén ellátásunk Oroszországra épül, a forint sérülékeny, az államadósságunk kamatterhei magasak, az osztrák és a német munkaerőpiac szívesen fogadja a jól képzett magyarokat. Az ország kulcspiacát jelentő Németország növekedése évek óta megállt, az ország gazdaságát korábban dinamizáló európai autóipar válságban van.
A megszorítások elleni tiltakozás a Wolfsburgi VW gyárban – forrás: apnews.com
Ez egy kemény világ
A magyar vállalkozások megszokták, hogy viharos helyen élnek. Sokukban ott élnek még a rendszerváltás kori káosz és a 2008-as válság fájdalmas tanulságai. Megtanulták, hogy az alkalmazkodóképesség és a megbízhatóság a legfontosabb erények. A Jelentés a magyar vállalkozásról – 2025 eredményei szerint az emberi tényezőkben és a rugalmasságban tartják legfőbb erősségeiket – nagyra értékelik saját dolgozóik felkészültségét, üzleti partnereik megbízhatóságát, kapcsolatrendszerüket, pontosságukat, az egyedi igényekre és a vevői visszajelzésekre való nyitottságukat.
Üzleti stratégiájuk a nagy cégekhez való betagozódásra, vagy a piaci résekbe való behúzódásra épít. Ha az utóbbit választják, a nagyobb konkurensek számára túl pici vagy kevéssé nyereséges piacokra fókuszálnak. Három képesség vegyítésére építve lehet sikeres ez a választás: vagy alacsonyabb bevételarányos hozammal is stabilan tudnak működni, vagy jól használják ki a helyi sajátosságokat vagy folyamatosan megújítják a piaci pozíciójukat megalapozó minőséget, egyediséget.
A betagozódás a gyakoribb. Ezek a cégek az értéklánc integrátora által kijelölt játékszabályok szerint működnek. Az alkatrészek gyártói, az egyedi szolgáltatók a nagy ipari cégekhez igazodnak. A fogyasztási termékek gyártói is a kereskedők platformjain érik el a vevőket, az ott kínált feltételek és elvárások irányítják életüket. Ezekben a világokban a speciális minőség, a nagy partner igényeihez való rugalmas igazodás, az integrátor, kereskedő számára értékes szolgáltatások kidolgozása teremt stabilabb és nagyobb hozamot kínáló pozíciót. Ez így van a gyümölcstermesztőktől az egyedi gépgyártókig mindegyik ágazatban.
A meghatározó partnerek igényeinek készséges és gyors kiszolgálása belépési követelmény a piacra. Ezután jön a döntés, hogy a nagyobb volumenű, olcsóbb termékek, szolgáltatások felé indul el egy vállalkozás vagy az egyedibb, vevőorientált szolgáltatásokkal kiegészített minőségi tevékenységek kialakítására törekszik. Az előbbiben alacsony a hozam, az utóbbiban nehezebb a növekedés.
Az erdőben a nagy fák magas ágai fürödhetnek a fényben, a lombkorona alatt kevesebb energia jut a növényeknek. A legerősebb nagyragadozók diktálják a szabályokat és élnek a legjobban. Hasonlóképp a gazdaságban is szigorúan kijelölt helye és mozgástere van a nagyok árnyékában vagy a táplálékláncban lejjebb élőknek. Mivel Magyarországon a termelést és a kereskedelmet dominánsan külföldi nagyvállalatok szervezik, a magyar cégek legtöbbje számára a növekedési pálya limitált, a nagyobb hozamot az egyedibb minőség, termelékenység vagy a rafináltabb stratégia hozhatja.
Forrás: roundglasssustain.com
Az ökoszisztémában kijelölt hely, az ökológiai rés elfogadása a modern piacgazdaság egyik alaptétele. Az elsődleges szervező erő az erő, a másodlagos a hatékonyság, a harmadlagosak az egyediség és a megbízhatóság. A magyar vállalkozások ezt jól megtanulták. Magyarországon a rendszerváltást követő években a gazdaságszervezés kulcspozícióit, a termelést integráló nagyvállalatok és kereskedő cégek helyét külföldi nagyvállalatok foglalták el, a kis- és középvállalkozások ehhez a realitáshoz igazodtak és igazodnak mai napig is.
Egészséges kapitalizmus
A magyar gazdaság a két komoly nehézsége ellenére mind a bizonytalanság kora előtt, mind az alatt képes volt javítani értékteremtő képességét. A nemzetközi környezetre való érzékenység és a globális értékláncokhoz való alkalmazkodás kényszere komoly próbatételek, de egyrészt nem egyediek a régióban, másrészt, úgy látszik, nem leküzdhetetlenek.
A 2013 és 2019 közötti hét bő esztendő idején több tényező erősítette a kapacitások és a foglalkoztatás bővítésére épülő növekedést: a stabilitás, a piaci lehetőségek, az olcsó finanszírozás és a támogató gazdaságpolitika. 2020 óta az extenzív növekedés helyett a termelékenység EU-s átlagnál gyorsabb javulása adja a felzárkózás alapját. Ahogy a lenti táblázat mutatja, Magyarország 2019 óta négy százalékkal növelte egy főre jutó GDP-je értékét az EU-s átlaghoz képest, tartva lépést a térség többi országával.
Forrás: Eurostat
A makroszámok mellett a vállalkozói stratégiák elemzése is azt mutatja, hogy a válság a nehézségek közepette is fejlesztésre ösztönöz. Ennek az inspirációnak két összetevője van: az egyik a vállalkozások stratégiai fókusza, a másik a verseny kényszerítő ereje.
