Kétszer olyan gyorsan nőtt a magyar kis- és középvállalkozások termelékenysége, mit az EU-s átlag, 37 százalékkal magasabb volt a javulási ütem, mint a többi visegrádi országok átlaga 2010 és 2018 között. Hihetünk a számoknak? Mi lehet a háttérben? Mi köszönhető a sorsnak, és mi az, amiért a magyar gazdaság szereplői lehetnek büszkék erre az eredményre?

 

A vállalkozások termelékenységének változását részletesen bemutató cikkünk elkészülte után a téma jeles szakértőit kérdeztünk meg arról, szerintük mi van a számok mögött.

Az írás nyomtatható, pdf formátumban is letölthető. Kattints ide!

 

Forrás: SME Peformance Review

 

Az Összkép a magyar társadalom és gazdaság működéséről szóló elemzések magazinja. Iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket, ha szeretnéd mélyebben megérteni, hogyan működik Magyarország.

 

A szél volt jó vagy a kormányos?

A legtöbb szakértő egyetértett, hogy a gazdasági környezet alapvető változása és a gazdaságpolitika lépései egyaránt közrejátszottak a termelékenység adatainak javulásában. Két kérdésben van komoly vita. Egyrészt abban, hogy mennyire higgyük el azt, amit látunk, másrészt abban, hogy az eredmények a kedvező helyzet időszakos eredményei vagy alapvető változásokat jeleznek. Ez már csak ilyen, a pohár teli és a pohár üres felére is jó, ha figyel valaki.

Összesen 33-an válaszoltak kérdéseinkre –egyetemen vagy elemző cégnél dolgozó kutatók, a közszférában dolgozó vezető vagy szenior elemzők, vállalkozók és bankárok. A sokféle nézőpont, a markáns eltérések a gazdaság egészének megítélésében a vélemények gazdag és sokszínű tárházát eredményezték. Nyilvánvalóan másképp gondolkozik egy elemző, ha a gazdaságpolitikát tévesnek tartja és másképp, ha a gazdaságpolitikai döntések előkészítésén dolgozik. Máshogyan nézi a világot egy vállalkozó, egy bankár és egy egyetemi kutató.

A termelékenységjavulás okait firtató kérdésünkre adott válaszok alapján három fő nézőpont rajzolódik ki. Az egyik értelmezés szkeptikus. A másik szerint a szerencsének, a harmadik szerint pedig a vállalkozók és az állam erőfeszítéseinek köszönhető a siker.

 

Szkeptikus nézőpont: ne higgyünk vakon a számoknak

A javulás csak időleges, mint a kávé hatása, aminek később lesz böjtje. A fehéredés hatásait ne tudjuk be gazdasági előrelépésnek, hiszen csak korábban is létező teljesítmények váltak láthatóvá a statisztika számára.

 

Szerencse alapú nézőpont: végre nekünk kedvezett a lapjárás

Egyrészt volt honnan fejlődnünk. Kedvező volt a világgazdasági környezet, felfele tolta a számokat a foglalkoztatás és a bérek emelkedése, az építőipari boom és az egységes európai piac generálta kereslet.

 

Teljesítmény alapú nézőpont: komoly munka van a siker mögött

A válságot sikeresen átvészelő cégek két évtized tapasztalatával fordultak rá a 10-es évekre, képesek voltak a béremelkedés költségeit a termelékenység javításával kitermelni. Mostanra érett be a tudás, hogyan lehet a multikkal sikeresen együttműködni. Sorra jelentek meg a minőséget (ételt, italt, egészségügyi ellátást, szállást stb.) a középosztály számára is elérhetővé tevő szolgáltatók.

A gazdaságpolitika konzisztens, kitartó és robosztus lépésekkel javította a vállalkozások versenyképességét: egymást erősítették az adócsökkentést, a fehérítést, a finanszírozás javítását és a fejlesztések támogatását szolgáló programok.

A fenti táblázatokban felsorolt 12 tényező súlyának megítélése komoly elemzéseket és vitákat érdemel. A legpezsdítőbb beszélgetéseket valószínűleg, a Kinek mit köszönhetünk és mit nem? kérdés indítja be. Van azonban két másik kérdés, amit picit nehezebb és kevésbé élvezetes megvitatni, pedig megválaszolásuk fontos gyakorlati következményekkel jár.

