A város újra maga alá gyűri az erdőt a klímavédelem érdekében

Az erdő a városi ember számára a természet, a nyugalom szimbóluma, itt nő a fa, amiből az ágy és az asztal készül. Turisták menedéke, a romantikus alkatok és a szegény emberek fűtőanyagának forrása. Mindezt azonban alaposan felfogatja majd, ahogy egységes rendszerré állnak össze a világ felmelegedésének lassítása érdekében hozott intézkedések.

Erdeink évente 4,3 millió tonna szén-dioxidot kötnek meg, ennyi kibocsátásért az európai szennyezési jog piacon 70 milliárd forintot kellene fizetni. Ez több, mint az erdőkitermelésből származó profitok és bérek összege. Még csak sejtéseink lehetnek, hogy fog ennek következtében az erdők világa átalakulni. Az azonban biztos azonban, hogy ez a picit elhagyatott, de az életét önállóan szervező közösség sokkal erősebben be fog tagozódni a városi emberek világába.

 

 

Gyarapodó erdők

Magyarország területének jó ötödét fedi erdő. Ez 1331 négyzetkilométerrel, egy fél Nógrád megyényi területtel több mint 2000-ben. Ha 1920-tól nézzük a számokat, az erdők területe Tolna és Somogy megye teljes területével több, mint a trianoni határhúzás idején volt. A tervek szerint 2030-re az erdők területe további 2500 négyzetkilométerrel, még egy Vas megyényi területtel fog gyarapodni.

A fák világa folyamatosan bővül Magyarországon. Ezt a folyamatot eleinte a Kárpátok fenyvesekkel vadregényes tájának elvesztése és a gazdaság fahiánya mozgatta. Az immár egy évszázados trend fő mozgatói az erdő világának emberei, az erdészek és a vadászok rendje, illetve a fakitermelésben érdekelt vállalkozók. Mostanában egyre inkább a környezet- és klímavédelmi szempontok felértékelődése ad lendületet az erdősítésnek.

 

#CO2

A városi emberek számára az egy távoli, misztikus világ. Nézzük a képernyőn, néha barangolunk benne, szeretjük a fa természetes tapintását. Ez a szerep átalakulóban van. Az erdő az élhető hétköznapokhoz szükséges környezeti feltételek megteremtésének egyre fontosabb terepévé, a légkört melegítő szén-dioxidot elnyelő zöld üzemmé válik, elveszti romantikus autonómiáját. Ezért cserébe több pénz érkezik majd, ez azonban sokkal több feltételhez és ellenőrzéshez kötődik. Erősödik a szabályozás, megnő a befektetők érdeklődése, felgyorsul a tempó.

A városi világ kialakulása egyszer már átalakította az erdőket, amikor a mezőgazdaságnak nagyobb területre volt szüksége, a vitorlások és az építkezések pedig elnyelték a kivágott faanyagot. Ez a korszak Európában nagyjából 100 éve véget ért. Innentől a háborúk kivételével békén hagytuk az erdők világát azzal, hogy adjon elég fát, kikapcsolódási lehetőséget. Ebből alakult ki az erdőgazdálkodás fakitermelésre, vadászatra, turizmusra és természetvédelemre épülő rendje, aminek szigorú szabályait az erdőhöz kötődő szereplők olykor egyező, olykor ütköző érdekei alakították.

Ennek lassan és valószínűleg hosszú időre vége. Az erdők szervezését a globális érdekek vezérelte környezetvédelmi szempontok fogják meghatározni. Már megkezdődött a támogatások rendszerének átalakulása, ez át fogja alakítani az érdek- és tulajdonviszonyokat, és az erdők életének szabályozását.

