A háború vége nem látszik sehol, költségei már most tetemesek. Habár a harctéri jelentések, a gazdasági trendek ijesztőek, fontos már most azon gondolkozni, hogyan fog működni a világ gazdasága a háború után.
A lényeg: A piac, a globalizáció szervező ereje és Európa gyengébb lesz. A jövőben a képlékeny környezetben kell majd saját szempontjaink szerint sikeresnek lenni, nem az adott szabályok között hatékonynak. Magyarország számára a pozitív jövőkép: Európa megújításának aktív szereplője leszünk. Gondolatok az MCC legutóbbi, a háború gazdasági következményeiről szóló konferenciája kapcsán.
A cikk nyomtatható pdf formátumban is elérhető. A letöltésért Kattints ide!
Jólét helyett biztonság
A járvány, a háború, a globális felmelegedés egyaránt a biztonságos életet veszélyezteti. Minél jelentősebbek az ilyen fenyegetések, annál inkább kerül a stabil és élhető környezet biztosítása a jólét növelésének szempontja elé. Egyre kevésbé lesz igaz, hogy a közjó az egyéni szabadságok és fogyasztási lehetőségek összegeként adódik össze. Közösségi fellépést követelnek a természeti fenyegetések, egységbe rántanak a potenciális támadások veszélyei.
Fotó: https://www.tomquick.hu/fotoim/mohacs/szulovarosom
A piaci logika nagyon hatékonyan tud hozzájárulni a közösségi célok megoldásához. Magáncégek fejlesztették ki a járványt csillapító vakcinákat, globális nagyvállalatok és kockázati tőkealapok finanszírozta start-upok keresik a klímasemlegességet biztosító megoldásokat. Azonban ezekben az esetetekben nem a fogyasztó fizet. Az állam vásárolja a vakcinákat, az állami szabályozás teremt piacot a megújuló technológiáknak. Hasonlóan ahhoz, ahogy a fegyvergyártók tervezik és készítik a fegyvert, de azt a költségvetés fizeti és a hadsereg helyezi hadrendbe.
A nagy pénzügyi válság óta a jegybankok pénznyomtatási aktivitása határozza meg a kamatokat, az egyes valuták árfolyamait. Nem piaci, hanem hatalmi szempontok alapján dől el, meddig marad meg a világgazdaság jelenlegi rendszerét stabilizáló fix árfolyam a dollár és a jüan között. Az Irán elleni fellépés és a Nyugat és Kína közötti versengés hatására kezdett kiépülni a világkereskedelem állami korlátozásokra épülő rendszere. Az Ukrajnát megtámadó Oroszország elleni kereskedelmi szankciók minőségi előrelépést is jelentettek: a yachtok látványos lefoglalása jelzi, hogy az országok közötti ellentét a tulajdonjogot is megkérdőjelezheti.
A piac láthatatlan keze egyre inkább csak a bőgőt húzza, a prímás a kormányzati negyedben játszik.
Távolodó kontinensek
Sok jel utal arra, hogy világgazdaság kisebb egységekre bomlik. A koronavírus alatt már sok szó volt a világot behálózó beszerzési és értékesítési hálózatok törékenységéről. A háború okozta bizonytalanságok még inkább felhasogatják a gazdaság bolygóméretű szöveteit. A szállítás drágább és kockázatosabb lett, az önellátás biztonsága már nem csak gazdaságfilozófiai téma. Konkrét vállalatok konkrét stratégiái helyezik a termelés hatékonyságának szempontja elé a működés biztonságát.
Forrás: Der Standard
Amerika chipgyárakat épít, hogy ne függjön Tajvantól. Európa az energia felét importálja, a mostani válság után ez biztosan változni fog. Kína éppen azt tanulja meg, milyen kockázatokkal jár a világkereslet ingadozása. A kritikus technológiákat, gyártási folyamatokat otthon kell tartani, a fontos erőforrásokat a saját biztonsági zónából kell beszerezni, a stabil működés alapja a hazai piac. Ez arra utal, hogy a világ civilizációs zónákra oszlik majd. A nagy országcsoportok gazdaságilag befelé fordulnak, a kereskedelem elsősorban nem üzleti, hanem biztonsági szempontok alapján szerveződik majd közöttük.
