Menü
Sorozatok
A játékok jellemzése

Játékok és játszmák

A játékok jellemzése

A mindennapi életben nincs szükségünk pontos és mindenki által elfogadott játék-fogalomra. Homo ludens című híres könyvében Johan Huizinga azonban azt állítja, hogy csak egy ilyen fogalom birtokában érthetjük meg az emberi civilizációt.

2019. április 

 

A játékok elméletével kapcsolatos első kérdés az, hogy vajon miért is lenne rá szükségünk?

Mindenki tudja, mit jelent az, hogy játék. A foci, a bridzs, a rulett, a sakk vagy a dominó mindenképpen játékok. Aki zongorázik, vagy egy színdarabot ad elő, arról azt mondjuk, hogy játszik. De játszik az is, aki hintázik, ugróiskolázik, vagy kavicsokat kacsáztat a folyóparton. De nem csak tevékenységek lehetnek játékok. Egy labda vagy egy társasjáték kellékei olyan tárgyak, amelyekkel játszani lehet. Aztán, a szabálykönyvi meghatározás szerint egy teniszmérkőzés úgynevezett játékokból áll, egy futballistának jó a fejjátéka, valaki játékos kedvében van, és így tovább. Jól értjük, miről van szó.

Bruegel (1560): Gyermekjátékok – Forrás: wikipedia. org

Felmerülhetnek azért olyan kérdések, amelyeket kicsit nehezebb megválaszolni. Játék-e a szkander, a csoportos tánc, vagy az ugrálókötelezés? Előfordulhat, hogy egy tevékenység játék is és egyben valami más is.  Ezenkívül vannak olyan tevékenységek is, amelyek alapvetően nem játékok, de a játékokhoz többé-kevésbé hasonló jellegzetességekkel rendelkeznek, azaz játékszerűek. A három közül az ugrálókötelezés az, ami mintha az eredetét tekintve is játék lenne. Lehet-e a labdarúgó világbajnokság döntőjét pusztán játéknak tekinteni? Hiszen rendkívül értékes szórakoztató ipari termék és társadalmi, sőt politikai esemény is egyben. De maga a játék, amit a játékosok ilyenkor játszanak, semmiben sem különbözik attól a játéktól, amit a Bátaszék-Kölesd megyei rangadó résztvevői játszanak.

Írásunk nyomtatható pdf formátumban is letölthető. Kattints Ide!

Némi további tűnődés után mindehhez hozzátehetjük, olyan sok és olyan sokféle játék van, hogy lehetetlennek tűnik felsorolni, mi mindent tekintünk egyértelműen játéknak, vagy mindenki által elfogadott szempontok alapján rendszerezni a különféle játékokat. És nem is mutathatunk rá egyetlen olyan kitüntetett dologra sem, amire azt mondhatnánk, minden játék többé-kevésbé hasonlít hozzá.

Az Összkép a magyar társadalom és gazdaság működéséről szóló elemzések magazinjaIratkozz fel hírlevelünkrekövess minket, ha szeretnéd mélyebben megérteni, hogyan működik Magyarország.

 

Van-e egyáltalán szükségünk precíz játék-fogalomra?

Kimondhatjuk azt is, hogy nincs olyan jól strukturált, viszonylag pontos, mindenki számára elérhető és érvényes játék-fogalmunk, amelyhez a kompetens hétköznapi nyelvhasználat során igazodnunk kellene, vagy amelyre szükségünk lenne annak megértéséhez, hogy mit jelent az, hogy játék.

A régi rómaiak a gladiátorviadalokat, egymás durva zrikálását és a kockázást is egyaránt játéknak (ludus) nevezték. Az összes újlatin nyelvben a hangszereken nem játszanak, hanem megszólaltatják őket. Amit ezzel tanultunk, nem befolyásolja, mit nevezünk mi, ma, magyarul játéknak. De nem befolyásolja az sem, amit a magyar ’játék’ szó jelentéstörténetéből vagy etimológiájából tanulhatunk.

