A globális gazdasági és geopolitikai környezet gyökeres átalakuláson megy keresztül, ezzel pedig új lehetőségeket kell megragadnunk. Az egyes nemzetek, politikai és kereskedelmi blokkok között gyengül a kapcsolat, míg más gazdasági szálak felértékelődhetnek. Magyarország és a közép-kelet-európai (CEE) régió számára a kialakuló új világrend sok kockázatot hoz, de egyedülálló kooperációs lehetőségeket is kínál. Ha a régió nemzetei jól sáfárkodnak, az egész régió megerősítheti globális pozícióit.
Közhely: az Egyesült Államok dominálta egypólusú világrend fokozatosan többpólusúvá válik. Ebben a korban Európa nagy kérdése, megtalálja-e közös érdekeit a saját szerepét átgondoló Amerikával, jó együttműködéseket alakít-e ki a felemelkedő Kínával és szert tesz-e védelmi és gazdasági önrendelkezésre. A bizonytalan versenyképességű magországoktól függő gazdaságú Közép-Európa nem engedheti meg magának, hogy e kérdések megválaszolását távolról figyelje és követőként igazodjon az új világrendhez. A bizonytalanságok csak stratégiai cselekvéssel orvosolhatók – ehhez pedig a gazdasági összekapcsolódás szuverén értelmezése szükséges. Az összekapcsolódás útja pedig a világ nagyhatalmaival való alkuk mellett az egy cipőben evező közeli országok kereskedelmi kapcsolatainak megerősítését is jelenti.
Az esztergomi Mária-Valéria híd – forrás: visitesztergom.hu
Közép-Kelet-Európa 16 országa együtt (a visegrádi nemzetek, a Kárpát-medence országai és a Nyugat-Balkán) széttöredezett és színes gazdaságú régiót mutatnak. Az egy főre jutó GDP és a fejlettségi indexek alapján vizsgálódva egyszerre látjuk Európai növekedési bajnokait, a fejlett országok közé lépő közép-európai országokat, amelyek továbbra is gyorsabban nőnek európai társaiknál (V4-országok, Szlovénia). Aztán ott vannak az EU-bővítés későbbi hullámai után gyorsan zárkózó országok (Románia, Horvátország) és a kevésbé fejlett de nagy potenciállal rendelkező EU-n kívüli Nyugat-Balkán, illetve a háború és instabilitás sújtotta Ukrajna.
1. ábra
Az összekapcsolt fejlődés alapja a kereskedelem
Az együttműködés minden kis gazdaságokból álló régió éltető ereje. Először is, kereskedhetünk egymás különbözőségeivel – és ez a kereskedelem mindannyiunkat gazdagíthat. A modern és klasszikus közgazdasági gondolkodás int minket a nemzetek közötti kereskedelem és a prosperitás kapcsolatának megértésére. Adam Smith klasszikus belátása és az arra épülő David Ricardo-féle komparatív előnyök tézise szerint a nemzetek akkor járnak jól, ha specializálódnak és szabad kereskedelmet folytatnak. Az elmúlt évtizedekben csúcsra járó megvalósult globalizáció mélyén ez a gondolat állt és Közép-Európa is ennek gyakorlatával, az EU közös piacára és a világgazdaságba való integrációval tudott gyorsan növekedni. A régi világ azonban eltörött és új hidakat kell építeni.
Az Összkép a magyar társadalom és gazdaság működéséről szóló elemzések magazinja. Iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket, ha szeretnéd mélyebben megérteni, hogyan működik Magyarország.
Mivel a gazdasági kapcsolatok intenzitását a vállalkozások és nemzetgazdaságok közötti távolság kifejezetten erősen befolyásolja, természetes, hogy a gazdasági specializáció magas foka és az egyedi előnyök kihasználása új lehetőségeket teremthet az együttműködésre. A saját erősségekre építő fejlődés jó példáit ma is látjuk: Lengyelország például jelentős szereplő a fogyasztási cikkek gyártásában és forgalmazásában, Magyarország az elektronikai ipar és az autóipar területén aktív, míg Románia dinamikusan fejlődő IT-szektora – különösen Bukarest és Kolozsvár térségében – egyre inkább felértékelődik. Ugyanakkor ezek a specializációk gyakran külföldi tőkebefektetésekre épülnek, és a régió országai között sokszor egymással versenyeznek – az egymást kiegészítő gazdasági működés megtalálása már nehezebb a globális ellátási láncokba ágyazva.
A minta hasonló a mezőgazdaságban is: a délről származó alapanyagokat Lengyelországban vagy Magyarországon dolgozzák fel élelmiszeripari termékké. A logisztika és szállítmányozás – mint Közép-Európa egyik kulcsiparága – szintén erős regionális összefonódást mutat. Európa legjelentősebb logisztikai vállalatai közül több is innen származik. A térség energetikai együttműködései is egyre inkább előtérbe kerülnek. Az gáz és elektromos összeköttetése az országoknak elengedhetetlen működési stabilitást ad, illetve segíti kezelni az ellátási lánc bizonytalanságait, illetve a zöld átállásból eredő új kihívásokat is.
