Menü
Sorozatok

Helyben, HÉTFA Kutatások, Szövet

Magdolna negyed: lassú rehabilitáció, éledő remény

A Magdolna negyed Budapest VIII. kerületének szimbolikus része. Egyszerre szinonimája a kerülendő gettónak, az arculatváltó megújulásnak és a városrehabilitációs modellkísérletnek. Cikkünkben bemutatjuk, milyennek látszik a Magdolna negyed az adatok fényében. Vajon élhetetlen kényszer-lakóterületről vagy színes és olcsó belvároshoz közeli alternatíváról van szó? Folytatjuk korábban megkezdett józsefvárosi barangolásunkat.

Kiindulópont: sztereotípiák

Kiindulásként nézzük meg, milyen kép élhet a szélesebb közvélemény fejében a városrészről, a gyakorikerdesek.hu című oldal alapján. Ez a portál közösségi információgyűjtő platform: a felhasználók kérdéseket tehetnek fel, amelyeket a többi felhasználó megválaszolhat. Az alábbi táblázatban látszik, hogy noha a vélemények távolról sem egységesek, némi trendszerűség mégis kirajzolódik belőlük: az időben előrehaladva folyamatosan árnyaltabbá válnak a korábban egyöntetűen negatív jelzők.

gyakorikerdesek

A Magdolna negyedhez társított jelzők a gyakorikerdesek.hu-n (2016. január 26-i keresés, első 100 találat alapján)

 

Az öt pozitív említés közül háromból rajzolódik ki valamiféle trend, a javulás érzete. Negatív említésből jóval több van. Ezek legtöbbször a közbiztonsági aggályokra, a fizikai leromlottságra, illetve a zajjal járó életviteli különbségekre utalnak. Nézzük meg, mit mondhatunk az utóbbi három említésről a kerületi stratégia és a Magdolna negyed foglalkoztatási stratégiája alapján[1].

Környékenként eltérő közbiztonság

A negatív vélekedések között a közbiztonság problémái merül fel a leghatározottabban. Elsőként érdemes ránézni a Rendőrség nyilvános bűnügyi térképére, melyen egyes bűncselekménytípusok térben is nyomon követhetőek. 2015 október-november fordulóján az látszik, hogy a Magdolna negyedben regisztrált szabályszegések sűrűsége közepes. Több ügy van ugyan, mint a Nagykörúton belüli Palotanegyedben vagy a kertvárosias Tisztviselőtelepen, de a Nagykörúton kívüli Középső-Józsefváros más részeitől a számok érdemben nem különböznek. A jelzések még ritkábbak is, mint néhány kevésbé hírhedt, de forgalmasabb területen, mint a Múzeum körút, a József körút vagy a Kálvin tér.

bűncselekmények
Egyes bűncselekmények és szabálysértések relatív gyakorisága a Magdolna negyedben (piros kerettel jelölve) és a VIII. kerület egészében, illetve környékén, 2015. október vége/november eleje. Egy színes ikon egy regisztrált cselekményt jelöl. Forrás: bbterkep.police.hu

 

A szubjektív biztonságérzet viszont nem feltétlenül kapcsolódik a regisztrált szabályszegések valós számához. Számos olyan viselkedés kelthet félelmet, ami soha nem jut el a rendőrségig. A szubjektív biztonságérzetről nincsenek friss adatok, azokért 2005-ig vissza kell nyúlnunk. Egy ekkori kutatás[2] szerint jelentős különbségek tapasztalhatók még a negyeden belül is: a kevésbé közismert vagy hírhedt Lujza utcáról a negyedbeliek 51%-a állította, hogy nem biztonságos, míg a névadó Magdolna utcáról csupán 29% – és ez a szám már második helyezést ért. Ez még mindig sokszorosa a kerületi átlag 3 százaléknak. Azt viszont láthatjuk: a negyed egésze már tizenegy éve sem tűnt egyöntetűen veszélyesnek.

