Menü
Sorozatok

Helyben, Magyar vidék, Vállalkozás

A magyar vidék újraszervezése – avagy három történet arról, mi ad okot a reményre

Cikkünk három történetet mutat be. A Liliomkert Piacét, a Mesés Hetés turistaútét és a Szekszárdi Palackét.

Nem nagy történetek ezek. Egy piac 200 standdal, 10 falu közös turistaútja, 120 ezer palack minőségi vörösbor. Egy kisebb autóalkatrész-gyártó nagyobb vállalkozás, mint a három együtt. A gazdaságpolitikai indikátorok sem nagyon lengenek ki tőlük. Mégis azt gondoljuk, ezek a történetek fontosak: sok mindent mondanak el arról, hogyan is működik a siker, hogyan építi magát lépésről lépésre újra az önszervező képességében megtépázott magyar vidék.

A Liliomkert Piac a Káli medencében teremti meg a kapcsolatot a vidéki termelők és a zsúfoltságból menekülő nagyvárosiak között. A Mesés Hetés turistaút a vasfüggöny sorvasztó hatását próbálja gyógyítani a szlovén határnál. A Szekszárdi Palack megmutatja, mire képes a jó bor szeretete.

Piac a szántóföldön – a káptalantóti Liliomkert Termelői Piac

A 2007 óta működő termelői piacon a Káli-medence környékén élő kistermelők árulják termékeiket.  A kínálat bőséges: közel 200 standon válogathatunk az ételek-italok és a kézműves termékek között. Házi sajt, rétes, termelői lekvár, kolbász, kerámia, kézzel varrt ruhák és fajátékok – ahogy egy jó vásáron szokás.

165705_197214496961342_4111851_n

A káptalantóti piac kínálatából

Harmathy Ildikó biológus a régi piacok kultúráját akarta feléleszteni, ezért nyitotta meg Liliomkertet 2007-ben. Jó pár évvel korábban költözött el a fővárosból – gyökereihez tért vissza, dédanyja Káptalantótiban született. Harmathy Ildikó ikonikus figurává vált a piacra járók szemében – sorsa már születésekor összefonódott a piacozással, hiszen szülei háza a Veszprémi piactéren állt. A Liliomkert piac kezdetben valóban egy kert volt, az alapító saját kertje, ahol az első hónapokban csupán a régi falusi házak bontása során keletkezett építőanyagot, virágokat és sajtot árultak – az évek során azonban szépen kinőtte magát.

A különleges hangulatú piac sikere láttán több hasonló hely nyílt a Balaton környékén, például Hévízen, Gyenesdiáson, Balatonfüreden és Tihanyban is. Káptalantóti így is tartja magát. Ennek egyik oka a hely varázsa. A másik a szigorú működés: figyelnek arra, hogy jó minőségű és megbízható helyi termékek kerüljenek a vásárlók elé. A Liliomkerti Piac szabályzata meghatározza, mi számít helyi terméknek, milyen minőségű és típusú árut kínálhatnak az árusok. A hitelesség fenntartása kulcstényező. A Liliomkerti piac védjeggyé vált: a vásárlók megbízhatnak az eladókban. Az árusok tudják, hogy akár esik, akár fúj, a piac minden vasárnap nyitva van. A piac üzemeltetője pedig számíthat a termelőkre, akik mindig sokan és jó minőségű termékkel jönnek. A lassan tíz éve működő piac mára közel 200 család megélhetéséhez járul hozzá.

A Liliomkerti piac fontos találkozóhely a helybéliek számára, habár a fővárosból vidékre költözött vagy hétvégén idelátogató városi értelmiségiek adják a törzsközösséget. A termelői piac egy időn kívüli mini-univerzum a természetben. A városi létből zaklatottságából való kiszakadást kínálja, ha csak egy napra is.

A piacot  többször fenyegette a bezárás veszélye: egy szántóföldön indult, az engedély pedig valahogy nem tudott megszületni. Az alapító, a kofák, és a piac köré szerveződött közösség közös kiállása végül sikeresen megvédte a piacot. A káptalantóti melletti szántón agóra született.

Ösvény a kerítés helyén – Mesés Hetés

Hetés vidéke hét faluból áll az Őrségtől délre, Lendvától északra. Négy falu van a magyar oldalon: Bödeháza, Gáborjánháza, Szijártóháza és Zalaszombatfa, hat pedig a szlovéniain: Bánuta, Göntérháza, Hidvég, Kámaháza, Radamos és Zsitkóc. A tájegység Trianon után kettészakadt. A szocializmus idején a magyar részen a régi házakat lebontották, nem engedtek újakat építeni, sok település elnéptelenedett. A tájegység hagyományai is elsorvadtak, Az  aprófalvakban főként idősek maradtak.

