Egykor tölgyerdő borította a bátaszéki Orbán-hegyet, a fák alatt állatokat makkoltattak. Ma csak két faóriás őrzi az erdő emlékét, a fák átadták a helyüket a szőlőnek, a gyümölcsösnek.
1754-ben a két tölgy alatt kapott helyet a Szent Orbán, a szőlő és a bor védőszentje tiszteletére emelt kápolna. A Tolna megyei városból rálátni a dombon álló hármasra, és fordítva.
A nagyobb fa 18 méteres. A kápolna fölé magasodva óvja a szent helyet, úgy ismerik, mint a bátaszéki molyhos tölgy. Már 300-400 éve áll ott, Sümegi József, a bátaszéki gimnázium igazgatója és helytörténész szerint akár törököt is láthatott.
A kápolna a kezdetektől vonzotta a látogatókat, így a tölgy is állandó figyelmet kapott, ápolták és gondoskodtak róla. Sümegi József a kapcsolatot így írta le: „Egyfajta szimbiózis jött létre: A fa védte a kápolnát, a kápolna pedig a fát.”
Égig érő fák című sorozatunkban kivételes fákat mutatunk be: történetükből kiderül, mi mindent köszönhetünk nekik tiszta levegőn, hűs árnyékon kívül. Közösségeket építenek és tartanak össze, élményeket adnak, példát mutatnak. Figyeljünk rájuk!
A misztikus tér a molyhos tölgy ölelő ágai alatt is érezhető. Szent Orbán napját május 25-én minden évben megünneplik, szentmisét tartanak, és borral locsolják meg a fa törzsét a bő szőlőtermésért és jó borért, és hálát is adnak, ha szép volt a tavasz. Eleinte a kápolnát locsolták körbe, de már réges-rég a fához kötődik az ünnepség.
Az apró kápolna előtt álló, matuzsálemi korú bátaszéki molyhos tölgy rettenthetetlen alakja nem csak a környékbelieket nyűgözte le, 2016-ban nemzetközi mezőnyben nyerte meg az Európai Év Fája versenyt. Új korszak nyílt meg az öreg fa életében: padokat helyeztek alá, egyre több programot szerveznek oda spontán is, szinte állandóvá vált az emberi jelenlét.
A szőlő- és gyümölcsültetvény fölött a mesei hármas őrködik: a kápolna, az elhíresült matuzsálem, és a háttérben meghúzódó kisebb tölgy. Itt találkozik a természet a természetfelettivel, a szekszárdi borvidék jó borai az istentiszteletre igyekvő zarándokokkal.