A világ vezető think tankjeinek elemzései 2026 februárjában is a geopolitikai feszültségekre és az átrendeződő viszonyokhoz való alkalmazkodásra fókuszáltak. Több elemzés foglalkozott azzal, milyen stratégáikra, intézményi változásokra van szükség egy kiszámíthatatlanabb, az erőre jobban építő és digitálisabb korban.
Katonai képességek fejlesztése, a technológiai és nyersanyag-alapú szuverenitás erősítése, a hazai erőforrások erőteljesebb kihasználása, a közpolitikák rugalmasabbá tétele – a 18 vezető kutatóintézet szerint ezek a legfontosabb ügyek 2026 februárjában. Egy tipikus hónap a bizonytalanság korában. Talán annyi a változás, hogy több az intézményi változásokat, új értelmezési és közpolitika szervezési kereteket kereső elemzés, mint korábban. A világ színpadának átrendezése még mindig tart, közben megindulóban van a megváltozott viszonyokhoz igazodó megoldások kidolgozása.
Gemini AI-on generált kép
Írásunk nyomtatható, pdf változatban elovashatod. Kattints ide!
A februárban megjelent 35 tanulmány fókusza három fő témakörbe sorolható: ezek a gazdaság, a nemzetközi viszonyok és a szakpolitikai/társadalmi kihívások. Mielőtt részletesebben belemerülünk a februári think tank tematikába, tekintsük át a hónap néhány kiemelkedően izgalmas tanulmányát!
A Bruegel (Brüsszel) az európai adatpiac szabályozására tett javaslatot. Az Observer Research Foundation (Újdelhi) a külföldről hazatérők csökkenő gazdasági jelentőségét elemezte a McKinsey pedig azt mutatta be, hogy a vagyonok értékének növekedése és a gazdasági fejlődés nem mindig járnak együtt.
Világvevő rendszerünk 18, globálisan is meghatározó think tank anyagait figyeli. Közülük 12 intézet elemzése került be az elemzésünkbe 2026 februárjában, összesen 35 tanulmány. Ezek a következők: Brookings – USA (2), Bruegel – EU (2), Chatam House – UK (1), French Institute of International Relations (FIIR) – France (1), Heritage Foundation – USA (4), Japanese Institute (1), Konrad Adenauer Foundation – Germany (1), McKinsey – Global (1) Observer Research Foundation – India (7), RAND – USA (9); South African Institute (2), The Economist – UK (4). (A zárójelben az intézet által publikált tanulmányok számát jelezzük.)
Javaslat az Európai adatpiac rugalmasabbá tételére
Gyakran mondják, hogy az EU szuperhatalom a szabályozás terén. Mégis, a fogyasztói adatok felhasználásának terén két fenntarthatatlan véglet között vergődik – a Bruegel kutatása az arany középút megtalálását javasolja.
A skála egyik végén a platformok korlátozás nélküli adathozzáférése van, amely a felhasználók túlzott kihasználásával és az adatvédelmi jogrendszer hitelességével kapcsolatos aggályokra ad okot. A másik véglet az adatmegosztás olyan mértékű szigorítása, amely gyakorlatilag az adatkereskedelem betiltásával ér fel, és a személyre szabott hirdetéspiac összeomlásával járna.
Ma, amikor a felhasználói adatok hatalmas piaci értéket képviselnek, egyik megoldás sem szolgálja a fogyasztók érdekeit. Jelenleg az adatokat „kapuőrök” sajátítják ki, a fogyasztó pedig lényegében beleszólás vagy kompenzáció nélkül veszíti el a kontrollt bizalmas információi felett.
Erre a problémára jelenthet megoldást egy jól szabályozott európai adatpiac, amely egyszerre tartja szem előtt a magánélethez fűződő jogokat és a tudatos fogyasztói döntés lehetőségét, valamint a tisztességes piaci versenyt. A Bruegel olyan keretet javasol, amelyben az ingyenes, komoly adatvédelmet biztosító alapopcióhoz képest mást is választhatnak a fogyasztók: vagy a már sok helyen létező adatmegosztástól és reklámoktól mentes fizetős (prémium) modellt, vagy azt, hogy az adataik szabályozott keretek közötti megosztásáért pénzt kapnak.
A külföldről hazatérő és az otthoni cégalapítók eredményei Indiában
Az ORF (Observer Research Foundation) jelentése a hazai és a külföldről hazatérő technológiai startup alapítók eredményeit hasonlítja össze Indiában.
Évtizedekig alapfeltevés volt, hogy a fejlődő országok tehetségeinek külföldről kell hazahoznia azt a tudást és tapasztalatot, amelynek segítségével a hazai gazdasági teljesítmény motorjává válhatnak – mindez az állami cselekvésben (célzott kedvezményekben és inkubációs programokban) is visszatükröződött, például Kínában. Indiában azonban nem tettek különbséget a hazatérő és a hazai alapítók között, a hazatérőknek mesterséges előnyök nélkül kellett versenyezniük.