A környék lassan éled újra a vasfüggöny felszedése után. Az utóbbi időben egyre több fiatal költözik ide, a tájegység az osztrák, német és szlovén betelepedők körében is népszerűvé vált.

vasmadár

Határtalan vasmadár, a vasfüggöny felszedett drótjából készült szobor

A Mesés Hetés Zöldút története egy szétszakadt közösség újjászervezéséről szól. Az út kialakítását sok beszélgetés, a helyiek értékeit feltáró közös munka alapozta meg. Az öregek a vasfüggönyről, a helyi népszokásokról, ételekről meséltek. A helyiek találták meg a vasfüggönyből ott maradt drótot is, amiből  szobor készült, a határtalan madár.

A projektet vezető Bedő Andrea büszke arra, hogy a lendület a turistaút megnyitása után sem fulladt ki.  „A Zöldút kialakítása után sem állt meg az élet a környéken. A különböző falvak lakói rendszeresen ellátogatnak egymás rendezvényeire. Hagyomány lett  például az óévbúcsúztató kettős koccintásra a 2014-ben felépült Barátság-parkban.” – mondta.

A helyi közösség lassan erősödik, a turizmus beindulásához fűződnek a tervek: a gyalogos mellett biciklitúra-útvonalat jelöltek ki, a május 7-8-i hétvégén tartják a tizedik “Hetés vendégül lát” rendezvényt. A négy magyar faluban jelenleg egy szálláshely található: pályázati pénzekből felújították Bedeházán a Diókert turistaházat – a helyiek remélik, hogy a szállásnak köszönhetően még több lesz a látogató.

A bor szeretetének diadala – A Szekszárdi Palack

Tavaly júniusban töltöttek először bort a közös szekszárdi palackba. A Szekszárdi Borászok Céhének tagjai összesen 120 ezret rendeltek az új, egyedi üvegből.  Három éve indult az előkészítés. Sok dologban meg kellett egyezni: milyen legyen az üveg, ki és milyen feltétellel tölthessen bele bort, mire mennyit költsenek…

Egy neves borvidék elképzelhetetlen büszke borászok és rivalizálás nélkül. A saját útjukat nagyra értékelő  borosgazdákat pedig nehéz összefogásra bírni. Egyrészt a szövetkezésről mindenkinek a téesz jut eszébe, másrészt senki sem akarja, hogy belelássanak, beleszóljanak a dolgaiba. Azonban valahogy még is sikerült.

Egy borvidék nem viszi sokra, ha nem tudja fenntartani a minőséget és a hírnevet. Szekszárdon megtalálták annak a módját, hogyan adjanak fel egy kicsit a szabadságukból azért, hogy ebből a legtöbbet hozhassák ki. Ennek a kulcsa valószínűleg az volt, hogy a szekszárdi borászok maguknál is büszkébbek a jó boraikra. Ez pedig előbb utóbb megegyezéshez vezet. „Szekszárd számára kitörési pont lehet az egységes palack, amelybe régebbi, hagyományosan kelet-európai fajtákat (kadarka, kékfrankos, bikavér) töltünk. A borokat saját belső zsűri kóstolja vakon, csak az kerülhet be, amit minősített többséggel elfogadnak – fontos a magas minőség megőrzése” – foglalta össze a történetet Heimann Zoltán.

A szekszárdi palack előfutára a 4 éve elindult a Fuxli volt. A környékbeli gazdák közös marketingkampányt és arculatot alakítottak ki a siller borok népszerűsítésére. Akkor is csak jó minőségű borokat engedtek be, szakmai zsűri döntötte el, melyik bor kaphatott rókás logót. A kezdeményezések mögött a környék több mint 50 borászát tömörítő Szekszárdi Borászok Céhe áll. A céh idén lesz 10 éves, eleinte egymás borait kóstolták.

Egy évtized alatt jutottak el a palackok közös próbálgatásától a közös palack kipróbálásáig. A hagyomány és a minőség iránti elkötelezettség lassan felülírta az együttműködés nehézségeit és összesimította az egyéni érdekeket. A helyi bortermelők ma már a borkóstolókon is igyekeznek a közös üvegbe töltött borokat előtérbe helyezni, hogy a szekszárdi palack egyre inkább védjeggyé válhasson.

DSC_9045_resize

A szekszárdi palack

 

Kikelt a mag a földből

Hogyan bírja majd a Liliomkert a versenyt, a hatóságok működését? Megjelennek-e a turisták Hetésben? Veszik-e majd a Szekszárdi Palackba töltött borokat? Nem tudhatjuk előre. 10 év arra volt elég, hogy kikeljen a mag a földből. Azonban ezek a történetek nem lombikban születtek, van bennük erő, hogy fává akarjanak nőni.

