Megjött a jó idő, érdemes nekiindulni a vidéknek. Megmutatjuk, milyen az ország északkeleti csücske, Hegyalja és Zemplén biciklis szemmel.
Prológ
Egy borvidék az egyik legszebb dolog, amit ember alkothatott. Aki látott már dombokon rendezett párhuzamos sorokban hullámzó szőlőültetvényeket az tudja miről beszélek. Ahol változatos tájak, szép falvak, hangulatos kocsmák és jó éttermek váltják egymást, ott mindenütt népszerű sport és időtöltés a biciklizés. Toszkána, Elzász vagy Cesky Krumlov és környéke mind mind bringás paradicsomok. A kerekezés a vidékről szól, a vidék sportja. Csendről szól, sebességről, napról, szélről, esőről. Aki a vidéket szereti, a biciklizést is szereti.
Cikkünk nyomtatható pdf formátumban is letölthető. Kattints ide!
Hegyalján és a Zemplénben ebből a szempontból minden adott: szép kultúrtáj, építészeti örökség, jó borok, mesés természeti környezet a közeli Zemplénben, sportosak és lusták számára is megfelelő változatos útvonalak.
Anélkül, hogy belemennék a részletekbe és egy Panoráma útikönyv mintájára leírnám a környék történelmét, gasztro-bloggereket megszégyenítő módon adnék leírást a helyi éttermek kínálatáról, csak vázolnék két túra javaslatot, nem Tour de France menők, hanem átlagemberek számára. Kihívás persze van benne, a nehézségi szintet a nyelvtudás szintjével jellemezve az első legyen mondjuk gyenge középfok, a második meg eggyel nehezebb.
Hegyaljáról elsőre talán mindenkinek Tokaj ugrik be, de most menjünk inkább másfelé. Válasszuk Mádot kiindulópontnak. Az útvonalak mentén régi mezővárosok, középkori templomok és várak, kastélyok sorakoznak és borospincékből sincs hiány.
Ha körültekintően választunk helyszínt és időpontot a környéken, akkor még számos kulturális fesztivált és más programot is elkaphatunk, már ha a nap végére marad erre erőnk. Nem részletezem, de annyi személyes tippet adnék, hogy a környékbeli (főként a tállyai) programokat érdemes megkeresni az interneten.
Az Összkép a magyar társadalom és gazdaság működéséről szóló elemzések magazinja. Iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket, ha szeretnéd mélyebben megérteni, hogyan működik Magyarország.
Első etap
Az első túra egy körtúra. A teljes táv 36 km, 380 méter szintemelkedéssel, egy átlagos kondícióban lévő, átlagos egészségi állapotú felnőtt számára bátran vállalható.
Mádról a 39. számú főúton kell áttekerni Tállyára. Ez a szakasz a túra gyenge pontja. Péntek van, viszonylag nagy forgalom. Az út kanyargós és dimbes-dombos, emiatt nem igazán tudnak felgyorsulni az autók. Sajnos kamionok is járnak rendszeresen a közeli bányába. Jelenleg egy kis piros bizmottal átugorható ez a rész.
Tállyára mindenképp tekerjünk be és ott körbe is. Megéri. Igyunk a kocsmában egy fröccsöt vagy egy kávét, de elképzelhető, hogy pincéket is találunk nyitva. Annyi pince van ott, hogy el se lehet képzelni. Mint egy borászati ementáli. Csak módjával a nedűvel, még sok van hátra a napból.
Tállya után nem követjük a főutat Golop felé vesszük az irányt. A falu felé haladva a Vay-kastély festői látványa fogad. Ez már egy alacsonyabb rendű út, nincs forgalom, de ráz is rendesen.
Az út minőségét egy bringás érzi igazán. Ha országúti kerékpárral mész, akkor minden apró repedést meg fogsz érezni a porcikáidban. Mehetsz hegyikerékpárral is, kényelmesebb, de akkor meg nem haladsz. Viccet félretéve a közúti biciklizés különösen nagy figyelmet követel egy rossz úton akkor, ha az erősen kátyús, sokat javított. Tekerés közben megfigyelheted az összes stációját annak, hogyan lesz bringázásra alkalmatlan egy út. Egy útnak mindig a széle kezd tönkremenni, ott ahol haladsz. Először csak repedések jelennek meg a fagytól és hullámok a terheléstől. Aztán a repedések nagyobbak lesznek, kátyúkká cseperednek, majd az út elkezd hiányozni a szélén fél-egy méteren. Ezután jönnek a javítások, ha jönnek, egy nagy kocka javítás, amit nem szoktak eldolgozni rendesen. Ha ilyen úton tekersz, az kb. olyan, mint matek érettségire készülni egy mosógép tetején. Gondolom léteznek bringabarát javítási módok a kátyúk, repedések eltüntetésére. Pénzkérdés? Vagy csak odafigyelés?
Golop után elkezd emelkedni az út, Monok a következő település. A két falut egy szép, fákkal szegélyezett árnyas út köti össze, mindössze egy lassan araszoló traktorral találkozunk. A monoki látnivalókat szerintem nem kell bemutatnom. A Kossuth-szobornál egy padokkal körülvett terecske vár bennünket, remek alkalom nyílik itt egy kis pihenőre. A faluból kifelé egy búzamezőn hajtunk keresztül, melynek közepén régóta kőkereszt őrzi, figyeli a határt.