Úgy tűnik, ez a stratégia működik. Bár a külföldről hazatérők jobban tudnak kapcsolódni a nemzetközi finanszírozókhoz hálózatokhoz és a külföldi piacokhoz, ezt az előnyt már ellensúlyozni tudja a hazaiak jobb beágyazottsága az indiai piacon és intézményrendszerben. Ennek köszönhetően a hazatérők szerepe átalakulni látszik: önálló alapítói szerep helyett inkább gyorsító és specializációs szakértői szerepeket tudnak vállalni, gyakoribb, hogy az otthon tapasztalatot szerzők és a külföldről hazatérők együtt alapítanak céget.
Mindez globálisan is jelzésértékű lehet: a tőke és a tudás szétterjedésének köszönhetően a tehetségek kivándorlása már nem olyan nélkülözhetetlen a fejlődő országok gazdasági sikerénhez.
A hosszútávú prosperitás és a vagyon növekedése nem ugyanaz
A stabil gazdasági fejlődés és a magánszemélyek, cégek vagyonának növekedése eszközárak növekedése nem mindig esik egybe. Nem mindegy, hogy a beruházások, befektetések hova irányulnak: a prosperitás érdekében gépekbe, infrastruktúrába, szellemi tulajdonba célszerű fektetni – erre hívja fel a figyelmet a McKinsey elemzése.
Az elmúlt két évtizedet a vagyontárgyak értékének fenntarthatatlan gazdasági növekedés jellemezte. Az eszközárak a termelőkapacitások bővülése nélkül emelkedtek. Ezt a lufit 2020-ban az infláció megugrása kilyukasztotta. Mindez az Egyesült Királyságban különösen nagy port kavart; a brit háztartások reálvagyona átlagosan 25 százalékkal csökkent 2020 és 2025 között. Ennek egyik fő oka lehet, hogy a szigetország elmaradt a termelő tőkébe való befektetések terén: vagyonuk nagy részét (közel 60%-ot) ingatlanok és a gazdasági beruházásokat nem finanszírozó értékpapírok tették ki ahelyett, hogy értékteremtő területeken „dolgoztatták” volna.
Tanulság, hogy a jövő fenntartható gazdasági növekedésének érdekében elengedhetetlen a pénzügyi források átcsatornázása a tőkepiacról a reálgazdaságba. Ez az elemzés azért érdekes, mert a világ vezető gazdasági tanácsadó cége mondja ki: a pénznek szaga van, a tőkepiac magától nem vezet a megtakarítások optimális felhasználásához.
Iratkozz fel hírlevelünkre, és csatalakozz a Linkedin csoportunkhoz, hogy értesülj friss írásainkról!
A 35 februári tanulmány a gazdasági logika gyengülését, a biztonságpolitika jelentőségének stabilitását és a társadalmi, szakpolitikai innováció erősödését sugallja. Lássuk a részleteket!
Februárban kevés gazdasági téma volt
Meglepően kevés kutatás foglalkozott a gazdasággal februárban – a már említett cégalapítókra és tőkepiacra fókuszáló tanulmányon kívül a gazdasági elemzések geopolitikai fókuszúak voltak. A kormányok egyre több szerepet vállalnak át a piactól, és a reálgazdaság teljesítménye (a nyersanyag-hozzáférés, a szellemi és fizikai tulajdon) felértékelődni látszik a profitabilitás, a tőkehozam növekedésével szemben.
Szokásosan veszedelmes nemzetközi viszonyok
A geopolitikai átrendeződés feszültségei nem csillapodnak: Kína és az USA versengenek egymással, a többi ország próbál helyezkedni, függetlenedni, helyenként saját befolyását építeni. Egyre többet foglalkozik a világ hadüggyel és védelemmel. A nagyhatalmak konfliktusokra, a konfliktusok megelőzésére készülnek; a katonai elrettentés ereje nő a bizalomra épülő diplomáciával szemben.
Csendes megoldáskeresés a szakpolitikában
Az országok a nagyhatalmaktól való függetlenedés jegyében az egyéni szintű szakpolitikai megoldásokra koncentrálnak. A közösségek a digitális világban való működés és a rugalmasabb szakpolitikai rendszerek kialakításán gondolkoznak. Érdekes, hogy a környezetvédelem csak Afrikában és Indiában volt jelentős téma februárban.
Továbbra is a hatalmi játszmák határozzák meg a nemzetközi környezetet, ugyanakkor a helyi szinten kibontakozó, gyakorlati megoldáskeresés biztató jel. A februári elemzések üzenete, hogy a tartós bizonytalanság közepette a siker kulcsa az alkalmazkodóképesség erősítésében, a mozgástér tudatos bővítésében és az új viszonyokhoz alkalmazkodó intézmények kialakításában lehet.
