A vidék jövőjével foglalkozunk a falusi, kisvárosi térségeink sorsát elemző sorozatunk záró részében. Az üveggömbbe nézve sok mindent látunk: pesszimizmust, helyi hősöket, csökkenő távolságokat, robotokat. Hogyan lesz ebből gazdagság?
A társadalmi, gazdasági, technológiai tényezőkre koncentrálunk. Nem foglalkozunk azzal, hogy felfordul-e a világ, lesznek-e forradalmak, nagy katasztrófák és korszakalkotó felfedezések. Biztos lesznek. Mégis valószínű, ami történni fog velünk, az nem a meglepetéseken múlik majd. Sokkal inkább azon, hogyan ragadjuk meg a világ kevésbé látványos, de következetes alakulásából származó lehetőségeket, hogyan leszünk képesek megküzdeni azokkal a folyamatokkal, melyekben az idő nem nekünk dolgozik.
Szurdok Nyúl községben
1. Borús jövőkép
Az Összkép kérdőívének eredményei szerint a magyar vidék nehéz évek elé néz. A 115 válaszadó kétharmada szerint nem valószínű a magyar vidék számára kedvező gazdasági szerkezet kialakulása, további gazdasági koncentráció és a vidék pozícióvesztése várható. Több, mint kétszer annyian számítanak a vidéki munkahelyek eltűnésére, mint megszaporodására. Ráadásul, ha a gazdasági koncentráció és a pozícióvesztés nem lenne elég, a legtöbben a demográfiai trendekben is az elöregedés folyamatát tartják valószínűbbnek. Általános a vélekedés, hogy Magyarország egyes területei között növekedni fognak a különbségek, az állam vidékfejlesztési tevékenységeiben pedig nem igazán bíznak.
Úgy tűnik, kevés jóra számíthatunk. Persze az sem mindegy, hogy miben mennyire vagyunk pesszimisták. Ezért megnéztük a bizakodó és borúlátó válaszok átlagos arányát, az egyes kérdésekre adott pozitív és negatív válaszok ettől való eltérését. Ebből az derül ki, hogy olvasóink a legnagyobb arányban az egyes országrészek közötti különbségek kiéleződésével és az állam szerepvállalásával kapcsolatban negatívak.
A számok részben igazolják ezeket a várakozásokat. A vidék és nagyváros közötti jövedelemkülönbségek csökkentek: míg 2000-ben 44 százalékkal volt magasabb a nagyvárosban élők átlagos jövedelme a kisvárosokban és falvakban élőknél, 2013-ra ez a különbség 34 százalékra csökkent.
A vidék elöregedése azonban látványos: 1990 és 2013 között ötödével nőtt a 60 évnél idősebbek aránya vidéken. A 14 évnél fiatalabb aránya pedig majdnem negyedével csökkent. A rendszerváltás évében több gyerek, mint öreg élt vidéken. 2013-ban már másfélszer többen voltak a 60 év felettiek.
2. A vidék a hőseire és az erősödő városi kapcsolatokra számíthat.
Két téma esetében kerültek többségbe a bizakodó válaszok. Ezek közül az egyik a helyi elitek szerepe: a válaszadók 59 százaléka szerint vidéki térségeink képesek lesznek hősök és erős vezetők kitermelésére. Pozitívnak tekinthető még, hogy a válaszadók többsége az agglomerációk szétterülésére számít. Ez a munkalehetőségek körének bővülését és a lakhelyét a munkalehetőségek szerint megválasztó jobb státuszú emberek bevándorlását hozhatja egyes településeink számára.
Az elmúlt időszak adatai igazolják ezeket a várakozásokat: 2001 és 2011 között tizedével nőtt az ingázók aránya vidéken. Mára a falvak, kisvárosok lakóinak fele más településen dolgozik, mint ahol lakik.
A városokkal való kapcsolat és a közösség erejének jelentőségét mutatja az is, melyik területeken vagyunk kevésbé pesszimisták. A helyi közösségek vitalitásával és a város-vidék közötti határok elmosódásával kapcsolatban legkevésbé borúlátóak a válaszadók.
