Menü
Sorozatok

Továbblépők, Vállalkozás

Lehet, hogy a magyar vállalkozók világa túl van a depresszión – egy felmérés eredményei

Egy 2016 nyarán végzett, 500 cég válaszaira támaszkodó kutatás eredményei szerint a kis- és középvállalataink optimisták, a továbblépés lehetőségeit keresik, a visszahúzó erők helyett a fejlődést akadályozó tényezőkre panaszkodnak.

A magyar kisvállalkozóról az a kép él a közgondolkozásban, hogy az állam és a multik nyomása közepette próbálnak egyről a kettőre jutni – néhány őstehetség és szerencsés kivételével kevés sikerrel. Ezt a víziót osztják azok is, a vállalkozót a jég hátán is munkahelyt teremtő, a kurucoktól származtatható hősnek tartják, és azok is, akik a buheravilágban szocializálódott patópáloknak gondolják őket. Az Összkép korábbi cikkei is az árral küzdő vállalkozót mutatják be.

A HÉTFA felmérésének eredményei arra utalnak, hogy ez, a tehetetlenség nyugalmát adó vélekedés megérett a felülvizsgálatra. Kisvállalkozóink optimisták és tovább akarnak lépni. Kemény világ ez, de működik. Néhány adat egy derűlátó és lehetőségeit kereső gazdaságról.

A felmérés során 2016 tavaszán 500 vállalat döntéshozójával készült telefonos interjú. A kérdezettek köre hűen ragadja meg hazánk mikro- kis- és középvállalkozásainak régiós és vállalatméret szerinti megoszlását. A felmérés fő célja a fejlesztéspolitikai források hatásainak megértése volt, ezt egészítették ki a cikkben bemutatott általános kérdések. A felvétel a Bell Research és a HÉTFA együttműködésben készült a Miniszterelnökség Európai Uniós Fejlesztésekért Felelős Államtitkársággal kötött az uniós források hasznosulását értékelő szerződés keretében.

 

Hazai pályán

A felmérés szerint a kisvállalkozások jelentős része nem a fejlődési perspektívákat nyitó nemzetközi hálózatok része. Nincs jelentős külföldi jelenlét, külföldi orientáció ezekben a cégekben. 20 vállalatból egyben van 10 %-nál nagyobb üzletrésszel bíró külföldi tulajdonos, ötből négy cég külföldi értékesítése kevesebb, mint 5 százalék.

Rákérdeztünk arra is, kik a fő versenytársak. A vállalkozók szerint hasonló méretű cégek teszik ki a konkurencia 71 százalékát. Ez azt jelenti, hogy egy súlycsoportban játsszák a legtöbb meccset, nem mindig Góliáttal kell Dávidnak megküzdenie.

tabla1.PNG

A megkérdezett cégek válaszainak átlagos értéke százalékban

 

Jó lesz nekünk

A kisvállalkozások meghatározó része (40-50%) úgy érzi, ugyanolyan a helyzete, mint három éve volt és ez nem is nagyon fog változni.  Ugyancsak 40 százalék körül van azok aránya, akik szerint jobb lett, jobb lesz. A jövőt illetően pesszimisták aránya meglepően alacsony, 16-ból egy vállalkozás gondolja úgy, hogy rosszabb helyzetben lesz pár év múlva.

A megkérdezettek szerint a következő három évben inkább bővülni fog a piacuk, az export tekintetében is  derűlátók a vállalkozók. Az optimizmus a terveikben is megjelenik, a cégek kétharmada tervez fejlesztést a következő években.

tabla2_1.PNG

Az adott kategóriát választó cégek aránya százalékban

 

Jobbak vagyunk, mint amennyire megfizetnek minket

A vállalkozók úgy érzik, hogy cégük jobban működik a versenytársaknál. Az üzleti sikert meghatározó tényezőket vizsgálva csak két olyan kategóriát találtunk, ahol a vállalkozások többsége nem tartja magát jobbnak a többieknél. Ez a termelési költség és a haszonkulcs nagysága.  Megy a szekér, csak valahogy nem hoz annyit, mint kellene. A három dolog, amire cégeink vezetői a leginkább büszkék, az a pontos teljesítés, a rugalmasság és a minőség.  Ez a hármas jól jelezi, mit is vár a piac tőlük, minek próbálnak megfelelni.

tabla3_1.PNG

A vállalkozások egy -3 és +3 közötti skálán értékelték magukat versenytársaikhoz képest, ezt alakítottuk át az értelmezhetőség kedvéért iskolai osztályzattá

 

Magasabbra a tetőt, ácsok

Az Összkép egy korábbi cikkében bemutattuk, hogy a vállalkozások számára kulcsfontosságú a továbblépés szándéka és lehetősége. A kutatásban arra voltunk kíváncsiak, el akarnak-e indulni valamerre a kisvállalkozások, és ha igen melyik utat választják. Egy hosszú listát tettünk a válaszadók elé, hogy nevezzék meg miben is szeretnék magukat jobbnak látni három év múlva.