 

Ókori római játékkockák – Forrás: ancentresources.com

Az egyes játékokat egyesével tanuljuk meg, a szabályaik segítségével, vagy azokat utánozva, akik már ismerik és játsszák őket. De azt, hogy mi az, hogy játék, általában véve, nem is nagyon tanítják meg, vagy csak közvetve tanítják meg nekünk. Mégpedig úgy, hogy elmagyarázzák nekünk, gyerekeknek, miért fontos a játékszabályok betartása, és hogy hogyan viselkedjünk, ha nyertünk, vagy ha veszítettünk. Mindezt aztán magunktól is belátjuk, például amikor megtapasztaltuk, milyen az, amikor unokatestvérünk vesztes állásnál direkt rákönyököl a sakktáblára.

Amikor ellenben az egyes alapvető matematikai műveleteket tanítják meg nekünk az iskolában, olyan meghatározásokkal is megismertetnek bennünket, amelyek mindenki által elérhetőek és mindenkinek számít, mit mondanak ki. Ha hibáztál az összeadás során, felhívják a figyelmedet arra, hogy mit mond ki ez a meghatározás. Egy idő után azt is megtanítják nekünk, mit jelent általában is az, hogy matematikai művelet, azaz azt, hogy mi a közös az összeadásban, a kivonásban, a gyökvonásban, és így tovább. Ahhoz azonban, hogy a ’játék’ szót, vagy annak bármilyen nyelvben való megfelelőjét, kompetensen használjuk, nincs szükségünk ilyen meghatározásokhoz.

Lehet-e a játékokról egyáltalán elméletet alkotni? Mi az igazi tétje a játékokról szóló elméleteknek? Erről szól az Összkép Magazin új, „Játékok és játszmák” című cikksorozata, amely klasszikusnak számító, játékokkal és játékszerű társadalmi jelenségekkel foglalkozó műveket mutat be.

 

Mire is lehetne jó egy játékokról szóló elmélet?

Elméleti kontextusban a precíz meghatározásnak mindig jelentősége van. De mi indokolhatná az igyekezetet, hogy a játékokról szóló általános tudásunkat elméletté alakítsuk át? Számtalan ember felnőtt életében csak marginális szerepet töltenek be a játékok, nem tartják fontosnak, nem foglalkoznak velük. Mit kezdhetnénk azonban egy, a játékokra vonatkozó általános elmélettel, azok, akiket érdekelnek, akiknek fontosak a játékok?

Forrás: nlcafe.hu

A játékok alapvetően gyakorlati tevékenységek. A gyakorlati tevékenységekre vonatkozó elméletek státusza mindig problematikus. Abban az értelemben mindenképpen, hogy még a messzemenőkig kompetens és sikeresen végzett tevékenységre is csak korlátozott mértékben tudnak hatást gyakorolni. Jelentőségük is területről területre változik. Egy építész nem teheti meg, hogy ne sajátítsa el az épületszerkezet-tant, azonban napi munkája során rendszerint nem kell törődnie az a mögött meghúzódó elméletekkel. Az üzletembereket általában érdeklik a tudományos alapú, jól érthető formában rendelkezésre álló ismeretek, de talán mégis ritka, hogy kizárólag ezekre támaszkodva hozzák meg legjelentősebb döntéseiket. Ha valaki azt mondja nekem, hogy mindig a főzés általános elméletéből indul ki, amikor nekilát egy családi vacsora vagy ebéd elkészítésének, szinte biztos, hogy viccel velem.

Ami a játékokat magukat illeti, bizonyos esetekben, főleg versenyszerűen űzött játékok esetében, komolyabb szerepe van az elméleteknek. Ezek közé tartozik a sakk és a bridzs. Nekem laikusként úgy tűnik, a tiszta elméleti tudás ezekben az esetekben is csupán egyfajta háttértudás.

Vegyünk azonban egy olyan játékot, mint a futball. Nincs ma olyan főállású futball-edző, aki ne lenne tisztában többek között az edzéselmélet vagy a csapatlélektan alapjaival. Azt azonban, hogy milyen munkát kell a csapat tagjaival egy sorsdöntő meccs előtti edzésen elvégeztetnie, vagy, hogy hogyan kell cserélnie a meccs folyamán, nemigen tanulhatja meg csak a könyvekből. Na és a focit egyébként is a játékosok játsszák, nem az edző. Világos, hogy egy professzionális szinten játszó focistának sok olyan dolgot kell elsajátítania, például a csapatvédekezéssel kapcsolatban, ami egyfajta rendszerszintű gondolkodást igényel, amire magától nemigen jönne rá. De abszurdnak tűnik azt állítani, hogy focitudása csak megközelítőleg is elméleti lehetne. Mi, futball-szurkolók, rajongunk egy olyan játékosért, aki, ha a kapus túlságosan kint áll a kapujából, két tized másodpercnyi helyzetfelmérés után, a támadó térfél bármelyik pontjáról, a kapuba tudja emelni a labdát. Azonban rendkívül meg lennénk lepve, ha ugyanez a játékos szabatosan és egy jól felépített gondolatmenet segítségével el tudná magyarázni, mit miért csinál a pályán.

