A Makroszemmel című sorozat azt vizsgálja, hogyan alakul a magyar gazdaság helyzete rövid és hosszú távon, világösszevetésben. Ismert vagy kevésbé ismert mutatószámokon keresztül tartunk tükröt a magyar gazdaság elé. Major Klára sorozatának hetedik része azzal foglalkozik, mennyire innovatívak a magyar vállalatok.
Az egy főre jutó jövedelem növekedésének hosszú távú forrása a technológiai fejlődés, ami egyaránt magában foglalja új termékek, olcsóbb termelési eljárások kifejlesztését és a hatékonyabb vállalati működés megvalósítását. Teoretikus modelljeink és empirikus vizsgálataink mind ebbe az irányba mutatnak, még akkor is, ha utóbbit számos módszertani és adatértelmezési probléma nehezíti. A technológia fejlődése pedig a kutatás-fejlesztés illetve az innováció hatására történhet meg.
A végtelenbe, és tovább. Fotó: pixabay.com
Az innováció fogalmilag nehezen megragadható jelenséget takar. Az EUROSTAT által jelenleg alkalmazott értelmezés szerint az innováció végső soron új vagy jelentősen továbbfejlesztett termék (áru vagy szolgáltatás) vagy eljárás, új marketingmódszer, vagy új szervezési-szervezeti módszer bevezetése az üzleti gyakorlatba, munkahelyi szervezetbe vagy a külső kapcsolatokba. Ahhoz, hogy ezt a szerteágazó definíciót értelmezni tudjuk, négy fő típusba soroljuk az innovációs tevékenységeket. Az osztályozással jobban megragadható kategóriákat kapunk, ez a négy fő típus a termékinnováció, az eljárásinnováció, a marketinginnováció és a szervezeti-szervezési innováció. Nagyon fontos elem, hogy az innovációnak (újítás vagy továbbfejlesztés) a vállalkozás számára kell újnak lennie, ugyanakkor nem kell szükségszerűen az ágazatban vagy a piacon is újdonságnak számítania. A vállalati termelékenységre gyakorolt hatás szempontjából annak ugyanis nincs jelentősége, hogy az innovációt eredetileg ki fejlesztette ki.
Az Európai Unió egységes adatgyűjtési rendszere 2002 óta gyűjt információkat a vállalkozások innovációs tevékenységéről. Írásunkban a legutolsó publikált év, a 2012-es kérdőív eredményeiből szemezgetünk. Első ábránkon a korábban bemutatott tevékenységeket végző, innovatív vállalatok arányát láthatjuk az adatfelvételben szereplő 27 ország esetében az innováció szempontjából kiemelt ágazatokban (módszertani részletekről ld. keretes írást). Ez a szám egy távoli közelítése annak, hogy mennyi és milyen innovációs tevékenység zajlik egy országban, hiszen ebből sem az innovációra fordított kiadások nagyságát, sem azok eredményességét nem látjuk. Ugyanakkor mégis érdemes az alapoktól elindulni: az európai összehasonlítás érdekes kiindulópontul szolgálhat a kérdés jelentőségének továbbgondolásához. Magyarországon a válaszoló vállalatok 13%-a jelezte, hogy innovatív tevékenységet végez (bármilyet), míg az európai átlag 32%.
Saját szerkesztés. Adatok forrása: EUROSTAT. A vízszintes vonal az európai átlagos értéket jelzi (32%).
Sorozatunk korábbi cikkében bemutattuk, hogy Magyarországon jelentős a külföldi tulajdon súlya. Ezért külön megnéztük, hogy azon vállalatok körében, akik egy olyan vállalatcsoport részei, amelyeknél a központi egység külföldön található, mekkora az innovatív vállalatok aránya. Hívjuk ezt a vállalatkategóriát külföldi központú vállalatoknak. A kép első ránézésre nagyon hasonló: a külföldi központú vállalatok között az innovatívak aránya Magyarországon 29%, szemben az európai átlagos 47%-os értékkel.