 

A szén-dioxid-elnyelés többet ér, mint a fa

Egy hektár erdő átlagos ára 2019-ben 889 ezer forint volt. Az ugyanezen a területen elnyelt összes szén-dioxid értéke pedig 3,6 millió forint, azaz négyszer annyi, mint az erdő jelenlegi forgalmi ára. Ezt az adatot persze torzíthatja, hogy az idősebb, nagyobb famennyiségű erdők állami kézben vannak, nem adás-vétel tárgyai. Ezért nézzünk egy konkrét példát! Egyik interjúalanyunk elmondása szerint az ország déli részén egy hektár vágásra érett 20-30 éves akácosból kitermelt fa értéke kb. 1,5 millió forint. Mostani árakon hozzávetőlegesen 2 millió forintba kerül annyi szén-dioxid kibocsátási jog, amennyit, egy ilyen erdőrészlet fái ennyi év alatt beépítenek a testükbe.

Mindez arra utal, hogy az erdők által elnyelt szén-dioxid többet ér, mint az erdő faanyaga. Ebből pedig az következik, hogy a szén-dioxid-elnyelőképesség gazdasági tényezővé válása teljesen átformálja az erdőgazdálkodást.

 

Mielőtt átnéznénk, mit is jelent mindez a jövőre vonatkozólag tekintsük át nagy vonalakban, hogyan is néz ki az erdők világa. Nem a növények, állatok és gombák, hanem az erdőhöz különböző módon kapcsolódó emberek szempontjából.

 

Az erdő világa

Az erdő világában sokkal inkább a természet az úr, mint a mezőgazdaságban vagy a városokban. Az időt ott nem napokban vagy hónapokban, hanem évtizedekben mérik. Máshogy értelmezhető a megtérülés, más sebességgel válaszolnak a szereplők a gazdasági változásokra, az állami előírások és támogatások átalakulására. Egy saját szabályai szerint, befelé élő világ ez. Saját egyeteme van, saját középiskolái, saját lapjai, saját egyenruhái, saját piacai, klubjai és saját belső konfliktusai.

Az erdő nagyságrendileg 30 ezer embernek ad munkát. Vadász 66 ezer van, ebből 2800 hivatásos, a többi sportvadász. A Természetjáró Szövetség taglétszáma 40 ezer.  Ez a hozzávetőlegesen 100-150 ezer ember az erdő népe. Persze van egy tágabb közösség is: 550 ezer ember neve szerepel az erdők tulajdoni lapjain. Az eseti erdőjárók száma ennél jóval nagyobb.

 

Az öt főszereplő: a favágók, a vadászok, a turisták, a tulajdonosok és az állam

Erdőgazdálkodás – Az erdőből élők legfőbb bevételi forrása az eladott faanyag. Persze máshogy működik egy energiaültetvény vagy egy természetvédelmi terület több száz éves tölgyerdejének művelése. Ugyancsak más rezsimben működnek a nagy területeket kezelő állami erdőgazdaságok vagy a néhány tucat hektáros magánerdők. A kalkuláció alapja azonban mindenhol ugyanaz: mennyi a támogatás, mennyi idő alatt milyen áron eladható faanyag nő fel, mit enged meg a szabályozás, mennyi a kitermelés költsége.

A statisztikák szerint évente 7.300 ezer köbméter fát termelnek ki Magyarországon. A 22 állami erdőgazdaság és az ágazat 30 legnagyobb privát cégének adataiból kiindulva az ágazat egészének árbevétele 150 milliárd forint körül lehet, így az egész ágazat gazdasági súlya nagyjából akkora mint a Videotoné vagy a Bonafarmé. Ebből a profit nagyjából 5 milliárd, a bér 45 milliárd forintot tesz ki.

A nagyobb állami gazdaságokat kivéve általános, hogy az erdő tulajdonosa a kivágási jogot adja el, a fákat erre szakosodott vállalkozó vágja ki és értékesíti. Általános, hogy a megtérülési idő lassú, a hozamok alacsonyak. Nemcsak a fát, a költségeket is próbálják lefaragni. A favágók gépei gyakran lehasználtak, a fakitermelés egy részét a lombok jótékonyan eltakarják az adóhatóság elől.

