Az ezredvégi nemzedék tagjai az elmúlt években kezdtek el egyre nagyobb számban megházasodni. Akik nem kötöttek még házasságot, azok számára is a késő tavaszok, nyarak, kora őszök meghatározó programja, hogy elmenjenek a barátok, ismerősök lagzijára.
E generáció később köt házasságot, mint az előzőek. Ez az időbeli eltolódás azt is jelenti: a házasság egyre inkább nem a közös élet kezdete, hanem az elköteleződés egy tudatos, a korábbiaknál mélyebb formája; az esküvő pedig két felnőtt ember személyes ünnepe.
A mi házasságaink
Az elmúlt hét évben a házasságkötések száma Magyarországon évente 35 ezer és 40 ezer között mozgott, tavaly egészen pontosan 38 780 házasságot kötöttünk. Összehasonlításul, a rendszerváltás éveiben ez még másfél-kétszer ennyi volt, 1975-ben pedig háromszor ennyi. A számok csökkenésében semmi meglepő nincs: a visszaesést részben az is magyarázza, hogy kisebb lélekszámú nemzedék lépett házasodó korba.
Másfelől pedig, Magyarországon, a nyugat-európai és amerikai mintákhoz hasonlóan egyre később házasodnak össze az emberek, sőt a párkapcsolati együttélés, családi élet más formái is elfogadottak, elterjedtek. 1990-ben az első házasságukat kötő nők átlagéletkora épp, hogy nem érte el a 22 évet, 2008-ban ez az érték már a 27 évet is meghaladta. Egyébként a szomszédos országokban is hasonló méretű növekedést láthatunk.
2011 elején a 15 éves és idősebb népesség közel 15 százalékkal kisebb aránya volt házas, mint az ezredfordulón. A nőtlenek, hajadonok, valamint az elváltak részesedése pedig ötödével nőtt.
Forrás: KSH Társadalmi Atlasz
Szerveznünk kell
A csökkenő számok ellenére évente párok, családok és baráti körök tízezrei számára továbbra is az élet egyik legfontosabb eseménye az esküvő és a lagzi. Amit pedig megszervezni manapság nem egyszerű dolog: az ifjú pár közös életének egyik első, nagy szervezési kihívása, ahol gyakorlatot lehet szerezni a különböző elvárások összehangolásának feladatában.
Az ország különböző részében dolgozó esküvőszervező cégek elmondása alapján egy kis esküvő húsz-negyven vendéggel zajlik, a nagyobbak pedig száz-százötven fősek. Senkit sem ér meglepetésként, hogy az esküvő elég drága mulatság: még egy szolid szertartás és kis esemény is félmillió és egymillió forint közötti összegbe kerül, egy méretesebb lagzi mindenféle különleges luxus nélkül is el tud vinni akár két és fél-három millió forintot. Ennyibe kerül egy három éves Opel Astra vagy Skoda Fabia. Ahogyan azt a legtöbb termék és szolgáltatás árában látjuk, vidéken némileg olcsóbb házasodni, mint a fővárosban.
Ez a miénk
A hagyományos esküvői szokások máig sem haltak ki Magyarországon, de azért elmondható, hogy egyre kevesebbszer jelennek meg. Piros ruhába még a menyasszonyok zöme átöltözik, de a táncért már sok helyen nem kérnek pénzt. Ahogy egy esküvőszervező fogalmazott: a rablástól nem annyira boldogok a menyasszonyok. (Persze lehetséges, hogy régen sem voltak azok.) A hagyományos, akár tájegységre jellemző szokások elhagyásának sokszor az az indoka, hogy a fiatalok erőltetettnek, feleslegesnek érzik ezeket.
Egyre több esküvőt szerveznek kültéri helyre: teraszra, kertbe, tópartra; a természet közelsége kiemelt szempont a helyszín kiválasztásában. Aki megteheti, az anyakönyvvezető – amúgy meglepően drága – kiszállását is megfizeti ezért.
Mint az élet sok más területén a világ ezen felén, az angolszász kultúra az esküvőkön is nyomott hagyott. Általánosnak számít a drágaköves eljegyzési gyűrű (ezt a szokást Amerika egy gyémántkereskedő cég reklámkampányának és egyéb üzleti fogásainak köszönheti), egyre gyakoribb a szertartáson egymásnak elmondott fogadalom, az egyenruhába öltöztetett koszorúslányok (és koszorúslegények). De terjed a leány- és legénybúcsú alkalmára nyomtatott póló is.
A közelmúltban esküdt és éppen esküvőt szervező fiatalokkal, esküvőszervezőkkel, hivatásos vőfélyekkel, egyházi emberekkel folytatott beszélgetésekből érdekes kép rajzolódik ki. A ma házasodók számára esküvőjükkel kapcsolatban az az egyik legfontosabb dolog, hogy a szertartás és a lagzi róluk szóljon, az ő személyes történetüket mesélje el. Legyen eredeti, kreatív, rájuk szabott.
Aki kézműveskedni szeret, saját lekvárt főz az esküvőjére. Egy használt számítógép-alkatrészekkel kereskedő ifjú férj klaviatúrák billentyűzetéből rakta ki a vacsoraasztalra a vendégek nevét. Bár nem gyakoriak, de megjelentek a valamilyen tematikára felfűzött lagzik is: a divatsajtó nemrégiben számolt be az egyik első magyar steampunk-esküvőről.