Saját szerkesztés, adatok forrása: EUROSTAT. A vízszintes vonal az európai átlagos értéket jelzi (47%).
Mégis, két fontos ponton érdemes elgondolkodni. A két ábra összevetéséből egyfelől az látszik, hogy a külföldi központú vállalatok között szerte Európában több az innovatív vállalat. Ez részben összefügghet azzal is, hogy ezek vállalatok általában nagyobbak és a nagyobb vállalatok között gyakoribb az innováció megjelenése. Akármi is ennek a háttere, elmondhatjuk, hogy ez az összefüggés Magyarországra is érvényes: a külföldi központú vállalatok nem csak a bruttó hozzáadott értékhez való hozzájárulásukkal, de a hazai innovációs tevékenységhez való hozzájárulásukban is fontos részét képezik a magyar gazdaságnak.
Van azonban a két ábra összehasonlításának egy másik olvasata is. A külföldi központú vállalatok között Magyarországon csak nagyjából minden harmadik végez innovációs tevékenységet, míg például Németország esetében három ilyen vállalatból kettő. Azaz európai összehasonlításban adódó észrevétel, hogy az innovációs tevékenységeket a vállalatcsoportban működő szervezetek sokkal kisebb arányban telepítik Magyarországra, mint amilyen arányban ez az európai országok többségében megfigyelhető.
Az innovatív vállalatok – rövid módszertani háttér az ábrákhoz
Az innováció a vállalati működés igen nehezen megfigyelhető eleme. Nem érhető közvetlenül tetten a vállalat pénzügyi adataiban, hivatalos beszámolóiban, ráadásul igen gyakran a fejlesztések a vállalatok stratégiai terveihez kapcsolódnak és mint ilyenek, ületileg bizalmas információnak minősülhetnek. Éppen ezért nehéz statisztikailag mérhető módon számszerűsíteni az innovációs tevékenységet, akár annak input oldalára (mennyit fektet innovációba egy vállalkozás vagy akár egy egész ágazat, nemzetgazdaság) akár annak output oldalára gondolunk.
A EUROSTAT által szervezett innovációs adatgyűjtés (az ún. Community Innovation Survey) az európai országok körében, standardizált módszertan és fogalomdefiníciók mentén gyűjt adatokat a vállalkozások innovációs tevékenységéről. Az adatgyűjtés célja, hogy az európai innovációs tevékenységről, annak ágazati és nemzeti megoszlásáról, vállalatméret és innováció típusa szerinti bontásban információt szolgáltasson. Az adatfelvételre kétévente kerül sor, amelyekből származó aggregált adatok az eurostat adatbázisában nyilvánosan hozzáférhetőek. A legutolsó elérhető adatok a 2012-es adatfelvételből származnak.
A kérdőívben megkérdezett vállalatok nyilatkoznak arról, hogy folytatnak-e innovációs tevékenységet. Erről akkor beszélünk, amikor egy új termék vagy szolgáltatás kerül kifejlesztésre, egy új piaci értékesítési (marketing) stratégiát alkot a vállalat, új szervezeti felépítést alakít ki, vagy a termelési folyamat átalakításával tudja csökkenteni a meglévő termékeinek termelési költségeit. Az innovációnak ez a megközelítése tehát számos különböző tevékenységet fog át, azonban mindegyikben közös az, hogy az innovációs tevékenység eredménye mindenképpen új (például termék) vagy lényeges javulást eredményez. A szövegben szereplő ábrákon a megkezdett, befejezett vagy megvalósítás előtt abbahagyott innovációról beszámoló vállalatok aránya jelenik meg a mintában megjelenő, az innováció szempontjából alapvetőnek (core) tekintett ágazatokban. Ezek az ún. core ágazatok a bányászat, kőfejtés; feldolgozóipar; villamosenergia, gáz-, gőz, légkondicionálás; víz, szennyvíz, hulladékgazdálkodás; nagykereskedelem; szállítás, raktározás; információ, kommunikáció; pénzügy, biztosítás; építészmérnöki tevékenység: műszaki vizsgálat, elemzés; tudományos kutatás, fejlesztés; reklám, piackutatás ágazatok.