Egyrészt, higgyünk-e a szemünknek? Ha nem hihetünk, akkor az szomorú, de viszonylag kényelmes: megtarthatjuk a turáni átok, a dudva-muhar ország, a buheramátrix vállakozó és a tehetetlen állam jól megszokott paneljeit. Élhetünk és gondolkozhatunk tovább, ahogy megszoktuk. Azonban, ha tényleg igaz, hogy a magyar vállalkozások képesek az uniós átlagot jóval felülmúló fejlődésre, akkor ez a lehetőség semmissé teszi a tehetetlenség mítoszával igazolt felmentést, újfajta feladatot ad a vállalkozónak, a gondolkodónak, a közpolitika alkotónak.

Másrészt, tartósak az eredmények, vagy csak a bő esztendők időleges gyümölcsei? Ha csak szalmalángot látunk, a védekezés és az eredmények, emlékek rosszabb időre való elraktározása a feladat. Ha tényleg egy magasabb minőségi szintre léptek tovább a vállalkozásaink, akkor ennél több a feladat. Ehhez az új minőséghez kell alkalmazkodnia a vállalati és kormányzati stratégiáknak és azon kell dolgozni, hogy a továbblépés most már láthatóan járható útjain minél több cég indulhasson el.

 

Higgyünk-e a szemünknek?

Valóban az történik-e, amit az adatok sugallnak? A legnagyobb növekedést 17-re és 18-ra mutatnak az adatok, ezek azonban még csak előzetes számok, nagyrészt becslésre épülnek. Egyes szektorokban – például az építőiparban, az ingatlanforgalmazásban – jelentős részben az árak növekedésének volt köszönhető a növekvő egy főre jutó hozzáadott érték. A fejlődést a valóságosnál nagyobbnak mutatja a gazdaság fehéredése.

A tavalyi magas növekedési számok azonban arra utalnak, hogy az utolsó évek becsült értékei valószínűleg nem túlzóak. A kiemelkedő magyar termelékenységnövekedés az árnövekedésbeli különbségeket kiszűrve sem tűnik el. Az ingatlanok ára máshol is emelkedett, a legtöbb termék esetén pedig a helyi kereslet növekedése kevésbé nyomja fel az árakat, hiszen a növekvő igényeket gond nélkül lehet importból teljesíteni.

A fehéredés valóban korábban is létező tevékenységeket tesz láthatóvá, azonban ez nem jelenti azt, hogy nincs okunk elégedettnek lenni. Egyrészt a gazdaság fehéredése a régió többi országára is jellemző és a visegrádiakhoz képest is ledolgoztuk a hátrányunkat. Másrészt a fehéredés minőségi javulás: ez teszi lehetővé az adókulcsok csökkenését, a vállalkozások banki finanszírozásának megerősödését, a cégek piaci értékének emelkedését. Harmadrészt, ha csak a fehéredéssel lenne magyarázható a növekedés, akkor nem most tévedünk, hanem korábban tartottuk a valósnál alacsonyabbnak vállalkozásaink teljesítményét.

Fontos az is, hogy a közölt adatok nincsenek deflálva/inflálva – a 2010-es és a 2018-as hozzáadott érték nominális értékét mutatják – euróban. Így a számok nem felfelé, hanem lefelé torzítanak ahhoz képest, hogy ha forintban vagy vásárlóerő paritáson (a termékek közötti árkülönbségeket kiszűrve) számolnánk.

Az óvatosság soha sem árt. Mégis – lassan érdemes elhinni, hogy létezik olyan, hogy a magyar vállalkozások teljesítménye gyorsabban nő, mint a szomszédoknál és az Unióban. Lehet, hogy a pezsgőt még nem érdemes kinyitni (várjuk meg, amíg becslés helyett végleges adatokkal dolgozhatunk), de a hűtőbe azonban már érdemes betenni.

 

Zsír, cukor vagy fehérje?

