Tíz pontban a vállalkozáspolitika céljairól, körülményeiről és elveiről – Teljes változat

A következő évtized korszakváltása arról szól, milyen minőségű lesz a magyar gazdaság. Min múlik a siker? Ki mit tehet azért, hogy vállalkozásainkat ne vágja földhöz a bérek emelkedése, a mindent átszövő informatika és a generációváltás? Tíz állítás egy most szakpolitikusként dolgozó elemzőtől.

Egy éve dolgozom kormánytisztviselőként. A vállalkozáspolitika alakítása lett a feladatom a korábbi elemző, javaslattevő szerep helyett. Ez az írás tíz állításban azt mutatja be, mivé sűrűsítette össze a korábbi évek kutatói, elemzői eredményeit a szakpolitikusi gyakorlat.

 

 

 

 

Elemzőként mindig az érdekek, az intézmények fontosságát hangsúlyoztam. Most is úgy látom, hogy helyes volt ez a megközelítés. Azonban érdekes módon, az elmúlt egy év legfontosabb tanulsága nem arról szól, hogyan kell ügyesen navigálni az örvények és sziklazátonyok között. Erősen tanulja az ember, hogyan is lehet működni a szándékok, konfliktusok és korlátok világában – azonban ez csak technika.

Az igazi tanulság az, hogy milyen fontos, hogy az ember a sok cikk-cakkban is tartani tudja az irányt. Egyértelmű legyen, mik a célok, mik az alapértékek és az alapelvek. Az elemzőt az ideák ragadhatják el a rögös valóság megértésétől. A gyakorló szakpolitikust pedig lényegében csak bolyong, ha mindig az adott helyzetre ad praktikus választ. Ez a túlélésben sokat segíthet, azonban aki túlélésre játszik az előbb utóbb veszít.

 

Célokra, a világot értelmező alapvetésekre és a munkát keretező elvekre van szükség. A következőkben összefoglalom, szerintem mik azok a gondolati kiindulópontok, amelyek szervezhetik a magyar vállalkozások megerősítését.

1. A következő tíz év feladat, hogy olyan gazdasági szerkezet alakuljon ki Magyarországon, amelyben a vállalkozások jelentős része valódi stratégiai mozgástérrel rendelkezik. Ez egyszerre fontos az ország jóléte és a társadalom önszervező és önvédelmi képessége szempontjából.

Annál nagyobb egy cég stratégiai mozgástere minél inkább képes:

• működését, szervezetét, technológiáit a céljaihoz és lehetőségeihez igazodva megújítani;
• elképzeléseik szerint alakítani és fejleszteni termékeiket és szolgáltatásaikat;
• piaci pozícióikat módosítani, új piacokon megjelenni;
• a fejlesztő tevékenységeknek, az új termékeknek, a piacépítésnek köszönhetően létrejövő hozzáadott érték növekedésének jelentős részét megtartani a partnereivel folytatott alkuk során.

A stratégiai mozgástér széleskörű növekedésével érhető el, hogy a magyar cégek ne alá, hanem mellérendelt szerepet töltsenek be az európai gazdaságban. Ne csak kövessék a trendeket, hanem kezdeményezni is tudjanak. Ne csak elfogadni, hanem alakítani is tudják a piaci folyamatokat. Újításaik hozama ellensúlyozza erőfeszítéseiket és kockázataikat, így képesek legyenek jobb megélhetést kínálni és pozíciójukat erősíteni partnereikkel, versenytársaikkal szemben.

Ez nem csupán gazdasági kérdés. A tulajdonosnak nem csak szándéka, hanem közvetlen erős érdeke, hogy vállalkozása környezete stabil legyen és prosperáljon. Ezért fontos, hogy az országos és helyi elitben a menedzserek, a hivatal- és hivatásviselők, a szellemi vezetők mellett a tulajdonosoknak is súlya legyen. Ugyancsak számít, hogy mennyire tud a szülőváros, az ország vonzó és itthon tartó perspektívát nyújtani az agilis és kockázatvállaló emberek számára. Ha a vállalkozás a jólét és az önkifejezés lehetőségét kínálja, érdemes itthon is szerencsét próbálni.

 

 

2. A magyar vállalkozások világában korszakváltást hoz az olcsó munka korából való kilépés, a digitális gazdaság kiteljesedése, a vállalkozói generációváltás.

Ahogy korábban bemutattuk, a kiteljesedés és a beszorulás évtizede is lehet a 20-as évek. A negatív jövőkép szerint az adatokkal, fogyasztói kapcsolattal rendelkező központi szereplők megerősödésével kényszerpályára szorul a legtöbb kicsi cég. A pozitív jövőkép szerint a rugalmasság kora jön el, a kis cégeknek felvirágzást hozhat a kezdeményezőkészségből, a munkavállalók és fogyasztók igényeihez való jó alkalmazkodási képességből származó előnyük.

A gazdaság átalakulása már megkezdődött. Az internet átvette az irányítást a turizmus felett, győzelemre áll a kiskereskedelemben, átformálta a cégek közötti kapcsolatokat. (Erről korábbi cikkünk itt olvasható.) Évente több ezer vállalkozó adja át vagy zárja be végleg a boltot. (A generációváltásról itt írtunk korábban.) Ma már minden cégvezető tudja, hogy a HR nem humbug, ha jó ember van és meg tudod fizetni, minden van.

A reálbérek gyors emelkedése a termelékenység növelésére kényszeríti a vállalkozásokat. Ez a legtöbb esetben nem csupán technológiai kérdés. Nem csak jobb eszközökre és több szenzorra van szükség. Bútorgyárosok mesélnek arról, hogy hiába az európai szintű új gépek, hiába az osztrákhoz képes olcsó, mégis jól képzett szakember, nagyon nehéz árversenyben legyőzni az osztrák konkurenciát egy szálloda berendezésére kiírt pályázaton. Jobban szervezik a munkát, jobban összezárnak. A termelés mellett a szervezést, a cég piacépítési képességét, az alkuerőt meghatározó tényezőket is meg kell újítani.

 

3. A magyar gazdaság sikere három fő folyamatra épülhet. Ezek a továbblépés képességének általánossá válása, a vállalkozások együttműködési hálózatainak erősödése és a kellő számú hazai sikertörténet.

Továbblépés – A legkisebb vállalkozások is képesek legyenek megújítani működésüket. Lépést tudjanak tartani a technológiával, sikeresen tudjanak betagozódni a digitális világba, lehetőségük legyen hosszabb távon gondolkozva és tudatosabban szervezni, sőt akár formálni cégüket.

Hálózatosodás – Megerősödjenek a magyar vállalkozásokat összefogó, kezdeményező cselekvésüket támogató hálózatok. Az egy térségben, egy ágazatban vagy egy piacon működő cégek képesek legyenek együttműködve építeni a piacot, megtartani és képezni a munkaerőt, együtt fejleszteni és érdeket érvényesíteni.

Bajnokok – Kellő számban legyenek gyors és stabil növekedésre képes vállalkozásaink. Ezek a sikerek nem csak példát és inspirációt adnak a többieknek – e nélkül a legtöbb területen nehéz elképzelni, hogy Magyarországon szülessenek meg a hazai gazdaságot meghatározó, a piacnak irányt mutató vállalati döntések.

 

 

4. Ezek a célok a vállalkozók, a gazdaságszervezők, az állami szereplők és a közgondolkozás formálóinak együttműködésével teremthetőek meg.

A cégek vezetői és tulajdonosai viszik a bőrüket a vásárra, ők kezdeményeznek, ők döntenek – és ha minden jól alakul ők gazdagszanak meg.

A gazdaságszervezők nagy része vállalkozó, azzal foglakoznak, hogy erőforrásokat, információkat biztosítanak a vállalkozásoknak, szervezik piacaikat és együttműködéseiket.

Az állam kezében erős eszközök vannak (adóztatás, szabályozás, makropolitika, támogatási programok, megrendelések, infrastruktúrafejlesztés…) ezek alkalmazásának együttes hatása jelöli ki, hol mennyire göcsörtös és merre lejt a pálya.

A közgondolkozás formálói pedig azt formálják, mit is gondoljunk minderről: a vállalkozás tiszteletre méltó emberek a köz javát szolgáló erőfeszítése megérdemelt sikerrel vagy pedig valami zavaros opportunista machináció, amibe a kevés szerencsét kivéve legtöbben belegebednek.

A négy szereplő összehangolt cselekvése képes olyan környezetet teremteni, amelyben a vállalkozói prosperitás nem csak a szerencsések és tehetségesek kiváltsága, hanem ez minden tisztességgel próbálkozó számára reális lehetőség.

 

5. A vállalkozás nem egyenlő a jogi entitással. Vállalkozásnak a valós működés szerinti gazdasági egységeket érdemes tekinteni.

A vállalkozói nyilvántartásban jelenik meg sok olyan ember, aki valójában alkalmazott vagy alkalmi munkákból él. Ők munkaerejüket értékesítik – vagy azért mert értékes számukra a kötetlenség, vagy azért mert nem kínál nekik jobbat az élet. Akár művészek, akár napszámosok, működésük, gondolkozásuk alapján nem vállalkozók, nem is tekintik annak magukat. Jelentős, a jelenleginél jóval több figyelemre érdemes az alkalmazotti és vállalkozó világon kívüliek csoportja. Százezrek élnek így, számuk az internetes munkaszervező platformok előretörésével várhatólag nőni is fog. Azonban nem tekinthetők vállalkozóknak, hiszen amikor dolgoznak, lényegében munkavállalók.

Emellett a működő kis- és középvállalkozások statisztikáiban megjelenő entitások közül sok egység funkciója a személyes vagy a cégcsoporton belüli adóoptimalizáció. Sokan munkaviszonyuk mellett alkalmi munkáik kedvezőbb adóztatása érdekében kiváltják a vállalkozói igazolványt vagy céget alapítanak. Gyakori, hogy egy vállalkozás jogilag több cégbe szervezi működését, hogy csökkentse kockázatait, javítsa pozícióját a támogatási programokban.

 

6. Vállalkozásaink jelentős részét a vállalkozó személy tulajdonságaival és tevékenységével vagy a vállalkozás működését meghatározó partnerhez kötődő viszony jellemzőivel célszerű értelmezni.

A klasszikus vállalati működés, a tankönyv szerinti üzleti szerveződés csak a miniholding és a kisvállalat kategóriában jelenik meg. A többi cégtípus vagy valamilyen nagyobb meghatározó partner vonzásában keringő szervezet vagy egy személy (vagy kisebb közösség) szerződéses viszonyok között szerveződő egzisztenciája.

A vállalkozások hét fő típusát ragadhatjuk meg. Ez a hét típus a következő: a magánzók, a klasszikus kisvállalkozók, a hivatásviselők, a láncba ágyazódók, a miniholdingok és a kisvállalatok. Átfedések vannak közöttük, azonban ez a hét típus markánsan másként működik, máshogy gondolkozik a világról. Tevékenységük feltételei, jövőbeli perspektívái is nagyban eltérnek. Mindenképpen érdemes őket külön-külön vizsgálni, a piacnak és az államnak is máshogyan célszerű közelíteni hozzájuk.

A klasszikus kisvállalkozók azok, akik tevékenységüket hagyományosan pár ember által átlátható keretek között végzik. A gazdák, a kereskedők, a mesterek, a kisiparosok bizonyos termékek, szolgáltatások elvégzésére szakosodnak. Keresetük elsősorban tevékenységük minőségétől és jó hírétől, munkabírásuktól függ.

 

 

A hivatásviselőket csak az különbözteti meg a klasszikus kisvállalkozóktól, hogy viszonyuk a vevőkkel erős bizalomra és személyességre épül – ezért munkájuk kulcseleme a szakmai hitelesség és a diszkréció. Tipikus példái a háziorvos, az ügyvéd, a könyvelő, az informatikus, de ne feledjük a fodrászokat, tanácsadókat, személyi edzőket sem.

A láncba ágyazódók vállalkozások tevékenységének nagy része egy-két vevőtőhöz, szállítóhoz, vagy közvetítőhöz kapcsolódik. Az autóipari beszállítók, a konzervgyárnak értékesítő gyümölcstermesztők vagy a nagy építőipari cégeket kiszolgáló dömperesek mindig ugyanazzal a néhány nagy céggel szerződnek. Egy szállítóhoz kötődnek a márkaboltok vagy a legtöbb kocsma. Sok üzemnek az életét határozza meg a termékeiket értékesítő kiskereskedelmi lánc vagy internetes kereskedelmi platform. A legtöbb szállás üzleti működését ma már az online szállásközvetítők határozzák meg, a tartalomgyártók pedig kénytelenek a közösségi hálózatok algoritmusaihoz igazítani működésüket.

A korszak tipikus vállalkozásai a start-upok. Ezek a cégek nem azért jönnek létre, hogy kisvállalkozásként működjenek hosszú évtizedeken át. Álmuk, hogy majd egyszer nagyvállalatok legyenek, mint a hasonlóképpen indult olyan nagy internetes cégek, mint a Facebook vagy az Amazon. Reális ambíciójuk, hogy egyszer majd felvásárolja őket egy nagyvállalat. Ez egy elég kötött szabályok szerint élő világ, ahol a táncrendet a kockázati tőkebefektetők és az általuk szervezett platformok határozzák meg.

A miniholdingok több kis különálló vállalkozásból álló csoportosulások, amelyeket a tulajdonos személye tart össze. Az egyes cégek egyszerű üzleti modell alapján kisebb-nagyobb mértékben elkülönülten működnek, a vállalkozó személye, agilitása, kapcsolatrendszere, piac- és tőkeszerző képessége köti össze az egyes gazdasági entitásokat.

A kisvállalatok menedzsmenttel, szervezettel, saját termékkel rendelkező kicsi cégek. Önálló stratégiai cselekvési képességük van, ami elválik, vagy legalábbis elválasztható lenne a vállalkozást irányító tulajdonostól vagy tulajdonosoktól. A hagyományos közgazdasági megközelítés, és a vállalati mutatók lényegében csak ebben a kategóriában értelmezhetőek, hiszen itt beszélhetünk a vezető háztartásától és a működést meghatározó partnertől független gazdasági működésről.

A klasszikus vállalati működés, a tankönyv szerinti üzleti szerveződés csak néhány cégnél jelenik meg. A legtöbb vállalkozás vagy valamilyen nagyobb meghatározó partner vonzásában keringő szervezet vagy egy személy (vagy kisebb közösség) szerződéses viszonyok között szerveződő egzisztenciája.

 

7. A hazai tulajdonú gazdaság megújulása a vállalkozók lehetőségein, képességein és hajlandóságán múlik. Saját bőrüket viszik a vásárra, ezért képességeik szerint élnek a számukra kínálkozó lehetőségekkel. A kulcskérdés, hogy milyen lehetőségek kínálkoznak és rendelkeznek-e az azok kihasználásához szükséges képességekkel.

A fejlesztésbe, tudásba történő befektetésről, a vállalkozás működésének átalakításáról a vállalkozók az alapján döntenek, hogy meg tudják-e valósítani azokat, illetve számításaik szerint megéri-e nekik lépni. Lehet a vállalkozókat kritizálni, hogy miért nem agilisabbak, nyitottabbak, azonban ők ezen nyugodtan mosolyognak: a saját zsebére mindenki kipróbálhatja az ötleteit.

A kezdeményező kedvet leginkább három tényező korlátozza:

• az üzleti környezet változékonyságából adódó, kívülről nem is látható kockázatok;
• a félelem, hogy a fejlesztés hozama a gazdaság belső hatalmi viszonyai miatt valamelyik partnerüknél csapódik le;
• a vállalkozás jelenlegi működési kereteiből való kilépést adminisztrációs, piaci korlátok akadályozzák.

Például az online térben kiszivároghatnak az ügyfelekkel való viszony másra nem tartozó részletei; a kockázatos fejlesztésből adódó termelékenységnövekedésre a felvásárló árcsökkentéssel válaszol; ismeretlen terepen nem csak az új technológiát kell elsajátítani, hanem ki kell ismerni a szabályozás és a piaci működés bonyolult és gyakran íratlan szabályait.

Azonban egyre markánsabb az az igazság is, hogy nem csak a változtatásnak, hanem a nem változtatásnak is komoly kockázatai vannak. Ha valakinek nem sikerül leküzdenie a megújulást nehezítő bizonytalanságot, kiszolgáltatottságot és a továbblépés akadályait, akkor lemarad azokkal szemben, akik ezt meg tudják tenni.

A kedvező gazdasági környezet és a már említett változtatási kényszerek arra motiválják a vállalkozókat, hogy merjenek kimozdulni a kemény munkával kiépített és megvédett biztonságos zónájukból. Érdemes őket arra bátorítani, hogy belegondoljanak, hogy mi fog változni a világban, mit kell tenni, hogy 10 év múlva a cég és értékei megmaradjanak. Remélhetőleg egyre nagyobb lesz a kereslet a vállalkozói megújítást támogató szolgáltatások, programok iránt.

 

8. A gazdaságszervezők tartják egyben és formálják a magyar gazdaságot. Ezek a szereplők (könyvelők, ügyvédek, bankárok, minősítők stb.) határozzák meg, mit tudnak, hogyan gondolkoznak, milyen lehetőségeket és kihívásokat látnak, hogyan működnek együtt vállalkozóink. A gazdasági siker kulcsa, hogy a gazdaságszervezők érdekleltek legyenek a vállalkozói megújulásban és a vállalkozások együttműködéseinek megerősödésében.

 

A gazdaságszervezők közvetítik az információkat, az erőforrásokat a vállalkozások között – ők működtetik a gazdaság idegrendszerét. Ahogy a fenti ábra is mutatja, sokrétű ez a világ a vállalkozók jósaitól a nagykereskedőkön keresztül a bankárokig.

Vannak köztük egyszemélyes irodák és világcégek. Egyes esetekben közeli, bizalmas viszonyban vannak a vállalkozóval, máskor csak a számítógépek tartják a kapcsolatot. Van olyan közvetítő, aki nap, mint nap együtt dolgozik egy céggel, a másikhoz csak egyedi esetekben fordulnak. A gazdaságszervezők működhetnek üzleti alapon, nonprofit keretekben vagy teljesen informális, személyes viszonyrendszereken keresztül is.

Rájuk hallgatnak a vállalkozók, ők az információs gócpontok. Érdekeik és működési logikájuk meghatározza a hatókörükbe tartozó tevékenységek jellemzőit. A vállalkozói világban az érintett üzleti szolgáltatók támogatását nem élvező változtatás nehezen valósítható meg.

 

9. Az állam feladata a vállalkozások megújulását és együttműködését támogató, stimuláló környezet létrehozása. Ennek érdekében a vállalkozáspolitikának elsősorban a következő öt területen van feladata:

– Vállalkozói érdekek és értékek képviselete;

– Az állam generálta terhek, korlátok csökkentése;

– Életszerű és hatásos kormányzati programok kidolgozása és működtetése;

– A vállalkozói működés hosszú távú kereteinek kialakítása, részvétel a jövő fő irányainak kijelölésében;

– A vállalkozások megerősítését szolgáló intézmények és kultúra megerősítése.

Vállalkozói érdekek és értékek képviselete

A gazdaságpolitikát és az állami intézményrendszert sok szereplő és sok szempont alakítja, a vállalkozáspolitika ezek közül csak az egyik. A kultúrpolitika a művészeket, a szociálpolitika a nélkülözőket, a fenntarthatósági politika pedig a jövő nemzedékeket képviseli. Hasonlóképpen a vállalkozáspolitika feladata, hogy a kis- és középvállalkozások szempontjait és a vállalkozás értékrendjét jelenítse meg a közösségi döntésekben. Ebben csak akkor lehet sikeres, ha élvezi a vállalkozói világ hathatós támogatását. (A vállalkozói nézőpontot illusztrálják fiktív portréink egy tipikus építő ipari vállalkozóról és egy panziósról.)

A vállalkozások megerősítésének szempontjainak megjelenítése négyféle feladatot jelent.

• Szisztematikusan meg kell jelenítenünk a vállalkozói szempontokat a folyamatosan felmerülő ügyekben.
• Olyan intézkedéseket kell tervezni és megvalósíthatóvá tenni, ami javítja a vállalkozások érvényesülési lehetőségeit.
• A vállalkozások megerősödését szolgáló intézmények, igazgatáson belüli algoritmusok kialakítására van szükség.
• El kell érni, hogy a közgondolkozásban vonzó és inspiráló témaként jelenjen meg a vállalkozói világ, tisztességes és sikeres szereplőként jelenjen meg a vállalkozó.

 

 

Az állam generálta terhek, korlátok csökkentése

A vállalkozások számára a legkomolyabb akadályozó tényezők az állam működéséből fakadnak. Nem értik, miért olyan bonyolultak és változékonyak az állami elvárások, feleslegesnek és irritálónak tartják az előírásoknak való megfelelés költségeit és kockázatait. És legtöbbször igazuk van.

A vállalkozók szempontjai sokszor gyengén jelennek meg az adminisztratív szabályok kialakítása során – Pedig a szabályozás költségei főleg őket terhelik. A szabályokat sokszor azért vállnak szigorúvá, feleslegesen részletessé és rugalmatlanná, mert erős együttműködés alakul ki a következők szereplők között:

• a szigorú szabályért kiálló szakpolitika,
• a működésének biztonságát féltő állami szerv,
• a szabályozásnak való megfelelésben a vállalkozónak segítő szakértők;
• a kockázatok és az állami költségek csökkentésre törekvő, a kiadott feladatot szűk határidővel teljesíteni akaró szabályalkotó.

Az sem ritka, hogy a feltáruló hibák utólagos javítása és a változó társadalmi, gazdasági érdekek miatt a szabályok folyamatosan változnak. Ilyenkor komoly szakértelmet és állandó figyelmet igényel, hogy a vállalkozó tudja mit, hogyan lehet, vagy nem lehet csinálni.

Hat fő tényezőre vezethető vissza, miért lettek Magyarországon magasak a bürokratikus terhek:

• A magyar vállalkozás a maszek tűrt, de gyanús világából indult, tevékenységét az elmúlt évtizedekben folyamatosan gyanús értetlenséggel figyelte a szabályozó.
• A magyar kapitalizmus játékszabályainak jelentős része a hazai viszonyok között kevésbé életszerű külföldi gyakorlatokból és elvárásokból lett összerakva.
• A gazdaságszabályozás alakításában a koncentrált és hatékonyan megjelenített nagyvállalati érdekek mindig erősebbnek bizonyultak, mint a kevésbé szervezett és a szabályozási alkuk finommozgásaiban kevésbé jártas kisvállalkozások.
• A magyar gazdaságpolitika alapfeladata sokáig az volt, hogy kezelni tudja a felelőtlen költekezésből következő költségvetési válsághelyzeteket, ami megnehezítette a stabil ügyfélbarát hatósági rezsimek kialakítását.
• Csak az elmúlt években kezdett el változni az a több évtizedes helyzet, hogy a kisvállalkozások meghatározó többsége részben a szürkegazdaságban működött. Az állam erre évtizedekig azzal a stratégiával válaszolt, hogy sokak számára betarthatatlan előírások fenyegető erejével kényszerítette ki, hogy befizessék az elvárt összegű közterheket.
• A változékony környezet és az állami működés kiszámíthatatlansága miatt a gazdaság érdekérvényesítésben tevékenykedők nem az általános, hosszútávon támogató jó szabályok kijárásában voltak érdekeltek, hanem a gyorsan, kézzelfogható előnyre fordítható kivételek, támogatások megszerzésében.

 

Most, hogy a magyar gazdaság helyzete stabil, az állam elsődleges kihívása nem a válságkezelés, lehetőség van arra, hogy a magas adminisztratív terheket generáló szabályozói kultúrát átalakítsuk. Ez azonban nem könnyű feladat. Egyrészt szokások és érdekek körülbástyázta szabályokat kell megváltoztatni. Másrészt több évtizedes igazgatási rutinokat kell átalakítani. Mindezt úgy, hogy az adminisztrációcsökkentésből még nagyon ritkán sikerült szakpolitikai sikertörténetet csinálni: amikor egy felesleges szabály megszűnik, az átalakítás vesztesei általában sokat veszítenek, a nyertesei pedig keveset nyernek. Közben ezt a kevés nyereséget sem pozitívan élik meg: nehéz annak tapsolni, ha egy feleslegesen bosszantó szabály megszűnik, főleg ha ott van még jó pár másik.

Azonban a szabályok változékonyságának csillapítása már magában komoly eredményekhez vezet, ehhez pedig csupán önmérsékletre van szükség a szabályozói oldalon. Emellett, ahogy az egykulcsos adórendszer és a NAV által elkészített adóbevallás példája (és sok más kisebb egyszerűsítés) mutatja, az adminisztrációs terhek csökkentése lehetséges. A jól célzott beavatkozás, a komoly eltökéltség, a digitalizáció és a szabályozási túlburjánzást generáló intézményi keretek átalakítása sikerre vezethet. Főleg akkor, ha ehhez a vállalkozói társadalom erős támogatása társul.

 

Életszerű és hatásos kormányzati programok kidolgozása és működtetése

A magyar kormány jelentős forrásokat szánt és szán a vállalkozások támogatására. A vállalkozásfejlesztési programok hagyományosan a fejlesztésekhez hiányzó források pótlását tekintették feladatuknak. Ez logikusan következett a magyar vállalkozások tőkehiányából és a hazai finanszírozási rendszer hiányosságaiból.

A fejlesztési programok azonban az uniós szabályok generálta kockázatkerülésből gyakran azokat a cégeket segítik, amelyek önállóan is képesek lennének finanszírozni fejlesztéseiket, illetve olyan terveket támogatnak, amelyeket a cégek maguktól is megvalósítanának. Ugyancsak a kudarctól való félelem eredménye, hogy a forrásgazda szigorúan ellenőrizni szeretné a fejlesztés részleteit. Ez olyan bonyolulttá és lassúvá teszi a legtöbb támogatást, hogy azt csak rutinos pályázók merik igénybe venni, ők is elsősorban olyan projektekre, amelyek elhúzódása nem veszélyezteti a cég helyzetét. Jobban célzott, a fejlesztéssel járó kockázatot vállalni képes, a vállalkozások számára életszerű támogatási programokra van szükség.

A stabil gazdaságpolitikának, a gazdaság fehéredésének és a nemzetközi forrásbőségnek köszönhetően a vállalkozások banki finanszírozhatósága sokat javult. Ez lehetővé teszi, hogy az állam ne helyettesítse, hanem kiegészítse a fejlesztéseket finanszírozó piaci megoldásokat. Ennek három fő területe a következő lehet:

• A beruházások finanszírozhatóságát javító programok (pld. A hosszú távú beruházási hitelek és tőketranzakciók biztosítékrendszerének megerősítése);
• A banki finanszírozás számára túl pici vagy túl kockázatos fejlesztések megvalósításának támogatása (pld. minőségi előrelépést ígérő újítások vagy piacbővítések, a jelzáloggal nehezen terhelhető digitális, humán vagy technológiai fejlesztések, mikrovállalkozások beruházásai);
• Olyan fejlesztések melyek társadalmi haszna jóval nagyobb, mint a cég által érzékelt hozamnövekedés (pld. a generációváltó tranzakciók, a szegény vidékek életképességét megtartó kisvállalatok, illetve a külföldről hazatérni tervezők vagy a gyerekvállalás után rugalmas és felelősségteljes feladatot kereső nők vállalkozási tervei).

Mindehhez olyan programokra van szükség, amelyek a vállalkozásokkal együttműködve, rugalmasan, az adminisztrációt a minimális szintre szorítva nyújtanak támogatásokat jól megfogalmazott célok mentén. Olyan szervezetek képesek az ilyen programok szervezésére, amely

• jól ismerik a magyar vállalkozói világot;
• az eredményeket nem minden egyes támogatástól, hanem a támogatási program egészétől várják, így képes ésszerű kockázatot vállalni;
• a támogatások pozitív vállalkozói fogadtatásában és hasznosulásában érdekeltek, nem a fejlesztési források minél gyorsabb elköltésében;
• a fejlesztési programok működését és eredményességét folyamatosan vizsgálják, tevékenységét ez alapján fejlesztik.

 

A vállalkozói működés hosszú távú kereteinek kialakítása, részvétel a jövő fő irányainak kijelölésében

A vállalkozások akkor tudnak hosszú távon tervezni, ha egyértelmű képük van arról, hogyan alakul majd a jövő. Minél kisebb egy szervezet, annál fontosabb neki, hogy kiszámíthatóak legyenek tevékenységének körülményei. Ezért fontos, hogy a vállalkozások számára kiszámíthatóak legyenek a jövő, tisztában legyenek

• miben számíthatnak stabilitásra;
• milyen változásokhoz kell alkalmazkodniuk;
• milyen ágazati, térségi víziókhoz érdemes igazodniuk;
• milyen esetleges nehézségekre, válsághelyzetekre készüljenek fel.

Az államnak komoly koordinációs szerepe van mindebben. A gazdaságpolitika prioritásai nagyban befolyásolják mi lesz stabil, mi fog változni és mi lesz változékony. Az ágazati és térségi koncepciók, stratégiák, fejlesztési programok egyrészt irányt mutatnak, másrészt lehetővé teszik, hogy a sok független vállalkozás összehangolja fejlődését. A szabályozással és a közszolgáltatásokkal kapcsolatos állami tervek adnak iránymutatást, hol számítson, és hol ne számítson egy cég az üzleti környezet változására.

A vállalkozások működését meghatározó hosszú távú kereteknek társadalomformáló szerepe is van. Fontos kérdés tisztázni, melyik területeken tartjuk fontosnak a kisvállalkozások dominanciáját. Sok területen egyaránt sikeresen tud működni a nagyvállalati és a kisvállalati struktúra. Amennyiben egy gazdasági szegmensben a kis egzisztenciák erős szerepét tartjuk fontosnak, akkor

• biztosítani kell számukra a kiszámítható és sikeres működéshez szükséges szabályozást és infrastruktúrát,
• gondoskodni kell arról, hogy az ágazat vagy térség kritikus pozícióit kontrolláló integrátorok (pld. értékesítők, szállítók, finanszírozók, minőségbiztosítók) a kis szereplők érvényesülését szolgálják.  

Ezek a keretek teszik hosszú távon vonzóvá a vállalkozói működést, például a mezőgazdaság, a kereskedelem vagy az idegenforgalom egyes szegmenseiben, a lakossági szolgáltatások vagy a kézműves ipar területén. A megfelelő feltételek biztosításával és fenntartásával biztosíthatja az állam, hogy az adott területen hosszú távon is érdemes legyen vállalkozást indítani, működtetni és fejleszteni – akár a hosszú távú megtérülési időt is vállalva.

 

 

A vállalkozások megerősítését szolgáló intézmények és kultúra megerősítése

Hiába nőtt az elmúlt tíz évben a magyar kkv-k termelékenysége gyorsabban, mint a külföldi nagyvállalatoké, még ma is trivialitásként kezelik sokan, hogy a vállalkozások növekedésre képtelenek. Hiába nagyobb a kkv-k egységnyi hozzáadott értékre jutó exportja, mint a német átlag, szinte mindenki úgy gondolja, hogy a magyar vállalkozások bezárkóznak a hazai piacra.

Magyarországon még gyakran egyenlőségjelet tesznek a zavarosban halászó és a vállalkozó közé. Akár a magyar irodalom vállalkozófiguráit (erről itt írtunk), akár a rendszerváltás tipikus történeteit nézzük (erről itt olvashatsz), a sikeres vállalkozó létével kapcsolatos erős a szkepszis – még a sikeres vállalkozók között is (erről írt cikkünk itt találod).

 

 

Másik oldalról a vállalkozók a világot szeretik kemény, ellenséges helyként bemutatni, ritka az olyan helyzet (ebben a cikkben írtunk egyről), amikor ki merik fejezni, hogy elégedettek az élettel. Egyrészt valóban, van nehézség bőven, másrészt életösztönből sokszor választják a tiborci panaszkodást és a kurucos rejtőzködést. Ez hasznos védekezés, azonban megerősíti a tisztességes érvényesüléssel kapcsolatos kételyeket.

Furcsa, mikor adófizetők pénzéből élők tartják az adóalapot előállító vállalkozásokat járadékvadásznak, amikor a tudásukat piacképes termékké formálni korlátozottan képes tanácsadók panaszkodnak a cégvezetők rugalmatlanságáról és zártságáról. Ellentmondásos, amikor egyszerre beszélünk a magyar gazdaság autonómiájának megerősítéséről és a multiktól várjuk az új munkahelyeket, az erősödő innovációs képességet.

Olyan nyelvre, olyan narratívára van szükség, ami szakít ezekkel a negatív sztereotípiákkal. Képes reálisan elemezni és bemutatni a vállalkozói világot. Látja és láttatja mind annak értékeit és lehetőségeit, mind korlátait és nehézségeit.

Olyan érdekérvényesítési stratégiákra van szükség, amelyek a kiszámítható és kedvező üzleti környezet megteremtésére fókuszálnak, a fejlődési lehetőségeket erősítő programokért és lépésekért lobbyznak, az érdekérvényesítő tevékenységet a vállalkozók aktív anyagi és szimbolikus támogatására építik. Azaz nem a rossz helyzetű vállalkozásoknak kérnek segítséget, nem kivételes elbánást szeretnének ennek vagy annak a csoportnak, illetve nem várnak állami támogatást a vállalkozások életét szervező tevékenységükhöz.

Kutatások, viták kellenek, amelyek minél több a magyar vállalkozások és az őket segítő szervezetek számára értelmezhető és hasznos információkat tárnak fel… Szervezetek, ügynökségek, amelyek megerősítik a vállalkozói együttműködés szövetét, segítik a vállalkozásokat mind a mindennapokban, mind a fejlesztések előkészítésében és megvalósításában.

Az állam feladata ezen a területen kettős. Egyrészt saját tevékenysége és kommunikációja során érdemes figyelnie, hogy működése a vállalkozások megerősítését szolgálja. Másrészt azokat a tevékenységeket, kezdeményezéseket célszerű támogatnia, amelyek ezt a célt szolgálják.

 

10. A vállalkozáspolitika sikere a következő hat alapelvre épülhet:

– A sikeres vállalkozás értékeinek mély tisztelete;

– A vállalkozások élethelyzetéhez, motivációihoz és sokszínűségéhez igazodó működés a vállalkozáspolitika előkészítése, intézkedéseinek kialakítása és programjainak működtetése során;

– A valóság tisztelete a vállalkozók működésének és ambícióinak megértésében, a beavatkozások várható és valós hatásainak számbavétele során;

– Együttműködés a vállalkozói világgal, a vállalkozások életét formáló piaci szereplőkkel és szakpolitikákkal;

– Kitartás a szétaprózott vállalkozói érdekek összeszervezésében, az őket erősítő intézményrendszer kiépítésében;

– Kiszolgáló szerep vállalása: az a saját erőforrásaikra építő, függetlenségükre kényes vállalkozások megerősítésében az állam és a gazdaságszervezők csak akkor tud sikeresen közreműködni, ha elfogadják támogató, alárendelt szerepüket.

 

Mi múlik a vállalkozáspolitikán?

Erősek a sodrások, rengeteg a nagy hal abban az óceánban, ahol a vállalkozások keresik a túlélést, a megerősödést segítő helyeket és áramlásokat. A világ ütemét és irányát megadják a természeti és demográfiai folyamatok, a technológia alakulása, a nagyhatalmak és a nagyvállalatok mozgásai és ütközései, a világ pénzügyein, intellektuális és ideológiai mozgalmai, a fogyasztói szokások és divatok. A vállalkozások, együttműködéseik és a megerősítésüket célzó politikák hátrányból indulnak a jól szervezett nagyvállalati világgal szemben. Maga a talpon maradás is komoly kihívás, hogyan lehet itt helye a pozíciók javításának?

Mennyi esélye van egy kicsi cégnek egy százszor, ezerszer nagyobb konglomerátummal szemben, még ha élvezi is a szolgáltatói háttér, a vállalkozáspolitika támogatását? Hogyan lehetséges, hogy megteremtődjön a kellő erejű összefogás, mikor mindenki magára van utalva, az együttműködés kialakítása nehézkes és kockázatos?

A vállalkozások megerősítésének nem az a célja, hogy megforgassa a világot, hanem az hogy valamivel több legyen benne a szín, a lehetőség, jobban érvényesülhessen benne a szabadság. Sok kis lépés észrevétlenül alakíthatja át a viszonyainkat.

 

 

A következő évtized nagy kérdése, hogy kiteljesednek vagy beszorulnak a vállalkozások a digitális térben és logikában szerveződő gazdaságban (erről szól ez a korábbi cikkünk). Most alakulnak ennek az új világnak a szabályai, mostanában dől el, merre és mennyire lejt majd a pálya.

Nem mindegy, hogy a vállalkozói pálya hány embernek kínál egy picivel jobb vagy egy picivel rosszabb életet, mint egy az hasonló lehetőségekkel induló, az alkalmazotti létet választó osztálytársának. Ha húszból eggyel több ember döntene úgy, hogy vállalkozásba fogna, a vállalkozások száma megduplázódna.

A vállalkozás lényege a trendek, körülmények meghatározta pályától való eltérés. Belekezdeni olyanba, amiben más nem látott fantáziát; egyben tartani rendszereket, amik maguktól valószínűleg szétesnének. Az ilyen a történetek adnak minőséget és reményt. Ha a Sziget egy underground buliból világvezető attrakciót tudott csinálni, ha egy falusi pék Lipótról meg tudta teremteni a minőségi kenyér kultúráját, ha pár egyetemista technikai Oscart nyerő filmfényező szoftvert tud csinálni, akkor mindenki előtt ott a pálya, ha rá akar lépni. Ha csak 1000 tehetséges ember választja úgy, hogy belevág a nagy ötlet megvalósításába és közülük csak minden tízediknek sikerül, akkor 100 világformáló történettel leszünk gazdagabbak.

Ha a vállalkozás picit is vonzóbb, ha a vállalkozók megbecsülése picit is jobb, ha a hazai cégek érvényesülése picivel is könnyebb, sokkal több erőforrás és tehetség áramlik a magyar gazdaságba. Kitárul a lehetőségek köre, színesedik a szolgáltatások palettája, erősödik a hazai vállalkozók társadalmi szerepvállalása és közéleti súlya. Egyre jobban érezheti mindenki, hogy életünk történetének mondatait nem alárendelő szerkezetben és nem felszólító vagy óhajtó módban írják.

Ha picit erősödik meg a Vállalkozó Magyarország, akkor picivel lesz jobb az életünk. Ha sikerül a piaci, civil, szellemi és állami erőfeszítések egymást erősítő működését kialakítani, akkor reálisan rajzolódhat ki egy olyan, erős vállalkozói világ képe, amit ma még csak másoktól merünk irigyelni, megvalósulhat a Vállalkozó Magyarország.

 

2019. október, Szepesi Balázs

 

Olvasd el ezt is!