Menü
Sorozatok
„A középkori dokumentumok egy része 10 év múlva már nem lesz kutatható” – interjú Weisz Boglárka történésszel a középkori gazdaságtörténetről

Tudósok

„A középkori dokumentumok egy része 10 év múlva már nem lesz kutatható” – interjú Weisz Boglárka történésszel a középkori gazdaságtörténetről

SZERZŐ:

Milyen szerepet töltöttek be a városok és a királyi hatalom a középkori gazdasági életben? Ezt vizsgálja hiánypótló kutatásában az MTA BTK TTI Lendület Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport. A városok és a királyi hatalom szerepéről, valamint a kutatócsoport első eredményeit bemutató Pénz, posztó, piac című tanulmánykötet érdekességeiről beszélgettünk Weisz Boglárka történésszel, a kutatócsoport vezetőjével.

Más korszakokkal összehasonlítva mennyi ismeretünk van a középkor gazdaságának működéséről?

A késő középkor gazdaságtörténetének megismerése sokáig mostoha kutatásai iránynak számított. Pedig ebben a korszakban alakultak ki a következő évszázadok fejlődését meghatározó intézmények, és főként a fejlődő városoknak köszönhetően, a Magyar Királyság ekkor kapcsolódott be az európai gazdaság vérkeringésébe is. A jelenlegi kutatás alapjait az eddigi ismeretek rendszerezésével Kubinyi András vezette OTKA-kutatás jelentette a 2000-es évek második felében. De a mostanihoz hasonló léptékű, új ismeretek, összefüggések feltárására fókuszáló kutatásra még nem volt példa. Pedig nagy szükség lett volna rá: a korszakból fennmaradt külföldi levéltárakban őrzött dokumentumok egy része 10 év múlva már nem lesz kutatható állapotban – mondhatjuk, hogy az utolsó pillanatban vagyunk. A levéltári kutatómunka hatékonyságát szerencsére jelentősen növeli, hogy ma sokkal könnyebben lehet jó minőségű fotókat készíteni, mint akár csak egy évtizede. Törekszünk arra is, hogy más tudományterületek képviselőivel – művészettörténészekkel, régészekkel – együttműködve egészítsük ki az írásos forrásokat.

A Weisz Boglárka irányításával működő „Lendület” Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport 2015 és 2020 között kap támogatást a Magyar Tudományos Akadémia Lendület Fiatal Kutatói Program keretében. A magyar gazdaság mozgatórugói a középkorban című kutatási projekt két nagyobb területet ölel fel. A gazdasági élet egyik lefontosabb szereplője a királyi hatalom volt. A projekt ezért vizsgálja az uralkodók bevételeit, a pénzverés rendszerét, a pénzügyigazgatás intézményrendszerét és az uralkodók gazdasági intézkedéseit. A kutatás másik iránya a királyságot az európai gazdasági vérkeringésbe csatlakoztató városok szerepének vizsgálata. Ezen belül a fókusz arra kerül, hogy a városi adminisztráció és az infrastruktúra hogyan alakította a polgárok gazdasági tevékenységét és gazdasági kapcsolatait. A kutatócsoport munkájának első eredményeit bemutató, Pénz, posztó, piac című kötet tavaly jelent meg.

A királyi hatalom gazdasági életben betöltött szerepéről szóló tanulmányok többségének jelentősége még a nem szakmabeliek számára is érthető lehet: ezek arról szólnak, hogyan nézett ki a költségvetés ebben a korban, és milyen intézmények alakították a gazdaság működését. De mit tudhatunk meg például Zsigmond király címerének különböző megjelenési változatairól (szakszóval: heraldikai reprezentációjáról) a korabeli pénzeken?

Az aranypénzeken megjelenő szimbólumok tökéletesen mutatták, hogy az adott pillanatban a királynak mik voltak a legfontosabb bel-és külpolitikai prioritásai. Amikor Zsigmond uralkodása idején a pénzeken az állandó elemnek számító Árpád-sáv mellett megjelent az ágaskodó, kétfarkú koronás oroszlán, vagyis a cseh királyok címerállata, abból mindenki számára világos lehetett, hogy a terület kiemelt fontosságú a király számára.  A kétfarkú cseh oroszlán jóval azt megelőzően szerepelt az uralkodó első nagypecsétjén is, hogy cseh helytartó, később pedig cseh király lett. A reprezentációknak gazdaságtörténeti jelentősége is van: ha pontosan tudjuk datálni az egyes címerképeket, akkor a pénzeket is pontosabban lehet datálni.

