Menü
Sorozatok
Betekintés a középkori városokat formáló hatalmi harcokba – A király a városokat nem a pénzük, hanem a támogatásuk miatt tartotta fontosnak

Tudósok

Betekintés a középkori városokat formáló hatalmi harcokba – A király a városokat nem a pénzük, hanem a támogatásuk miatt tartotta fontosnak

SZERZŐ:

A városok jelentőségének növekedése az iparfejlődés és a kereskedelembővülés jele és motorja. Nincs ez másképp a magyar gazdaságtörténetben sem, a városfejlődés korai szakaszairól mégis keveset tudunk. Hogyan befolyásolták a folyamatot a király hatalmi céljai és gazdasági érdekei? Erre keresi a választ az MTA BTK Lendület Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport.

Az érvényesen 1310-ben megkoronázott Károly Róbert üres kincstárat talált, ennek ellenére teli kincstárat hagyott fiára, I. Lajosra. Gazdaságpolitikájának fontos része volt a városoktól származó bevételek szerepének és mennyiségének növelése, nem kis részben azért, mert az Anjou király uralkodásának első évtizedeiben az ország jelentős területeit önálló, szuverén hatalom kiépítésére törekvő tartományurak (Csák Máté, Aba Amádé, Borsa Kopasz stb.) irányították. Zsoldos Attila és Szende Katalin a kötetben megjelenő, eddig nem ismert dokumentumokat feldolgozó tanulmányai nemcsak a korról szóló ismeretek bővüléséhez járulnak hozzá. Segítségükkel azt is jobban megérthetjük, hogy mit jelentettek 700 évvel ezelőtt az olyan fogalmak, mint az uralkodó, az állam vagy a hatalom.

A Weisz Boglárka irányításával működő „Lendület” Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport 2015 és 2020 között kap támogatást a Magyar Tudományos Akadémia Lendület Fiatal Kutatói Program keretében. A magyar gazdaság mozgatórugói a középkorban című kutatási projekt két nagyobb területet ölel fel. A gazdasági élet egyik legfontosabb szereplője a királyi hatalom volt. A projekt ezért vizsgálja az uralkodók bevételeit, a pénzverés rendszerét, a pénzügyigazgatás intézményrendszerét és az uralkodók gazdasági intézkedéseit. A kutatás másik iránya a királyságot az európai gazdasági vérkeringésbe csatlakoztató városok szerepének vizsgálata. Ezen belül a fókusz arra kerül, hogy a városi adminisztráció és az infrastruktúra hogyan alakította a polgárok gazdasági tevékenységét és külső gazdasági kapcsolatait. A cikk alapjául szolgáló két tanulmány Szende Katalin Mennyit ér a kiváltság? Városprivilégiumok kibocsátása és rendelkezéseik betartása I. Károly alatt című írása, és Zsoldos Attila Károly és a városok című cikke a kutatócsoport munkájának első eredményeit bemutató, Pénz, posztó, piac című tavalyi kötetben jelent meg. Weisz Boglárkával készített interjúnk a kutatásról és a megjelent kötetről itt olvasható.

Az 1200-as, 1300-as évek fordulóján még nem lehetett egyértelmű határvonalat húzni a városok és falu gazdasága közé, a városokban is kisebbségben voltak az iparűzők, és a faluban is jelen volt a helyi igényeket kiszolgáló kézműipar. A mozgások iránya azonban egyértelmű volt: a földesúri terhek alól szabadulni igyekvő kézművesek a királyi városokba tartottak. Ezek a népek a király fennhatósága alatt álltak, az itt élők évente egy összegben adózhattak, vezetőiket – akik egyben bíráik is voltak – maguk választhatták.