A vállalkozások fejlesztési tevékenysége a piacépítésre, a termékfejlesztésre koncentrál. Fontosnak tartják, hogy meglévő vevőikkel még erősebb kapcsolatot építsenek ki, illetve, hogy a gyártás megbízhatóságát és minőségét javítsák.
Az egyedi szándékok mögött komoly inspiráló erő a verseny. Azok a vállalkozók aktívabbak a piacépítésben, a termékfejlesztésben, azok tartják fontosabbnak a vevői igények kielégítését, termékeik vagy technológiájuk egyediségét, akik erősebbnek érzik a nyomást. Másik oldalról a piaci verseny jutalmaz is: azok a cégek teljesítenek jobban és optimistábbak, amelyek fontosabbnak tartják a piaci pozíció tudatos erősítését, a képességeik fejlesztését.
A sikeres cégeket külön vizsgálva az derül ki, hogy a magasabb teljesítmény, a jobb piaci helyzet és az optimizmus kéz a kézben jár. Azoknak a vállalkozásoknak megy jobban, akik magabiztosabbak, aktívabbak a fejlesztésben, akik tudatosan javítják termékeik egyediségét és minőségét, költséghatékonyabban termelnek, rugalmasabban alkalmazkodnak, és gyakrabban kínálnak értéknövelő szolgáltatásokat.
Azaz a piacgazdaság működik, egészséges a magyar kapitalizmus. A finanszírozás – főleg a kisebb cégek számára – még nehézkes, a piaci körülmények teremtette harapófogó erőseket csíp, de a piaci verseny cselekvésre késztet, a múltbéli építkezés pedig javítja a cégek pozícióját.
Gourmet fesztivál Budapesten, 2025 – forrás: szallas.hu
Miért nem látjuk?
Miért hallhatjuk a gazdaságpolitikai és a pénzügyi elemzőktől gyakran az előbb leírtak ellenkezőjét? Miért általános az a közvélekedés, hogy a magyar vállalkozók nem akarnak tanulni, lemondanak a fejlődésről, a zavarosban halászva, a versenyt kikerülve akarnak érvényesülni? Miért tűnik közhelyszerű igazságnak, hogy Magyarország gazdasági fejlődése megrekedt, valahol utat tévesztettünk?
Ez részben tradicionális lelki berendezkedés, mindig a pohár üresebb részét figyeljük – erről szól fél évvel ezelőtti cikkünk.
Másrészt, amikor a globális vihar dobálja a jövőnket ide-oda, amikor a bér- és enerigaköltségek növekedését a megtorpanó kereslet mellett szinte lehetetlen kitermelnie egy cégnek, nehéz azt gondolni, hogy ez így van rendben. Pedig érdemes egy pillanatra körbenézni: a szomszédnak sem könnyebb. Érdemes elhinni, nem azért nehéz, mert gyengék vagyunk, hanem azért, mert most tényleg nagyok a hullámok.
A bizonytalanság korának ötödik évében a remény is kezd foszlani. Beszélhetünk javuló termelékenységről, fejlődésre ösztönző versenyről, de félő, hogy a COVID, a háború, az infláció, az európai megrekedés, a vámháború után kijön valami óriás, ami téged megesz, engem elás. Az ilyen ismertlen veszélyekre azonban nem saját sikereink és képességeink megkérdőjelezésével érdemes készülni.
Van, aki nem azt nézi, mennyit erősödtek a cégek, mennyit fejlődött a magyar gazdaság, hanem csak azt, hol tart ahhoz képest, ahol látni szeretne. Még mindig nem értük utol Ausztriát, még mindig fele akkora a magyar vállalkozások termelékenysége, mint az EU átlaga. Az, hogy 2013-ban kétszer akkora volt az egy főre jutó osztrák GDP értéke, mint a miénk, most pedig már csak másfélszere a magyarnak, az kevés. Az, hogy 2019 óta az EU-s átlagnál gyorsabban nő a vállalkozások termelékenysége Magyarországon, nem eredmény. Az ilyen értékelési kritériumoknak még elég sokáig nem fogunk megfelelni, de félő, ha elfogadjuk ezeket mérceként, akkor talán sohasem.
Bujkál még a magyar gazdaság egészségességének és fejlődőképességének elvetésében egy csipetnyi bizalmatlanság a magyar vállalkozókkal szemben. Nehéz elhinni, hogy ezek az évtizedek alatt megdörzsölődött, a tanácsadókkal, bankárokkal, professzorokkal szemben gyanakodó, a kontrollt a kezükből kiadni nehezen hajlandó emberek képesek maguktól megtalálni a helyes stratégiát, gyorsabb fejlődési pályára tudják tenni a vállalkozásukat, mint a fejlett nyugat cégvezetői.
Kesernyés magyar nagyravágyás, a vihar fájdalmai, a jövőtől való félelem, irreális elvárások vagy a vállalkozókkal szembeni gyanú ide vagy oda, cégeinket a nehézségek sorozata nem törte össze, hanem piacaik, termékeik, működésük fejlesztésére sarkallta. A piac a tudatosan építkező cégeket jutalmazza. Összhang van a magyar felzárkózás nehezen hihető számai, illetve a vállalkozói gondolkozás és cselekvés valósága között.
Gyakorlati következményei is vannak, ha mindezt elfogadjuk. Nem kell csodaszert keresni a rejtélyes gazdasági betegségekre, nem kell az elvárások teljesítésére képtelen vállalkozók felzárkóztatásán gondolkozni. Nem kell külföldi segítségben vagy a mindennapokat felforgató nagy állami programokban gondolkozni. A feladat a stabilitás megteremtése, a kiszámítható, a cégek megújulását és együttműködését támogató, stimuláló környezet létrehozása. A többit nyugodtan rábízhatjuk a vállalkozókra, tudják a dolgukat.
Olvasd el ezt is!