Hasonlóan érdekes területnek tűnik a plombák (ólombélyegek) vizsgálata. Ezek mit árulhatnak el a számunkra?

A posztókat, amelyek nagyon fontos kereskedelmi cikknek számítottak, hasonlóan a mai márkajelzésekhez, ólombélyegekkel (plombákkal) látták el – ezek alapján mindenki tudta, hogy az melyik városból érkezett, és hogy milyen a minősége. A posztókereskedelemnek viszonylag jó szakirodalma van, de nagyon hiányzott egy jó plombatörténet. Mordovin Maxim kollégám Pápa piacterén végzett régészeti ásatást fémkeresős szakember segítségével, aminek köszönhetően több mint 170 plomba került elő. Ez hatalmas mennyiségnek számít – Budáról, ami az ország legjelentősebb kereskedelmi központja volt, körülbelül 18 darabot ismerünk. A plombák között sok olyan területről származó is van, amelyekről a források alapján nem tudtuk, hogy kereskedelmi kapcsolatban állt az országgal. A sziléziai textilgyártó városok közül ide tartozik Fraustadt, Haynau, Löwenberg, Lüben vagy Neurode.

Fraustadti plomba

Valamilyen formában szinte minden tanulmányban előkerülnek a kiváltságok. Miért voltak ezek ennyire fontosak?

A városok szinte minden tevékenységéhez – vásártartás, árumegállító jog (lerakat), vámszedés, bíróválasztás – engedélyt kellett szerezni a királytól. Egy város gazdasági erejét az mutatta, hogy milyen kiváltságot tudtak szerezni. Az is nagyon árulkodó volt, hogy tudták-e befolyásolni a király rivális városokat érintő döntéseit. A gazdasági erőt az is jelezte, hogy hol szerezték meg a kiváltságokat. Az a város, ami csak akkor tudott kiváltságot szerezni, ha az uralkodó arra járt, nem volt gazdaságilag olyan erős. De ha egy város képes volt folyamatosan követségeket küldeni Budára, vagy éppen oda, ahol a király tartózkodott, legyen akár külföldön is – állva az utazás, az ilyenkor szükséges ajándékok és a szállás költségeit – az már önmagában a település gazdasági erejét is mutatta. Ezek az információk azért is nagyon fontosak, mert sok városról nem rendelkezünk a költségvetését bemutató számadáskönyvekkel, főleg nem hosszabb időszakra vonatkozóan. A kiváltságokat és azok megszerzésének körülményeit vizsgálva az ilyen városok gazdasági erejéről is képet kaphatunk.

Példaként említhetjük Kassa városát, mely az egyetlen olyan középkori magyar város, mely Buda mellett képes volt megszerezni a teljes lerakatjogot (Sperstapel). Ez azt jelentette, hogy a bel- és külföldi kereskedők Kassán túl már nem vihették árukat, hanem a városban kassai polgároknak kellett eladniuk azokat. A városban a nagykereskedelmet lebonyolító lerakat mellett a kiskereskedelmet két hetivásáron, és a középkor végére négy éves vásáron lehetett lebonyolítani. A város kereskedői és lakói a középkor végére az egész országra szóló vámmentességet szereztek. Ennek nemcsak megszerzése, de érvényre juttatása is a város nagy erőfeszítésébe került.

A kötet egyik tanulmánya az 1420-as években Firenzében élő magyar származású családfőkkel foglalkozik. Az országba érkező külföldiekről sokat lehet tudni – mennyire volt tipikus az ellenkező irányban történő mozgás?

Erre nehéz pontos választ adni, de a tanulmány azt bizonyítja, hogy erre is volt példa. Éppen azért szerettem volna, hogy ez a cikk megszülessen, mert erre vonatkozó kutatás nem nagyon készült korábban. Mindig azt kutatjuk, kik jönnek ide, mit érnek el, mit csinálnak, megmaradnak-e a külföldi kapcsolataik.

Az első generáció általában tartotta a kapcsolatot a külföldi rokonsággal, fenntartotta a birtokait, üzleteit. Később ez szépen lassan a körükben is kopott, elvesztették külföldi földjeiket, gyakran a rokonok is követték őket.  A firenzei magyarok esetében nem mutatható ki, hogy fenntartották volna a magyar kapcsolataikat. A cikk egy első kísérletnek tekinthető, de jó lenne, ha lenne több hasonló kutatás. Ehhez persze arra van szükség, hogy hosszabb időt lehessen kutatni külföldi leváltárakban.