A közös tudás magasabb szintre emeli az értékteremtést
A hasonló erősségek mentén stratégiai együttműködésekre is lehetőség nyílik. Ezáltal régiónk gazdaságai közösen vehetnek részt a globális ellátási láncokban és a közös erőt növelve építhetnek képességeket, tudásklasztereket. Ennek segítségével ipari méretgazdaságosságot érhetünk el, és jobban pozicionálhatjuk magunkat a globális versenyben. A modern közgazdaságtan olyan gondolkodói, mint Michael Porter és Paul Krugman, a regionális klaszterek és az új gazdaságföldrajz elméletére alapozva világítottak rá arra, hogy a földrajzi közelség, az iparági hasonlóságok és a specializáció miként eredményezhetnek gazdasági előnyöket és méretgazdaságosságot.
A tudás és az ipar klaszteresedésére az autógyártás ismét kiváló példa. Több ország is komoly szoftverfejlesztési kapacitásokkal rendelkezik, hiszen regionálisan is elterjedt az oktatási rendszer STEM kiválósága, amelyre építve magas hozzáadott értékű szolgáltatásokat nyújt a régió a globális gazdaság számára. A klaszteresedett kapacitások harmadik példája az elektronikai és gépgyártás – különösen a Visegrádi országokban. Ezek a tevékenységek jelentős gazdasági előnyt teremtenek, amit érdemes tovább fejleszteni a következő évtizedekben. A külföldi közvetlen befektetések szempontjából az államilag vezérelt beruházások után egyre inkább a vállalatok kezdeményezéseit kell előtérbe helyeznünk.
A regionális befektetési aktivitás új lehetőségeket teremt
A közös beruházások segítségével megsokszorozhatjuk a kereskedelem és a tudás gazdasági kiaknázását. Ez pedig nemcsak új előnyöket teremt, hanem védelmet is nyújt a globális gazdaság bizonytalanságaival szemben. Ma már egyre többen felismerik, hogy a globalizációval kapcsolatos korábbi túlzott optimizmus nem mindig szolgálta a térség érdekeit. Dani Rodrik és Joseph Stiglitz – Straight Talk on Trade, illetve Globalization and Its Discontents című műveikben arra hívják fel a figyelmet, hogy a nemzeti gazdaságok fejlődése sokszor megköveteli az állam aktívabb szerepvállalását, és bizonyos esetekben célzott iparpolitikát, illetve szelektív védelmi intézkedéseket is. Ez nem klasszikus protekcionizmus, hanem olyan eszközrendszer, amely segítheti a globális gazdaságba való eredményesebb bekapcsolódást, különösen feltörekvő régiók esetében.
2. Ábra
Amikor tehát a regionális együttműködés előnyeiről beszélünk, nem csupán hangzatos szavakat használunk – ezek mögött klasszikus és modern közgazdasági elméletek állnak.
Generációnyi közös fejlődés, optimista jövőkép, nagy egyenlőtlenségek
3. ábra
A régiós összekapcsoltság nem új keletű dolog, évtizedek óta növekszik. Az áruk és szolgáltatások exportja a közép-európai országok között folyamatosan nőtt az elmúlt tíz évben. Az átlagos éves növekedési ütem itt 6,9% az elmúlt 10 évben. Ugyanez igaz a külföldi közvetlen tőkebefektetésekre (FDI), amelyek az elmúlt 30 évben szintén növekedtek – kisebb globális zavaroktól eltekintve. A térség országai egyre nagyobb mértékben fektetnek be egymás gazdaságaiba. Ennek úttörői már a 90-es évek végén és a 2000-es évek elején megjelentek, és a lendület azóta is kitart. Ezek a trendek erősítik a regionális kapcsolódásokat és hozzájárulnak a kollektív növekedési eredményeinkhez.
Közép-Európa az új világrendben stratégiai csomóponttá válhat, amennyiben kihasználja kooperációs lehetőségeit. Az egypólusú világrend átalakulása és a globális ellátási láncok átrendeződése lehetőséget ad a régió számára, hogy ne csak az EU keleti peremén, hanem globális gazdasági szereplőként is meghatározó pozíciót foglaljon el. Ez lehet a régió számára a fenntartható növekedés és a geopolitikai stabilitás kulcsa.
A gazdasági összekapcsolódás a földrajzi és történelmi-kulturális határok lenyomata
4. ábra
A kereskedelmi intenzitási index exportadatokon keresztül mutatja meg, hogy az átlaghoz viszonyítva mennyire fontos egy országnak egy adott kereskedelmi partnere. Közép-Európán belül a Visegrádi országok esetében jól látható egyfajta szorosabb gazdasági partnerség és ugyanez a legtöbb K8 (azaz a Kárpát-medencében fekvő) ország kölcsönös kereskedelmére is igaz – legerőteljesebben viszont Nyugat-Balkán összefonódása ötlik szembe. Az egymáshoz közeli országok adatait elemezve a fehér foltok is érdekesek, amelyek számos kiaknázatlan lehetőségre felhívhatják a figyelmet.