Mi marad majd az eredményekből, ha kedvezőtlenebbre fordulnak a körülmények? Mi lesz, ha a beszállítók megrendelései elkezdenek apadni, az alacsony kamatok emelkedni kezdenek, kisebb nagyobb válságok tépáznak meg szektorokat, térségeket? Ahogy korábbi cikkünkben bemutattuk, rajtunk mindig nagyot csapott a válság. A piaci lehetőségek, a fejlesztési források a múltban úgy működtek, mint a cukor: pörgették a szervezetet. Hagyták, hogy a zsír lerakódjon és lomhává tegyen minket. Most másképp van?

Az eleinte be nem gyűrűző olajválság eladósította az országot a 80-as években. A legvidámabb barakk magabiztossága csalódássá vált a rendszerváltás okozta válsággal (erről itt írtunk korábban). A 2000-es évek dübörgése után a nagy válság Magyarországon csapott a legnagyobbat. Ha ez a sorsunk, jogos a félelem, hogy most sem tartanak örökké a jó idők.

Amikor újra eljönnek a nehéz évek, akkor derül majd ki, hogy sikerült-e kilépni ebből az ördögi körből. Négy tényező ad okot a bizakodásra.

A Gepida bicikligyár Mátyásföldön – forrás: mathekerekpar.hu

  1. Ez az olyan első növekedési időszak, ami nem járt együtt eladósodással. Az államadósság csökkent és forintalapúvá vált. A vállalkozások hitelállománya még mindig inkább alacsony, mint magas.
  2. A növekvő jövedelem nem a fogyasztást duzzasztotta, nem az állami újraelosztást növelte. A beruházások aránya nőtt, így a magasabb jövedelmekből a jövőre készülésre arányában többet, a fogyasztásra arányában kevesebbet költünk, mint korábban. Az állam által elvont jövedelmek mértéke is csökkent.
  3. A gazdaság fehéredése révén a magyar gazdaság egyik legrégebbi problémája kezd megoldódni. Korábban a valós és a látható működés eltért egymástól. Mindenki csak azt hihette el, amiben ő maga is benne volt. Ismeretlenben bízni nem lehetett. A hivatalos szabályok és a valóság között nagyon laza volt a kapcsolat. Piaci vagy gazdaságpolitikai kalkulációt adatokra építeni nem lehetett. Persze a kuruc vér nem válik olyan könnyen vízzé, de most már sokkal kevésbé szervezzük önmagunk elnyomójának és ellenállási mozgalmának kettős szerepében az életünket.
  4. A termelékenységnövekedés nem az örökké termő fa mellett élő vállalkozók gyarapodásának eredménye. Cégeinket megedzették a válság, a bérnövekedés termelékenységnövelésre kényszerítő hatása, a globális értékláncok szigorú játékszabályai. A hazai piacra dolgozó szolgáltató szektorokban nem csak a fogyasztó érzékeli a minőségi változást, a számok is kiemelkedő hozzáadott érték növekedést mutatnak. Sok jel mutat arra, hogy valóban minőségében máshogyan kezdenek működni a vállalkozások.

Mindez persze nem tesz védetté a piac esetleges szűkülése, a kamatok esetleges emelkedése, a képzett munkaerő hiányának növekedése ellen. Nem készít fel a technológia és a piaci erőviszonyok gyors változásaira. Azonban van okunk bizakodni abban, hogy az előző válságban tanult óvatosság és az elmúlt évek lehetőségeinek kihasználásához szükséges sok munka edzésben tartotta a vállalkozásainkat.

 

Meg kell tanulnunk egy siker okait elemezni

A szakértői vélemények sokszínűsége mutatja, hogy még nem tudjuk pontosan, mi is történt valójában a vállalkozásokkal az elmúlt években. Vállalati adatokra épülő statisztikai elemzések, a vállalati esettanulmányokra épülő kutatások és sok vita van előttünk. Ez tárhatja fel, mik is a valós okok, hol történt valódi előrelépés, hol átmenti vagy látszólagos a fejlődés. Fontos és érdekes feltáró munka vár a kutatókra, elemzőkre. Egy valami új lesz és nehéz, hiszen most nem azt kell elemeznünk, hogy valami miért nem sikerült.