Cikkünk két sikeres csíkszeredai vállalkozás történetén keresztül mutatja be, hogy milyen a fiatal erdélyi vállalkozók helyzete – milyen lehetőségek állnak előttük, milyen kihívásokkal kell szembenézniük, s mi az, ami igazán motiválja őket.
Az erdélyi magyar fiatalok álláskeresés tekintetében nehezebb helyzetben vannak, mint a román fiatalok. Az egyetemről kikerülve kisebb arányban jutnak magasabb pozíciójú, jól fizető állásokhoz a versenyszférában, mint a román fiatalok, s több kompromisszumos megoldásra kényszerülnek. Ezt az adatok is alátámasztják: a román társadalom legjobban kereső csoportjában évek óta csökken az erdélyi magyarok aránya – derül ki egy nemrég készült kolozsvári kutatásból.
Ábel Európája című sorozatunk a Közép-európai fiatalokról szól. Portrékon, életképeken és riportokon keresztül mutatjuk be, hogyan gondolkodnak a fiatalok a világról és benne a saját helyzetükről; lehetőségeikről és az előttük álló kihívásokról – fiatalként, dolgozó felnőttként, szülővárosuk és nemzetük szülöttjeként, európai uniós állampolgárként.
A magyarázat nem egyértelmű: van olyan kutató, aki szerint az is fontos szempont, hogy ezek az állások jellemzően a nagyvárosokban összpontosulnak, ahol kevesebb magyar él. Más szakemberek szerint ez önmagában nem magyarázza a különbséget. Az mindenesetre biztos, hogy Erdélyben néhány éve érezhetően emelkedik a vállalkozói kedv. Úgy tűnik, a vállalkozás mint karrierlehetőség jól tudja ellensúlyozni a munkaerőpiaci hátrányt.
Kell egy ház – The House közösségi iroda Csíkszeredában
A csíkszeredai The House közösségi iroda azért jött létre, hogy legyen egy hely, ahol a szabadúszók, egyéni vállalkozók és kisvállalkozók dolgozhatnak. „A Ház” alapítói, Szilágyi Levente, Lukács László Alpár, Kovács Tibor és Vigh Zsombor saját helyzetükből indultak ki – valamennyien szabadúszóként vagy távmunkában dolgoztak, s otthon egyszerűen nem ment a munka. Maguk is meglepődtek azonban, hogy ekkora igény van a közösségi munkatérre. „Mielőtt belevágtunk volna, készítettünk egy gyors felmérést, hogy másnak is van-e szüksége egy közös munkahelyre. Meglepetésükre két nap alatt közel kétszázan jeleztek vissza, hogy nagyon jó lenne egy ilyen hely. Mi sem gondoltuk, hogy ennyi szabadúszó és kisvállalkozó van Csíkszeredában”–mesél az indulásról Szilágyi Levente.
Tavaly márciusban heten költöztek be az irodába, köztük a három alapító.Ma már 24-en vannak, de egyre többen szeretnének csatlakozni. Éppen zajlik egy újabb szint berendezése – így már 30-35 főt is be tudnak fogadni. A bérlők 26-35 év közötti korosztályban mozognak, többségében szabadúszók vagy kisvállalkozók, illetve távmunkában dolgozók. Az IT-szektor dominál: legtöbben programozók, szoftverfejlesztők, de dolgoznak itt online marketingesek; van a bérlők közt adatelemző, fordító, villamosmérnök, rendezvényszervező, és egy helyi sportegyesület is itt székel.
Az alapítók kezdettől fogva közösségként gondolnak az itt dolgozó emberekre, csapatépítő programokból sosincs hiány. „Fontos, hogy ismerjük meg egymást, ha már egymás mellett dolgozunk. S az sem elvetendő szempont, ha szakmabeliekkel is kapcsolatot építenek”– hangsúlyozza Levente.A szakmai kapcsolatok erősítése, bővítése a kezdetektől fontos szempont volt. „Amióta a The House megnyitott, sok közös munka jött létre, s olyan is volt, aki így jutott álláshoz. Most például egy közös projekt készülődik: az egyik itt székelő kisvállalkozó és három szabadúszó gondolt egy közöset”– teszi hozzá.