Liliomkert, Hetés és Szekszárd azt üzenik, hogy együtt jár a a siker és az együttműködés. Azonban nem ettől érdekesek. Hanem attól, hogy feltárják honnan is jöhet az az energia, ami megteremti az összefogáshoz, sikerhez szükséges késztetést. Ahogy az alábbi recept is mutatja, a népmesék tanulságai nem avultak el.

Vidéki Kezdemény

Hozzávalók: egy a lelket, torkot érintő tevékenység; néhány régi hagyomány; a minőség iránti vágy; leküzdendő nehézségek

Szükséges eszközök: egy világot látott elkötelezett hős; némi összefogás

Elkészítés: A régi hagyományt, a lelket, torkot érintő tevékenységet keverd össze a világot látott elkötelezett hőssel. Add hozzá a minőség iránti vágyat, és hagyd megdagadni a keveréket. A megkelt kezdeményezést szórd meg a leküzdendő nehézséggel, majd szedd ki a csomókat némi összefogással. Akkor áll össze a történet, amikor megjelennek benne a maguktól működő szabályszerűségek.

Nem kell aggódni, ha jók az összetevők, nehéz elrontani. A hőst sem kell félteni, bírni fog az anyaggal. Ha nem akarod, hogy felfújódjon, ne rázd, ne adj hozzá adalékokat, és várj türelmesen, amíg elkészül.

 

Mondja el Ön is a véleményét, hogy teljes legyen az összkép!

Üzenet

Ha szeretne értesítést kapni legfrissebb cikkeinkről, iratkozzon fel hírlevelünkre!





A Magyar vidék sorozat korábbi cikkei

Ha Gyulajon lehetett, máshol is lehet interjú Németh Nándorral  – Miként képes egy hátrányos helyzetű falu fordítani a sorsán? A Tolna megyei kistelepülésen elindult változásokról, a továbblépés irányairól és a közösségi összefogás erejéről, az egymásra figyelés fontosságáról beszélgettünk Németh Nándorral, a gyulaji születésű településfejlesztési szakemberrel, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat régióvezető-helyettesével.

A távolság nem akadály – ingázik az ország – Sokat utazni munkába pesti dolog, biciklizni vidéki. Átlagosan napi 50 percet vesz el, hogy eljussunk dolgozni és onnan haza. 1,3 millió ember dolgozik más településen, mint ahol lakik. Cikkünk a 2011-es népszámlálás ingázási adatait böngészi. A lényeg: nem a távolság akadályozza a szegény vidéken élőket a munkavállalásban.

A magyar vidék mindig talál kapaszkodót – Szabó Gellérttel, Szentkirály polgármesterével és a Magyar Faluszövetség elnökével beszélgettünk a magyar vidék erejéről, a közösségi összetartás fontosságáról és a bizalmon alapuló párbeszéd égető hiányáról.

Három csapás – a vidék társadalmának és rendjének megroppanása – A magyar vidéket alapjaiban rázta meg a közeli múlt. A II. világháború a vidéki élet meghatározó népeit, több százezer embert tüntetett el. Ezt követte a vidéki élet korábbi kereteinek felszámolása, a hagyományos intézmények ellehetetlenítése a szocializmus éveiben. Végül a rendszerváltás sokkja sokkal nagyobbat ütött a vidéken, mint a nagyvárosokon. Egyéni életek, családi hagyományok, települések és tájegységek kultúrái roppantak meg. Emellett a tovagyűrűző hatás is jelentős: a vidék rendjét, reagáló képességét gyengítette meg a második világháborúval kezdődő fél évtized.

Vidéken a helyzet változatlan? – Magyarországon a falvakban és a kisvárosokban él az emberek 62 százaléka. A gazdasági, állami a kulturális élet irányítása, a média, a tudomány, a fejlesztés a nagyvárosban összpontosul. A gazdaság és hatalom koncentrálódása azonban nem jelentheti azt, hogy a nagyváros maga alá gyűri az ország többi részét. Megteheti, sok területen meg is teszi ezt. Azonban ennek következményei vannak: a vidék életerejének elsorvadása, erősödő társadalmi feszültségek, az ország nagy részének szellemi parlaggá válása. Az Összkép úgy gondolja, hogy a vidék ügyét helyre kell tenni. Beszélni kell arról, mi, hogyan történik ott, ahol a többség lakik – erről szól a Magyar vidék című sorozatunk.