Szegénység, csökkenő, de erőteljes leromlottság

A Magdolna negyed szegény, a VIII. kerületben a Magdolna negyedben a legmagasabb a szegregáció: a 15-64 éves lakosság 16,4%-a (a józsefvárosi átlag kétszerese) rendelkezik legfeljebb általános iskolai végzettséggel, úgy, hogy közben nincs rendszeres munkajövedelme (ezt hívják szegregációs mutatónak).

 

szegregációs mutató

 

Szegregációs mutató a VIII. kerületben (2011).
Forrás: Józsefváros Integrált Településfejlesztési Stratégiája, megalapozó munkarész.

 

Ez a tény sokak számára úgy csapódik le, hogy azért rossz hely a Magdolna negyed, mert sok cigány él ott. Való igaz, hogy a Magdolna negyed lakosságának viszonylag nagy hányada, 21,5 százaléka[3] roma, azonban a negyed problémái nem a nemzetiségi hovatartozásból, hanem személyes és családi szintű anyagi és kulturális deficitekből következik. A cigány népesség jövedelmi helyzete, iskolázottsága alacsonyabb, mint az országos átlag, azért érintett nagyobb arányban a szegénységi kultúra árnyoldalaiban.

A fizikai leromlottság jól feltérképezhető, a közterek minősége szabad szemmel is jól látható. Nézzünk két mutatót a Magdolna negyed fizikai környezetéről: az egyszobás, illetve az alacsony komfortfokozatú lakások arányát Egyikben sem szerepel jól a negyed, rendre többszörös eltérések jelennek meg a helyi, kerületi és budapesti adatok között. Persze van ennél lejjebb is: a Ganz negyedben a MÁVAG-gyár volt munkáslakásai miatt a két mutató még rosszabb.

4.ábra

Forrás: Józsefváros Integrált Településfejlesztési Stratégiája, megalapozó munkarész; TEIR; Budapest Statisztikai Évkönyve 2012.

 

Fokozatos javulásra utal viszont az ingatlanállomány cserélődésének üteme. A VIII. kerület már sok éve fix dobogós helyezett az új építésű lakások mennyiségi versenyében. A legtöbb lakásépítés ugyan nem a Magdolna negyedben történik, de az itteni, tíz év alatt elért 9,4%-os lakásszám-gyarapodás is rendkívül magas érték. Mindez úgy, hogy eközben a negyed népessége 15,2%-kal csökkent (a kerület egésze csak 6,8%-kal). Tehát a gyarapodással a zsúfoltság mérséklődése is együtt járt. A lakáshelyzet persze továbbra is kedvezőtlen marad, hiszen a komfortra és lakásméretre vonatkozó fenti adatok már a növekedés utáni állapotokat tükrözik. Mindenesetre e trendekből talán érthetőbb az internetes válaszadók által érzékelt javulás mibenléte is.

5. ábra

 

Lakásszámváltozás a VIII. kerület egyes városrészeiben 2001 és 2011 között.
Forrás: Józsefváros Integrált Településfejlesztési Stratégiája, megalapozó munkarész.

 

A közterületeken egyértelműen látszik a fejlődés. A környék komplex megújítását célzó Magdolna Negyed Program keretében számos utca, tér és park újult meg. Persze sok helyen továbbra is elkeserítő a közterületek állapota, a megújult területeken is gyakori, hogy a térkövezett utca és az illeszkedő utcabútor mellett málló vakolatú, düledező házak állnak. Mindenesetre látványosak a köztéri beavatkozások, a közterületi prostitúció kilencvenes évekbeli felszámolása mellett ez változtatta meg leginkább az utca képét. Néhány képpár jól érzékelteti az infrastrukturális fejlődést és annak korlátait is.

bauer

Bauer Sándor utca (2009/2014)

 

mátyás

Mátyás tér (2009/2013)

 

teleki

Teleki László tér (2009/2014)

 

karácsony

Karácsony Sándor utca (2009/2014)

 

magdolna

Magdolna utca (2009/2014)

 

Egymás mellett élő társadalmi csoportok

Webes találataink utaltak a zajjal járó életvitel elterjedtségére is a városrészben. A látszólag egyszerű állítás mögött bonyolult társadalmi problémák állnak. Az alacsony iskolai végzettségű, rossz foglalkoztatási helyzetű népesség gyakran zajosabb, életét nagyobb valószínűséggel éli közösségi tereken, több az ideje, kisebb a lakása, mást gondol helyesnek és helytelennek, mint a középosztály. Ahol egymáshoz közel élnek alsó- és középosztálybeli emberek szembeötlőek az efféle különbségek.

