A Makroszemmel című sorozat azt vizsgálja, hogyan alakul a magyar gazdaság helyzete hosszú távon, világösszevetésben. Ismert vagy kevésbé ismert mutatószámokon keresztül tartunk tükröt a magyar gazdaság elé. Major Klára sorozatának harmadik része azzal foglalkozik, hogyan hat a válság és a fellendülés a háztartások fogyasztására. Röviden: a szegény embert az ág is húzza.
A 2008-as válság Magyarországot mélyen érintette, a GDP és a háztartás fogyasztása jelentős mértékben esett vissza. 2007 végéhez képest a GDP csökkenése két év alatt elérte a 6,3%-ot és csak 2014 végére érte el a válság előtti reálszintet. A háztartás fogyasztásának csökkenése azonban jóval tovább tartott, gyakorlatilag 2012 közepéig folyamatosan csökkent összesen majdnem 13%-ot. Azóta újra elkezdett növekedni, azonban a fogyasztás reálértéke 2016 első negyedévében még mindig 5%-al alacsonyabb volt, mint 2007 végén.
Fotó: Pixabay
A GDP legnagyobb komponense többnyire a háztartások fogyasztási kiadása, ennek súlya a GDP-ben a legtöbb ország esetében 60-80% között mozog – Magyarországon is hasonló értékeket vesz fel. Ezért nem meglepő ezért, hogy a GDP erősen együtt mozog a háztartások fogyasztásával: általában, ha a GDP növekszik, akkor a háztartás fogyasztása is növekszik és fordítva. Ezt mind nagyon megtanultuk a legutóbbi válság során.
Az együttmozgás végül is jól érthető. A GDP a megtermelt jövedelmek egy mutatója, több jövedelemből pedig többet lehet fogyasztani. Ennél sokkal izgalmasabb az, hogy milyen mértékű ez az együttmozgás. A hagyományosnak nevezhető megközelítés szerint a háztartás fogyasztási viselkedését az ún. fogyasztás-simítás jelensége dominálja. Ez azt jelenti, hogy a háztartás szeretne időben viszonylag egyenletes fogyasztási pályán mozogni. Akkor is, ha jövedelme jelentősen ingadozik. Ha az átmenetileg alacsonyabb jövedelmet ellensúlyozni lehet a korábbi megtakarítások csökkentésével vagy hitelfelvétellel, akkor a fogyasztás visszaesése elmaradhat a jövedelem visszaesésétől. Vagy fordítva: fellendülés idején az átmenetileg magasabb jövedelem egy részét a korábbi adósság törlesztésére vagy megtakarítások képzésére lehet fordítani, így a fogyasztás növekedése elmarad a jövedelem növekedésétől.
A fogyasztás-simítást úgy mérhetjük, hogy megnézzük, hogyan aránylik egymáshoz a fogyasztás és a GDP ingadozásainak átlagos nagysága. Ebből tudunk egy mutatószámot definiálni, amelynek módszertani hátterét a cikk végén található keretes írásban vázoltuk. Ezen mutatószám 1-nél kisebb értékei jelzik, ha a fogyasztás ingadozásai kisebb mértékűek, mint a GDP ingadozásai, míg 1-nél nagyobb értékei éppen ellenkező összefüggésre utalnak.
Egyszer hopp, máskor kopp
Saját szerkesztés. Adatok forrása: ECOSTAT
Magyarország esetén, az 1995 és a 2015 közötti időszak adatai alapján a fogyasztás kisimítását jelző mutató értéke jóval 1 felett van. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztás pályája nagyobb trend körüli eltéréseket mutat, mint a GDP trend körüli eltérései. A családok költése jobban ingadozik mint a gazdaság teljesítménye.
A fogyasztás-simítás tehát az elmúlt két évtized magyar makrogazdaságban nem utolérhető jelenség. Ugyanakkor nem is egyedülálló. Európai összehasonlításban a Balkán, Dél-Európa országaiban és a volt szocialista blokk néhány országában látunk hasonlóan magas értékeket. Pusztán a rangsor alapján felmerülhet bennünk, hogy a fejlett avagy nagyobb jövedelemmel rendelkező országokban a fogyasztás-simítás jobban jelen van. Ennek szemléltetésére készítettük el a következő ábránkat, ami a fenti mutatót az egy főre jutó GDP-vel együtt mutatja. Az adatokat képviselő pöttyök elhelyezkedése alapján azt mondhatjuk, hogy közepesen erős kapcsolatot figyelhetünk meg, látszólag a magasabb jövedelmű országokban a fogyasztás-simítás jelensége erősebben van jelen.
