Magyarországon az egy főre jutó GDP az 1995 és 2014 közötti két évtized alatt évente átlagosan 1,97%-ot növekedett. Korábban láttuk, hogy ha ez a növekedés hosszú távon fennmarad, akkor a jövedelmi felzárkózás záloga lehet – évszázados horizonton gondolkodva. Mi volt ennek a növekedésnek a forrása? Mitől nőtt a gazdaság, a növekedés egyes forrásai milyen mértékben járultak hozzá ehhez a növekedéshez? Jelen írásunkban ezt a kérdést járjuk körbe.
A Makroszemmel című sorozat azt vizsgálja, hogyan alakul a magyar gazdaság helyzete rövid és hosszú távon, világösszevetésben. Major Klára ismert vagy kevésbé ismert mutatószámokon keresztül tart tükröt a magyar gazdaság elé.
A GDP akkor növekszik, ha nagyobb lesz a termelés során alkalmazott tényezők mennyisége, vagy ha azok felhasználása termelékenyebb lesz. A növekedés forrásainak vizsgálata során a GDP változását négy tényező: a tőke, a tudás, a technológia és a foglalkoztatás hatásaira bontjuk fel. 30 európai ország esetében néztük meg egy összehasonlító nemzetközi adatbázis segítségével, hogy az 1995 és 2014 közötti két évtized alatt megvalósult növekedés milyen mértékben volt visszavezethető ezekre a tényezőkre. Az üzenet erős: az egy főre jutó GDP növekedésének alapvető forrása a termelékenység bővülése (azaz a fejlettebb technológia alkalmazása és a tudás bővülése), a többi tényező hozzájárulása többnyire az, hogy a technológiai fejlődés bennük testesül meg.
Az első ábránkon a reál GDP éves átlagos növekedési ütemét mutatjuk meg a 30 európai ország esetében. A vonatkozó két évtized a gazdasági növekedés szempontjából nagyon rövid időszaknak tekinthető, azonban még ezen időtávon is az európai régió országainak átlagos növekedési ütemei igen nagy különbségeket mutatnak, s a magyar érték nagyjából a középmezőnyben helyezkedik el. Sem növekedési csodáról, sem számottevő lassulásról nem árulkodnak az adatok.
Saját szerkesztés. Adatok forrása: Penn World Table 9.0. Az ábra függőleges tengelyén a reál GDP éves átlagos növekedési üteme található 1995 és 2014 között 30 európai ország esetében. Az országokat a reál GDP átlagos növekedési ütemének csökkenő sorrendjében tüntettük fel a grafikonon.
A gazdasági növekedés forrásainak vizsgálatához a reál GDP éves átlagos növekedési ütemét felbontottuk a növekedés négy komponensének – a tőke, a tudás, a technológia és a foglalkoztatás – hatásainak összegére. A felbontás módszertanáról a cikk végén található keretes írásunk ad vázlatos összefoglalót, az egyes tényezők részletes hatásait is ott elemezzük. Most azt nézzük meg, mennyire tudható be a növekedés az erőforrások bővülésének, illetve mennyire a termelékenység növekedésének. Ezt jól szemlélteti az az ábra, amelyben a növekedés mennyiségi tényezőit állítottuk szembe a termelékenység változásával.
A foglalkoztatás bővülése és a beruházások révén növekvő tőkeállomány mind a termelés és ezen keresztül a jövedelmek bővüléséhez vezet, ezeket nevezhetjük a növekedés mennyiségi tényezőinek. A növekedés másik forrása, hogy a tényezők egyre termelékenyebbek, a szakirodalom jellemzően a humán tőke (azaz képzettség, tapasztalat) bővülésével és az újabb termelőeszközök magasabb technológiai szintjével magyarázza a termelékenység bővülését. Az alábbi ábrán kékkel jelölt komponens mutatja a termelékenység bővüléséből fakadó növekedést és a rózsaszín csíkok mutatják a növekedés mennyiség forrását, azaz a foglalkoztatás és a tőke bővülését.
