Ekkora felháborodást Összkép cikk talán még nem váltott ki. Hogyan lehetett siker a karanténiskola, mikor sok tanár és szülő szétdolgozta magát, rengeteg gyerek ki- vagy lemaradt? Ezzel együtt is siker volt: a derekas helytállás, másrészt a kényszer kikészítette új együttműködés tapasztalata megbecsülendő eredmény.
Az Összkép előző heti A Karantén felszabadította az iskolát című cikkével kapcsolatban sokan fejezték ki egyet nem értésüket: frusztrált pedagógusok, gyerekükkel magukra maradt szülők, a karantén alatti oktatás egyenlőtlenségnövelő hatásáért és alacsony színvonaláért aggódó értelmiségiek. Köszönjük a sok őszinte, gyakran részletes reflexiót – ezekre szeretnénk most válaszolni.
Voltak, azt kifogásolták, hogy a két részes cikk második részében miért nincs benne az, amit az első részben leírtunk. Ezt érdemes lett volna egy „Az előző részben írtuk” című összefoglalóval megoldani egy link helyett – legközelebb így teszünk. Sokan persze a két cikk együttes olvasása után vádolják az írást rózsaszín ködösséggel.
Cikkünk nyomtatható, pdf formátumban is letölthető. Kattints ide!
Nem értik, hogyan kiálthat valaki sikert, ha látja, hogy
- A diákok ötöde kiesett az oktatásból;
- Az iskolák jó kétharmada nem volt igazán többre képes, mint hogy e-mailben postázza és visszavárja az elolvasandó anyagot és a házi feladatot;
- A digitális oktatási platformok szervezetlensége komoly zavarokat okozott;
- A szülők éjszakáikból, munkaidejükből lopták el az időt, hogy a tanárok helyett tanítsák gyereküket;
- A diákok jelentős részénél a három hónap egy része kiesett, nem tanulták meg, amit az előírások szerint meg kellett volna tanulniuk.
Hogyan lehet egy ilyen áldozattal és veszteséggel teli helyzetet sikernek nevezni?
Úgy gondoljuk, hogy lehet, sőt egyenesen hasznos.
A tanév kezdetekor az Összkép hagyományosan a magyar iskola világával foglalkozik. Négy éve azt elemeztük, hogyan néz ki a szülő szemszögéből az iskola. Három éve azzal foglalkoztunk, hogyan lehetne nekifogni az oktatási rendszer jobbításának. Tavaly előtt a kompetenciaeredmények területi különbségeit mutattuk be szövegértésből és matematikából. Az előző évben áttekintettük, egy évtized alatt hol javult és hol romlott a 12 évesek tudása.
Érdemes a helyzethez igazítani az elvárásokat
Nem véletlenül szerepelnek a cikk nyitóképén a dunkerki menekülés emlékmenetének hajói. 1940-ben a meglepetésszerű és sikeres német támadás a tengerpartra szorította a az angol és francia sereget. A bekerített erőket csak az mentette meg a teljes megsemmisüléstől, hogy mozgósítottak minden angol hajót, amit lehetett és halászhajókon, yachtokon, mindenféle lélekvesztőkön menekítették a katonákat. 700 hajó 330 ezer embert szállított a brit szigetekre. A történetet feldolgozó Christopher Nolan filmjének zárójelenetében a menekülésben megrokkant katonák meglepődnek, amikor az angol lapok, a pályaudvaron várakozó tömeg hősként ünnepli őket. Nem a vereséget átkozták, nem a menekülő katonákat hibáztatták. A dicsőségében csúfosan megtépázott, életveszélybe került Brit Birodalom belátta, hogy az adott helyzetből a maximumot hozták ki, a civilek önfeláldozása és a hadsereg alázatos együttműködése mentette meg seregüket.
Siker, amikor valaki korábban lehetetlennek hitt tettet visz végbe, úgy, hogy együttműködést generál, a helyzet adta lehetőségekhez illeszti a céljait. Ez történt a karantén oktatásban. A szülők álltak be a tanárok helyére, az elkötelezett tanárok lelkesen kezdték kidolgozni az új helyzethez illeszkedő oktatási technikákat. Az oktatásirányítás az oktatás logisztikai alapfolyamatainak támogatására, betartatására fókuszált. Enyhültek a magyar iskola szereplőinek alapkonfliktusai. Mindenki belefeszült a feladatba, ezzel az egymásnak feszülés is oldódott.
A járványügyi szakértők, a szülők és a politikusok egyetértettek, hogy az ország biztonsága érdekében az iskolákat be kell zárni, abban is egyetértés volt, hogy a tanulást valahogy folytatni kell. Ennek történetét mutatja be cikkünk – az első részben áttekintve, mi is történt, a második részben pedig azt elemezve, hogyan és miért tudtuk a maximumot kihozni a helyzetből. Főleg ez, a második rész váltott ki heves reakciókat.