Saját szerkesztés, adatok forrása: EUROSTAT.
Hogyan lehet ezt értelmezni? Mi állhat e jelenség hátterében? Fontos szem előtt tartanunk, hogy a fentiekhez hasonló ábrák oksági kapcsolatot nem tudnak bizonyítani. Kevéssé valószínű, hogy a magasabb jövedelem lenne önmagában oka (vagy következménye) a fogyasztás-simítás jelenségének. Valószínűbb, hogy a fogyasztás-simítást meghatározó tényezők magával a jövedelemszinttel is összefüggésben vannak. A pontos okság feltárása további kutatások tárgya kell, hogy legyen (és az is), itt csak néhány megközelítést és interpretációt tudunk felsorolni.
Az egyik fontos eleme a fogyasztássimításnak, hogy a jelenben megjelenő nagyobb jövedelem egy része megtakarítási formákban csapódik le. Ennek nyilván fontos előfeltétele az, hogy a jövőre vonatkozóan a gazdasági szereplők stabil elképzelésekkel rendelkezzenek, sőt, egyáltalán: a jövő kellően fontos legyen nekik. Amikor nagy a bizonytalanság vagy a jelen fontossága mellett eltörpül a jövőé, akkor a megtakarítási szempontok háttérbe szorulhatnak és ilyenkor a fogyasztás-simítás jelensége kevésbé lesz megfigyelhető.
A friss kutatások arra irányulnak, hogy megértsük, hogyan hat a makroökonómiai aggregátumok (mint például a GDP vagy a háztartások fogyasztásának összegének) időbeni pályájára az, hogy a makrogazdasági szereplők nem egyformák. Ha a háztartások egy jelentős részének vannak likviditási korlátai például mert nem tudnak kellő biztosítékot felmutatni egy fogyasztást előre hozó hitelhez, akkor az ő fogyasztásukat jellemzően az aktuális jövedelmük határozhatja meg. Minél nagyobb arányban vannak jelen a gazdaságban az ilyen likviditási korlátos háztartások annál kevésbé lesz makroszinten megfigyelhető a „standard tankönyvi” eredmény, a fogyasztás simítás, annál erősebben hullámzik a háztartások fogyasztása a válságok, fellendülések idején.
A fogyasztás simításának mérése – rövid módszertani háttér az ábrákhoz
Az üzleti ciklusok vizsgálata során a szokásos egyszerű mutatókon messze túlmutató, némileg összetettebb, bonyolultabb statisztikai módszertanokat alkalmaznak a közgazdászok. Ennek az a legfőbb oka, hogy egy ország makromutatójának értékeit, pl. a nyers GDP adatokat egyszerre egymástól lényegesen különböző folyamatok is mozgatják. A gazdasági növekedés hosszú távú folyamat, amelynek hatására a GDP és annak komponensei is folyamatos növekedést mutatnak fel. Ettől egészen különböző mechanizmusok mentén érthető meg az ún. üzleti ciklusok jelensége, amelyik a GDP rövid távú ingadozásait szeretné megérteni. A rövid és hosszú távú folyamatok különválasztása alapvetően fontos, ennek hiányában téves következtetésekre juthatunk.
Ha az üzleti ciklusok hatásaira vagyunk kíváncsiak, akkor először ki kell szűrnünk a trendet, azaz a hosszú távú növekedést az adatsorból, és az így maradt ún. ciklikus eltérést kell vizsgálnunk. Ennek szokásos útja az, hogy vesszük a nyers adatok (vagy éven belüli adatoknál az ún. szezonálisan szűrt adatok) természetes alapú logaritmusát, majd az így kapott értékekre trendet illesztünk. Ez utóbbira is számos eljárás áll rendelkezésre, mi a jelen számításokban az ún. Hodrick-Prescott szűrőt alkalmaztuk. A ciklikus eltérés ezt követően az adat (logaritmusának) és a trendnek a különbsége.
Az így kapott ciklikus komponens jellemzően azt mutatja meg, hogy a GDP vagy a fogyasztás hány százalékkal tér el az adott időszakban a trend szerinti értékétől. Értelemszerűen a ciklikus komponens lehet negatív és pozitív érték is, nagyságrendileg jellemzően néhány százalékos értéket vesz fel. Az alábbi ábránkon a GDP és a háztartás fogyasztásának ciklikus komponensét szerepeltettük, az ábra alapján jól látható e két komponens együttmozgása is; a fogyasztás tehát prociklikus, azaz jellemzően a GDP-vel egyező irányba változik az üzleti ciklusok során.
