fbpx

Tapasztalt vállalkozók szoktak hosszan mesélni arról, hogy nem az az igazi művészet, hogy az ember kitalálja, mit adjon el és azt hogyan valósítsa meg. Inkább azon áll vagy bukik a siker, tudja-e valaki, kiben bízzon, és el tudja-e érni, hogy megbízzanak benne. Mike Károly és Kiss Gábor tanulmánya azt elemzi, hogyan gondolkoznak erről a magyar vállalkozások vezetői.

Fotó: pixabay.com

Bizalom még a legegyszerűbb üzletekhez is kell. A legszebb esetekben ez egymás elismerésére és szeretetére épül – mint amikor kölcsönkapjuk egy ismerős autóját. A legkalandosabb példák pedig arról szólnak, hogyan hozzák tető alá az üzletet egymással ellenséges viszonyban lévő felek. Mint amikor a délszláv háborúkban a cigaretta és a német márka kicserélésére használták az aknavetőket a front két oldalán, az ütközetek közti szünetekben.

Cikkünk nyomtatható pdf formájában is elérhető, ide kattintva. 

Hogyan intézik ezt a magyar vállalkozások egymás között? – teszi fel a kérdést Mike Károly és Kiss Gábor tanulmánya. Eredményeik alapján a cégek közötti megállapodások kicsit másképp működnek, mint azt gondoljuk. A háromszáz vállalkozás üzleti kapcsolatait elemző kutatás rámutat, hogy a cégek közötti kapcsolatokról alkotott képünk nem mindig felel meg a valóságnak. Egyrészt a közvélekedéssel szemben nem létezik az a kettősség, hogy az együttműködés vagy alapos szerződésre vagy az informális tényezőkre épül. A bíróságtól való félelem nem helyettesíti a hitelességet, az utóbbi tényező mindig és mindenhol egyaránt fontos. Másrészt az üzletkötés koreográfiáját nem az határozza meg, hogy ki üzletel kivel, hanem az, hogy mi az üzlet tárgya. Ha a kockázatok ugyanazok, akkor ugyanúgy viselkednek a cégek – függetlenül attól melyik ágazathoz tartoznak, mekkorák, hol működnek.

Sokszor szeretjük azt gondolni, hogy minél nagyobb, minél korszerűbb egy cég, annál inkább a hosszú és részletes szerződés, illetve az annak végrehajtását pontosan rögzítő dokumentáció adják a garanciát. Másik oldalról az az általános kép, hogy a kisebb, tradicionálisabb vállalkozások építenek inkább a reputációra és az ismeretségre. A kutatás arra utal, hogy ez nem így van. Egyrészt nem az számít, kiféle a vevő és az eladó, hanem hogy mi az, amit adnak és vesznek. Másrészt bonyolult dolgokhoz kell az ügyvéd, míg az egyszerűekhez nem – a hírnév és a személyesség pedig ugyanúgy számít, kötődjön az a szolgáltatás a sok éves kapcsolathoz, a yachtklubhoz, a vadászathoz, vagy a falusi focipályához.

A Balatonfői Yacht Klub. Fotó: bfyc.hu

 

Mire épül az üzleti kapcsolat?

Magyarország a világ fejlett jogrenddel rendelkező részéhez tartozik, azonban ahogy a lenti ábra mutatja, a részletes szerződés az utolsó előtti a megállapodásokat garantáló eszközök listáján. Nem a papíron múlik, mondják gyakran. Ennél is kevésbé számít, hogy az üzleti partner közeli barát vagy rokon legyen. A család szerepe fontos a gazdaságban, azonban inkább vállalkozáson belül, mint a szerződéses viszonyokban – ahogy ezt korábbi cikkünkben bemutattuk.