Saját szerkesztés, adatok forrása: Penn World Table 9.0. Az ábra függőleges tengelyén az egy főre jutó reál GDP éves átlagos növekedési üteme található 1995 és 2014 között, amelyet az egyes komponensek (tőke versus tudás, és technológia) hatásainak összege mutat. Az országokat az egy főre jutó reál GDP átlagos növekedési ütemének csökkenő sorrendjében tüntettük fel a grafikonon.
Ahogy látjuk, néhány ország esetében egy-egy komponens hatása negatív. Ilyenkor arról van szó, hogy az adott komponens összességében csökkent a vizsgált időszak alatt: a tőke és a munka esetében ez például azt jelenti, hogy kevesebb főt foglalkoztattak az időszak végén, mint elején illetve a termelőeszközök bővülése még az amortizációt sem érte el.
Magyarország esetében a legszembeszökőbb tény az, hogy a reál GDP növekedése szinte teljes egészében a termelékenység javulásával magyarázható. A foglalkoztatás bővülése marginális ezen időszak alatt. Az elmúlt húsz évben megvalósult jelentős volumenű beruházás azonban nem volt felesleges, az ábra nem ezt sugallja, éppen ellenkezőleg: a beruházások során üzembe helyezett új termelőeszközök által képviselt fejlettebb technológia és a munkaerő képzettségének bővülése (amelyik ezáltal képessé válik az új technológia alkalmazására) jelentik a hazai gazdasági fejlődés alapvető motorjait. A beruházások tehát azáltal járultak hozzá a gazdasági növekedéshez, hogy magasabb technológiai színvonalú termelőeszközöket helyeztek üzembe. Ezek üzemeltetéséhez képzett szakembergárdára is szükség van, így a tudás bővülése szintén fontos komponense lehetett a növekedésnek.
Saját szerkesztés, adatok forrása: Penn World Table 9.0. Az ábrán az 1995 és 2014 közötti, éves átlagos növekedési ütemek értékei szerepelnek a számításokban szereplő 30 európai ország esetében.
Ahogy a fenti ábra mutatja az 1995 és 2014 közötti két évtizedet és a harminc európai országot vizsgálva a legfontosabb komponens a termelékenység bővülése.A technológia fejlődésének ütemét és a reál GDP növekedési ütemét közös ábrában szerepeltetve láthatjuk a két változó erős együttmozgását. A magyar tanulság tehát nem példa nélküli, sőt, az elmúlt húsz év adatai alapján elmondhatjuk, hogy a gazdasági növekedés motorja Európa szerte egyre inkább a termelékenység bővülése, ami a technológiailag fejlettebb termelőeszközök és a képzettebb munkaerő foglalkoztatásából fakadhat.
A gazdasági növekedés tényezői – rövid módszertani háttér az ábrákhoz
A hosszú távú növekedés makroökonómiai ismereteink szerint a termelés tényezőinek a bővüléséből fakad. A beruházások vagy a tőkebeáramlás hatására növekszik egy gazdaság tőkeállománya, így egyre többet tudnak termelni. A népesség növekedésének vagy a migrációnak a hatására egyre több személy foglalkoztatható, amely szintén szükséges ahhoz, hogy a kibocsátás növekedhessen. És nem utolsósorban mind a tőke, mind a munka termelékenysége is növekedhet: az újabb termelőeszközök jellemzően modernebb technológiai színvonalat képviselnek, így a korábbi eszközökhöz képest több érték létrehozására képesek. Hasonlóképpen a munkaerő iskolázottságának növekedése jelentősen hozzájárul jövedelemtermelő képességének bővüléséhez és így a gazdasági prosperitáshoz.
