Közép-Európa országainak gazdasága akkor tud tovább erősödni, ha részben eltérő geopolitikai és gazdasági megközelítések mellett is minél több helyi vállalat építi ki működését a régió országaiban. Nemzeti piacaink viszonylag kicsik, ezért vállalkozóinak a közeli, a hasonló természetű és erejű országok jelenthetik a természetes továbblépést. A folyamat már beindult, de jó lenne benne szintet lépni.
A cikk nyomtatható pdf formátumban is elérhető. Kattints ide!
(Be)kapcsolódás ifjonti hévvel
Az elmúlt 35 évben a közép-európai újonc kapitalizmusok fantasztikusan gyorsan adaptálták a piacgazdasági működést. Mind politikailag, mind a gazdasági átállás konkrét ritmusát és szerkezetét tekintve eltérő utakon jártunk – a keleti blokk nyugati szárnyából az ezredfordulóra mégis egyöntetűen váltunk a nyugati blokk keleti régiójává. Gdańsktól Kassáig, Budapesttől Prágáig egyszerre építettük ki az akkor erőtől duzzadó nyugati társadalomműködés megkerülhetetlennek gondolt alapintézményeit. Egyszerre nyitottuk meg piacainkat a külföldi befektetések előtt, egyszerre köteleződtünk el az európai gazdasági integráció mellett és ismerkedtünk meg a fogyasztói társadalom érték- és termékvilágával.
Ez a majd emberöltőnyi időszak nemcsak a V4-ek, hanem minden közép-európai ország számára egyértelmű sikertörténet. A világ e konstans válságok által tépázott szeglete ritkán látott olyan mértékű gazdasági, emberi, infrastrukturális fejlődést, ami országok egész csoportját egy legfejlettebb országok csoportjának előszobájába repítette volna. Most pedig ez a helyzet, elég ránézni az OECD kategorizálásaira, ahol a V4-ek már egyenesen a fejlett gazdaságok közé sorolódnak.
Az Összkép a magyar társadalom és gazdaság működéséről szóló elemzések magazinja. Iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket, ha szeretnéd mélyebben megérteni, hogyan működik Magyarország.
Megvan az érettség és önismeret
A gyors fejlődés összképe persze elfed problémás részterületeket, kihagyott gólhelyzeteket és válsághelyzetek egész sorát is. Lengyelország, Magyarország, Csehország, Szlovákia sem ugyanonnan indult, nem ugyanabban a ritmusban fejlődött és nem is ugyanoda érkezett meg. Máskor voltak csúcsidőszakaink, máskor bicsaklottunk meg, máshogy ülünk fel és máshogy szállunk le a kerékpárról. Másra vagyunk büszkék és másban erősek, eltérő illúziókat dédelgetünk és máshol vannak a gyengeségeink, kudarcaink is. Persze azért sok közös pont is van.
Mindenki gazdagabb lett, kulcsvállalataink feljebb léptek a világgazdaság táplálékláncaiban – ugyanakkor sok cég pozíciója inkább stagnált és gazdaságainknak meg kellett tanulnia a kapitalizmus hullámzásaiból fakadó kiszolgáltatottság kezelését. Meg kellett tapasztalnunk a nagyvállalatokkal való egyenlőtlen kapcsolatteremtés ökölszabályait és napról-napra meg kellett küzdeni a tőke, a tudás, a munka és minden erőforrás szűkös elérhetőségével. A világ közepe nem itt van, a központból pedig erős versenytársak érkeznek. Elméletben határ a csillagos ég – de az ambíciókat össze kell egyeztetni emberi, intézményi és pénzügyi korlátainkkal.
Mára komoly intellektuális megértésünk és még komolyabb vállalatvezetői tapasztalatunk van arról, milyen volt a kommunizmus utáni évtizedekben üzletet vezetni, gazdaságot szervezni Magyarországon és ezek a tapasztalatok minden bizonnyal leszűrődtek szomszédainknál is. Ezeket önmagában is hatalmas munka feldolgozni. De erre már lehet építeni.