Vadászat – Egy vadász három módon lőhet ki egy állatot. Lehet, hogy azért teszi, mert ez a feladata a vadgazdálkodás szabályai szerint. Például a vaddisznók esetében a sertéspestis miatt előírás az állomány területarányos ritkítása. Lehet, hogy egy vadásztársaság tagjaként, hobbiból ragad puskát lakóhelye közelében. A harmadik opció, hogy a vadászatért fizető turistaként ül egy vadaskert melletti lesen. Zárt, diszkrét társaságok ezek. A majdnem 70 ezer vadász több százezer állatot lő ki évente, a vadászati tevékenységek közvetlen árbevétele 27 milliárd forint egy évben.

Turizmus – Magyarországon az erdőjárás ingyenes, nincs adminisztrációhoz kötve, ezért nincsenek pontos számok arról, hányan túráznak, alszanak a fák között. A Kéktúrának hivatalosan 150 ezren vágtak neki. A főváros mellett Pilisi Parkerdőben a kilencvenes évek elején 10 millió látogatást számoltak évente, ez a szám most már több 25 milliónál.

 Ingatlangazdálkodás – Az erdő ára hektáronként 900 ezer forint körül van, ez az elmúlt 10 évben megduplázódott. Ez kevesebb, mint a szántóföldek, gyümölcsösök értékének növekedése – ott az árak megháromszorozódtak. Azonban ahogy az erdőművelés támogatása nőni fog, valószínűleg az erdők árának növekedési üteme utoléri a többi területét.

Állami keretek – Az állam a legnagyobb erdőtulajdonos, az erdők életének aktív szabályozója és az erdőket érintő tevékenységek komoly finanszírozója

Állami kézben van a hazai erdők 56 százaléka. A 22 állami erdőgazdaságok elsősorban az ország hegy- és dombvidékeinek régi erdőit kezelik, árbevételük kiteszi az erdőgazdálkodás 70 százalékát.

Az erdőművelés egy szigorúan szabályozott tevékenység. Minden erdőrészletre tíz éves erdőtervet készít az állam. Ez mondja meg, hogy hol mit, hogyan szabad vagy kell csinálni az erdőben. A tulajdonosnak ez alapján kell kidolgoznia az erdőgazdálkodási tervet, amit a hatóság hagy jóvá és ellenőriz. Erdőt csak megfelelő képzettségű szakember bevonásával lehet művelni. A KSH adatai szerint az erdők kb. 60 százaléka faanyag-kitermelési célt szolgál, negyede természetvédelmi rendeltetésű.

Az erdész egyik legfontosabb partnere a pályázatíró. Van pályázat telepítésre, kárelhárításra, gépesítésre, gazdaságosabb működtetésre, természetbarátabb erdőművelésre, gépesítésre… Ezek közül a legjelentősebb az a pályázat, ami 25 ezer hektár erdő telepítésére szán 50 milliárd forintot.

 

„Hová nekünk belépni nem szabad”

Az erdővel kapcsolatos konfliktusok elég régiek, már Tiborc is a vadászokra panaszkodott Bánk Bánnak. Ennek a fa kell, annak a vad, amannak a madárcsicsergés, másnak meg a biodiverzitás vagy a hivatali íróasztal. Sok feszültség susog az erdő fái között. Ez természetes, az együttélés mindig nehéz. Idővel a szempontok összecsiszolódnak. Az erdő ritmusa adta hosszú táv, az erdőhöz kötődő hivatásrendek hagyományai és az erdő iránti szeretet ereje biztosítja, hogy kialakuljanak az együttélés írott és íratlan szabályai. Van, ahol a gazdálkodó nyer, van, ahol a vadászok, van, ahol a turista, van, ahol a természetvédő.

 

 

Az erdők világa belső nehézségei ellenére jól működik. Az erdőgazdálkodók, a vadászok és a természetvédők között viszonyokat az erdőből élők hagyományai és hivatásrendjei, illetve az erős állami jelenlét szabályozzák. Persze kevés a pénz a fában, az erdők jóval kevesebbet érnek, mint más típusú területek. Konfliktus is akad elég, van, aki sűrűbben ültetné és vágná ki a fákat, van, aki több szarvast, van, aki több érinthetetlen területet szeretne. Mégis az erdőkben egyre több a fa, a nagyvadak állománya bővül, egyre többen járják az erdőt. A vadászok, erdészek világa jól szervezett, az erdős lobbi jól tudja képviselni érdekeit az szabályozásokról és támogatásokról szóló állami döntések során.