A háború lángjai egy olyan jövőt vetítenek elénk, amiben a világfalu részei között lazul a kapcsolat. Hiába az alacsony szállítási költségek, hiába a világot egy platformmá szervező digitalizáció a biztonság miatt több univerzumra pattanhat szét a globalizáció buborékja.
Persze a távolságokat nem ismerő digitális világ, a globális vállalatok és befektetési alapok, illetve a világfalu politikai szervezői mindent megtesznek a kapcsolatok lazulása ellen. Azonban megvan a feltétele, hogy mikor – azaz melyik területeken – lesznek képesek többre a beruházásaik értékét védő utóvédharcnál. Ehhez olyan megoldások, globális rezsimek kidolgozására van szükség, amelyek elfogadják a helyi – akár kontinensnyi – közösségek anyagiaktól független szempontjainak elsődlegességét és jelentős eltéréseit. Várhatólag sokkal kevésbé fog a politika világa igazodni a globális befektetők igényeihez és sokkal alkalmazkodóbbak lesznek az anyarégiójukon túli üzleti lehetőségeket kihasználni igyekvő üzleti szereplők.
Ezen csak egy nagy kínai-amerikai megállapodás változtathatna. Ehhez azonban olyan erős képzelőerőre van szükség, amivel a saját bajaikkal elfoglalt, küzdelmeire készülő birodalmi vezetők most nem nagyon rendelkeznek.
Gyengülő Európa
A háború pusztította Ukrajna és az egyre inkább magára maradó Oroszország után a háború leginkább Európa gazdaságát teszi tönkre. Európában az energia most többszörösébe kerül, mint a világ más tájain. A háború kockázati felárként jelenik meg a konfliktussal szomszédos országokban. Amíg ez nem változik, jóval drágább lesz itt élni és itt termelni, mint máshol. Hacsak nem lesz gyorsan vége az energiaár-hátránynak, Európa vállalatai vagy máshova telepítik a termelést, vagy kevesebb bért fizetnek, vagy gyorsan átállnak a kevésbé energiaintenzív működésre. A régen megszokott jólét és biztonság kerül veszélybe.
Mindeközben Európa legalább három alapvető gazdaságstratégiai kérdésben mélyen megosztott.
- Az olcsó orosz energiához való hozzáférésről való lemondás nem csak pénzben kerül sokba, hanem az energiaellátást is veszélyezteti. Azonban, ha Európa nem képes felszámolni az orosz energiahordozóktól való függőségét, akkor a jövőben is megtörténhetnek a mostanihoz hasonló krízishelyzetek.
- Ha az euró kamata alacsony, akkor az infláció felemészti a megtakarítások értékét, nem csillapodik az infláció. Azonban, ha a kamatot az ECB feljebb engedné, a dél-európai országok olyan helyzetbe kerülhetnek, mit Görögország 2010-ben.
Forrás: The Guardian
- A sok tagállam részérdekeinek összehangolása bonyolult megegyezéseket igényel, ebből alig követhető, rugalmatlan szabályozás alakul ki, egyre jobban burjánzik a bürokrácia. Ezt két úton lehetne megakadályozni vagy egy erősebb központi kormányzással, ez azonban valós politikai felhatalmazás nélkül gyalogolhatna át a tagállamok érdekein. A másik megoldás a tagállami autonómiák erősítése, ez azonban a közös piac egységességét veszélyezteti.
Amíg nem rajzolódik ki robosztus, a holnapot megúszni akaró kompromisszumokon túlmutató megoldás az egyes tagállamok alapvető érdekeit érintő konfliktusok kezelésére, az Unió nehezen talál irányt magának. Addig a tagállamok a saját megoldásukban gondolkoznak, az EU-t politikai bazárként kezelik, ahol durván kell alkudni.