Bátaszék-Bonyhád focimeccs – forrás:teol.hu

 

De ha lenne is egyes játékoknak mérvadó elmélete, vajon mit kezdhetnénk azzal, ami közösnek bizonyulna, mondjuk a bridzs, a kosárlabda és a darts elméleteiben?

 

Huizinga főszerepet ad a játékoknak

Ehhez képest Homo ludens című, 1938-ban megjelent híres könyvében Johan Huizinga nem csak azt állítja, hogy a civilizáció alapja a játék, hanem azt is, hogy a mi nyugati civilizációnk sajátos alakulását és mai állapotát csakis a játékokkal való kapcsolatán keresztül érthetjük meg. Szerinte tehát a játékok problematikája a lehető legfontosabb kérdések egyikével kapcsolódik össze. Így szinte elengedhetetlenné válik annak megértése, hogy mi is valójában a játék.

Ugyanakkor Huizinga egy olyan bonyolult és szinte mindent átfogó jelenségkört vizsgál, amelyről nem lehet elméleti összefüggések figyelembe vétele nélkül érdemben megnyilatkozni. Téziseinek igazolásához Huizingának tehát egy alapos és tartalmas játékelméletre is szüksége van. A játékok elméletének kidolgozása megkerülhetetlen, ha számot akarunk adni arról, hogy kik vagyunk valójában.

Johan Huizinga – Forrás: www.laphamsquarterly.org

Johan Huizinga (1872-1945) holland történész, a leyden-i egyetem professzora. Magyarországon nagy sikert aratott A középkor alkonya (1919) című könyve, Szerb Antal kíváló fordításában. A Homo ludens 1944-ben, a német fordítással egyidőben jelent meg először magyarul.

A Homo ludens rendkívül gazdag tényanyagot felvonultató kultúrtörténeti munka, egy szellemes, eszes, széles látókörű, döbbenetes műveltséggel rendelkező történész lenyűgöző teljesítménye. Ki feledhetné, aki olvasta, az ősi kultúrák csoportos szidalmazási versenyeinek leírását, a Kwakiutl indiánok kíméletlen ajándékozási küzdelmeinek elemzését? Vagy azt, ahogyan a régi kínai lovas egyszer csak megjelenik az ellenség várkapujánál, hogy annak fadeszkáit korbácsával játékosan végigütögetve, kirobbantsa az az évben esedékes háborút?

Ám Huizinga könyve egyben egyike annak a három, a múlt század harmincas és negyvenes éveiben született, a játékok mibenléte után kutató elméleti munkának is, amelyek egytől egyig meghatározó hatást gyakoroltak a második világháború után a társadalomtudományok alakulására és a társadalomelméleti gondolkodásra. Az alábbiakban Huizinga kifejezetten a játékokkal kapcsolatos koncepciójára fogunk összpontosítani.

Némi egyszerűsítéssel azt mondhatjuk, hogy ez a koncepció három, egymáshoz szorosan kapcsolódó alkotóelemből áll. Az első egy játék-fogalom, a második annak magyarázata, miért öltenek az ősi, archetipikus kulturális tevékenységek szükségképpen játék-formát, végül a harmadik számadás arról, hogy a civilizálódás folyamata mennyiben és miért jelenti a kultúra játékszerűségének változását is. Kezdjük, ahogyan kell, az elején.

Spelling Bee – az első televíziós vetélkedő 1938-ban (Forrás: ukegamesshow.com); Space Invaders – az első nagyszabású számítógépes játék verseny 1981-ben (Forrás:wikipedia.com)

 

Huizinga játék-fogalma

Huizinga szerint minden tevékenység játék, amely az összes alábbi karaktervonással rendelkezik.