Gazdasági érdek és hatalmi szempontok

A hatalom megtartása egy politikus számára ma is az állandó küzdelemről és számításról szól. Ez még inkább így volt az 1300-as évek sokkal erőszakosabb, kevésbé fejlett jogrendszerrel és intézményekkel körülbástyázott világában. Azt azonban nem könnyű megérteni, hogy a hatalmi megfontolások hogyan jelentek meg a gyakorlatban – például Károly döntéseiben. A két tanulmányt olvasva jól látszik, hogy kiemelt figyelmet élveztek azok a városok, amelyek földrajzilag közel feküdtek valamelyik uralmát veszélyeztető erőhöz. Sopron privilégiumainak megerősítésére a Német Birodalom közelsége és a város szomszédságában hatalmas területeket birtokló Kőszegi család lázadása miatt volt szükség – ezeket többször megerősítette, és újakkal is kiegészítette. Károly enyhítette a soproniak katonáskodási kötelezettségét, hasonlóan az északkeleti országrész városaihoz, ahol szintén a tartományurakkal való leszámolás közepén jártak.

A kiváltságolt települések

Az erdélyi és szlavóniai települések viszont nem kaptak városi kiváltságokat – és nem azért, mert nem voltak elég fejlettek. Ezek ugyanis olyan birtokokon feküdtek, amelyeket a király a legfontosabb tisztségek betöltőinek adományozott, jövedelmeik egy része pedig továbbra is őt illette. A királyi bevételek gyarapítása olyan szempontnak bizonyult, amely felülírta a városok fejlődésének várható gazdasági hasznait is.

Kissé meglepőnek tűnhet, de a várospolitika új eleme volt Károly uralkodásának második felétől a védelmi funkció előtérbe kerülése. Korábban a városokat nem vették körül falakkal, Károly azonban hangsúlyosan foglalkozott a kérdéssel. A soproniakat kötelezte, hogy a városfalon belül éljenek, később a falépítés költségeire az általuk beszedett vámjövedelem felét több mint 15 évig biztosította. Az erődítés fontossága más települések esetében is visszaköszön.

A városok megerősítésének valós okairól

A korral foglalkozó klasszikus szerző, Hóman Bálint összegzése szerint a király gazdasági értelemben a városokra támaszkodott, akik cserébe hozzá fordultak védelemért. Zsoldos Attila és Szende Katalin tanulmányainak köszönhetően kiválóan látszik, hogy a király várospolitikája sokkal inkább következett hatalmi megfontolásaiból, mint volt egy átfogó koncepció része – ahogyan azt a folyamatokat utólag szemlélve hajlamosak lehetünk gondolni.

Buda legkorábbi ismert ábrázolása Hartmann Schedel Világkrónikájában 1493-ból. Fotó: wikimedia.org/ Michel Wolgemut, Wilhelm Pleydenwurff

Hatalmi szempontok határozták meg a városi kiváltságokról hozott döntéseket: az ellenséges területekhez közel fekvő városok terheit enyhítette, ugyanakkor több, egyébként fejlett település azért nem kaphatott városi kiváltságot, mert ez gazdasági szempontból Károlynak nem állt érdekében. Hatalmi szempontokkal magyarázható az is, hogy Károly kiemelt jelentőséget tulajdonított a városok védelmi szerepének, és támogatta erődítésüket.

Ezek ismeretében talán nehezen érthető, hogy a korabeli források és az ezekre támaszkodó későbbi értékelések miért tartották Károly várospolitikáját annyira pozitívnak – miközben valójában csak a saját helyzetét akarta megerősíteni. Zsoldos Attila és Szende Katalin munkáiból azonban kiderül, hogy éppen az uralkodó racionális, önérdekkövető magatartásának volt köszönhető, hogy felismerte a városok egyre nagyobb jelentőségét. Mint ahogy az is, hogy a városok számíthattak arra: a Károlytól kapott kiváltságokat komolyan vehetik, és azokat nem fenyegetheti senki.

És hogy mit tanulhatunk ebből 700 évvel később? Valószínűleg azt, hogy a politika sokkal inkább szól a hatalomról és érdekekről, mint amennyire ezt gondolni szeretnénk. És ez régen sem volt másképp.


A sorozat további cikkei

„A középkori dokumentumok egy része 10 év múlva már nem lesz kutatható” – interjú Weisz Boglárka történésszel a középkori gazdaságtörténetről

A versenyt inkább háborúnak mint játéknak érezzük – Fülöp Márta szociálpszichológus kutatási eredményei