A normabeli ütközések kirívóságának vizsgálatához nézzük meg, hogyan változtak a kedvezőtlen társadalmi helyzetet mérő mutatók az elmúlt években! Ha a már említett szegregációs mutatót nézzük, elbizonytalanodhatunk. Bár a Magdolna negyed százalékpontokban mérve éppen annyit javult 2008 és 2015 között, mint Józsefváros egésze, ez a magas kiindulópont miatt arányaiban mégiscsak kisebb javulás. Ha viszont a józsefvárosi negyedek rangsorát nézzük, Józsefváros 11 része közül a Magdolna negyed javulása a középmezőnybe tartozik. A robbanásszerű polgárosodáshoz ez persze még kevés.

utcák után

 

Forrás: Józsefváros Integrált Településfejlesztési Stratégiája, megalapozó munkarész;
Budapest-Józsefváros Integrált Városfejlesztési Stratégia 2008, 4. kötet.

 

Az összkép és következményei

A mérleg egyértelmű: noha tapintható a javulás, a Magdolna negyed továbbra sem különösebben vonzó városrész – sem Budapesten, sem Józsefvároson belül. Adja magát tehát a kérdés, hogy kik is laknak itt? A sztereotípiákra építő válasz nyilván azt diktálná, hogy egyrészt azok, akik életmódjának megfelel a zavaros környezet; másrészt azok, akik nem tehetik meg, hogy lakhelyet váltsanak. Sok jel mutat azonban arra, hogy ennél cizelláltabb a negyed társadalma: vannak, akik új lakásokat vásárolnak és sokan bekapcsolódtak az elmúlt évek közösségi tervezési lehetőségeibe is.

A Magdolna Negyed Program III. üteme részeként egy nagyobb mintájú kérdőíves felmérés is lezajlott a negyedben. A válaszokból alapján különböző tipikus csoportokat határoztunk meg – ők jól leírják a negyed sokszínűségét.

7. ábra

 

A Magdolna negyed lakosságának klaszterelemzés szerinti összetétele.
Forrás: Alacsony iskolai végzettségűek foglalkoztatási stratégiája a Magdolna negyedben 2015-2020.

 

A lemaradók (az egyaránt alacsony jövedelmű és végzettségű lakók köre) valóban kiadják a megkérdezettek felét – viszont e réteg nagyobbik része is dolgozik. A lemaradók körében relatív alacsony a beköltözők aránya, míg a romáké viszonylag magas – főleg a lemaradó inaktívak között.

A középosztályba tartozók (nekik több kategóriával magasabb az átlagos jövedelmük, van munkájuk és nagyobb lakásban laknak) szintén sokan vannak – náluk jellemzőbb, hogy beköltözéssel kerülnek a negyedbe. A romák aránya köztük átlagos. Azt persze eddig semmi nem bizonyítja, hogy e beköltöző csoportok nem kizárólag olcsó ugródeszkaként használják itteni lakásukat, mielőtt előrébb léphetnek.

Ha ez igaz lenne, a Magdolna negyedben csak az lemaradók és egy bármikor továbbköltöző középosztály-aspiráns réteg lakna. Ezért fontos a legkisebb csoport, amit helyi középrétegnek neveztünk el. Az ide sorolt válaszadóknak ugyan sem jövedelme, sem foglalkoztatottsága nem túl magas, ugyanakkor messze nekik a legmagasabb az átlagos iskolai végzettségük és ők laknak a legnagyobb lakásokban. Mindemellett köztük sokan tősgyökeres kerületiek. A kisgyermekek magas aránya pedig arra enged következtetni, hogy nem is csak nyugdíjasokból áll a csoport. Azt feltételezzük, hogy e réteg hajlamos a leginkább tenni a környezetéért, leginkább ők lehetnek a fizikai és társadalmi megújulást célzó programok partnerei. Épp ezért sajnálatos, hogy arányuk mindössze öt százalékot tesz ki.