Monok után vége az emelkedőnek, egy hosszabb ereszkedés következik, majd könnyedén begurulunk Szerencsre. Megkeressük a várat, bemegyünk a belső udvarra. Ha nyár van, akkor itt van a városban a leghűvösebb, annyi szent. Megcsodáljuk az udvart, majd a kávézóban kérünk egy sört.
A várost Ond irányában hagyjuk el, majd Rátka után rá kell forduljunk a 39. főútra. Sajnos az utolsó néhány km ezen az úton fut, de Mád már nincs messze. A túra után jól megérdemelt pihenés, majd irány Tállya, este Bohemian Betyars koncert, mégpedig születésnapi. A zenekar egyik tagjának aranyhörcsöge három picinek adott új életet. Név szerint Inci, Finci és Büdös Búvár. Sorsod Borsod.
Második etap
A kiinduló állomás ezúttal is Mád. A következő állomás megint Tállya, mert megszerettük. A végcél Regéc, onnan pedig vissza ugyanazon az útvonalon Mádig. Összesen 78 km, 720 méter szintemelkedéssel. Ezen a túrán már van egy komolyabb emelkedő, de a látvány a végén megéri a fáradozást. Vasárnap van, a főúton már alig van forgalom.
Tállya után az első település Abaújszántó. A város határában mosolygó, régi pincék fogadnak, üzenve, hogy a bor nemcsak Tokaj, hanem az összes környező település életét átszőtte. A főtér hatalmas, egykoron piac lehetett, némi túlzással a Hortobágy összes gulyája elfért volna itt. A katolikus templom gótikus tornya irányt mutat, szinte gondolkodni se kell, merre suhanjunk tovább.
Abaújszántó után Boldogkőváralja felé vesszük az irányt. Semmi forgalom. Jobbról a Zemplént csodálhatjuk, balra a Hernád folyó feltöltött síkja. Nemsokára megpillantjuk Magyarország egyik leglátványosabb várát, ami sokáig velünk marad, uralja a látványt.
Menet közben látom a falvak, városok között a különbségeket. A következő település az útvonalon Korlát. Szegény falu. Szomorú látványt nyújtanak a romjaikban is szép házai. Középkori temploma fel van újítva, hatalmas tornya azt üzeni, hogy látott már szebb napokat is a település. A kerékpáros turizmus célpontja nem egy falu vagy egyetlen város, hanem egy régió, egy tájegység. Nem azt mondod, hogy Őriszentpéterre mész bringázni, hanem az Őrségbe, vagy a Felső-Tisza vidékére.
Korlát után kötjük fel a nadrágot, itt indul a zempléni hegyi szakasz. Félúton lehet pihenni a fonyi kocsmában. Az emelkedő végén egy fennsíkra érünk, távolabb az erdőből kiemelkedik Mogyoróska templomának tornya. Továbbhaladva megpillantjuk a regéci várat. És tényleg vár áll ott és nem kőhalom. Én személy szerint örülök neki, hogy felépítik, újjáépítik vagy renoválják, nem tudom melyik a jó szó. Így látványosabb.
Regécről visszafordulunk Mád irányába, gyakorlatilag ugyanazon az útvonalon. Ha kicsit több időnk és több kondink volna, akkor a Zemplén keleti oldalán ereszkedünk le és a Bodrog mentén haladunk visszafelé. A következő alkalommal biztos így lesz, ígérem.
Hiányzó etap
Az a jó ha egy kör bezárul, legalábbis egy biciklis túrázó szempontjából. A problémát maga a 39. számú főút jelenti Tokaj és Abaújszántó között. Akik nem szeretnek forgalmas közúton tekerni azok számára ez az útvonal nem fog kellemes perceket szerezni. Hétköznap és szombaton is teherautók szállítják a követ a tállyai bányából. Nem kellemes annak ellenére sem, hogy a sofőrök tapasztalatom szerint figyelmesen és óvatosan előztek. Sok esetben nincs szükség a felnőtt bringások számára külön kerékpárútra, de ez a régió ezen a szakaszon kifejezetten megérdemelné.
Nyíregyházáról sportos tempóban tekerésre is alkalmas kerékpárút visz Tokajig. Innen tovább lehet menni Sárospatak felé, részben az egykori Bodrogközi kisvasút nyomvonalán. Egy kerékpárúttal Tokaj és Abaújszántó között támadhatóvá, gyakorlatilag körbetekerhetővé válik az egész Zemplén és elérhető lesz annak szélesebb környéke. Egy Tokaj- Abaújszántó-Gönc-Pálháza-Sátoraljaújhely-Sárospatak-Tokaj kör méltó párja lehetne a Balaton-körnek is. Erről a vonalról hegyi kitérők is tehetők Regéc vagy Erdőbénye irányába. Az említett nyíregyházi bringaút miatt a vidék vonattal is könnyen megközelíthető.
Szóval ennek az írásnak egy kifutása, hogy hiányzik nagyon egy aszfaltcsík. De ez csak infrastruktúra. A turisztikai termék adott, de az sohasem egy kerékpárút, az sohasem egy város, sohasem egy étterem. A termék az élmény, amit a tekerés egy adott tájon jelent.
Utóirat: lámpát, féket ne feledd!