KultVeszprém: ami kimaradt – így látják a kultúraszervezők

KultVeszprém: Egy város a Balaton felett című cikkünkből kiderül, hogyan látják Veszprém kulturális életét a város meghatározó kultúraszervezői. Az Összkép Magazin azért kereste fel a kulturális intézmények és rendezvények vezetőit, hogy mondják el, mit gondolnak a város kulturális életéről, értékeiről – mi van rendben és mire lenne szükség, hogy jobban menjen. Ezekből a beszélgetésekből született a fenti cikk. Az összkép azonban ennél sokkal gazdagabb. Mindegyik beszélgetésből kiemeltünk néhány gondolatot, melyet változatlan formában közlünk, minden nap egyet. Ezek a vélekedések és ötletek teszik még teljesebbé az így is sokszínű veszprémi kultkörképet.

Hegyeshalmi László, a Művészetek Háza igazgatója

„A régiónak nagy a vonzása kulturális értelemben. Sok olyan művész él itt, aki ha nem is állandó lakos, az év nagy részét a Balaton-felvidéken tölti – van háza, műterme, itt szeret alkotni. Emiatt szükség lenne a városban egy közösségi műteremházra, kiállítótérrel. Vonzó megoldás lenne, mert nagyon sok kiváló és tehetséges fiatal indul Veszprémből, de sajnos viszonylag kevesen jönnek vissza. Európában járva azt láttam, hogy kölcsönösen előnyös, ha van esély a művészek megtartására: például gyűjteményt lehet építeni, ahogy művek maradnak az alkotók után.

A műterem-kezdeményezés egyfajta kulturális csere lehetőségét is tudná biztosítani: azok számára is vonzó lehetne, akik esetleg nem Veszprémben élnek, hanem eltöltenének itt néhány hónapot, és ismerkednének az itteni alkotókkal, a várossal és a Balaton-régióval.  Több testvérvárosunk van, akikkel ez a kulturális csere kiválóan működik a képzőművészet területén. Ezek létező kapcsolatok, melyeket fel lehetne frissíteni.

A Művészetek Házában egyébként is arra törekszünk, hogy minél nagyobb nemzetközi kapcsolatrendszert építsünk ki. Ez nemcsak azért fontos, hogy minket megismerjenek, hanem azért is, mert így túllátunk a saját korlátainkon. Azt szoktam mondani, hogy rengeteget tanulhatunk egymástól itthon is, de a külföldiektől is: ha hoznak egy kiállítást, igyekszünk ellesni, hogy hogyan van a műtárgy becsomagolva, hogyan kivitelezik a felállítást. Legyünk olyanok, mint a régi céh legények, akiknek el kellett menni külföldre kitanulni a mesterséget, majd azt itthon megvalósítani.”

Mészáros Zoltán, a VeszprémFest ügyvezető igazgatója

„2002-ben született meg a VeszprémFest ötlete. Nem emlékszem pontosan, hogy hogyan jött az ötlet, hogy a Várban kéne megrendezni – valahogy evidencia volt, hogy a vár főterén lesz. Figyeltem a magyar fesztiválpiacot, hogy mi lenne az igény, hol lenne a megfelelő helyszín. Az már jól látszott, hogy a Sziget nagyon erős, és nagy a kínálat az ifjúsági fesztiválokból. Így részben a miliőre építve, részben az igényeket felmérve is egy prémium, a picit idősebb korosztályra fókuszáló rendezvényt akartunk. Így jött létre a VeszprémFest.

Pacsay Attilával, egy Almádiban élő zeneszerzővel beszélgettem akkoriban, ő mesélte, hogy látta Pavarottit Bécsben egy székesegyházban. Akkor ő már világhírű tenor volt, háromszázezer eurós gázsival. Nem feltétlenül gondoltam azt, hogy Pavarottit kell Veszprémbe hívni – bár mint a példa mutatja, nem volt teljesen légből kapott a dolog – hanem hogy érzékeltessem miről is szólna ez, Pavarotti Veszprémben címmel készült el a fesztiválról szóló beterjesztés. A polgármester támogatta a dolgot, tetszett neki az ötlet, de azért voltak, akik tartottak attól, hogy ezt nem tudja a város megvalósítani. A megvalósíthatósági tanulmány szerint nem is lehetett. De én akkor már egészen biztos voltam abban, hogy ez egy jó ötlet. Végül 2004-ben csaptunk bele, akkor volt az első fesztivál. Gyorsan kiderült, hogy ezt tényleg meg lehet csinálni, ide lehet hozni világsztárokat, magas színvonalú produkciókat. És ennek már 13 éve.”