A garanciák fontossági sorrendben. Saját szerkesztés Mike Károly és Kiss Gábor tanulmánya alapján

A legfontosabb a tapasztalatra épülő személyes bizalom. Ezt jól mutatja az is, hogy a megkérdezett vállalkozások 90 százaléka három éves vagy régebbi kapcsolatot választott, amikor a tipikus vevőjéről vagy szállítójáról kérdezték. Az esetek több mint harmadánál említettek 10 évesnél régebbi üzleti kapcsolatot – ez arra utal, hogy a magyar gazdaság működése stabil, jól összecsiszolódott kapcsolatokra épül. Egy jó üzleti partner egy életre szól.

A régóta fennálló személyes viszony után a második legfontosabb garancia, hogy a vállalkozó tudja, fontos a partnere számára – azaz neki is az az érdeke, hogy megmaradjon a kapcsolat.

Az Összkép magazin a magyar társadalom és gazdaság működéséről szól. Komoly elemző munkára épülő áttekintéseket készítünk, kutatások eredményeit foglaljuk össze és az országot jól ismerő vezetők, kutatók történeteit mutatjuk be arról, hogyan is működik a világunk. Kövessen minket, iratkozzon fel hírlevelünkre, ha szeretné mélyebben megérteni és felfedezni Magyarországot.

Az egyes garanciák nem különülnek el egymástól, ezeket a cégek legtöbbször együttesen használják. Hogyan kombinálják ezeket az elemeket, s melyek a bizalomteremtés stratégiái a magyar vállalkozások esetében? Ennek vizsgálata a tanulmány egyik nemzetközileg is nagy újdonsága.

A bizalomteremtés stratégiái

A vállalkozások közötti bizalmi viszonyokat a tipikus üzleti kapcsolatok statisztikai elemzése szerint három stratégiával alapozzák meg a vállalkozások.  Ez a kölcsönösség, a kikényszerítés és a kettős védelem.

Kölcsönösség

Vannak olyan üzletek, ahol a két fél elsősorban egymásban bízik meg. Becsületből tartják be a játékszabályokat. Emellett azért is, mert tudják, ha valaki becsapja a másikat, akkor vége az együttműködésnek. A vizsgált üzleti kapcsolatok hetedére jellemző ez a stratégia.

Kikényszerítés

Amikor a kölcsönösség gyengébb, a béke fontos kelléke a fenyegetés. A felek tudják, hogy pórul jár az, aki megszegi a szerződést. Ez a büntetés lehet formális vagy informális: kiközösítés, a reputáció elvesztése vagy bírósági ítélet. A személyes bizalom és az egymásra utaltság ebben az esetben is fontos, csak kevésbé hangsúlyos, mint a kölcsönösség esetén. Az üzleti kapcsolatok negyedénél használják ezt a stratégiát a vállalkozók.

Kettős védelem

A komplex esetekben a bíróság, a piaci intézmények és a személyes bizalom egyaránt kiemelten szerepet játszanak. Ilyenkor – a vizsgált esetek két harmadában – a cégek lényegében egyszerre alkalmazzák a kikényszerítés és a kölcsönösség stratégiáját.

A kutatás fontos eredménye, hogy a személyes bizalom és az egymásrautaltság mindegyik esetben nélkülözhetetlen, csak néha részben pótolható, sokszor pedig magában nem elég. Az üzleti életben minden tipikus kapcsolat fontos eleme, hogy a partnerek kipróbálták egymást és a próba sikerült. Bármilyen meglepő, de elsősorban nem a jog vagy a kikényszerítés ereje tartja egyben a vállalkozások kapcsolatait, hanem a kölcsönös tisztesség.

Mike Károly és Kiss Gábor Átlépve a formális/informális kettőségen: hogyan kombinálják a vállalkozások a szerződéskikényszerítés intézményeit? című angol nyelvű írása a Hétfa Műhelytanulmányok sorozat keretében készült, itt érhető el. A tanulmány egy 300 cég bevonásával készült felmérés adatai alapján elemzi az üzleti tranzakciók garanciáinak mintázatát a látens osztályelemzés (latent class analysis) módszerével.