Az eredmények több szempontból is eltértek az előzetes várakozásoktól. Egyrészt a vállalkozók továbblépési szándéka intenzívebb volt, mint ahogy azt a jelenorientált, fatalizmussal átitatott vállalkozó mítosza alapján gondolnánk.  Nincs olyan terület, ahol a továbblépést ne gondolnák legalább kétszer annyi fontosnak, mint nem fontosnak.

Másrészt a továbblépési szándékok sokrétűek.  Egyaránt lényegesnek tartják a cég növekedését, termékei minőségét és költséghatékonyságát szolgáló lépéseket, a vállalkozás alkupozíciójának erősítését, stabilitásának növekedését. Ezt értelmezhetjük pozitívan: a továbblépési motiváció olyan erős, hogy a cégek minden szegletét átitatja. Van persze borúlátóbb olvasat is, miszerint vállalkozásaink még bizonytalanok azt illetően, hogy merre is van az előre.

tabla4_1.PNG

A listában az ’egyáltalán nem fontos’, ’nem fontos’, ’inkább fontos’, ’teljes mértékben fontos’ kategóriákban adható válaszokat alakítottuk át a tényezők fontosságát kifejező iskolai osztályzattá

 

A továbblépési szándék az értékesítési oldalon a legerősebb. A felkínált opciók közül a legfontosabb öt között szerepel a több eladás és a vevőkör stabilabbá tétele.  Ez érthető:  ha munka van, minden van. Hasonlóan nincs sok meglepetés abban, hogy a finanszírozás stabilabbá tétele a toplistán szerepel.

A buhera világára épülő vállalkozóképet markánsan kérdőjelezi  meg az, hogy a másik két legfontosabb fejlődési iránynak a minőség növelését és munkavállalók felkészültségének javítását tartják a megkérdezettek.

A továbblépési motiváció a következő öt területen a leggyengébb: kevésbé tartják fontosnak az előírásoknak való jobb megfelelést, a beszerzés stabilizálását, a termékfejlesztést és a tájékozódási, alkalmazkodási képesség erősítését. Úgy érzik a cégek, hogy ezeken a területeken már elég jók? Vagy azt gondolják, hogy ezek azok a területek, ahol hiú ábránd, hogy jobbak lehetnek? Ez is, az is igaz lehet.

A válaszok összességében azt sugallják, hogy a kis és középvállalkozások nem akarnak kibújni a bőrükből: ugyanazt akarják jobban, olcsóbban, stabilabban csinálni. No revolution – evolution.

 

Kell a tudás

A megkérdezett vállalkozók nagyra tartják a tudást – elsősorban a szaktudást, a vállalkozói képességeket és a világ dolgaival kapcsolatos általános tájékozottságot. Amikor azt kérdeztük, honnan szoktak információhoz, ismeretekhez jutni, a szakértők használata és a másokkal folytatott eszmecsere kapta a legalacsonyabb értékeket (habár az átlagos osztályzat ezekben az esetekben sem alacsony). Ez arra utal, hogy az egymástól tanulás formáitól még tart egy kicsit a magyar vállalkozó – vagy nehezen hiszi el, hogy tudnak neki újat mondani vagy fél attól, hogy a másokkal való konzultáció során ki kellene terítenie a kártyáit.

tabla6_1.PNG

A listában az ’egyáltalán nem fontos’, ’nem fontos’, ’inkább fontos’, ’teljes mértékben fontos’ kategóriákban adható válaszokat alakítottuk át a tényezők fontosságát kifejező iskolai osztályzattá

 

Persze ez nem jelenti azt, hogy a vállalkozók egyedül döntenek. Sokat árul el a vállalkozókról, kivel is beszélik meg ügyes-bajos dolgaikat, fejlesztési elképzeléseiket.