Saját szerkesztés. Adatok forrása: ECOSTAT.
A fogyasztás-simítás fogalma azt az összefüggést takarja, hogy a fogyasztás ingadozása az üzleti ciklusok mentén jellemzően kisebb, mint a GDP ingadozása. Empirikusan azt nézzük, hogy a fogyasztás ingadozása a saját trendje mentén hogyan viszonyul a GDP-nek a trend körüli ingadozásához. Az ingadozások szokásos mérőszáma a trend körüli eltérések szórása, így a fogyasztás-simítás empirikusan a fogyasztás (trendtől vett eltérése) szórásának és a GDP (trendtől vett eltérése) szórásának a hányadosával mérhető. Amennyiben ennek a hányadosnak az értéke 1-nél kisebb, akkor a fogyasztás kisebb trend körüli kilengéseket mutat, mint a GDP. Ilyenkor beszélünk fogyasztássimításról. A szövegben szereplő első ábránkon ennek a mutatónak az értékét tüntettük fel az EUROSTAT adatbázisban elérhető európai országokra. Az adatok többnyire az 1995 és 2015 közötti két évtizedet fedik le. A küszöbértéknek tekinthető egységnyi értéket vízszintes vonal jelzi.
A sorozat további cikkei
Nagy nyitottság, kevés újítás, bizonytalan növekedési potenciál – Ilyennek látszik a magyar gazdaság sok év és sok ország adatait vizsgálva A Makroszemmel című sorozat azt vizsgálja, hogyan alakul a magyar gazdaság helyzete rövid és hosszú távon, világösszevetésben. Ismert vagy kevésbé ismert mutatószámokon keresztül tartunk tükröt a magyar gazdaság elé. Cikksorozatunk eredményeit foglaljuk most össze: gazdaságunk kiemelkedően nyitott, ennek lehetőségeit azonban korlátozottan tudja kihasználni, kockázatait pedig csak részben tudja kezelni.
Kik innoválnak? Major Klára sorozatának hetedik része azzal foglalkozik, mennyire innovatívak a magyar vállalatok.
A hosszútávú növekedés tényezői Magyarországon az egy főre jutó GDP az 1995 és 2014 közötti két évtized alatt évente átlagosan 1,97%-ot növekedett. Korábban láttuk, hogy ha ez a növekedés hosszú távon fennmarad, akkor a jövedelmi felzárkózás záloga lehet – évszázados horizonton gondolkodva. Mi volt ennek a növekedésnek a forrása? Mitől nőtt a gazdaság, a növekedés egyes forrásai milyen mértékben járultak hozzá ehhez a növekedéshez? Jelen írásunkban ezt a kérdést járjuk körbe.
Hosszú távú növekedés: mennyi az annyi? Major Klára sorozatának ötödik része azzal foglalkozik, hogyan is alakult a magyar gazdaság növekedése az elmúlt 140 évben.
A jövedelem ingadozása és a közösségi fogyasztás Major Klára sorozatának negyedik része azzal foglalkozik, mi lehet az állam szerepe a válságokkal összefüggésben? Röviden: a kevesebb néha több.
Termelékeny multik, korlátozott hatással A Makroszemmel című sorozat azt vizsgálja, hogyan alakul a magyar gazdaság helyzete rövid és hosszú távon, világösszevetésben. Ismert vagy kevésbé ismert mutatószámokon keresztül tartunk tükröt a magyar gazdaság elé. Major Klára sorozatának második része azzal foglalkozik, mekkora a külföldi vállalatok szerepe a magyar gazdaságban, annak fejlődésében. Röviden: nagy teljesítmény, korlátozott fejlődés-stimuláló hatás.
Magyarország a világ egyik legnyitottabb országa A Makroszemmel című sorozat azt vizsgálja, hogyan alakul a magyar gazdaság helyzete rövid és hosszú távon, világösszevetésben. Ismert vagy kevésbé ismert mutatószámokon keresztül tartunk tükröt a magyar gazdaság elé. Major Klára sorozatának első része azzal foglalkozik, mennyire nyitott a magyar gazdaság. Röviden: nagyon.
