A diákok tudását mérő PISA a világ egyik legsikeresebb mutatószáma. Eredményei, módszertana komoly vitákat gerjesztenek. Ez azonban nem hibája, hanem az egyik fő célja a programnak. A globális indikátorokat bemutató sorozatunkban a PISA logikáját, módszertani korlátait és hatását mutatjuk be.
A cikk nyomtatható, pdf formátumban is elérhető. Kattints ide!
A PISA (Programme for International Student Assessment – Nemzetközi Tanulói Teljesítménymérés Program) egy globális index, az OECD találmánya. Három évente tesztelik segítségével a projekthez csatlakozó országok 15 éves tanulóinak teljesítményét. Nem a nemzeti tantervben foglaltak átadásának minőségére kíváncsiak, a tesztek azt hivatottak mérni, hogy az oktatási rendszer milyen mértékben készíti fel a rá bízott tanulókat az életre és a munka világában való helytállásra.
A cikk a Mutatószámok sorozat része, ennek keretében korábban bemutattuk az OECD Better Life Indexét és eredményei alapján elemeztük a kapcsolatot a jövedelem szintje és az élettel való elégedettség között.
Magyarország 33. lett a legutóbbi PISA felmérés során az országok összesített rangsorában. Erről háromféle hír is született: van, akik szerint alulteljesítünk, akik szerint stagnálunk, és olyan is akadt, aki javulásként értelmezte a 2018-as eredményeket. De mi is és mire való a PISA, ha mind a három narratívát bele lehet látni az eredményekbe?
Mit is mér a PISA?
A PISA tesztek egyéni kompetenciákat pontoznak már 22 éve. A két fő fókusz eredetileg a szövegértés és a matematika volt, 2006 óta mérik a természettudományos műveltséget is. Az, hogy elfogadjuk: ezzel lehet mérni az oktatási rendszer hatékonyságát, hatással van arra, mit gondolunk a jó oktatás céljának. A PISA az egyéni feladatmegoldó képességre fókuszál, többek között nem vizsgálja, hogyan tudnak a fiatalok csapatban dolgozni, mennyire kreatívak vagy mennyire mélyen ismerik saját kultúrájukat. Ez a megközelítés egyrészt az index kidolgozásában résztvevők aktuális szakmai véleményét tükrözi, másrészt módszertani megfontolásokra épül. A tudás felmérésének az összes tagállamban hasonlóan értelmezhető, objektívan mérhető kérdésekre kell épülni, azaz csak azt mérik, amit módszertanilag megalapozottan tudnak.
A PISA globális sikerének egyik meghatározó tényezője a megbízhatósága. Ez három tényezőre épül:
- Az OECD hitelessége és a szervezetben dolgozó, illetve a témához bevont szakértők tudása.
- A PISA működésének felépítése, demokratikus működése (pld. a tagállamokat képviselő szakértők vitái alapján dolgozták ki a módszertant).
- Az indexek számításához használható adatok, a módszertanok nyilvánossága.
Forrás: ChinaFotoPress
A teszt eredményeinek hatása már az első mintavétel után látható volt. Már ekkor megszületett a PISA sokk jelensége, ami Németországot érintette először. Rosszabb eredményt értek el a német tinédzserek az első mérésen, mint várták: minden 5. tanuló teljesített alul szövegértésben, és nagy volt a különbség az eltérő szociális helyzetű diákok teljesítményében. Ennek hatására Németország a 2000-es évek elején gyakorlatilag megduplázta az oktatásra fordított szövetségi kiadásokat. Az elmúlt két évtizedben fokozatosan vezették be a nemzeti oktatási standardokat az iskolákban, és sokkal nagyobb támogatást kaptak a hátrányos helyzetű diákok. Svájc és Japán is átélt hasonló sokkokat a PISA kezdeti éveiben.
Finnország pedig történet másik végén helyezkedik el: mint ahogy Halász Gábor A Tudás Keletkezése című könyvében is olvashattuk (recenziónkat itt lehet olvasni), az, hogy a PISA rangsorban az élre törtek, nemzetközi példává emelte az oktatási rendszerüket és beindította az oktatásipart az országban.