Ezt a világot fogja átformálni az erdő meghatározóvá váló funkciója, a szén-dioxid elnyelés.

 

Az erdő új meséje

A klímavédelmi célok motiválta nagy költségvetésű erdősítési programok az erdők új világának első látványos hírnökei. A szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének hazai és uniós céljai alapján várható, hogy a jövőben is lesznek hasonló támogatások. Azonban ennél jóval mélyebb változásokat várhatunk.

Az Európai Bizottság elképzelései szerint a következő években a szén-dioxid kibocsátást és elnyelést teljesen integráló unió szintű rendszer jönne létre. Egységes piac a szén-dioxid-szennyezési jogoknak; az erdőművelést figyelő műholdakkal, drónokkal, szenzorokkal megerősített monitoring; a kitermelt fát nyomon követő rendszerek; európai szintű árazási, ösztönző mechanizmusok és kapcsolódó támogatási rezsimek… Az erdőből élők komoly pénzekhez juthatnak a szén-dioxid lekötésért – ezért cserébe el kell fogadniuk a szigorú ellenőrzést, a fakitermelés és felhasználás korlátozását, a sok papírmunkát és a szabályozás uniós szintű viszonyoknak megfelelő változásait.

Németországban már azt tervezik, hogy hektáronként évi legalább 125 eurós támogatást kapnak az erdők tulajdonosai a szén-dioxid elnyelésért. Nyersanyagként nagy jövő előtt áll a fa, hiszen a műanyaggal szemben keletkezése nem termeli, hanem elnyeli a széndioxidot – persze szigorúan alárendelve annak, hogy kitermelése ne csökkentse az erdők elnyelési kapacitását. A finn és svéd faipar küzd ezen a területen a környezetvédelmi szervezettekkel.

Ez is jól mutatja, hogy az érdekek uniós szinteken ütköznek, az erdőkkel kapcsolatos szabályozási és támogatási rezsimek lényegi elemeiről Brüsszelben születik majd döntés. Ez egyrészt jó, mert bízhatunk abban, hogy egy zempléni és egy luxemburgi erdő szén-dioxid elnyelő képessége után ugyanannyi pénzt kaphatnak majd a tulajdonosok. Másrészt mivel várhatóan az erős faiparral, a sok erdővel rendelkező országok szempontjai lesznek a meghatározóak, inkább reménykedhetünk, mint bizakodhatunk abban, hogy a kialakuló szabályok kedveznek a magyar erdők tulajdonosainak, művelőinek.

 

A nyertesek: a bürokrácia vagy az erdőbirtokosok

Biológiai értelemben az erdők számára próbatétel a klímaváltozás. Egyik oldalról a légkör szén-dioxid koncentrációjának növekedésétől a fák másfélszer gyorsabban nőnek, mint korábban. Másrészt a globális felmelegedés az erdőket is sérülékenyebbé teszi: egyes fajoknak már túl sok lesz a meleg és a szárazság, olyan új kártevők jelennek meg, amelyek ellen a fák kevésbé tudnak védekezni, több lehet a vihar, az erdőtűz.

Az emberi hozzáállás megváltozása azonban az újjászületés lehetőségét hozza el erdeink számára a klímaváltozás elleni küzdelem. Az erdő fái és talaja a leghatékonyabb szén-dioxid elnyelőként felértékelődnek. Többet ültetünk majd, kevesebbet és óvatosabban fogunk kivágni. Sok pénzt hozhat a tulajdonosoknak a klímasemlegességi célok szolgálata. Valószínű, ezért hajlandóak lesznek beletörődni, hogy kevesebbet hoz a fakitermelés, elfogadják majd, hogy azért kell dolgozni és adminisztrálni, hogy védjék az elnyelő kapacitást, nem azért, hogy felneveljék a deszkának, tűzifának valót.

