Van egy skatulyákon kívüli zeneiskola Kőbányán, ahol tanárok és diákok, rockerek és jazz muzsikusok együtt zenélnek. Egy suli, ahol a felvételin senkit nem érdekel, ha a diák nem tud szolmizálni. Póka Egon, a Kőbányai Zenei Stúdió igazgatója mesélt az Összképnek.
Amikor Póka Egonnal telefonon egyeztettem a találkozót, egy színesre festett, graffitikkel dekorált épületet képzeltem el, viccesen hivalkodó felirattal a bejárat fölött. Ehelyett megérkeztem egy csendes utcába, egy sárgára vakolt épülethez, udvarral, kőkerítéssel. Ha nem tudtam volna a címet, könnyedén elsétáltam volna mellette. Amikor aztán az épületbe belépve, az alagsorban ütemes dobszólót és egy basszusgitárt hallottam egészen közelről, a falakat pedig mindenhol színes képek borították, kicsit megnyugodtam: belülről pont olyan, amilyenre számítottam.
Fotó: Kőbányai Zenei Stúdió
Felhasználóbarát zenesuli
A zeneiskolát 1994-ben alapította a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete, Dr. Gyimesi László, Jávori Vilmos és Póka Egon vezetésével, a Kőbányai Önkormányzat segítségével. Nem teljesen a nulláról kellett kezdeni, korábban a Szófia utcában volt egy kifejezetten vendéglátóipari zenészeket képző intézmény, ebből kellett professzionális zenesulit csinálni. „Az első évben 147 diákkal indult az oktatás, óriási volt a túljelentkezés, pedig két évig nem is akkreditálták a képzést. De ez senkit nem zavart, mindenki nagyon lelkes volt.” – meséli Póka Egon. A tanárok egy része a korábbi intézményből került át, másokat a személyes ismeretség vezetett Kőbányára. Nem elég profi zenésznek lenni, pedagógiai érzék is kell. „Van olyan kiváló muzsikus, akinek egyszerűen nem megy a tanítás. Itt viszont fontos, hogy ne csak szakmailag legyenek hitelesek az oktatók, hanem hogy meglegyen a harmónia, a kölcsönös bizalom köztük és a diákok között.” Ez nem csak jól hangzó ars poetica, az épületben zeng a különböző dallamok pezsdítő kakofóniája, hallatszik, ahogyan a tanárok és diákok szenvedélyesen instruálják egymást, végül hatalmas nevetésben törnek ki. Semmi merevség, semmi erőltetett szigor, csak a közös szenvedély: a zene.
Fotó: Kőbányai Zenei Stúdió
Az alapítás óta felnőtt egy generáció, ma már pedig több olyan tanár van, aki az iskola korábbi hallgatója volt. Nem titkolt céljuk, hogy az öregdiákok egy része később visszamenjen tanítani, hiszen ők tudják a leginkább, mennyire fontos az otthonos légkör. Sok kezdeményezés eleve a diákoktól érkezik, igyekeznek az ő igényeik szerint kialakítani az iskolát, fiatalos környezetet teremtve.
Családi körben
„A Kőbányai Zenei Stúdió nem egy könnyen beskatulyázható intézmény: egyszerre iskola, család és zenészbörze.” – meséli Póka Egon. Nem csak zenélni tanítanak, hanem azt is hogyan lehet zenészként érvényesülni: hogyan kell egy zenekarnak menedzselnie magát, mire figyeljenek egy szerződésben, és ami különösen fontos: hogyan kell kiállni a színpadra és ott zenélni. Sok tanár és diák együtt játszik különböző formációkban, a fiatalokat arra buzdítják, hogy minél több helyzetben próbálják ki magukat. „Színpadon játszani csak színpadon játszva lehet megtanulni. Ebbe bele kell jönni, minél több tapasztalatra tesznek szert, annál magabiztosabbak lesznek.” – mondja az igazgató. Fontosnak tartják, hogy a diákok minden műfajt ismerjenek és tanuljanak, hogy aztán később eldönthessék, hogy mivel szeretnének foglalkozni. „Az oktatók is sokféle műfajt hoznak, van itt jazz, rock, vendéglátós. Azt az elején leszögeztük, hogy itt – nem lehet egymást lenézni, csak azért mert valaki más stílust játszik. Az eleve tagadást nem engedhetjük, előbb meg kell ismerniük az adott műfaj sajátosságait, hogy utána azt mondhassák, ők ezt nem szeretik.”