Pendolino vonat Krakkóban. Forrás: wikipedia
Az alkotóképességhez konnektivitás kell
Ahogyan a személyiségfejlődés első évtizedeiben is az identitáskeresés és kapcsolódási képesség az első, úgy a gazdasági átállás első 35 évét is az alapok helyre rakása határozta meg. Most, hogy ez (remélhetőleg elég jól) sikerült, kreativitásunk kibontakozásán keresztül kerülhetjük el a stagnálás érzését és valóságát. A sikeres gazdasági értékteremtést a gyengeségek tudatos fejlesztése, a jó célok tiszta kijelölése és az együttműködések erősítése fogja meghatározni.
Közép-Európa nagy régió jórészt kis országokkal, akik hagyományosan többet dolgoznak nagy és erős nyugati (illetve egyre inkább keleti) partnereikkel, mint egymással. Vállalati szektorunk holdként kering a gondokkal küszködő német ipar óriásbolygója körül. Fontos, hogy ez továbbra is megadja a gazdasági vitalitás alapját, és az is fontos, hogy a világ minden nagy gazdasági hatalmával megtaláljuk a közös számítást. A további növekedéshez viszont ideje megalapozni a régió belső fejlődésének következő lépcsőfokait.
Nem lenne jó kihagyni, hogy ipari és fogyasztói világaink egymás vállalatai számára is lehetőségeket adjanak. Ebben még nem aknáztunk ki minden potenciált. Ezt jól illusztrálja, hogy tavaly az összes V4-es országba irányuló termékexportunk együtt is alig tett ki többet a Németországba küldött kivitel felénél (7.891 vs. 14.964 milliárd forint). Ez összes kivitelünknek mindössze hetede (14%). Az régió részesedése a lengyel exportból ennél is kisebb (11%), a cseh exportból pedig némileg nagyobb (18%).
Holdhoz holddal – Egymás felé fordulva
A régió északi államaiban ma az orosz terjeszkedéstől való félelem és az amerikai kapcsolatok minden korábbinál erősebb orientáló szerepe jellemző. Lengyelország 30 évnyi gazdasági szárnyalását igyekszik geopolitikai befolyásra és középhatalmi státuszra váltani, miközben egyre büszkébb a gazdaság teljesítményére és a következő három évtizedben már a világ tíz leggazdagabb országa közé szeretne felzárkózni. Csehország gazdasági ereje mindig is a térség élmezőnyében volt.
A cseh és lengyel üzleti sikerek mára hazánkból is könnyen láthatóak: a magyarok hétköznapjainak részévé vált a Kifli, az Alza, a Packeta, a Pepco, a Reserved, a CCC vagy a HalfPrice és más cégérek is. Az ottani vállalkozók erős nemzetközi márkákat, regionális és globális vállalatokat és vagyonokat építenek a kereskedelemben, a fogyasztói cikkek piacain, vagy éppen a digitális szektorokban. A régiós e-kereskedelmi termékforgalomban dominálnak a lengyel és cseh szereplők, miközben leggyorsabban növekvő 50 közép-európai techcégből is 36-ot ad a két északi ország. Eközben Szlovákiáról sem szabad megfeledkezni – északi szomszédunk méreténél fogva nem produkál nagyszámú innovatív vállalkozást, de időről-időre felmutat egy-egy globálisan is sikeres technológiai történetet (pl. Piano Media, eSET).
A felépülő cégcsoportok aztán jó multiként hajtják haza a profitot, a jól fizető és nagy tudásigényű munkahelyeket, generálják az újabb és újabb üzleti lehetőségeket. Ezeket a történeteket pedig a kilencvenes éves helyes és sikeres privatizációs stratégiái, az évtizedek alatt felemelkedő szorgalmas kis- és nagypolgári rétegek (no meg persze Lengyelország esetében a 37 milliós belső piac) alapozták meg.