Természetesen a technológia adta lehetőségek is azonnal megjelennek a lagzikon. Saját Instagram-feed a násznép által készített képeknek, a szertartás képeiből már a vacsorán prezentált fotómontázs, de olyanról is hallani, hogy az egész násznép a telefonjával, egy gyertyafény-applikációval világítva igyekezett meghitté tenni a lagzi egyes kiemelt pillanatait.
Húszas éveink végén
Érdekes és fontos következményekkel jár az is, hogy az ifjú párok inkább húszas évek végén járnak, azaz a legtöbb esetben önálló egzisztenciával rendelkező, felnőtt emberek. A párok több együtt töltött év után, akár már jó ideje közös háztartásban élve döntenek a házasság mellett. Így az esküvő nem a közös élet kezdete, hanem az elköteleződés egy új szintjének – a család, a barátok és a magyar állam képviselője előtt szimbolikusan kimondott – kezdőpontja.
Ehhez hasonlóan, jellemző, hogy az ifjú pár maga fizeti a ceremónia és a lagzi költségeit, bár a család is sokszor besegít. Ez azt is jelenti, hogy az esküvőről szóló döntés elsősorban a fiatalok kezében van, s bár a család szempontjait nem hagyják figyelmen kívül, a történet egyértelműen a fiatalokról szól.
Isten színe előtt
A párok jelentős hányada számára nemcsak a polgári szertartás és a lagzi, hanem az egyházi esküvő is a házasságkötés fontos lépése. Érdekes, egyházi esküvője sokkal több párnak van, mint ahány életében központi helyet foglal el a vallás – ahhoz hasonlóan, hogy sokszorosa azok száma Magyarországon, akik egyházhoz tartozó vallásosnak tartják magukat, mint ahányan rendszeresen templomba járnak.
Több oka is van annak, hogy így áll a helyzet. Természetesen ebben a kérdésben fontos szerepe van a családnak, különösen a nagyszülők nemzedékének, az utolsónak, amely még egy nem szekuláris Magyarországon nőtt fel. Emellett azonban sok pár azért dönt az egyházi esküvő mellett, mert valamilyen magasztosságot, spiritualitást szeretne házasságkötésébe belevinni – általában a mindennapjaiban nem annyira vágyik ilyenre, de az élet kiemelt pillanataiban igen. Érdekes, hogy sok esetben az egyházi esküvő igénye elsősorban esztétikai: a templomok mégiscsak szebbek, mint a szocialista bútorokkal és érdekes színű, vastag függönyökkel telezsúfolt házasságkötő termek.
Nekünk sikerülni fog
Sokat elárul a mai Magyarországról, ahogy az ezredvégi nemzedék a munkás évek megkezdése mellett a felnőtt élet másik nagy jelképes kezdőpontját megéli – és megszervezi. A korábbiaknál idősebben házasodó párok személyesebb esküvőt tartanak. A hagyományok még élnek, de halványodnak, az angolszász hatások erősödnek. Sok olyan pár is egyházi esküvőt tart, akik amúgy nem élnek vallásosan.
Az ezredvégi nemzedék olyan családokban nőtt fel, amelyekben egyáltalán nem volt kivételes a szülők szétválása, a rendszerváltás utáni Magyarország nem a házasságok és családok megingathatatlan biztonságáról fog a történelemkönyvekbe bekerülni. Sőt, inkább kivétel, ha egy családdal minden rendben volt.
A nemzedék tagjai közül sokan ennek ellenére megpróbálják. Nekünk sikerülni fog – így állunk a közös élethez.
A cikk elkészítéséhez nyújtott segítségért köszönet illeti Džunić Annát háttérmunkájáért, Csonka Annát és Zulik Ákost gondolataikért, valamint tapasztalataik megosztásáért Bella Péter és Bella Violetta református lelkészeket, Magyar Róbert matematikus-vőfélyt, Szűcs Balázs katolikus atyát, továbbá a Lara Esküvőszervező munkatársait Miskolcról, az Aphrodité Esküvőszervező Irodát Sopronból, az Evia Wedding Esküvőszervező Irodát Szekszárdról, Kovácsné Barbara esküvőszervezőt Tatabányáról és Török Tímea esküvő- és rendezvényszervezőt Tiszaújvárosból.
Az Ezredvégi nemzedék sorozat korábbi részei
Az ezredvégi nemzedékről A nyolcvanas évek közepe és az ezredforduló között mintegy bő másfél millió ember született Magyarországon, ők a magyar “ezredvégi nemzedék”. Az Összkép következő sorozata néhány történetet szeretne elmesélni ezekről a fiatalokról, az ő sorsuk egy-egy sűrűsödési pontjának bemutatásával. Mit árul el a mai Magyarországról az, ahogy ez a nemzedék munkába áll, házasságot köt és sikerre törekszik?
Nehéz szabadság Az ezredvégi nemzedék – a nyolcvanas évek közepe és a kilencvenes évek vége között születettek – egy része már dolgozik, egy része pedig még tanul. Ennek a generációnak a pályaválasztási döntéseit megérteni tanulságos mindannyiunk számára, az ezredvégiek ugyanis saját bőrükön tanulták meg: a választás szabadsága nem könnyű műfaj.