A válaszok megoszlása
3. A magyar vidék jövője jobban függ az ipar sorsától, mint a mezőgazdaságétól.
A mezőgazdaság a klasszikusan vidéki ágazat, a földből élők 90 százaléka él vidéken. Azonban mára nem ez az ágazat a meghatározó foglalkoztató – falun is csak minden 12. dolgozó ember él közvetlenül a mezőgazdaságból. A vidéken élők közül a legtöbb ember – a foglalkoztatottak több mint harmada – az iparban dolgozik. A kisvárosokban hatszor, falun háromszor annyian élnek iparból, mint mezőgazdaságból. Emellett az iparban dolgozók aránya kétszer magasabb vidéken, mint a fővárosban – meglepő, de az ipari munkás mára sokkal inkább a vidék tipikus figurája.
A foglalkoztatottak ágazati megoszlása 2001-ben és 2011-ben
A KSH népszámlálási adatai alapján
4. A nagyváros és a vidék között a távolság csökken, a különbség nő.
A vidéki élet előnyei – nyugalom, közvetlenség, természet – megmaradnak, közben sok hátránya eltűnőben van. Az autó, a tömegközlekedés fejlődése az utazás idejét lerövidíti és élvezhetőbbé teszi. Pár év múlva már nem csak telefonálni lehet a kocsiból, hanem dolgozni a számítógépen – ugyanúgy, mint ma az elővárosi vonatokon. Az internet, az online vásárlás, a házhoz szállítás elterjedésével a fogyasztási lehetőségek különbségei is nagyban csökkennek.
Ez alapján valószínű, hogy megnő a vidékre költöző idősek, gyerekesek aránya. A magasabb jövedelmű családok közül is egyre többen választhatják a nagyvároson kívüli életet, miközben oda kötődő munkájukat és társadalmi státuszukat megőrzik.
Másik oldalról a technológiai fejlődés még inkább perifériára helyezheti a vidék gazdaságát. Ennek oka nem a termelés visszaszorulása. Nem tudjuk, hogy egyre kevesebb és nagyobb üzem állítja majd elő a jövő termékeit vagy pedig a gyárak összemennek – akár az otthonokban vagy boltokban elhelyezett 3 dimenziós nyomtatók méretére.
Nem az ipar, hanem a hozzáadott érték hagyhatja el a vidéket. Az ott élők derékhadát adó ipari, építőipari alkalmazottak munkáját a robotok vehetik át. A termelési, termékfejlesztési és egyéb üzleti döntések egyre inkább a nagy központokba koncentrálódnak. A vállalkozásokat minden korábbinál nagyobb mennyiségű adat minden korábbinál kifinomultabb elemzésével fogják szervezni.
Az okos eszterga, a műholdvezérelt traktor kevesebb munkaerővel és pontosabban végzi el a munkát. Ezért egy messzi gyárnak, programozónak vagy számítógépközpontnak jár az elismerés és a fizetség. A szolgáltatások területén is a részletesen kidolgozott, a világon bárhol használható eljárások egyre inkább meghatározóak. A facebook és a google a tájékoztatásban és a reklámozásban, a booking és az rbnb a turizmusban, az über a személyszállításban mutatja meg, mire számíthatunk: a kisbolt, a panzió, a fuvaros helyben van, a szolgáltatás minőségét, könnyű elérhetőségét azonban egy globális szereplő biztosítja. Ennek hozama nála is csapódik le.
A technológia fejlődésével a gazdaság szerveződésének további centralizációját várhatjuk. Hogyan osztja meg a fejlődés hozamait a vidék, a magyar nagyváros és a globális központok? Ez a dilemma a piacszerkezetektől, a hozzáféréstől, szabályozásról és képzettségről is szól – ezek pedig ma még nem lejátszott meccsek.
Egyik oldalról a vidéki élet még élhetőbb lesz. Másik oldalról az életminőség növelését olyan technológiáknak köszönhetjük, amelyek a gazdasági központok és az oda koncentrálódó tudás szerepét erősítik, az élőmunka értékét csökkentik.
Ez a magyar vidék előtti legnagyobb kihívás, hiszen alapesetben a szellemi tudás a városé, a természeti erő a vidéké. Magyarországon harmadannyi diplomás ember él vidéken, mint a nagyvárosban, az érettségivel rendelkezők aránya pedig harmadával kevesebb. Ez egyrészt – ahogyan korábban írtuk – természetes: a gazdaság irányító pozíciói és a komplex tudást igénylő szolgáltatások a városba tömörülnek. Másrészt az ezredforduló után évtizedben a vidéken élők iskolázottsága többet javult, mint a nagyvárosiaké. 2011-ben 900 ezerrel kevesebb a középiskola előtt elakadt ember kisvárosban és falun, 245 ezerrel több diplomás él vidéken, mint 2001-ben.