 

A könyvelők a guruk

Egyértelmű, hogy a vállalkozók legfontosabb tanácsadójuknak a könyvelőt tartják. A legtöbben hozzá fordulnak gond esetén, és akkor is, ha fejlesztésen gondolkoznak.  Probléma esetén a családtól, az ügyvédtől, más vállalkozóktól és a barátoktól kérnek tanácsot a cégvezetők. Értelemszerűen az ügyvéd akkor kell, ha baj van. Érdekes, hogy a hasonszőrűek (más vállalkozók) fontosabbak ilyenkor, mint a barátok. Sajátos világ ez, jobb azokkal beszélni, akikkel fél szavakból is megértik egymást.

A terveivel szívesebben megy a vállalkozó a családhoz, a vállalkozótársakat és a barátokat pedig kicsit hasznosabbnak látják a gondok esetén. Van ebben büszkeség: otthon dicsekszünk, a cimboráknak panaszkodunk.

Az általános vélekedéssel szemben, a vállalkozók támaszkodnak a tanácsadókra és a piaci szervezetekre.  A tanácsadó (valószínű a pályázatíró) a harmadik legfontosabb segítőtárs fejlesztés esetén.

tabla8_1.PNG

Az egyes lehetőségek említésének aránya százalékban – azt kértük a válaszadóktól, hogy a legfontosabb három lehetőséget jelöljék meg

 

Elgondolkodtató, hogy a cégen belüli szereplők (cégtársak, kollégák, tulajdonosok stb.) és a bankok szerepe milyen alacsony mind a problémák, mind a fejlesztési elképzelések megvitatásában.  Mintha a vállalkozók házon belül nem mernék kiadni magukat – baj esetén főleg nem akarnak azokkal beszélni, akivel egy csónakban eveznek. Nem akarnak gyengének, tanácstalannak mutatkozni.

A magyar vállalkozó számára a bank nem partner. Azért nem kerekítettük a táblázatban a százalékokat egészre, mert csúnya lenne a bankok mellett a 0 százalék. A majdnem 500 válaszadóból csak 1-2 gondolja úgy, hogy ha baja van, vagy tervezget, akkor érdemes beszélnie a bankárával. A bank olyan hatalom, amit jobb távolról tisztelni.

tabla7_1.PNG

Az egyes lehetőségek említésének aránya százalékban – azt kértük a válaszadóktól, hogy a legfontosabb három lehetőséget jelöljék meg.

 

Átalakuló akadálypálya

A felmérés legmeglepőbb eredményeit a fejlődést korlátozó tényezőkre vonatkozó kérdés során kaptuk. Nem az a meglepő, amit a lista élén látunk. A megkérdezettek szerint a fejlődés legerősebb gátja az állami keretek kuszasága: a bonyolult adórendszer, a szabályozás változékonysága és a bürokratikus terhek. A megbízható információk hiánya és a munkaerő képzettségével kapcsolatos problémák ugyancsak régen ismert, komoly nehézségek.

tabla9_1.PNG

A listában a ’Teljes mértékben akadályozzák a fejlődést’, az ’Inkább akadályozzák a fejlődést’, az ’Inkább nem akadályozzák a fejlődést’ és az ’Egyáltalán nem akadályozzák a fejlődést’  kategóriákban adható válaszokat alakítottuk át a tényezők fontosságát kifejező iskolai osztályzattá.

 
A lista hátsó fertálya a meglepetés.  A fenti táblázatban a 3-as érték azt jelezi, hogy valami az ‘akadályoz’ és a ‘nem akadályoz’ határán van. Az eredmények szerint a késői fizetés problémája az utolsó a listán. Hová tűnt a gazdaságot gúzsba kötő lánctartozás? Ugyancsak az ’inkább nem problémás’ tényezők dobozába helyezték a válaszadók a megrendelés csökkenését, hiányát, és a nagy versenytársak fölényét. Ez arra utal, mintha enyhülne vagy elviselhetőbbé válna a korábban gyakran említett piaci nyomás.

A magas bérek, a magas adók és a hitelhez jutás nehézségei a problémát jelentő és a nem akadályozó tényezők közötti mezsgyére kerültek. Az utóbbi két tényezőt pár éve a legkomolyabb béklyókként tartottuk számon.

Egyszerű és kiszámítható államért, a továbblépéshez szükséges információt és tőkét, képzett munkaerőért sírnak a kisvállalkozások. Ezek a többre vágyók tipikus panaszai.

Erjesztő tartályok a Főzdeparkban (Maglódi út, Budapest)

 

Egy kósza fuvallat, vagy tényleg fordul a szél?