Ezek a folyamatok akkor indultak el, amikor még csak 32 résztvevő ország volt. Azóta a projektben részt vevő államok száma és így a PISA befolyása egyre nő: 2018-ban 79 országban 600.000 tanuló töltötte ki a tesztet, reprezentálva 32 millió tizenötévest.
Az Összkép a magyar társadalom és gazdaság működéséről szóló elemzések magazinja. Iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket, ha szeretnéd mélyebben megérteni, hogyan működik Magyarország.
PISA = valóság?
Ugyanakkor attól, hogy remek szakemberek minőségi adatokat átgondolt módszertannal elemeznek és fejlesztenek, a felmérést nem lehet teljeskörűnek tekinteni – a PISA-n mért mutatókon kívül még sok dolog fontos egy oktatási rendszer elemzésénél. A jó eredmények és az oktatási módszerek közötti összefüggések nem nyilvánvalóak. A finneket például meglepte tanulóik átlagon felüli teljesítménye a PISA-n, a mérés után kezdték kutatni, mitől is ennyire sikeresek, és mit lehet az oktatási rendszerükből konkretizálni, és exportcikké, termékké tenni.
A PISA nem csak fürkészi, hanem alakítja is a valóságot. A mérés módszertana erősen hat arra, milyen szempontból nézünk az oktatásra, milyen kompetenciákat gondolunk fontosnak, hova lőjük be gyermekeink teljesítményét a világ többi tinédzseréhez képest; mire hivatkoznak a döntéshozók, amikor oktatáspolitikát csinálnak.
Az OECD döntően gazdasági oldalról vizsgálja az oktatást és ezt támasztja alá minden projektjével. Azonban az, hogy mit takar a gazdasági nézőpont, sokat alakult a nemzetközi szervezet eddigi fennállása során. Halász Gábor oktatáskutatóval való beszélgetés és Li Xiaomin cikke alapján a ’90-es évekig az OECD úgy tekintett az oktatásra, mint humán tőkébe való befektetésre, ami a gazdasági teljesítmény növelésének az egyik eszköze. Aztán 1990 és 2000 között egy új paradigma vette át ennek a helyét: az élethosszig tartó tanulás – ahol az vált fontossá, hogyan tanulnak meg tanulni a diákok. Majd a jelentés bővítése folytatódott a 2010-es évek második felében, amikor megerősödött a jóllét szerepe az oktatáspolitikával, oktatáskutatással kapcsolatban, és elindult annak a kidolgozása, hogyan lehet a PISA-t kísérő kérdőívekben azt is felmérni, milyen a mentális és fizikai egészsége a tanulóknak, milyenek a szociális kapcsolataik, hogyan töltik az időt az iskolán kívül. Ez utóbbi összefügg az ázsiai régiók felértékelődésével, ahol eleve holisztikusabb világszemlélet a jellemző (lásd például Bhután boldogságindexét).
Sorrendállítás, mint szenzáció
Tehát a PISA hat a világra, a világ is hat rá – de térjünk vissza a kiindulási pontunkhoz: mit is jelent, hogy 2018-ban Magyarország az összesített PISA rangsorban a 33. volt? Így önmagában nem sokat, azt el lehet mondani, hogy Finnország és az 2 kínai nagyváros és 2 megye (Peking, Sanghaj, Csiangszu, Csöcsiang) ahol elvégezték a mérést, magasan jobb számokat hozott, és hogy egy ligában játszunk Olaszországgal és Litvániával.
A másik hasznos nézet azt figyelni, hogyan változtak a pontszámaink ebben a 22 évben, összehasonlításban mondjuk Németországgal: mind a két országban csökkent a természettudományos teljesítmény, szövegértésből Magyarországon 2015-ben jött el a mélypont, matematikai műveltségből 2012-ben, míg a német tanulók önmagukhoz képest most tartanak egy lehetséges mélypont felé. A két ország között pedig folyamatosan van egy 10 és 40 pont között változó különbség a német diákok javára.