Az alapító csapat tagjai közül mindenki csíkszeredai születésű. Egyetemre máshol jártak, majd dolgozni is máshol kezdtek. Levente és László Kolozsvárról, Zsombor pedig Németországból jött haza Csíkszeredába, elsősorban azért, mert a barátaik is visszatértek. Azonban nem ez az általános. „A fiatalok alulreprezentáltak a városban – sokan mennek el úgy, hogy később sem térnek vissza.” A kivándorlás kapcsán két fő tendenciát látnak a saját korosztályuk körében. Egyrészt vannak azok, akik azért mennek el, mert jobb megélhetést, jobb életet remélnek. Ők jellemzően szegényebb körülmények között nőttek fel és a családjuk biztatására próbálnak szerencsét máshol. A másik csoportot pedig azok alkotják, akik azért mennek el, hogy világot lássanak és tapasztalatot szerezzenek, de visszajönnek, mert letelepedni és családot alapítani a gyökereikhez közel akarnak. „Nemrég Udvarhelyen készült egy felmérés, melyaz IT szektorban dolgozó fiatalok jövőterveit vizsgálta, például azt, hogy hol akarnak élni. Csupán a válaszadók 14 százaléka zárkózott el a visszatéréstől, a túlnyomó többség viszont az itthoni letelepedésről gondolkozik” – mesélte Levente.
Delikates Design –kézműves gondosság
György Eszter és Szász Emőke, az egyedi táskákat és menyasszonyi ruhákat készítő Delikates Design alapítói házasság révén kerültek Csíkszeredába. „Én Bukarestben, Emőke pedig Jászvásárban tanult divattervezést, majd Csíkszeredában telepedtünk le egyetem után. Hamar megtaláltuk egymást és közösen kezdtünk dolgozni”– meséli Eszter.A két alapító a cég kreatív részéért felelős, a pénzügyi döntések Varga Csaba kezében vannak, aki néhány évvel később csatlakozott a Delikates csapatához a Kolozsváron és Budapesten töltött egyetemi évek után.
Az első táskák 2007-ben készültek, s hamarosan megvarrták az első menyasszonyi ruhát is. A két üzletág másfél éve vált hivatalosan is ketté: a Delikates Accessories egyedi design táskákat kínál, a Delikates Couture pedig egyedi készítésű menyasszonyi ruhákat. A két termék jellegéből fakadóan más-más vevőkört vonz: a menyasszonyi ruhákat Erdélyben árusítják – skype-on keresztül aligha lehet ráigazítani a ruhát a menyasszonyra; a táskákat viszont webshopon árulják, így a vevők a világ minden tájáról jönnek.
„Az elmúlt másfél-két ében szerencsésen alakult, hogy együtt tudtunk dolgozni Emőkével, mivel a korábbi években egyikünk babázott, míg a másik vezette a céget, majd fordítva” – meséli nevetve Eszter. „Most újra mindketten újra a Delikatesre koncentrálunk, ezért sok tekintetben tudtunk előrelépni, fejleszteni. Erre azért is szükség volt, mert ekkora mérettel már nem működhetünk tudatos havi tervezés nélkül. Korábban sokáig csak kapkodtuk a fejünket, hogy fejleszteni kellene. Csaba is ezért csatlakozott a céghez – mivel nekünk nincs gazdasági végzettségünk, nehezen boldogultunk” – teszi hozzá.
Ma már tíz alkalmazottal dolgoznak, de nem szeretnének túl nagyra nőni – a családias, barátságos légkör megőrzése fontosabb. „Az arany középutat szeretnénk megtalálni: fontos, hogy megélhetést biztosítsunk az alkalmazottjainknak és saját magunknak is. Ugyanakkor nem szeretnénk, hogy elvesszen az emberi faktor.”