Mike Károly közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdaságtudományi Karának docense, a Hétfa Kutatóintézet külső tudományos főmunkatársa. 2002-ben végzett a Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdaságtudományi Karán, ahol 2010-ben PhD fokozatot is szerzett közgazdaságtudományból. Egyetemi oktatóként és kutatóként új intézményi közgazdaságtannal, a jog és a politikai intézmények közgazdasági elemzésével foglalkozik.

Kiss Gábor közgazdász, a Hétfa korábbi munkatársa. A Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok, majd a Közép-európai Egyetem közgazdasági szakán szerzett mesterszakos diplomát.

A kölcsönösség az egyszerűbb eseteknél az általános. Ilyenkor egyértelmű, ki mit ad, ki mit kap, az egyik fél opportunizmusa nem lenne olyan veszélyes a másik számára. Egy beszállító nem érzi magát kiszolgáltatva, ha egy késői fizetés nem borítja fel a pénzügyeit, ha egy hosszú távú megállapodás felmondása esetén könnyen talál új partnert.

A Fővárosi Törvényszék dísztárgyalója. Fotó: fovarositorvenyszek.birosag.hu

A bonyolultabb esetekben többre van szükség – a személyes bizalom, a reputáció és a bírósági kikényszerítés lehetősége egyaránt fontos, azaz körkörös a védelem. Egy beruházás esetén például fontos, hogy az építési vállalkozó és a megrendelő között jó legyen a személyes viszony, hiszen lesz miről egyeztetniük a projekt során. Sokat jelent reputáció – nehezen talál vállalkozót, akiről úgy tartják, hogy nem szokott fizetni, illetve ritkán kap munkát az, aki mindig csúszik a munkával vagy rendszeresen görbén rakja a falat. Habár ritkán kerül egy vita a bíróság elé, azonban nagy ügyletek esetén utolsó védelmi vonalként fontos a jogi út lehetősége.

Azokban az esetekben, ahol az üzlet kevésbé bizonytalan és a jövőbeli üzleti lehetőségek kevésbé fontosak, elegendő a kikényszerítés stratégiája. Ilyen például, amikor egy teherautót vesz vagy ad el valaki. A megállapodás feltételekei pontosan meghatározhatóak, azok be nem tartását a felek hitelességvesztése is garantálja.  A személyes bizalom fontos, de nem annyira – a tárgyalás is egyszerűbb, teherautót pedig ritkán kell venni.

Bíróságot vagy lóversenyt?

A kutatás rámutat, hogy milyen keveset tudunk az üzleti élet egyik kulcseleméről, a vállalkozások közötti kapcsolatok alapjairól. Téves az az egyszerűsítés, hogy a szerződések kikényszeríthetősége garantálja a cégek közötti megállapodások működését. A komplex és jelentős üzleteknél ez elkerülhetetlen, de még ezekben az esetekben is a személyes bizalom, az egymásra utaltság és a reputáció a legfontosabb garanciák. A jog csak a védőháló, ami segít megakadályozni a katasztrófát, ha nem sikerült a két félnek összekapaszkodnia az ugrás során.

Az első pesti lóverseny. Fotó: mult-kor.hu

Ha komolyan vesszük ezeket az eredményeket, másképp kell gondolkoznunk arról, mitől mehetne jobban a vállalkozásoknak. A gazdaság gördülékenysége attól függ, mennyire erős a bizalom: ismerik-e egymást a cégvezetők, hogyan tudnak a cégek reputációt, hosszú távú kapcsolatokat építeni. Fontosak a bíróságok, de az erős üzleti közösség még fontosabb. Nem véletlen kezdett Széchenyi annak idején kaszinót és lóversenyt szervezni.

Cikkünk ide kattintva letölthető, nyomtatható. 


Szóljon hozzá Ön is, hogy teljes legyen az összkép!


    Ezt is érdemes elolvasni!

    Lehet, hogy a magyar vállalkozók világa túl van a depresszión – egy felmérés eredményei

    Alulfizetve – miért nem keresünk többet, mint a német bérek negyede?