A sorozat további cikkei
Nagy nyitottság, kevés újítás, bizonytalan növekedési potenciál – Ilyennek látszik a magyar gazdaság sok év és sok ország adatait vizsgálva A Makroszemmel című sorozat azt vizsgálja, hogyan alakul a magyar gazdaság helyzete rövid és hosszú távon, világösszevetésben. Ismert vagy kevésbé ismert mutatószámokon keresztül tartunk tükröt a magyar gazdaság elé. Cikksorozatunk eredményeit foglaljuk most össze: gazdaságunk kiemelkedően nyitott, ennek lehetőségeit azonban korlátozottan tudja kihasználni, kockázatait pedig csak részben tudja kezelni.
A hosszútávú növekedés tényezői Magyarországon az egy főre jutó GDP az 1995 és 2014 közötti két évtized alatt évente átlagosan 1,97%-ot növekedett. Korábban láttuk, hogy ha ez a növekedés hosszú távon fennmarad, akkor a jövedelmi felzárkózás záloga lehet – évszázados horizonton gondolkodva. Mi volt ennek a növekedésnek a forrása? Mitől nőtt a gazdaság, a növekedés egyes forrásai milyen mértékben járultak hozzá ehhez a növekedéshez? Jelen írásunkban ezt a kérdést járjuk körbe.
Hosszú távú növekedés: mennyi az annyi? A Makroszemmel című sorozat azt vizsgálja, hogyan alakul a magyar gazdaság helyzete rövid és hosszú távon, világösszevetésben. Ismert vagy kevésbé ismert mutatószámokon keresztül tartunk tükröt a magyar gazdaság elé. Major Klára sorozatának ötödik része azzal foglalkozik, hogyan is alakult a magyar gazdaság növekedése az elmúlt 140 évben.
A jövedelem ingadozása és a közösségi fogyasztás A Makroszemmel című sorozat azt vizsgálja, hogyan alakul a magyar gazdaság helyzete rövid és hosszú távon, világösszevetésben. Ismert vagy kevésbé ismert mutatószámokon keresztül tartunk tükröt a magyar gazdaság elé. Major Klára sorozatának negyedik része azzal foglalkozik, mi lehet az állam szerepe a válságokkal összefüggésben? Röviden: a kevesebb néha több.
A válság hatása a háztartások fogyasztására A Makroszemmel című sorozat azt vizsgálja, hogyan alakul a magyar gazdaság helyzete hosszú távon, világösszevetésben. Ismert vagy kevésbé ismert mutatószámokon keresztül tartunk tükröt a magyar gazdaság elé. Major Klára sorozatának harmadik része azzal foglalkozik, hogyan hat a válság és a fellendülés a háztartások fogyasztására. Röviden: a szegény embert az ág is húzza.
Termelékeny multik, korlátozott hatással A Makroszemmel című sorozat azt vizsgálja, hogyan alakul a magyar gazdaság helyzete rövid és hosszú távon, világösszevetésben. Ismert vagy kevésbé ismert mutatószámokon keresztül tartunk tükröt a magyar gazdaság elé. Major Klára sorozatának második része azzal foglalkozik, mekkora a külföldi vállalatok szerepe a magyar gazdaságban, annak fejlődésében. Röviden: nagy teljesítmény, korlátozott fejlődés-stimuláló hatás.
Magyarország a világ egyik legnyitottabb országa A Makroszemmel című sorozat azt vizsgálja, hogyan alakul a magyar gazdaság helyzete rövid és hosszú távon, világösszevetésben. Ismert vagy kevésbé ismert mutatószámokon keresztül tartunk tükröt a magyar gazdaság elé. Major Klára sorozatának első része azzal foglalkozik, mennyire nyitott a magyar gazdaság. Röviden: nagyon.