Nehéz ma egy csíkszeredai vállalkozásnak?
A megkérdezett fiatal vállalkozók szerint a vállalkozói kedv erősödése nagyban köszönhető a fokozatosan egyre támogatóbbá váló vállalkozói környezetnek. Csíkszeredán és a környező erdélyi településeken egyre több olyan megyei és önkormányzati kezdeményezés indul, melyek a vállalkozások helyzetét szeretnék megkönnyíteni. Ennek az egyik leglátványosabb terepe az IT-szektor, Székelyudvarhelyen és Sepsiszentgyörgyön például inkubátorházak nyíltak, melyek kimondottan az informatikai startupokat támogatják.
„A települések kezdik felismerni, hogy a képzett fiatalok hazahozása a legtöbb helyen a túlélés és a továbblépés záloga. Az önkormányzatok meg akarják mutatni, hogy Csíkban is meg lehet jó munkát találni és jól keresni, nem kell érte külföldre menni” – fejti ki Levente. A The House egyik alapítója szerint a kultúra és a civil szervezetek szintjén is lehet érzékelni pozitív változásokat, s a faluturizmus is virágzásnak indult, ami szintén vonzó lehet a fiatalok számára.„Az is nagyon fontos, hogy megindult az egyes városok vezetői között a tapasztalatcsere – a jó gyakorlatok megismertetése, átvétele. A nyitottság és párbeszéd a mindennapokban is érezhető” – teszi hozzá.
Varga Csaba nem ennyire optimista. „Annak ellenére, hogy érezhető valamiféle pozitív változás, a jelenlegi állami rendszer összességében továbbra is inkább elveszi a kedvet a vállalkozástól” – vélekedik. „Csíkszereda nem vállalkozói paradicsom – a helyi önkormányzati szintű segítségek nem túl jelentősek, de különösen az állami megszorítások nehezítik az életet.”Ha például a pályázati lehetőségeket vesszük, látszólag sok lehetőség áll a vállalkozások előtt, valójában elég nehéz érvényesülni. „Többször pályáztunk már, uniós illetve magyarországi pályázatra is, például a Bethlen Gábor Alapítványhoz. Az a tapasztalatunk, hogy egy uniós pályázat nagyon nehéz folyamat, s nagy a kockázat: bármelyik szakaszában el lehet botlani, s akár bele is bukhat az ember.A Bethlen Gábor Alapítvány pályázata ezzel szemben sokkal egyszerűbb volt, azt házon belül is el tudom készíteni és el tudok számolni. Sokkal szívesebben pályáznék újra a magyar államhoz, mint az unióhoz. S ezt nemcsak én látom így, több ismerős vállalkozó is így gondolja” – meséli.
Csíkszeredában immár hat éve működik a Csíki Vállalkozók Egyesülete. 17 taggal kezdték, ma 60 cég tartozik hozzájuk. A szervezet elsődleges célja a gazdasági kapcsolatok erősítése és a versenyképesség növelése. Arra is nagyon figyelnek, hogy összehozzák a fiatal és az időseb vállalkozói generációt. A fiatalok számára felbecsülhetetlen az idősebbek tapasztalata, s a pozitív példa, hogy kitartással sokra vihetik. Az idősebbeknek pedig szívesen veszik, ha van, aki segít eligazodni a mai technológiákban. Mindenki jól jár.
Abban a közösségi iroda alapítói is egyetértenek, hogy a felülről jövő kezdeményezések hatása a mindennapokban kevésbé érződik. A közösség és a pozitív példák ereje valójában sokkal meghatározóbb. „Az számít a legtöbbet, ha az ember környezetében vannak sikeres vállalkozók, akik a nehézségek ellenére sem adták fel, akiknek mindig volt kihez fordulni. Ez itt nálunk is működik: a House alapítói és munkatársai számára hatalmas öröm például, hogy az iroda megnyitása óta három szabadúszójuk is kisvállalkozást alapított.”