A gazdasági növekedés tényezőkre bontása ezért arra fókuszál, hogy megvizsgálja, milyen mértékben járultak hozzá ezen komponensek (tőke, technológia, tudás és foglalkoztatás) a kibocsátás növekedéséhez. Az ún. növekedési számbavételi eljárás során a GDP növekedési ütemét fel lehet bontani a komponensek hozzájárulásainak összegére. A tényezők hozzájárulása pedig általában arányos a tényezők növekedési ütemével. Amelyik országban nagyobb mértékben nő a foglalkoztatás, ott a munka hozzájárulása a GDP növekedéséhez nagyobb lesz, mint a foglalkoztatás növekedését kisebb mértékben megtapasztaló országokban. Ezt az alapfelbontást mi is elkészítettük 30 európai ország esetében (EU28 kiegészítve Norvégia és Svájc adataival).
A gazdasági növekedés négy komponensének – a tőke, a tudás, a technológia és a foglalkoztatás – megkülönböztetése sok szempontból önkényesnek tekinthető, alapvetően persze módszertani okok miatt. Hogyan válasszuk külön a tudást a foglalkoztatástól, ha egyszer az egyes személy tudása sem választható külön az ő személyétől és valahányszor elhelyezkedik egy munkahelyen, ő „csomagban” kerül alkalmazásra? De ehhez hasonlóan a technológia, amit azért szeretünk absztrakt módon értelmezni, sem mindig választható külön attól a géptől, berendezéstől, amiben az végül is megtestesül. Másként fogalmazva, mivel az új tőkeeszközök jellemzően modernebb technológiai szintet fejeznek ki, ezért a tőkeeszközök bővülése egyben technológiai fejlődést is jelent, így a tőkefelhalmozás hatását az egyszerű felbontás könnyen felülbecsülheti. A jelen cikkben bemutatott számítások során mi is követtük a szakirodalmi ajánlásokat (ld. például Hall és Jones (1999) vagy Klenow és Rodrigez-Claire (1997) tanulmányát) és alkalmaztuk azt a korrekciót, amelyik segít különválasztani a tőkefelhalmozás tiszta hatását attól, amit az újonnan vásárolt tőkeeszközökben megtestesült magasabb technológiai szint kifejez. A korrekció hatására a tőkefelhalmozás generálta növekedése egy része átkerült a technológiai fejlődéshez, aminek hatására a tőkeeszközök által képviselt magasabb technológiai szint így most nem a tőke, hanem a technológia komponensében jelentkezik. Az így kapott felbontást mutatja a következő ábra és ennek segítségével készült a szövegben szereplő második ábra.
Saját szerkesztés. Adatok forrása: Penn World Table 9.0. Az ábra függőleges tengelyén a reál GDP éves átlagos növekedési üteme található 1995 és 2014 között, amelyet az egyes komponensek (tudás, tőke, technológia és foglalkoztatás) hatásainak összege ad ki.
Az ábráinkon az országokat a GDP (illetve az egy főre jutó GDP) növekedési ütemének csökkenő sorrendje szerint tüntettük fel. Ezt elvileg leolvashatjuk abból is, hogy ahogyan haladunk balról jobbra az oszlopok egyre alacsonyabbak. Ezt az általános összefüggést „csúfítja el” az a tény, hogy néhány ország esetében egyes komponensek hatása negatív. Például Románia esetében a foglalkoztatás hozzájárulása a reál GDP növekedéséhez negatív, ezt a komponens negatív értékei jelzik. Így a teljes növekedést a pozitív értéket felvevő oszlopok és a negatív értéket felvevő oszlopok különbsége mutatja.
A szövegben szereplő ábrák ennek az alapfelbontásnak a különböző variációi, ezért most a teljesség kedvéért az alapfelbontást is megmutatjuk ebben a módszertani keretes írásban. A szövegben szereplő első ábra esetében összevontuk a négy komponenst, így ez az ábra a reál GDP éves átlagos növekedési ütemét mutatja a vizsgált két évtized alatt. A második ábrában a különválasztottuk a növekedés mennyiségi komponenseit (tőke, tudás) azok termelékenységének változásától (technológia, tudás).