Mindezek következtében a kontinens globális gazdasági térvesztése felgyorsulhat. Az optimisták szerint a háborús sokkhatás ébresztheti fel Európát a rugalmatlanság, az ideológiai viták és túlbürokratizáltság zsibbasztó félálmából.
Vababb vízben a túlsó partra
Miközben a családokat, a cégeket, az államokat egyaránt leköti a válság elleni küzdelem, érdemes azon gondolkozni, milyen is lesz a túlsók part, ha egyszer átjutunk a viharos réven. Hiszen az csak az egyik dolog, hogy ki kecmereg ki zihálva a vízből és ki az, aki olcsón megússza, majd egyből azt keresi, hogyan építsen pozíciót a másik relatív gyengeségéből – legyen ez versenyképességi hátrány vagy gyengébb politikai pozíció. Hasonlóan fontos, ki menyire érti majd az új világ logikáját, milyen gyorsan képes alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz.
Egyéni és vállalati szinten két tényező tűnik fontosnak: az alkalmazkodóképesség és a hatalmi tényezők közötti mozgás.
Amíg nem csillapodnak a kedélyek, a versenyképesség nem arról szól, milyen gyorsan úszik valaki a feszített víztükrű 22 fokos medencében, hanem arról hogyan mozog a hullámzó, veszélyes vadakkal teli vízben. Gyorsan kell alkalmazkodni, tudni kell védekezni. Emellett tudni kell tájékozódni, merre is van a helyes irány, hova visznek a láthatatlan sodrások. Ebben az új világban nem egyértelmű sem a cél, nem adottak sem a körülmények, sem a védettség. Nem az a fontos, hova és hogyan tart az ember, hanem az, hogy miért és min keresztül.
A válság végeztével várhatóan sokkal szabályozottabb, azaz a hatalmi logikának kitettebb lesz a gazdaság működése. Nem lesz elég a jó termék, a jó ár, a jó üzleti modell – ágazatonként és térségenként eltérő bonyolult és változékony szabályok alapján lehet majd piachoz, finanszírozáshoz jutni. Ha valaki nem tudja követni, hogyan változik a pálya lejtése, hogyan alakulnak a játékszabályok, hiába küzd majd. Nagyobb cégek egyénileg készülhetnek erre a világra, a kisebbeknek érdemes megtalálni vagy kiépíteni azokat a hálózatokat, szövetségeket, amelyek képviselik őket egy átpolitizáltabb gazdasági környezetben – nem csak itthon, hanem a hasonlóan képlékeny Uniós, nemzetközi térben.
Nemzeti szinten az önismeretre épülő hosszabb távú stratégiai irányok megfogalmazása fontos a válságkezelés és az uniós politikai bazár minél ügyesebb használata mellett. Két fő kérdésre érdemes fókuszálni: (1) Hogyan lehet az alkalmazkodóképesség előnyével, a tőkeszegénység hátrányaival és az értékláncokba való mély beágyazottsággal rendelkező vállalatainkat támogató környezetet létrehozni? (2) Hogyan lehet a cégeket arra ösztönözni, hogy pozíciójuk védelmén túl agilis, kezdeményező lépésekkel tudjanak kimenekülni az energiaárak, a kamatok emelkedéséből, a piaci kereslet szűküléséből?
Az itthoni kihívások kezelése mellett meghatározó számunkra, hogyan alakul Európa versenyképessége. Nincs önálló magyar gazdaság. A német iparvállalatok jövőképe, az európai energiaárak és kamatok alakulása, az uniós piacszabályozás billenti erre vagy arra a pályát. A válság miatt az unión belüli belső viharok valószínűleg erősödnek a következő években. Nagyon sok múlik azon, hogy ezekben hogyan érvényesülnek a tengerpart nélküli, kevés nagyvállalattal és saját tőkével rendelkező, az átlagnál alacsonyabb átlagjövedelmű és vagyonú létezés szempontjai.