A 15 évesnél idősebbek végzettségi megoszlása 2001-ben és 2011-ben
A KSH népszámlálási adatai alapján
5. Sok helyen közösségi szerepvállalás nélkül nem tartható fenn a vidéki élet.
Vannak és lesznek is területek Magyarországon, amelyek nem biztosítják a megélhetést az ott élők jelentős részének. Sok helyen az ingázás keveseknek reális alternatíva, mert a pár óra alatt elérhető településeken nincs elég munka. Sokan elköltöznek az ilyen helyekről –elsősorban a fiatalok és a jobb képzettségűek. Az ilyen szomorú vidékeken az alacsony képzettségűek, a munkát vállalni nem tudók vagy nem akarók és az öregek lesznek többségben. Négy dolog történhet ezekkel a helyekkel:
- Komoly szervező munkával és külső segítséggel sikerül megteremteni a kiszámítható élet lehetőségét.
- A térség elöregedik és elnéptelenedik.
- A térségben öregek és a munka világán kívüli szegények élnek, az élet feltételeit és nyugalmát az állam biztosítja.
- A térség a kívülállók számára lekerülendő, saját kemény szabályai szerint élő nyomortelep lesz.
Ezeken a helyeken, így vagy úgy az állam szerepe elkerülhetetlen. Az első esetben támogatást ad. A második esetben közszolgáltatásokat biztosít. A harmadik esetben segélyt ad. A negyedik esetben közbiztonsági szempontból ellenőrzi, zárja el a területet.
A sorvadással való szembenézés nehéz. A támogatással a maguk lábán épp még megélő emberek kaphatnak egzisztenciájukat veszélyeztető versenytársakat. Az elsorvadó települések közszolgáltatásainak megőrzése, a megélni képtelenek segélyezése lényegében visszavonulás. Nem kínál perspektívát, ezért ezeken a helyeken bármikor felborulhat a rend. Az ország egyes részeinek kizuhanása a civilizációból félelmet és pánikot kelthet a jobban élő többségben.
Érthető, hogy ez a téma nem vonzó, csak néhány elhivatott ember és mozgalom foglalkozik vele. Pedig fontos lenne innovatív energiákat mozgósítani annak érdekében, hogy legyenek szakértőink, gyakorlataink, közpolitikai eszközeink a sorvadó vidékek helyzetének kezelésére. Nem azért, mert egyszer majd jobban megy nekik, hanem, mert ha nem történik semmi, még rosszabb lesz.
Régi ház egy zsákfaluban
6. A vidéki térségek megélhetését a világszinten szerveződő gazdaságba való alázatos és szorgos bekapcsolódás teremti meg.
Sok dolog értéke attól függ, mennyiért hajlandó azt valaki eladni – főleg ha sok a pici szereplő ad el néhány alkuképes vevőnek. Ettől a vastörvénytől függ az ingázók és a bérüzemek dolgozóinak bére, az alvótelepülések ingatlanjainak értéke, a búza és a meggy felvásárlási ára. Ezeken a tisztes megélhetés árucikkei. Nem kérhetsz sokkal többet, mint amennyiből kihoztad, mert akkor mástól veszik meg. De ezt általában megfizetik, mert tudják, hogy különben fejre áll a világ. Ilyen a speciális tudás nélküli emberi munka, a búza és a zöldség, a parizer és a minta szerint fröccsöntött fogantyú, a lakótelepi lakás és a falusi ház.
Ebben a világban él az emberek és a cégek többsége. A vidék sorsa ezért nagyrészt azon múlik, milyen tömegcikkeket állít elő, azokba mennyi értéket képes belegyömöszölni. Megy-e a hosszított műszak, képes vagy-e beállítani a gépet? Milyen gyorsan és milyen minőségben szállít a céged? Hány perc alatt lehet beérni a nagyvárosba, van-e játszótér? Ha jó a válasz, több a pénz, lehet a jövőn gondolkozni.
7. Gazdagságra azok a vidékek számíthatnak, amelyek valami sajátosat, egyedit kínálnak.
A szekszárdi palack és a káptalantóti piac olyat kínál, ami egyszerre jó és emlékezetes. Ahogy múlt heti cikkünkben bemutattuk, hagyomány, összefogás, eltökéltség, türelem és szerencse kell egy ilyen termék vagy hely megszületéséhez. Ez azonban sok helyen megvan. Általában azokat a történeteket ismerjük, amelyek a szabadidőhöz és a gyomrunkhoz kötődnek. Fesztiválok, fürdők, sör- és pálinkafőzdék stb. Ezekben az esetekben hajlandóak vagyunk többet fizetni, mint egy bevásárlóközpont pénztáránál. A kötődés, a minőség olyan érték, ami nekünk örömet okozz, a termelőnek pedig hasznot.