Előzetesen azt vártuk, hogy a vállalkozók inkább pesszimisták. A nehéz körülményekre hivatkozva ódzkodnak a továbblépéstől, magukba zárkóznak és túlélésre játszanak. A vizsgálat szerint ez már nincs így.  Egy erejében bízó és többre vágyó, nyitott vállalkozói közösség kontúrjait vázolják fel az eredmények.

Persze egy vizsgálat nem vizsgálat, tavasszal volt a lekérdezés, amikor mindenki optimistább.  Azonban nem ilyen könnyű félretolni az eredményeket. Vállalkozói felmérésben az 500-as minta nagynak számít, semmi sem utal arra, hogy a lenne benne szisztematikus torzulás. A felvételt abban jártas szakértők készítették.

Másik oldalról az eredmények nem meglepőek: a gazdaság nő, a vállalkozók pedig minden elméleti alapvetés szerint a jövőtől jobbat váró, a kihívásokra nyitott emberek.  Lehet, hogy a rendszerváltás, az uniós csatlakozás és a nagy válság sokkjai után kezdi a normális medrét megtalálni a kisvállalkozások működése.

Persze ez nem fenékig tejfel: az állam még mindig inkább telepíti az akadályokat, mint felszedi. A vállalkozók nem lépnek ki a külpiacokra, bizalmatlanok a világgal és főleg a bankokkal.  Megvannak az otthonos kesernyés ízek. A felmérés azonban azt üzeni, lehet, hogy a magyar vállalkozók világa túl van a depresszión.

Köszönet Fazekas Gergelynek az adatok elemzésében nyújtott segítségéért. 


A Továbblépők sorozat korábbi cikkei

Megdöbbentő vallomás egy építőipari vállalkozótól: „Az ember az évek során megtanulja, hogyan éljen meg a jég hátán is. De azért az zavar, hogy jobban kell értenem az engedélyek megszerzéséhez és a tartozások behajtásához, mint a házépítéshez. Óvatosnak és szemfülesnek kell lenni, mert nagyot lehet zuhanni” – a magyar vállalkozás intim valósága egy bécsi szelet mellől.

Bölények, rókák, gazellák – a magyar vállalkozások továbblépésének korlátai: Ha a gazdaság nagyvállalatokon kívüli része úgy működhetne, mint a másik három visegrádi országban, a magyar nemzeti jövedelem 10 százalékkal lehetne magasabb. Kisebb cégeink az árral szemben úsznak. A jelennel küszködnek, a jövővel foglalkozniuk kevés energiájuk marad. Miért olyan nehéz? Ez nem csak a vállalkozóknak fontos: ezek a cégek adják a magángazdaság munkahelyeinek több mint kétharmadát, és termelik meg a nemzeti jövedelem több mint felét.

Indulj el egy úton – A továbblépők kulcsszerepéről: Más kérdéseket kell feltenni a magyar gazdaságról és máshogyan kell azokat megválaszolni, mint ahogy ezt megszoktuk. A vállalkozók szemszögéből érdemes keresni a fejlődés útját, az azt lezáró akadályokat. A Továbblépés koncepciója a magyar vállalkozások növekedési lehetőségeinek kiaknázásához nyújt kereteket.

Kilépni a porondra – magyar cégek a nemzetközi gazdaságban: Magyarországon azok a vállalatok tudnak igazán sikeresek lenni, akik elkapják a fonalat és kilépnek a globális porondra. A multiknak szállító vállalataink és a sikeresen exportálók hozama jobb, mint a hazai piacra fókuszáló cégeké. Ez a siker egyrészt alkalmazkodásra és kemény teljesítményre, másrészt ambícióra és megfontolt magabiztosságra épül. Azt vizsgáljuk, kik és hogyan tudnak bekapcsolódni a nemzetközi gazdasági vérkeringésbe.

Erős a sodrás – a vállalkozói tisztességről és érvényesülésről: Dunarév, szeptember végi este. Tímár János, a Borbála Panzió tulajdonosa fiával, Mihállyal üldögél a Duna-parti teraszon. Mihály 23 éves, iskolái vége felé jár – nagy kérdés, hogy diploma után hazajön és beáll a családi cégbe, Pesten marad vagy elindul világgá. Moralizáló fikció.

Versenyképesség: magától nem megy  Gazdagabb lehetne az ország 2-3 ezer milliárd forinttal, ha versenyképességünk régóta ismert hiányosságait kezelni tudnánk. Változtatni nehezebb, mint elsőre gondolnánk. Hogyan kecmereghetünk ki a süppedős fotelból? Szepesi Balázs cikke a versenyképességről.