Az erdőgazdálkodás alapképlete megváltozik. Leértékelődik a faanyag-értékesítés és a kitermelési költség tényezője, felértékelődik a szabályozás szerepe és a szén-dioxid-elnyelési képességért kapott fizetség. Nagy kérdés, hogy ez a pénz milyen közvetítőkön keresztül jut majd el az erdők üzemeltetőihez és tulajdonosaihoz.

Az egyik lehetséges verzió, hogy az erdő népe és a szén-dioxid elnyelésért fizetők között a támogatási rendszer és az állami szabályozás közvetít – a fák növekvő értékéből annyi csapódik le az erdészek fizetésében és az ingatlanok árában, amennyit a közvetítő közeg átenged. Ha így lesz, akkor az igazi nyertesek azok lesznek, akik adminisztrátorként vagy pályázatíróként a pénzosztó rendszerben dolgoznak, akik kellő lobbierővel bírnak a szabályozás kialakítása során. No meg azok, akik megkapják a szén-dioxidelnyelő kompenzációért az uniós szabályozás szerint fizetett és az erdőkhöz kötődőknek ebből átadott összeg különbözetét. Ez nagy valószínűséggel a magyar költségvetés lenne.

A másik verzió, hogy az erdő birtokosa direktben adhatja el a szén-dioxid elnyelési képességet. Ha így lesz, a tulajdonosok és a bizniszhez szükséges tanácsadók nyernek sokat. Az erdők ára megemelkedik. Nem csak azért, mert több bevételt termel, hanem azért, mert ez a jövedelem sokkal kevesebb szakértelmet igényel majd, mint korábban. Annak is megérheti majd erdőt vennie, aki mindent az intézőre bíz és csak ünnepnapokon megy megnézni a birtokot. Várhatólag a törvény teremtette korlátok szabnak csak határt a tulajdon koncentrációjának. Majd elválik, hogy a nagy vagyonok húzódnak be az erdőbe vagy a magyar középosztályból kerülnek ki a héthektáros kistulajdonosok.

Egyik esetben a szabályozáshoz kötődő emberek, a másik esetben a tulajdonosok lesznek a változások nyertesei. Ha a két megközelítés keveréke valósul meg, akkor mind a kettő. Az erdőből élők közül azok járnak jól, akik egyik vagy másik szerepre sikeresen jelentkeznek be. A többiek annyival kapnak majd többet, hogy ne háborogjanak azon, hogy az erdő felett átveszi az irányítást a klímavédelemben érdekelt városi civilizáció. Kemény küzdelem lesz a pozíciók újraelosztása.

 

Költségek és medvék

Mit vesz majd észre ebből az egyszeri ember?  Egyrészt ki kell fizetnünk a szén-dioxid elnyelés árát. Ez a német 125 eurós hektáronkénti támogatással számolva körülbelül 90 milliárd forint évente, azaz fejenként kb. 10 ezer forint évente. Nem érdemes azt gondolni, hogy ezt majd az EU kifizeti helyettünk – hiszen, ha más fizet helyettünk, annak kamatosan megkéri majd az árát. Ez persze aprópénz a klímasemlegesség teljes árához képest – erdőtelepítésekkel Magyarországon a jelenlegi szén-dioxid-kibocsátás kevesebb, mint két százalékát. lehet megkötni

Ezt a pénzt nem egyben fogjuk fizetni. Be fog épülni az árakba, az adókba, feloldódik a mindennapi költségeinkben. A szén-dioxid-kibocsátás csökkenését is leginkább a felmelegedés lassulását mutató statisztikákból és a híradásokból fogjuk észrevenni: a globális felmelegedés rémképe kikopik majd a tudósításokból, valami más veszély veszi majd át a helyét. Ha nincs saját erdőbirtokunk, csak el fogunk csodálkozni, hogy a sovány szántók helyén is fák nőnek. Remélhetőleg az erdőjárás is divatba jön. A gyerekek erdei iskolája tényleg erdőben lesz, talán mi is többet fogunk túrázni – habár majd meg kell tanulnunk jobban figyelni, mert a nagyobb és természetesebb erdőkben újra megtelepedhet a farkas és a medve.