Forrás: PISA adatbázis
Akkor mire jó, hogy rangsorokba rendezik az országokat a jelentések alapján? Egyrészt biztosan hozzájárult a PISA ismertségéhez, a listák kézzel foghatóak és könnyen hírré alakíthatóak. Másrészt ösztönző is lehet: szenzáció lenne, ha Magyarország lekörözné Japánt a sorban. De lehet ez a hatás negatív is: a kritika szerint olyan szakpolitikai lépések is jöhetnek a ranglétrán való lépkedés vágyából, amik csak 3 éves periódusokban gondolkodnak, és mély, átgondolt reformok helyett felszíni intézkedésekkel vannak elfoglalva, melyeknek célja csupán jobb teljesítményt elérni a méréseken.
Az OECD PISA tesztje országokat vizsgál: így csak korlátozott információkat ad arról, hogyan is működik egy nemzeti oktatási rendszer. Ezért a teszt magában egy mérce, egy lázmérő – a pontos diagnózis felállításához mélyebb vizsgálatok szükségesek.
Magyar komptenciák: Zedországban másképpen mérik az időt, mint nálunk. Náluk 1 év 16 hónapból, 1 hónap 3 hétből és 1 hét 5 napból áll. Hány napból áll 1 év Zedországban?
Magyarországon ilyen a kompetencia mérés, ami 2001 óta évente méri fel az összes magyar hatodikos, nyolcadikos és tizedikes diák tudását. Ez a teljeskörű, többszöri mérés mind az egyes tanulók fejlődését, mind a tudás alakulásának mélyebb tendenciáit elemezhetővé teszi 2001 óta. Az Összkép ez alapján elemezte a magyar diákok szövegértési és matematika tudásának változását, illetve az oktatás színvonalának területi változásait. A PISA keretében három évente 1000-1500 magyar tizenötéves tölti ki a felmérést – ez a megalapozott nemzetközi összehasonlításhoz méretett minta, így a két mérés jól kiegészíti egymást. Az egyik elhelyez minket a nemzetközi mezőnyben a másik részletesen mutatja, mi is történik itthon.
A PISA és a hazai kompetencia mérés nem csak ebben kapcsolódik össze, hanem módszertani megközelítésben is. A nemzetközi program után egy évvel induló hazai rendszer kidolgozásában például komoly szerepe volt Brassói Sándornak, aki az OECD projektjében képviseli Magyarországot. Ez jól mutatja, hogy a nemzetközi indikátor nem csak eredményeivel hat, hanem az egyes nemzeti oktatási rendszerek fejlesztésének is komoly katalizátora.
Mi is adtak nekünk a PISA-iak?
Az OECD felmérése nem ad nekünk perdöntő értékelést az oktatási rendszerünkről. Azt se tárja fel, mi a baj a magyar iskolákkal, milyen lépésekkel lehetne javítani a diákok tudását. Nemzetközi viszonyítási alapot kínál, a világ sok országának szakértőinek vitái során formálódó koncepciót, hogyan értelmezzük és mérjük a sikerhez szükséges tudást. A három évente megjelenő jelentései pedig lehetőséget teremtenek, hogy megvitassuk, milyen állapotban van a magyar oktatás, hogyan gondolkozzunk az életben való sikeres boldoguláshoz szükséges kompetenciákról és azok méréséről. A PISA nem bizonyítványt állít ki, hanem adatokat szolgáltat, összefüggéseket tár fel, szolgáltatásokat nyújt, hogy mi magunk értékeljük a helyzetet és kiforrjuk a saját megoldásainkat. Olyan tükröt tart elénk, amiből nem csak azt látjuk, amit az indikátorok mutatnak, hanem azt is, hogyan reagálunk a képre, mire inspirál az minket.
Felhasznált szakirodalom
Breakspear, S. (2012). The Policy Impact Of Pisa: An Exploration Of The Normative Effects Of International Benchmarking In School System Performance. OECD. Education Working Paper number 71.
Halász, G. (2021). Az OECD hatása az oktatás globális és magyarországi fejlődésére. Educatio. 30(4), 608-624.
Ursin, Jani (2015): A nemzetközi összehasonlító mérés, mint politikai eszköz – Kritikai megközelítés. Educatio. 24(2), 64–70.
Xiaomin, L. és Auld, E. (2020): A historical perspective on the OECD’s ‘humanitarian turn’: PISA for Development and the Learning Framework 2030. Comparative Education. (56)2, 2-18.
Ezt is érdemes elolvasni:
