Dunarév, szeptember végi este. Tímár János, a Borbála Panzió tulajdonosa fiával, Mihállyal üldögél a Duna-parti teraszon. Mihály 23 éves, iskolái vége felé jár – nagy kérdés, hogy diploma után hazajön és beáll a családi cégbe, Pesten marad vagy elindul világgá. Moralizáló fikció.
Apa: Fiam, napok óta csak hümmögsz. Lassan ki kellene találni, mit kezdesz magaddal. Lenne itthon helyed, látom rajtad, hogy tetszene is a dolog. Mégis kerülgeted csak a témát. Mondd már el, mit akarsz igazán.
Fiú: Szeretem a Borbálát, szívesen is dolgoznék itthon. De valahogy idegen az egész.
A: Idegen? Apád, anyád panziója? Mi bajod van fiam?
F: Szép a ház, szép a munka. Mégis ahogy lett és működik az egész… az nem tiszta.
A: Hm. Ehhez bor kell. Üljünk neki, beszéljünk. Mondd el, nem eszlek meg.
F: Nem tiszta. Ahogyan lett, ahogy működik. Minden csupa trükközés. A múlt hétvégén is égett az arcom, amikor láttam, milyen menüt szolgáltak fel annak a nyugdíjas csoportnak. Itthon te sem innád meg azt a bort, ennéd meg azt a rántott húst, amit nekik adtunk. Aztán jött a hatósági ellenőr. Habzó szájjal jön ki a konyhából. Aztán bemegy az irodádba és olyan mosolyogva jön ki, amit ritkán látni. Mari néni meg elsírta magát, hogy nem bírja már a takarítást, de csinálnia kell, mert nyugdíjra nem nagyon számíthat, papíron nem dolgozik már 20 éve. Beleszorult miattad és ezzel is te jársz jól.
A: Figyelsz, de nem látsz, fiam. A nyugdíjasoknak nincs sok pénzük, nem engedhetik meg maguknak, hogy mindig az igényeset vegyék. De ők is akarnak utazni és szórakozni – nagyon keveset fizetnek, ebből pedig éppen ki tudtuk hozni a béreket és a rezsit arra a hétvégére. Egy termékbemutatóra utazó ember sem gondolja komolyan, hogy pár száz forintért vajban sütött, borjúból készült bécsi szeletet fogok felszolgálni – de igényli, hogy így hívják.
Mari néni pedig maga kérte, hogy háztartásbeliként lehessen bejelentve, így kétszer annyi pénzt vihetett haza. Amikor a Főcsavar megszűnt és Laci bácsi elvesztette a munkáját, nagyon nehéz helyzetbe kerültek. Minden fillér számít, és amiatt igazán nincs lelkiismeret-furdalásom, hogy munkát adok neki. Mondtam neki, hogy vegyük lazábbra, de azt mondta, nem kér alamizsnát.
F: És ez így rendben van, apa? Nincsenek szabályok, semmi sem az, aminek látszik.
A: Ez így működik. Nem igaz hogy nincsenek szabályok – vannak, nagyon kemény szabályok vannak. Aki nem tartja be őket, az nagyon hamar kipörög.
F: Mégis, milyen szabályok?
A: Dolgozz keményen. Követeld meg másoktól a kemény munkát. Mindenkinek azt és úgy add, ahogyan jár. Mindenkitől követeld meg, hogy azt és úgy adja neked, ahogy jár. Aki barát annak segíts. Aki idegen, ami ismeretlen, azzal legyél óvatos. Ha fáj, ha gyenge vagy, ne mutasd. Akit becsapsz, az becsaphat. Más dolgába ne üsd az orrod. Az erős elől térj ki.
F: Hallottam ezt már ezerszer, Apa. De ez a vadnyugat maga. Légy kemény és vigyázz, nehogy lelőjenek. Bármit szabad, ha te vagy az erősebb. Te tényleg ebben élsz?
A: Te hol élsz fiam? Szerinted hogyan lett Jürgen úré a nagyszálló a hegyen? Annyit sem fizetett, mint én a Borbáláért. Szerinted hogyan kaszálta el nagybátyádékat a bank 2009-ben? Bedöntötte a hitelt, hogy lehívhassa az állami garanciát. Melyik haverod fizet adót az internetes szobakiadásért? Semelyik. Te meg soha sem puskáztál, igaz?
F: Csak biológiából, de azzal nem ártottam senkinek, hogy nem tanultam meg fotoszintézis egyenleteit.
A: Az miben más, hogy én meg fizetek az ellenőrnek, aki büntethet, ha nem írom fel óránként, hány fok van a hűtőben vagy nincs igazolásom, hogy a csapból víz folyik? Tudott miért vigyorgott annyira a pofa? Jött az éves jattért, de kiadták neki, hogy be kell szednie egy csomó büntetést. Én meg nagyvonalúan megengedtem, hogy büntessen meg a tisztítószekrény lakatjának hiányáért és szó nélkül, mosolyogva fizettem, ahogy szoktam.
F: És hogy is lett mienk a Borbála?
A: A Főcsavar üdülője volt, és mielőtt a céget privatizálták volna, szólt a vezér, hogy eladná. Meg akarta venni a gyárat egy haverjával és rájött, hogy ami értékes, de neki nem kell, azt érdemes a privatizáció előtt kipakolni a cégből. Neki a gépek meg a vevőkör kellett, az üdülő nem. Falubeli volt, rendes volt, meg tudtunk egyezni. Ha nem én veszem meg, akkor egy hollandé lenne – ugyanannyit ígért, mint én. Aranyos kis lakásokban külföldi nyugdíjasok laknának itt.
Én felújítottam, eltartok 10 embert és a családjukat. Meglett a három csillag, aztán bővítettünk, lett föld, ló, tehén. Ha a nővéred végre elhatározza magát, lesz sajt is. Megmaradt itt az élet. Több mint 100 lagzink volt. 25 év kemény munka, vesződés, hadakozás – ebből épült a panzió.
Nem kaptam többet annál, mint amennyiért megdolgoztam, kamatostul visszavette, amit az olcsó árral adott az élet. Ha megpattantam volna Stuttgartba, amikor hívtak, mára tisztes német polgár lennék. Megvehetnék egy ilyen panziót a megtakarításomból és beleköltözhetnék egy kellemes német nyugdíjjal. És még a fiam sem piszkálna, hogy miért koszoltam össze magam a trágyapakolással.
F: Annyiért vetted, mint egy Ford ára volt, igaz?
A: Fiam, te pályát tévesztettél. Jogra kellett volna menni, jó kis ügyész lennél. Más se fizetett volna többet érte. Mondhattam volna, hogy nem kell. De elmenni németbe nem akartam, akkor született Noémi. Jürgen úr vette át a nagyszállót, megtartott volna. Ott kellett volna maradnom? Te ezt csináltad volna fiam? Másnak, másért gürcöltem volna végig az életem?
F: Gagyit adni lehet. Adócsalás mehet. Lefizetni lehet. Panziót kiintézni lehet. Tényleg, hol a határ? Mi az, amit nem lehet?
A: Hívd ki rám a NAV-ot fiam, az lenne a becsületesség! Igen lehet, így lehet élni!
F: Tehát akkor bármit lehet, csak nem szabad lebukni?
A: Nem szabad bármit fiam. A másét elvenni, a másikat becsapni nem szabad. És nem csak azért, mert aki ilyet csinál, azt kerülni kezdi mindenki. Minden reggel felkelsz és belenézel a tükörbe: adtál tegnap valamit a világnak? Elvettél valakitől valamit, ami nem a tiéd? Volt, hogy néha megvérzett a borotva, de azért nem kell félnem a tükörtől, fiam.
F: És amikor nem fizeted be az adót, akkor nem a másét veszed el? Az állam fizeti a tanárokat, az utakat, tartatja be a törvényeket.
A: Tudod, olyan ez, mint amikor nagybátyáddal kifestettük az óvodátokat, mert a falunak nem volt rá pénze. A srácoknak jó, mi meg fizetjük. Csak a tiszteletre méltó államférfiak pofikája a tévében nem tud olyan aranyosan maszatos lenni, mint a tied. Meg valahogy az autópályát sem úgy építik, ahogy te csináltad a homokozóban. Érted meg az egész családért felelős vagyok. Valamennyire Dunarévért is. Én becsülettel fizetem az idegenforgalmi adót, látom, mit és hogyan csinálnak vele.
Ha többet fizetek az államnak, mint a szomszéd panzió, két lehetőségem van. Vagy drágább vagyok és nincs vendég vagy nem keresek egy vasat se. Vagy a kettő együtt. És akkor nincs munkája Mari néninek, te nem jársz egyetemre, nagyanyádat nem rendes orvoshoz és műtétre visszük, hanem berakják az elfekvőbe.
Nem azért alszok rosszul, mert elveszem a szegények pénzét. Eleget fizetek így is, jutna abból zuhanyzós garzon minden hajléktalannak, ha nem tűnne el a nagy része Pesten. Amikor az iskolának kell, adok. Amikor menni kell rakni a gátat, nem csak hordom a homokot, hanem én is veszem meg. Azért alszom rosszul, mert mi van, ha valaki rám küldi a fináncot. Vagy kitalálnak valami új csodát. Nem árulunk már cigit, én fizetek tízezreket, hogy a NAV előbb tudja a bevételt, mint én. Azon jár az agyam, honnan jöhet veszély, hol borulhat a mutatvány, hol tehet valaki keresztbe.
De ez ilyen. Mindent meg akarok adni nektek, hogy értelmes életetek lehessen. És építeni akarok, nem semmiért semmit kapva kibekkelni az életet. 150 éve élünk itt a Dunánál – ez a világ legszebb helye, csak erős a sodrás. Tudni kell, hol engedünk a folyónak, és hol dacolunk vele.
F: Akkor szerinted a törvényeken kívül kell élni? De hát ez már nem a diktatúra, kivonultak a megszállók.
A: Rossz csatornán vagy fiam, ez a magyar népmesék, nem a Walt Disney bemutatja. A szabályok nem a gyengéket védik az erősektől, hanem fordítva. Egyszer itt volt egy hivatal vezetése csapatépíteni. Nagy muri volt, pár bútor látta kárát. Három hónapig leveleztem velük. A végső válaszra azóta is szó szerint emlékszem: „mivel a vélelmezett káreset bekövetkezése nem a kijelölt munkaidő idősávjában történt, és nem köthető sem a dolgozók munkaköri leírásához, sem szabályszerűen kiadott utasításhoz, ezért a hivatallal kapcsoltban felelősség nem állapítható meg.” Máskor egy multi vitézei műveltek hasonlót, ők meg megfenyegettek, hogy feljelentenek balesetveszély okozásáért. A törvény szerint szét lehet verni a bútort?
A Panzió melletti erdősáv a miénk, anyád öröksége. Egyszer egy kiszáradt fát feldaraboltunk, és azzal ment a kandalló. Valaki feljelentett, és jól megbüntettek. Ez is szép: „természetvédelmi övezetben az előzetes fakitermelési tervben meg nem jelölt tevékenységet folytattam”. Befűthet az ember a saját fájával a saját kandallójában?
Az élet szabályait nem a parlamentben írják, fiam, azok büntetésre és kibújásra készülnek.
F: És ezt máshogyan nem lehetne csinálni? Jóban vagy mindenkivel, ismersz minden vállalkozót a környéken. A rossz szabályokat meg kell változtatni, erről szól a demokrácia.
A: Melyik pesti kocsmában tanultad ezt a filozófiát, fiam? Négy évente jön a képviselő úr, szép nagy vacsorát szoktunk tartani a tiszteletére. Kapunk szép szavakat, adunk érte, ami ilyenkor jár és négy évig békén hagyjuk egymást. Ha feldurran az agyam valami hivataltól, felhívom, aztán ez általában ér valamit.
Jó pár éve elmentem egy gyűlésbe, hogy összefogás, meg közösen könnyebb. Aztán az egészből annyi lett, hogy a keresztapád nyithatott egy büfét a parton uniós pénzből és lett a fiának hivatali állása. Pár éve noszogattak, hogy leheljünk életet a turisztikai egyletbe, de anyád lebeszélt: a saját dolgomat és a családét intézzem, ne a világbékét.
A törvény az erőseké, mi meg a gyengék vagyunk fiam. De azért ne félts te minket. Ha nagyon belénk akarnak nyúlni, össze tudunk zárni. Jön a körtelefon, amikor indul a finánc: mit néznek, hol járnak.
Emlékszel, amikor az a gazember beügyeskedte magát alpolgármesternek? Elkezdett parancsolgatni, hogy az ő mosodájába mossunk, a feleségén keresztül szervezzük a hajós csoportokat. Ez itt sok volt. Nem kellett fél év és nem hogy lemondott, el is költözött. Kisfejes lett valami minisztériumban, ahol senkit sem zavar.
F: Lehet, hogy igazad van és máshogyan nem tehetted. De ha nem lennél az apám, nem tudom, hogy elhinném-e ezt másnak. És nem jó dolog, hogy ez így működik, mégiscsak tisztábban kellene. Azzal fogadod el a vállalkozást gátló szabályokat, hogy nem tartod be őket. Biztosan olyan sokba kerülne például befizetni Mari néni társadalombiztosítását? És biztosan összeomlana a világ, ha nem fizetnél legközelebb a higiéniai ellenőrnek? Ha nem kellene félned a hatalomtól, akkor nem arra ébrednél fel éjszaka, hogyan védd meg magad, hanem hogy mit lehetne jobban csinálni. Ha a könyvelés rendben lenne, talán nem kellene könyörögnünk a banki hitelért. Biztosan lehet másképp csinálni, tovább kellene már lépni, apám.
A: Fiam, nekem ez így ment. A nővéredet és téged taníttattalak, lassan nektek kell tovább vinni a történetet. Adom hozzá a panziót, meg amit megtapasztaltam az életből. Lehet, hogy kevesebb, mint amennyit te várnál, de összehozni kemény volt, és több annál, amennyit én kaptam apámtól. Neked kell eldöntened, mit akarsz, mit bír a gyomrod, a karod. Moroghatsz velem, filozofálhatsz a világ bajain, de lassan el kell döntened, mit kezdesz magaddal.
Mi legyen Tímár Mihály válasza?
- Elmegyek, keresek egy rendes állást. Valami nagy cégnél, vagy külföldön. Stabil fizetés, kevesebb stressz. Ezt a trükközős világ nekem nem kell – ez nem az én világom.
- Változtatni akarok. Ha kell, tanulok többet, ha kell, szervezkedem. Ha nem a dunarévi panziós feladata, hogy változtasson a dolgokon, akkor oda megyek, ahol ezt ki lehet találni és meg lehet csinálni.
- Sajnálom, hogy ez ilyen, de elfogadom. Beállok a cégbe, beletanulok és azon leszek, hogy lépésről lépésre megváltozzanak a dolgok.
- Szívesen vezetném a Borbálát, de mindent másképp fogok csinálni. Tisztán és átláthatóan. Nem fogok kompromisszumot kötni, hogy utána azzal zsarolhassanak. Eleinte biztos kevesebb lesz a haszon és több az átvirrasztott éjszaka. De ha nem bukok bele, egy sokkal jobb dolog jöhet ki a végén belőle.
[poll id=”7″]
Mit gondolsz a vállalkozói tisztességről és az érvényesülés lehetőségeiről? Várjuk a hozzászólásokat!
A Továbblépők sorozat előző részei
Megdöbbentő vallomás egy építőipari vállalkozótól: „Az ember az évek során megtanulja, hogyan éljen meg a jég hátán is. De azért az zavar, hogy jobban kell értenem az engedélyek megszerzéséhez és a tartozások behajtásához, mint a házépítéshez. Óvatosnak és szemfülesnek kell lenni, mert nagyot lehet zuhanni” – a magyar vállalkozás intim valósága egy bécsi szelet mellől.
Bölények, rókák, gazellák – a magyar vállalkozások továbblépésének korlátai: Ha a gazdaság nagyvállalatokon kívüli része úgy működhetne, mint a másik három visegrádi országban, a magyar nemzeti jövedelem 10 százalékkal lehetne magasabb. Kisebb cégeink az árral szemben úsznak. A jelennel küszködnek, a jövővel foglalkozniuk kevés energiájuk marad. Miért olyan nehéz? Ez nem csak a vállalkozóknak fontos: ezek a cégek adják a magángazdaság munkahelyeinek több mint kétharmadát, és termelik meg a nemzeti jövedelem több mint felét.
Indulj el egy úton – A továbblépők kulcsszerepéről: Más kérdéseket kell feltenni a magyar gazdaságról és máshogyan kell azokat megválaszolni, mint ahogy ezt megszoktuk. A vállalkozók szemszögéből érdemes keresni a fejlődés útját, az azt lezáró akadályokat. A Továbblépés koncepciója a magyar vállalkozások növekedési lehetőségeinek kiaknázásához nyújt kereteket.
Kilépni a porondra – magyar cégek a nemzetközi gazdaságban: Magyarországon azok a vállalatok tudnak igazán sikeresek lenni, akik elkapják a fonalat és kilépnek a globális porondra. A multiknak szállító vállalataink és a sikeresen exportálók hozama jobb, mint a hazai piacra fókuszáló cégeké. Ez a siker egyrészt alkalmazkodásra és kemény teljesítményre, másrészt ambícióra és megfontolt magabiztosságra épül. Azt vizsgáljuk, kik és hogyan tudnak bekapcsolódni a nemzetközi gazdasági vérkeringésbe.