Felfordult világban élünk. Hozzászokhattunk az elmúlt hat évben, hogy egyik pillanatról a másikra alapvető dolgok változhatnak meg teljesen. Mintha háborognának az Olümposz istenei. Azonban ez nem a világ vége.
Járványok, háborúk, az emberiség végével fenyegető találmányok, évtizedes rutinokat eltörlő fordulatok közepette élünk. A világ korábbi stabil fejlődése megállt, a jövővel kapcsolatos önbizalom elveszetett. Mi jöhet még?
Mindeközben a mindennapi élet rutinjai stabilak maradtak, az életszínvonal nem csökkent, a munkahelyek is megmaradtak. Bírjuk a csapásokat, rugalmasan reagálunk arra, hogy a járvány miatt veszélyes sok embernek összejönnie, a szomszédban százezrek életét követelő háború dúl, a kontinens hagyományos energiaellátási logikája összeomlik.
Nem éltük fel a megtakarításainkat, a születéskor várható élettartam növekedésének trendje a COVID után visszaállt, a nagyvállalatok helyzetét kifejező tőzsdeindexek értéke emelkedett.
Közben a bizonytalanság sokat kivesz belőlünk: a gazdasági letért a megszokott növekedési pályáról, elszabadultak az árak, a vállalkozások beruházásai visszaesetek a járvány előtti szinthez képest. A gyerekvállalási kedvet mutató termékenységi arányszám növekedése megállt.
Egyszerre tart ki a remény, hogy lassan vége a felfordulásnak és van jelen a félelem, hogy valami még keményebb jön. A bizonytalanságok korának nincs vége.
Forrás: idokep.hu
Persze lehet, hogy a világ fel sem fordult igazán, mindig is billegett, csak valahogy túl régen volt, hogy emlékezzünk. Mindig is illúzió volt, hogy a stabil viszonyok között magától lesz minden jobb, ahogy a viszonyok stabilitása sem volt igaz.
Hiába él az emlékezetünkben úgy a COVID előtti kor, mintha harmonikus, válságmentes időkben éltünk volna, nincs így. Emlékeztetőül egy hevenyészett lista:
Rendszerváltás, recesszió, délszláv háború, kuvaiti háború, bankkonszolidáció, Bokros csomag, orosz válság, 0911, afganisztáni háború, iraki háború, Gyurcsány beszéd, a pénzügyi válság, devizahitel válság, arab tavasz, Krím annektálása, migrációs válság, brexit, kínai-amerikai vámháború, sárgamellényes tüntetések Franciaországban, klímamozgalmak
A hírek most már percenként csipognak a zsebünkben, ösztöneinkre vadásznak, keresik hol döbbenthetnek, ijeszthetnek meg minket annyira, hogy kattintsunk. Ösztönlényi igényünkhöz egyszerűsödött és radikalizálódott a kommunikáció – ha a nagy zajban csak arra kapjuk fel a fejünket, ami nagyon meredek, hát akkor ilyet kapunk.
A világ elbizonytalanodásáról majd utólag kiderül mekkora. Az azonban biztos, hogy mindezt erősen felnagyítja az a mód, ahogyan figyeljük mi is történik. Érdemes lenne ebből a felpörgésből kiszállni. Nem csak azért, hogy megszabaduljunk a zaklatottságtól, A mindennapok fordulatainak másodperchű követése nem is igazán visz előbbre.
Forrás: idokep.hu
Több lehetséges jövővel kell tervezni, ezek medreit a napi hírfolyam nem formálja olyan hirtelen. Működésünk alapvető képességeinek fejlesztésén érdemes gondolkozni – azokon, amelyek egyaránt hasznosak a bizonytalanságokhoz való alkalmazkodásban és a pesszimista/optimista forgatókönyvek különböző variációi esetén is.
Egy egyén, egy vállalat, egy város, egy ország számára egyaránt hasznos lehet ez a megközelítés: Légy óvatos a bizonytalanság miatt, biztosítsd be magad a legnagyobb kockázatok ellen és fejleszd azokat a képességeidet, amelyeken sikered/kudarcod így is, úgy is múlik. Amikor a jelen és a közeljövő a leginkább kifürkészhetetlen, akkor is viszonylag egyértelműek a helytállás és a fejlődés hosszabb távon is fontos tényezői.
A vállalkozások lehetőségeit és kihívásait elemezve is ezt találjuk. A piacok bővülésének megtorpanásával előtérbe kerül a több lábon állás, a piaci pozíció javítása, a minőség erősítése, a termelékenység növelése.
Érdemes ugyanezt a megközelítést egyénileg is átvennünk. A főistenek összecsapásából keletkező nagy viharból annyira figyeljünk, hol érdemes jobban védekeznünk, hol egyértelmű már a világ átrajzolódása. Azonban ne kösse le minden ideszálunkat a gigászok harca. Vannak dolgok, amik nem fognak megváltozni:
• Ha valaki tisztában van azzal, hogy mit tart fontosnak, értékesnek, könnyebben dönt és talál irányt.
• Ha valaki olyat tud, amit sokan nem, arra nagyobb szükség lesz.
• Aki lassabb és rosszabbul manőverezik, az marad le és azt kapja el az oroszlán.
• Akinek stabil szövetségesei vannak, az nagyobb biztonságban van.
A saját világáról mindenki elég biztosan tudja, milyen tudás lesz értékesebb. Az is elég jól látszik, hol értékelődik fel a kezdeményezés, az alkalmazkodás képessége. A bizonytalanság korában még tisztábban kivehető, kivel lehet és kivel érdemes megtartani a hosszú távú bizalmi viszonyt.
Kevésbé szédítő ez a sokszor disszonáns forgatag, ha felismerjük, hogy saját életünk, közösségünk szempontjából milyen veszélyt, feladatot jelent a világ kiszámíthatatlansága. A vihar ellen védekezni kell, áldozzunk az isteneknek, de ne vesszünk el a pillanat káoszának mélységében. Keressük, fejlesszük saját erőnket és lehetőségeinket.