Az Összkép a magyar társadalom és gazdaság működéséről szóló elemzések magazinja. Iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket, ha szeretnéd mélyebben megérteni, hogyan működik Magyarország.
Túlélő társdalom túlélő iskolája
A járványra adott válasz rávilágított a magyar iskolarendszer működésének alaptermészetére – emiatt fordulhatott előnyére, az, amit kárhoztatni szoktunk benne. A magyar iskola a magyar társdalom túlélő logikája szerinti üzemmódban működik – egy elvárásaiban sokszínű, változékony és gyakran inkonzisztens világban való érvényesülésre készít fel. A fegyelem látszatát tessék betartani, mindenki potyázhat vagy brillírozhat saját kedve szerint, csak ezzel ne zavarja a többieket. Hogyan kínálhatna többet ennél az iskola, mikor ennél többről nincs közmegegyezés?
A színvonalra érzékeny szülők, tanárok célja a rendszerből való kiszállás vagy a rendszeren belüli elzárkózás. Van itt egy jelentős ellentmondás. Azt várjuk, hogy az iskola jobban készítse fel gyerekeinket az elitgimnáziumra, miközben több mint ezer általános iskolában a végzős diákok legalább fele funkcionálisan analfabéta. Az oktatásból hiányzó többletforrások igénye mögé valós társadalmi erőt lényegében csak a minőségi oktatásra vágyók tudnak felvonultatni, miközben a magyar oktatás igazi problémája az oktatás színvonalával keveset törődő családok gyerekeinek esetében van.
Pécs – Győrtelep – Forrás: Máltai Szeretetszolgálat, Jelenlét Program
Az iskolai oktatás tartalma világlátások, pedagóguscsoportok, szakmai érdekek csatájának terepe. Ezek a csoportok küzdenek, hogy minél nagyobb részt hasítsanak ki az óraszám, a tanterv felületein. Olyan ez, mint a bürokrácia – mindenki egyszerűsíteni akarja, de az egyes hivatalok, szakmai csoportok, privilégiumuk fenntartásában érdekelt vállalatok évtizedes kapcsolatrendszerükre és rutinjukra építve csak megtartják, sőt talán meg is erősítik az őket pozícionáló szabályt.
A túlzott optimizmusáért kárhoztatott második cikk egyik része a magyar iskola működésének alaplogikáját írja le, még egyszer megismételjük. A keretes szerkesztés kiemelés, nem zárójelbe tétel – fontos tisztázni, miből áll, hogyan működik a magyar iskola.
A magyar iskola egy helytállásra, túlélésre felkészítő tábor. Sűrű osztályokban, sűrű tananyagban kell ütközésmentesen ellenni. Meg kell tanulni, hogyan élhesse az ember úgy jól az életét, hogy közben a szabályokkal, az elvárásokkal, a tanárokkal és a többiekkel szemben fenntartja a tisztelet látszatát. Elvben mind egyformák vagyunk, közben van, aki az elitgimnáziumok kemény kiválasztóira készül, van, aki pedig olvasni sem igazán tanul meg.
Azért ilyen a magyar iskola, mert ezt várjuk el tőle. Rengeteg szakmai és értékrendi szempontot, heterogén szülői elvárásokat kell egy rendszerbe passzíroznia és fenntartani az egységes működést, legalábbis annak látszatát.
A magyar közoktatást sokfelé húzzák a hagyományok, a működési modellek, a tartalmi elvárások, az ideológiai törekvések.
Egymásra rakódik a Röhög az egész osztályban leírt békebeli kultúra, a Klebensbergi nemzetteremtő idea, a gyerektárolás és modernizáció szocialista elvárása, a kádári „csináljátok csak nyugi legyen” autonómiának színlelt gyeplőbedobása, a rendszerváltás utáni virágozzék minden virág, a 10-es évek utáni egységesítési törekvés.
Osztályterem a Pál utcai fiúk című filmben
Egy keretben működnek az elit alapítványokra, kivételekre épülő intézményei, a saját kultúrával és összefogott tanári karral működő sikeres iskolák (erről itt írtunk), az alapvető készségek átadására sem képes gyerektárolók.
Egy tantervbe kell bezsúfolni a korszerűt, az örökérvényűt, a nemzetit, a világra nyitót, a gondolkozni tanítót, a felelősségre nevelőt, a kortársat, a klasszikust… A világlátás, szakmai felfogás, a gazdasági és társadalmi érdekek számára fontos tartalmak tülekednek az órák és tankönyvek felületeiért. A tülekedés mögötti erő erősebb, mint a rend iránti vágy – ennek eredménye mindig olyan kompromisszum, amivel a végén kevesen elégedettek.
Egyszerre jelenik meg az igény, hogy az iskola legyen a megfelelő munkaerőutánpótlás üzeme, a társadalmi felzárkózás kulcsintézménye, a nemzeti identitás őre, az önkifejezés és az önmegvalósítás megalapozója, a közösségteremtés műhelye.