Magyarország is osztozik a kommunizmus utáni fejlett gazdasággá válás sikertörténetében, bár növekedésünk olykor egy főre jutó GDP alapon lassabb volt (főképp a kétezres évek nagy konjunktúrájából maradtunk ki és a 2008-as válságot szenvedtük jobban meg). Nálunk talán kevesebb példa van a kapitalizmusból helyben felemelkedő nemzetközi fogyasztói márkákra – ebben erősítenünk kell, de büszkék lehetünk a Wizz Air, a Richter Gedeon, az OTP vagy a MOL multinacionális erejére. Magyarország eltérően gondolkodik a régió legnagyobb kihívásairól. Geopolitikáját minden irányba a kölcsönösen előnyös gazdasági megoldások keresésének szenteli, az elmúlt másfél évtized gazdasági fejlődését és foglalkoztatási eredményeit pedig aktív stratégia készítette elő. Magyarországon a helyi tulajdonlás nagy politikai kísérletei zajlottak és zajlanak – olyanok, mint a dominánsan hazai tulajdonú bankrendszer kiépítése, a régiós telekommunikációs multi létrehozása, vagy a globális hadiipar kulcsfontosságú termelőkapacitásainak letelepítése.
A kilencvenes évek privatizációjának fonákságai akkor sikerül majd kihevernünk, ha a a nemzeti tőke befektetési képessége a középvállalkozások fejlesztésein és új stratégiai kulcsvállalatok felemelésén keresztül határokon átívelő innovációs erővé válik. Legfontosabb szektorainkat a kiskereskedelemtől az élelmiszeriparig, az autóipartól a gépgyártásig kihívások érik a koronavírus és a háború következtében. Ha ezeket jól válaszoljuk meg (és sokat tanulunk például a legjobb cseh- és lengyel vállalati szereplőktől), Magyarország globálisan és a régión belül is hídszerepbe kerülhet.
Vállalataink kulcsfontosságúak lehetnek az európai intézményekbe lassan integrálódó Nyugat-Balkán gazdasági felemelésében – időben megvalósított befektetésekkel ebben a régióban válhatna természetessé a magyar cégek prosperitást teremtő ereje. Ugyanakkor a lengyel, cseh és román gazdaságok is nyerhetnek a magyar stabilitással és konnektivitási igénnyel, kereskedelmi lehetőségekkel. A részben eltérő geopolitikai-gazdaságstratégiai gondolkodás mellett is értékes a régiós összekapcsolódás. Ha ez erősödni tud, abból Magyarország nagyot profitálhat, mint globálisan nyitott és pragmatikus, a régió déli részében vezető szerepbe lépő gazdaság.
A łódzi Balaton-bár. Forrás: cinima3.com
Közép-Európa, és különösen a V4-es országok növekedési kilátásait ma széttartó politikai várakozások, inflációs bizonytalanság és törékeny felvevőpiacok, ellátási láncok tépázzák. Az egymással való kereskedelem viszont fontosabb annál, hogy a világpolitika váltakozó fuvallataitól tegyük függővé. Amit a nehezebb években a régiós összekapcsolódásba fektetünk, azt később sokszorosan fogjuk együtt learatni. Ehhez az kell, hogy a gazdasági szereplők egymásról való tudása és régiós kapcsolatrendszere mélyüljön és az egymás piacaira való belépést segítő intézmények erősödjönek.
Kell még hozzá könnyen elérhető, mély elemzői tudás a régió országairól és nagyon fontos a növekedéshez, exporthoz, cégutódláshoz szükséges finanszírozási és befektetési megoldások ismerete és elérhetősége is. Első lépésként, a közös irányok kijelöléséhez a régió topmenedzserei és agilis vállalkozói közötti közös gondolkozást érdemes beindítani, hiszen a közép-európai siker mindannyiunkon múlik.