Vándorfi László, a Pannon Várszínház igazgatója

„Veszprém gyakran a házak és ablakok mögé visszahúzódó város. Néha teljesen néptelennek tűnik, de az ablakok mögött mindig van élet. Én szerencsés időszakban lettem színházigazgató itt Veszprémben. Akkor megtapasztaltam, hogy minden ajtó, ablak kinyílt. Bálok voltak, társasági összejövetelek, azt hirdettük, hogy a művészetnek le kell jönnie az elefántcsonttoronyból. Március 15-én eljátszottuk az egész történelmi napot reggeltől estig. Tízezer ember jött velünk. Most kicsit visszább záródtak. A gazdag veszprémi intellektuális, kulturális palettát közelebb kellene hozni az itt élőkhöz, és akkor újra kinyílnának. Most azon vagyunk, hogy újra kinyíljanak. Másképpen, de mindig nyitni kell.

A művészetben nem szabad semmit leegyszerűsíteni. Sokfélének kell lenni, virágozzon minden virág. Az érték úgyis megtalálja a maga helyét. Ha van helye, megmarad, ha el kell hervadnia, elhervad. Ahhoz viszont, hogy Veszprém az idelátogatóknak is érdekes legyen, elsődlegesen az itt élőknek kell itthon érezniük magukat, érdekesnek lenniük. Ma, holnap, holnapután. Veszprém akkor lesz élhető város, ha a mában tud élni. Nemcsak a veszprémi jelenben, hanem Európa és a világ jelenében. Ez az itt élő, dolgozó emberek felelőssége. Ezen dolgozunk és szerintem meg tudjuk csinálni.”

Fenyvesi Ottó, a Vár Ucca Műhely folyóirat alapító-főszerkesztője

„A Vár Ucca Műhely hiánypótló szerepet tölt be, több tekintetben. Egyrészt a város kulturális életében, hiszen a helyi irodalmároknak nem nagyon volt orgánuma, ahol elmondhatták a véleményüket, ahol megjelenhettek saját írásaik. Szerintem egy város életében nagyon fontos, hogy legyen egy olyan lap, ahol hagyjuk szárba szökkenni, illetve formálódni a helyi értékeket is. Másrészt a hazai művészeti folyóiratok palettáján. A lap fontos küldetése a közép-európai kulturális-irodalmi élet reprezentációja, előszeretettel közlünk fordításokat a környező népek (horvátok, szerbek, osztrákok, románok, lengyelek) irodalmi alkotásaiból.

Veszprém az utóbbi időben szerencsére egyre több pénzt fordít kultúrára. Amit hiányolok, az a kreatív és kísérletező kedv hiánya. Az alkotók általában a könnyebb utakat választják. Látványos és tömeges sikert akart mindenki. A nehezebb, kevésbé járható ösvényt kevesen választják.”

Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója

„Budapesten születtem és nőttem fel, nem Veszprémben, ezért időről-időre kicsit kívülről tekintek erre a városra és a lehetőségeire. Itt van ez a csodálatos adottságú táj, északra a Bakonnyal, délen a Balatonnal, a kettő között a magyar Toszkánával, gazdag történelemmel, természeti szépségekkel, fürdőkultúrával, gasztronómiával, borászattal. Rengeteg a lehetőség, mert van egyetemünk, van színházunk, fesztiválunk, egyházi hagyományunk, és itt a Balaton is. Nekünk ezt kell megtermékenyítenünk, mégpedig a fiatalokon keresztül. Nekik kell olyan lehetőségeket teremteni, amiért érdemes idejönni, itt maradni.

Szerintem kellene néhány nagy befogadóképességű, minőségi szálloda, hogy tematikus művészeti-tudományos konferenciákat, találkozókat lehessen szervezni, hogy meghívhassuk azokat a fiatalokat, akik a saját szakterületükön úttörők. Fiatal zenészeknek, művészeknek, tudósoknak, kutatóknak kellene lehetőséget teremteni a találkozásra. A művészet és a tudomány egyébként is gyakran összekapcsolódik, sok orvos, tudós egyben zenész, vagy festeni szokott. Nem fog mindenki a színpadon virtuózként előadni, de szükség van olyanokra, akik szervezni tudnak, idegen nyelveket beszélnek, biztosítják az informatikai, műszaki hátteret, egyszóval komplex és sokféle tudást tudna ez bevonzani.

S hogy mitől olyan ihletett ez a vidék? Azt hiszem, hogy a Jóisten intézte ezt így. Jó itt.”