Nem arra kíváncsiak, mit nem tudnak a diákok
Az zenész és igazgató sokkal inkább tűnik a diákok nagybátyjának, akihez be lehet ugrani a garázsba délutánonként egy kis jammelésre. A legnehezebb feladatnak a felvételiztetést tartja, nem szereti, ha valakit vissza kell utasítani, pedig a túljelentkezés miatt ezt lehetetlen elkerülni. „Több évtizedes tapasztalatunk van ebben, már akkor tudjuk, ki hogyan fog játszani, amikor kiveszi a hangszert a tokból. Mégis nehéz 10 perc alatt eldönteni, hogy felvesszük vagy sem, hiszen idegen helyen kell valamit produkálniuk, ez pedig sokakat megijeszt.” Nyílt napokat, nyári táborokat szerveznek, hogy oldják ezt a feszültséget. Elsősorban a hangszerkezelést és a személyiséget figyelik a felvételi alatt, nem a zenei tudást. Előfordul, hogy a diákok szinte zenei analfabétaként kezdik a tanulást, nem ismerik a kottát, nem tudnak szolmizálni, de autodidakta módon valamennyire megtanultak zenélni. „Ez nálunk nem kizáró ok! Majd itt megtanulják, a zenei írás-olvasás egyébként is sokkal egyszerűbb, mint sokan gondolják. Sok diákunk, más iskolában talán deviánsnak számítana, de itt ez akár előny is lehet.”
Fotó: Kőbányai Zenei Stúdió
Ma kb. 150 diák tanul az iskolában 40 tanártól. A jövőben való tervezés itt sem könnyű, de az igazgató optimista, folyamatosan új tervei vannak. „Ez az iskola úgy működik, mint egy zenész család. Vannak az idősebb zenészek, akiket tanárnak hívunk és igyekeznek megtanítani azt, amit lehet, és vannak a fiatal zenészek, akiket diáknak hívunk és igyekeznek megtanulni azt, amit lehet.”
A sorozat korábbi cikkei
Mezítlábas művészet 2012-ben jártam először az Ördögkatlan Fesztiválon és rögtön az első perc meghatározó volt: Nagyharsányba érkezve Kiss Tibi (Quimby) sétált el mellettem, kezében festékkel. Egy üres parasztház szobájának falát festette tele. Csakúgy. Az Ördögkatlan immár tizedik nyarára készül idén és még mindig ugyanaz a mezítlábas fesztivál, mint a kezdetekkor. Bérczes László, a Katlan fesztivál megálmodója és főszervezője mesélt az Összképnek.
Zene és pénz Hogyan lesz a zenéből jövedelem, ki fizet kinek, kik a közvetítők? Még az avatottak számára sem könnyű a zeneipar pénzmozgásait átlátni. A zenész nem is a zeneszerzésből, lemezkészítésből él – a legtöbb bevétele a koncertekből származik. Mindeközben egyre több szereplő osztozik a zeneiparban keletkező jövedelemből. A cikkben elmondjuk, miért és hogyan.
Szélmalomharc és diadalmenet: zeneoktatás Magyarországon A Kodály-módszert 2016 decemberében az UNESCO felvette a szellemi kulturális örökségek listájára a legjobb megőrzési gyakorlatok közé. A magyar zeneoktatásról manapság mégis keveset beszélünk. Pedig, ahogy korábbi cikkünkből kiderült, lelkes és rendszeres zenefogyasztók vagyunk, ráadásul szívesen részt is veszünk benne, legyen szó éneklésről vagy hangszeres zenélésről. Hogyan tanulunk ma zenét Magyarországon?
Csendes társak a zeneiparban, avagy mi dől el a színfalak mögött? A zeneipar világában szakemberek ezrei dolgoznak a zenészek és előadók mellett, azért, hogy a közönséghez nap, mint nap eljusson a zene. Menedzserek, producerek, roadok és bookerek. Sok múlik rajtuk.
A zene tényleg kell – Új adatok arról, hogyan hallgatunk zenét Az idei Zeneipari Jelentéshez reprezentatív lakossági felmérés készült a zenefogyasztási szokásokról. Kiderült, hogy szeretünk koncertre járni, a Youtube népszerűsége lassan megelőzi a rádióét, és hogy mi magunk is örömmel zenélünk. Ezekről és egyéb eredményekről szól mostani cikkünk.