Az összekapcsolódás igazi motorjai: a vállalkozó és a vállalat
Mára a közép-európai régió számos, globálisan is versenyképes vállalatokat hozott létre. A régió országai közül többen is aktív szerepet vállaló cégek fő típusait, a gazdasági összekapcsolódás négy kulcskategóriájaként azonosítottuk:
- Régiós kockázatitőke befektetők, az innováció piacra juttatásának és Közép-Európa globális térképre helyezésének motorjai;
- A „Bujkáló bajnokok” – olyan értékes kis- és középvállalatok, amelyek regionális vagy nemzetközi ellátási láncok részei;
- Fogyasztói márkák, kereskedelmi vállalkozások, amelyek a régióból építkezve több országban is jelen vannak;
- Olyan multinacionális vállalatok, amelyek központja, döntéshozatala a térségben található.
Ők az összekapcsoltság igazi motorjai, az ábrán a teljesség megközelítőleges igénye nélkül gyűjtöttünk össze néhány, sokszor az átlagos fogyasztó számára is jól is ismertek.
5. ábra
Ahol a politika segíthet: infrastruktúra, kutatás, adminisztratív keretek
A további összekapcsolódást sok tényező akadályozza, ám ezek megfelelő szemléletmóddal és eszközökkel növekedési lehetőséggé is alakíthatók. A fizikai infrastruktúra a 15 közép-kelet-európai országban összesen közel 1000 milliárd eurós lemaradásban van Nyugat-Európához képest. Ez egy olyan kihívás, amire választ kell adni a következő évtizedekben. Mindez természetesen megfelelő makrogazdasági környezetet és finanszírozási modelleket igényel, például társfinanszírozást.
Egy másik fontos hiányosság az innováció. A közép-kelet-európai országok GDP-jük 0,5-2 százaléka között fektetnek kutatás-fejlesztésbe, míg az uniós átlag 2,3 százalék. Itt nemcsak arról van szó, hogy többet kell költeni – hanem arról is, hogy a megfelelő projekteket kell megtalálni, és rendelkezni kell a végrehajtásukhoz szükséges kapacitással és vízióval. Koordinálni kell a K+F erőfeszítéseket, hatékonyan kell finanszírozni az innovációt, és – ami a legfontosabb – képesnek kell lenni ezek annak piacosítására. Ehhez erős kockázatitőke- és magántőke-ökoszisztémára, startupokat vonzó stratégiákra és vállalkozásbarát környezetre van szükség.
A nemzetek közti gazdasági aktivitást tovább akadályozzák az „intézményi súrlódás”, azaz a „puha kapcsolódás” hiányosságai. Ezek az adminisztratív nehézségek és határral kapcsolatos problémák leginkább a Nyugat-Balkán és az EU-tag közép-európai országok között jelentkeznek. Az akadályok egy része mélyebb politikai kérdésekhez kapcsolódik – például a Nyugat-Balkán EU-csatlakozásához, mások viszont már a részletszabályok ésszerűsítésével kezelhetőek.
A Közép-Európa víziójának kigondolása közös és fontos ügyünk
A széttöredező globalizáció időszakában új módokat kell találnunk arra, hogy megőrizzük a nyílt kereskedelem előnyeit – de mindezt kreatív, jövőbe mutató stratégiák révén. Közép- és Kelet-Európa számára ez egyszerre kihívás és felhívás, az itteni gondolkodóknak, döntéshozóknak és kutatóknak, hogy közösen alakítsanak ki egy közös jövőképet.
Ebbe beletartozik a geopolitikai szerepünk meghatározása, a kereskedelmi és beruházási kapcsolatok kiépítése, és az is, hogy mit jelent Közép-Európa más globális kereskedelmi tömbökhöz viszonyítva. A kereskedelmen és beruházásokon túl pedig óhatatlanul felmerül: milyen Európát szeretnénk? Milyen Európai Unió kialakításához akarunk hozzájárulni? Hogyan tudják az uniós intézmények jobban tükrözni a közép-kelet-európai tagállamok érdekeit és szükségleteit? Ezek a nagy kérdések, amelyek vitát, víziót és cselekvést igényelnek.
Montesquieu jóval a modern gazdasági elméletek formálisan megfogalmazása előtti gondolata, hogy „Két ország, amely kereskedik egymással, kölcsönösen függővé válik egymástól, amennyiben a szövetségük a közös szükségletek kielégítésére épül. Ez pedig természetes módon vezet a békéhez.” Ez megfelelő súlyt, erőt és motivációt adhat mindenkinek, hogy támogassa a régió összekapcsolódását.
Az írás Zulik Ákos CEE Competitiveness as Competitive Advantage című, a Mathias Corvinus Collegium CEE Connectivity Hub által megerdendezett 2025. április Gateways to Growth konferenciáján elhangzott angol nyelvű előadását dolgozza fel.