Paprika a káptalantóti piacon
Ez az egyediség nemcsak a szépre vágyó fogyasztók számára létezik. Sok kisvállalkozás cégek számára kínál valami rendkívülit, vagy specializálódott egyedi igényikre, problémáikra. Informatikusok, könnyűszerkezet-szerelők, vetőmag-nemesítők stb. Az ő vállalkozásaikban képződik tőke, ők erősítik egy vidék értékteremtő képességét. Ha lesznek ilyen kezdeményezések és képesek továbblépni, akkor kínálhat a magyar vidék többet, mint tisztes megélhetést, kellemes pihenést és kulináris örömöket.
Szólj hozzá!
A Magyar vidék sorozat korábbi cikkei
A magyar vidék újraszervezése – avagy három történet arról, mi ad okot a reményre – Cikkünk három történetet mutat be. A Liliomkert Piacét, a Mesés Hetés turistaútét és a Szekszárdi Palackét. Nem nagy történetek ezek. Egy piac 200 standdal, 10 falu közös turistaútja, 120 ezer palack minőségi vörösbor. Mégis azt gondoljuk, ezek a történetek fontosak: sok mindent mondanak el arról, hogyan is működik a siker, hogyan építi magát lépésről lépésre újra az önszervező képességében megtépázott magyar vidék.
Ha Gyulajon lehetett, máshol is lehet interjú Németh Nándorral – Miként képes egy hátrányos helyzetű falu fordítani a sorsán? A Tolna megyei kistelepülésen elindult változásokról, a továbblépés irányairól és a közösségi összefogás erejéről, az egymásra figyelés fontosságáról beszélgettünk Németh Nándorral, a gyulaji születésű településfejlesztési szakemberrel, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat régióvezető-helyettesével.
A távolság nem akadály – ingázik az ország – Sokat utazni munkába pesti dolog, biciklizni vidéki. Átlagosan napi 50 percet vesz el, hogy eljussunk dolgozni és onnan haza. 1,3 millió ember dolgozik más településen, mint ahol lakik. Cikkünk a 2011-es népszámlálás ingázási adatait böngészi. A lényeg: nem a távolság akadályozza a szegény vidéken élőket a munkavállalásban.
A magyar vidék mindig talál kapaszkodót – Szabó Gellérttel, Szentkirály polgármesterével és a Magyar Faluszövetség elnökével beszélgettünk a magyar vidék erejéről, a közösségi összetartás fontosságáról és a bizalmon alapuló párbeszéd égető hiányáról.
Három csapás – a vidék társadalmának és rendjének megroppanása – A magyar vidéket alapjaiban rázta meg a közeli múlt. A II. világháború a vidéki élet meghatározó népeit, több százezer embert tüntetett el. Ezt követte a vidéki élet korábbi kereteinek felszámolása, a hagyományos intézmények ellehetetlenítése a szocializmus éveiben. Végül a rendszerváltás sokkja sokkal nagyobbat ütött a vidéken, mint a nagyvárosokon. Egyéni életek, családi hagyományok, települések és tájegységek kultúrái roppantak meg. Emellett a tovagyűrűző hatás is jelentős: a vidék rendjét, reagáló képességét gyengítette meg a második világháborúval kezdődő fél évtized.
Vidéken a helyzet változatlan? – Magyarországon a falvakban és a kisvárosokban él az emberek 62 százaléka. A gazdasági, állami a kulturális élet irányítása, a média, a tudomány, a fejlesztés a nagyvárosban összpontosul. A gazdaság és hatalom koncentrálódása azonban nem jelentheti azt, hogy a nagyváros maga alá gyűri az ország többi részét. Megteheti, sok területen meg is teszi ezt. Azonban ennek következményei vannak: a vidék életerejének elsorvadása, erősödő társadalmi feszültségek, az ország nagy részének szellemi parlaggá válása. Az Összkép úgy gondolja, hogy a vidék ügyét helyre kell tenni. Beszélni kell arról, mi, hogyan történik ott, ahol a többség lakik – erről szól a Magyar vidék című sorozatunk.