Adott tehát három probléma:

  • a lakosság tetemes részének mind jövedelme, mind iskolázottsága kritikusan alacsony,
  • akiknek nem, azok közül feltételezhetően sokan csak átmenetileg élnek a negyedben,
  • kevesen vannak, akiknek nagyobb jövedelmük, iskolázottságuk is van és huzamosabban maradnak a negyedben.

E három problémára jelentős civil aktivitás híján állami forrásokra és programokra épülő válaszok fogalmazhatóak meg, a létező stratégiák is erre fókuszálnak. A problémákkal Józsefváros városfejlesztő cége, a Rév8 Zrt. birkózik, ahol évtizedek óta foglalkoznak szociális városrehabilitációval. A stratégiai elképzelések szerint a leszakadó csoportok iskolázottságát, illetve foglalkoztatottságát szükséges javítani – erre széles eszköztár áll rendelkezésre, ami persze sok pénzt igényel. Érdemes kiemelni a személyre szabott megközelítést: a lehetséges hátrányok olyan gazdag tárháza jelenik meg a negyed lakossága körében, amit igazán hatékonyan csak egyéni megoldásokkal lehet oldani.

Legalább ilyen fontos a lakhatási lehetőségek választékának szélesítése. Ez elősegíthetné, hogy a negyedben jelenleg is nagy arányban jelen lévő középosztály-közeli beköltözők megfontolják a helyben maradást. Ráadásul ez segítheti a a proaktív, közreműködésre hajlandó lakók alacsony arányának növelését is. A stratégiai javaslatokról szóló munkánk részletei a Rév8 oldalán érhetőek el.

Mindig egyedi persze, kinek mi kell ahhoz, hogy kedvezőbb életkörülmények mellett is beköltözzön egy kevésbé vonzó városrészbe. Tábori Zoltán 2009-ben írta a Lujza utcáról szociográfiájában, hogy „a rendszerváltás derekán […] korra-nemre tekintet nélkül átkozták a környéket, nem győzték hangoztatni, hogy legszívesebben elmenekülnének. Bár a helyzet látszatra nem sokat javult, felnőtt egy generáció, amelyik mégiscsak szeret itt lakni. Szívesen élnek egy ugrásra a belvárostól, a szórakozási lehetőségektől, és gyakran a közelben tanulnak, dolgoznak. Nem kirekesztők, nem cigányoznak, és kicsit kihívásként fogják fel az »egzotikus« körülményeket.[4]Ez a fajta bohém mentalitás csak szűk rétegeket érint ugyan, de az elmúlt évek kézzelfogható változásai bizonyára vonzóbbá tették a környéket kevésbé elszánt érdeklődők számára is.

Semmiképp nem gondoljuk, a beavatkozások eredményeképpen is a főváros legvonzóbb területei közé zárkózhatna fel a Magdolna negyed. Azonban a fő szociális és lakásállománybeli akadályok fokozatos feldolgozásával a negyed élhető és színes környékké válhat, ami szegényebb és tehetősebb lakóinak egyaránt képes megfelelő lakhelyül szolgálni. Kedvező jelek már vannak.

[1] Józsefváros Integrált Városfejlesztési Stratégiája, illetve Alacsony iskolai végzettségűek foglalkoztatási stratégiája a Magdolna negyedben 2015-2020.

[2] ifj. Erdősi Sándor: a közbiztonság helyzete a józsefvárosi Magdolna negyedben 2005-2006. Helyzetelemzés, 2007. szeptember.

[3] A negyed foglalkoztatási stratégiájához tartozó felmérés szerint. Ugyanitt további 16% félig romának vallotta magát.

[4] Tábori Zoltán: Magdolna negyed. Osiris Kiadó, Budapest, 2009, 212. oldal.