Kontinentális lépték
Ha minden jól megy, Európának sikerül majd összeszednie magát. Megtalálja, hogyan használja ki és védje meg erős tudáshátterét, nagy belső piacát. Kitalálja, hogyan építsen az Unión belüli sokszínűségre, hogyan hozzon létre ezt védő és erősítő intézményeket. Kiépíti azokat a képességeket, amelyekkel határozottabban képviselhetőek az európai érdekek világszinten.
Az Ariane VA258 fellövése 2022 szeptemberében – forrás: https://www.arianespace.com/
Akkor lesz jó helyünk ebben az újra erősödő Európában, ha aktív szerepet tudunk vállalni a kialakításában. Ez nem csak kormányzati, politikai feladat. A diplomaták mandátumból dolgoznak, a mandátumok az egyes szituációk adta lehetőségek megszerzésére koncentrálnak. A siker alapja mélyebben van.
- Minél többen, minél jobban ismerik Európa egészének működését, minél aktívabban veszünk részt az Unió jövőjéről szóló zárt szalonokban és hivatalos fórumokon zajló vitákban, annál inkább értjük, miről is van szó, annál jobban értik, mi kik vagyunk és mit akarunk.
- Az intellektus az eszmékről szól, azok csak formálják, csomagolják az érdekek gyúrta masszát. Az érdekalapú játszmákba pedig úgy tudunk jobban beszállni, ha több cég, szervezet gondolkozik európai perspektívában. Ennek egyik fele az ambíció, a mások fele a méretre, piaci pozícióra épülő képesség. A kettő kéz a kézben jár: motivációból lesz pozíció, a pozíció teremt motivációt. Mindkettőt erősíteni kell.
Európának nem csak a korábban említett gazdaságpolitikai dilemmáira kell megoldást találnia. Akkor van esélye önálló civilizációként megjelennie majd az új világtérképen, ha képes saját erőre alapuló alkut kötni a háború utáni Oroszországgal, képes szövetséget kötni a muszlim világgal és újra beltengerévé tenni a Földközi-tengert. Ha képes megszabadulni a túlbürokratizáltságtól, ha ledolgozza digitális hátrányát, ha megtanulja üzleti hozammá formálni tudományos, kulturális erejét.
Ez nem csak a németek és a franciák ügye, ez a mi ügyünk is. Ha csak Párizsban és Berlinben gondolkoznak arról, hogyan működjön az Unió, mi kimaradunk a képletből. Ha minket nem érdekel, hogyan működik az arab világ, csak védekezhetünk, amikor tömegesen megindulnak felénk a nehézségek elől menekülők, vagy amikor tőlünk telepítik Észak-Afrikába az összeszerelő üzemket . Ha csak vevőként jelenünk meg Európa erősödő zöld és digitális piacain, csak költeni tudunk ott, keresni nem. Ha kutatóink továbbra is a nyugati egyetemek által lepottyantott feladatokat kapják a kutatási együttműködésekben, a többre vágyók elmennek, a mi gondolataink nem épülnek be az európai tudásba. Ha azt tartjuk intellektuális feladatnak, hogy eldöntsük melyik bölcs európai gondolattal értünk egyet, akkor szellemi életünk beragad az igazodás és átvétel provinciális hagyományába.
A Frankfurti Könyvvásár magyar pavilonja 2018-ban – forrás: index.hu
A válság után valószínűleg nehezebb lesz a piaci verseny és a globális partnerségek adta lehetőségeken keresztül előzni Európában. Ahogy írtuk zártabb és a hatalmi logikának jobban kitett világ várható – így a jövőben jóval meghatározóbb lesz számunkra az európai tér. Sok minden nem látszik még a válság utáni világból, az azonban biztos, hogy egy újjászülető EU aktív formálóiként érdemes megérkeznünk majd a háború utáni világba.
Ezt is érdemes elolvasni!