Mivel egy tényező hozzájárulása a GDP növekedéséhez arányos az adott tényező növekedési ütemével, így a fenti ábra alapján az egyes tényezők növekedésben betöltött szerepét akár az egyes országok vonatkozásában, akár országcsoportok átlagában is vizsgálhatjuk. Az ábra azt sugallja, hogy a technológiai fejlődésnek meghatározó a szerepe a GDP növekedésében. Ahogyan a vízszintes tengely mentén haladunk jobbra, azaz ahogyan egyre inkább az alacsonyabb növekedésű országokat vizsgáljuk, a technológia növekedési üteme (és a GDP növekedéséhez való hozzájárulása) egyre kisebb. Ezt a statisztikai mutatószámok is alátámasztják, a 30 európai ország vonatkozásában a GDP növekedési ütemének a technológiai fejlődés növekedési ütemével való korrelációja 70%.
A sorozat további részei
Nagy nyitottság, kevés újítás, bizonytalan növekedési potenciál – Ilyennek látszik a magyar gazdaság sok év és sok ország adatait vizsgálva A Makroszemmel című sorozat azt vizsgálja, hogyan alakul a magyar gazdaság helyzete rövid és hosszú távon, világösszevetésben. Ismert vagy kevésbé ismert mutatószámokon keresztül tartunk tükröt a magyar gazdaság elé. Cikksorozatunk eredményeit foglaljuk most össze: gazdaságunk kiemelkedően nyitott, ennek lehetőségeit azonban korlátozottan tudja kihasználni, kockázatait pedig csak részben tudja kezelni.
Kik innoválnak? Major Klára sorozatának hetedik része azzal foglalkozik, mennyire innovatívak a magyar vállalatok.
Hosszú távú növekedés: mennyi az annyi? A Makroszemmel című sorozat azt vizsgálja, hogyan alakul a magyar gazdaság helyzete rövid és hosszú távon, világösszevetésben. Ismert vagy kevésbé ismert mutatószámokon keresztül tartunk tükröt a magyar gazdaság elé. Major Klára sorozatának ötödik része azzal foglalkozik, hogyan is alakult a magyar gazdaság növekedése az elmúlt 140 évben.
A jövedelem ingadozása és a közösségi fogyasztás A Makroszemmel című sorozat azt vizsgálja, hogyan alakul a magyar gazdaság helyzete rövid és hosszú távon, világösszevetésben. Ismert vagy kevésbé ismert mutatószámokon keresztül tartunk tükröt a magyar gazdaság elé. Major Klára sorozatának negyedik része azzal foglalkozik, mi lehet az állam szerepe a válságokkal összefüggésben? Röviden: a kevesebb néha több.
A válság hatása a háztartások fogyasztására A Makroszemmel című sorozat azt vizsgálja, hogyan alakul a magyar gazdaság helyzete hosszú távon, világösszevetésben. Ismert vagy kevésbé ismert mutatószámokon keresztül tartunk tükröt a magyar gazdaság elé. Major Klára sorozatának harmadik része azzal foglalkozik, hogyan hat a válság és a fellendülés a háztartások fogyasztására. Röviden: a szegény embert az ág is húzza.
Termelékeny multik, korlátozott hatással A Makroszemmel című sorozat azt vizsgálja, hogyan alakul a magyar gazdaság helyzete rövid és hosszú távon, világösszevetésben. Ismert vagy kevésbé ismert mutatószámokon keresztül tartunk tükröt a magyar gazdaság elé. Major Klára sorozatának második része azzal foglalkozik, mekkora a külföldi vállalatok szerepe a magyar gazdaságban, annak fejlődésében. Röviden: nagy teljesítmény, korlátozott fejlődés-stimuláló hatás.
Magyarország a világ egyik legnyitottabb országa A Makroszemmel című sorozat azt vizsgálja, hogyan alakul a magyar gazdaság helyzete rövid és hosszú távon, világösszevetésben. Ismert vagy kevésbé ismert mutatószámokon keresztül tartunk tükröt a magyar gazdaság elé. Major Klára sorozatának első része azzal foglalkozik, mennyire nyitott a magyar gazdaság. Röviden: nagyon.