Hogyan kezdett el gazdaságtörténettel foglalkozni?

A PhD-dolgozatomat Kristó Gyula akadémikus vezetésével az Árpád-kori vámtörténetből írtam a Szegedi Egyetemen. Hamar megfogott a gazdaságtörténet, pedig sokan nem szeretik, túl száraznak érzik. Ráadásul néha még háromismeretlenes egyenleteket is meg kell oldani, ami nem illik a történészekről kialakult tipikus képhez. Nekem mindig volt matematikai vénám is, eredetileg matematika-történelem szakon kezdtem az egyetemet, ennek szintén lehetett szerepe a választásomban. A PhD-kutatásomból született a Vásárok és lerakatok című könyvem, ehhez kapcsolódóan pedig elkezdtem mélyebben foglalkozni a kereskedelem és a királyi jövedelmek történetével is. Ezek után pedig, mivel nagyon érdekel az intézménytörténet, következett a kamararendszer és az adóigazgatás. Úgy tűnhet, hogy ezek a témák nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz, de valójában egyik gerjesztette a másikat.

Weisz Boglárka

A kutatás első szakaszának eredményeit bemutató kötetet tanulmányozva is látszik, hogy egy-egy új eredmény gyakran több új kérdést vet fel, mint ahányra választ ad. Van-e olyan cél, amit elérve azt mondaná: elégedett vagyok?

Azt már most tudom, hogy amit én meg akarok írni, arra egy élet kevés. Többek között ezért is fontos a kutatócsoportunk, amiben fiatal történészek is vannak – az egyikőjük PhD értekezésének témavezetője is vagyok. Elégedett akkor lennék, ha a munkámat valaki folytatná, és ez az illető is rálelne valakire, aki az ő kutatását is tovább viszi.

Milyen hatása van az Önök munkájának a szakmán kívül?

A kutatás ugyan egy viszonylag szűk területre fókuszál, de a célunk, hogy hozzájáruljon az egész korszakról szóló ismereteink gyarapításához. Ezek például az iskolai történelemoktatáson keresztül már egy sokkal szélesebb csoporthoz érhetnek el. De az eredményeink megismertetéséhez ennél közvetlenebb csatornákat is próbálunk használni: Havi színes címmel indított internetes sorozatunkban a nagyközönség számára is fogyasztható formában mutatunk be a programhoz kapcsolódó érdekes történeteket, és más történeti ismeretterjesztő lapokban is publikálunk, ahogy ismeretterjesztő előadásokat is tartunk.

A kutatócsoport munkája nem ért véget a Pénz, posztó, piac kötettel: a nyár folyamán jelent meg a legfrissebb eredményeket bemutató Hatalom, adó, jog. Gazdaságtörténeti tanulmányok a magyar középkorról című kötet, melynek tanulmányai szintén a királyi hatalom és a városok gazdaságban betöltött szerepe köré szerveződnek.

A városok 1490-es évekbeli adózását vizsgáló cikkből kiderül, hogy a korban egyáltalán nem beszélhetünk túladóztatásról: a legtöbb város könnyedén elbírta a rá rótt terheket. Egy másik tanulmány azt mutatja be, hogyan érkezett Magyarországra két, korábban a Német Lovagrend alkalmazásában álló porosz kereskedő. Ők azon kívül, hogy fontos szerepet töltöttek be a magyar pénzügyigazgatásban, Afrikától Észak-Európáig kereskedő társaságot hoztak létre és irányítottak. Az Utakról és utazókról című cikk részletesen foglalkozik a 11-14. század útjaival és úthasználati szabályaival. Bár a városok igazgatási szempontból nem voltak a megyék részei, szoros családi, gazdasági és jogi kapcsolat volt jellemző a megyék és városok lakói között – derül ki Kádas István mikrotörténelmi tanulmányából. A Kis középkori kalmárbolt-tipológia című cikk az ókortól mutatja be a kiskereskedelem változó tereit, a mai plázák előzményeit. A kötet teljes tartalomjegyzéke és előszava ide kattintva érhető el.


Ezt is érdemes elolvasni

A versenyt inkább háborúnak mint játéknak érezzük – Fülöp Márta szociálpszichológus kutatási eredményei