Miközben ezek az elvárások egymással birkóznak, egyetértenek abban, hogy egységes oktatásra van szükség. (Persze megindult az egység felbomlása az egyházi intézményrendszerek kialakulásával, az alternatív/alapítványi iskolák szaporodásával, de arra még nem igazán van ötlet, hogy ennek miért és hogyan kellene örülni.)
Egyetértés van abban, hogy tartsuk egyben a magyar közoktatást és tegyük minél inkább egységessé – mindegy, hogy ez az irányíthatóság, az üzemeltetés vagy a kiegyenlített minőségű kínálat miatt fontos valakinek.
Ebből a sok törekvésből és igényből formálódik a magyar iskola – azaz pont azt kapjuk, amit akarunk. Rugalmas, a valós és a látszólagos szabályokat keverő, sokszínű. Az önvédelemtől álszent, a romantikától patetikus. Vastag falú, régi és új tornyokkal, EU-s pályázatból vett számítógépekkel, elöregedett vízvezetékkel, szigorú portással, sok kiskapuval.
Elszabadult szellem és technológia
A három digitális hónap teremtette béke és energia sokat segíthet, hogy ne csak elszenvedjük azokat a változásokat, amelyek a járvány hatására át fogják formálni a világ oktatását.
A COVID-19 első hulláma tektonikus politikai, gazdasági, technológiai és szellemi változásokat indított el a nagyvilágban, az oktatási közszolgáltatások újraértelmezése területén. Az Egyesült Államokban az online oktatás életképessége újraélesztette Milton Friedman elképzelését az iskolafinanszírozás helyett a családoknak átadott költségvetési utalványról (voucher) és az önszerveződő tanulási hálózatok kialakításáról. De csatába indultak az amerikai baloldal gondolkodói is: ha a tananyag és tantervek elektronikussá válik és olcsó tömegtermékké (commodity) alakul át, akkor akár ingyenessé is válhat a most túlárazott felsőoktatás. Ezek a viták előbb utóbb ideérnek és megszokott lövészárokharcaink logikájához alkalmazkodva alaposan felforgatják majd a magyar iskolát is.
Technológiai értelemben Kelet-Ázsia tört előre, a járvány első hullámát a kínai Zoom lovagolta meg legjobban globálisan, és az elmúlt pár hónapban soha nem látott mértékű kockázati tőke áramlott olyan kínai start-up-okba, amelyek az online oktatást, az online tutorálását, a mesterséges intelligenciát és a virtuális valóságot ötvözik termékfejlesztésükben.
Európa digitális alapinfrastruktúra nélkül, eszköztelenül áll a kínai-amerikai harcban, Németország az online oktatás területén – diplomatikusan szólva – „fejlődő ország”, a magyar fejlesztők pedig egyelőre nem tudnak felfűződni nagyobb fejlesztői láncokra. Pedig van mire építenünk. Az elmúlt két évtized nagy fejlesztéseinek köszönhetően Magyarországon egy nemzetközileg egyedülálló digitális adatrendszer fejlődött ki, az Országos Kompetenciaméréstől, a Felvin át a Digitális Pályakövetési Rendszerig. Ha megértjük, hogy a magyar iskola járványra adott fájdalmas, de sikeres válasza régi görcsök sorát oldhatja fel, akkor például a világ egyik legfejlettebb oktatási adatelemző központjává válhatnánk a mesterséges intelligenciába befektető óriásokkal együttműködve.
Nem csók, nem parázs
Igen, siker volt a karantén iskola. Ezt mutatják a véleménymérések. Ez látszik, ha valaki utánanéz, mi történt a többi európai országban, ha valaki szisztematikusan feldolgozza a témáról az interneten megjelent cikkeket. Akkor is siker, ha hatalmas áldozatot hozott a szülő, ha a tanár évtizedes rutinjának bizonyosságát elveszítve éjszakázott a képernyő előtt, ha sok-sok diák pedig le- vagy kimaradt. Azért volt siker, mert egyrészt kihoztuk a helyzetből a maximumot, másrészt nem csak magunkról tanultunk rengeteget, hanem arról is, hogyan lehet együttműködésre építeni a gyerekek tanítását.
Ha a britek nem tudták volna ünnepelni a dunkirki kivonulást, ha azt szégyenteljes menekülésként élték volna meg, valószínű nem nyerték volna meg az Angliai Csatát, nagy eséllyel megvalósult volna az a náci álom, hogy Oxford a német birodalmi elit szellemi központja legyen. Érdemes tanulnunk tőlük.
Nincs az a csók, amitől az álomba merült királylány felébred. Nem létezik az a lapát parázs, amitől a sánta, gyenge ló táltossá válik. Van a világ, amit mi teremtettünk magunknak és csak akkor tudjuk jobbá tenni, ha az elvárásokat a lehőségekhez illesztjük, elfogadjuk, hogy a változtatás energiát, megegyezést és víziót igényel, megbecsüljük, ha egy válságos helyzet alkalmazkodásra és együttműködésre kényszerít minket.
2020. szeptember
Olvasd el ezt is!