  1. Aki játszik, magától, szabadon játszik, és azért, és csakis azért, mert ez önmagában is értékes a számára.
  2. Aki játszik, egy meghatározott időre kilép a valódi életből és egy olyan szférába lép át, amelyben félre van téve minden, amit a „rendes” valóságban alapvető érdekeinknek tartunk.
  3. A játék saját, elkülönített terepen zajlik és meghatározott ideig tart.
  4. A játéknak saját rendje van, amelyet, jellemző módon szabályok biztosítanak. Még azok a dolgok is, amelyek a játékokban a szerencsén múlnak, ebbe a rendbe illeszkednek.
  5. A játékosok, csak azzal, hogy játszanak, már közösséget alkotnak. Így egészen természetes, hogy idővel klubokba, egyesületekbe, mindenféle társulásokba szerveződnek.
  6. A játékoknak a kívülálló számára különös atmoszférájuk van, sőt, hangsúlyozza Huizinga, a játékokat egyfajta titokzatosság veszi körül.

Ez a játék-fogalom azt igyekszik meghatározni, mi a közös minden játékban. Nem azt igyekszik feltárni, hogyan fogjuk fel a játékokat, hanem azt, hogy hogyan lehet helyesen jellemezni mindazt, amit játéknak tartunk. A fogalom egy olyan történeti szociológiai elméletbe ágyazódik, amelynek összegészében számot kell tudnia adni a játékok és a kulturális formák közötti tényleges, empirikus összefüggésekről. Mégsem kerülhető meg a kérdés, hogy önmagában is elfogadható-e Huizinga elemzése. A legkézenfekvőbb teszt az, hogy tudunk-e olyan tevékenységeket mondani, amelyeket határozottan játéknak tartunk, és nem teljesítik ezeket a feltételeket, vagy fordítva, olyanok, amelyek teljesítik, de határozottan nem tartjuk őket játékoknak?

Nos, számtalan olyan játék van, amelynek nincsenek feltétlenül játékszabályai, köztük a hintázásnak vagy az ugrálókötelezésnek. És vannak olyan játékok is, amelyek nem feltétlenül generálnak közösségeket, idetartoznak a kirakós játékok, a különféle rejtvények, és a pasziánsz is. És bár nem igazán fair felvetni Huizinga kapcsán, nem teljesen világos, milyen térben is zajlanak a modern komputeres játékok. Mindenesetre már nyolcvan évvel ezelőtt is lehetett levélben játszani a sakkot, és rengetegen követték az újságok bridzs-rovatait.

A kritériumok egyes játékokra való alkalmazását meglehetősen nehézzé teszi, hogy nem precízek és nem is olyan természetűek, hogy egykönnyen precízzé lehetne tenni őket. Feltétlenül értelmezésre szorulnak tehát. Azt, hogy egy patás állat párosujjú vagy páratlan ujjú, egyértelműen el lehet dönteni. De mit jelent pontosan az, hogy egy játékot titokzatosság vesz körül? Az aktív, vagy már nem olyan aktív kosarasok nagyon szeretnek olyan dolgokról beszélni, ami a kívülállók számára érdektelen vagy egyenesen érthetetlen, de így van ez minden speciális tudást igénylő tevékenység és sajátos közös élményeket átélő közösség esetében is. Vannak-e a színjátszásnak játékszabályai? Vannak, de ezek nem olyanok, mint például a backgammon szabályai. Hiszen a backgammon-t mint játékot teljes egészében a szabályai alkotják meg.

 

A játékelmélet első jelentős fejleménye

Mindemellett Huizinga játék-fogalmának nagyon komoly erényei vannak. Az első két kritérium már önmagában is kizárja annak lehetőségét, hogy egy olyan tevékenység teljesíthesse az összes feltételt, ami nem játék. A lovagi torna például nagyjából megfelel az utolsó négy követelménynek, de csak egy olyan világban értelmezhető, amely a legvalóságosabb emberi érdekek köré szerveződik.

Még fontosabb azonban az, hogy az első négy feltétel, az utolsó kettő nélkül, igen jó kiinduló jellemzést ad a játékokról. Azaz, a játékok szabadon választott, önmagukban is értékesnek tartott, a valóságban érvényesülő érdekeket zárójelbe tévő, saját és sajátos terepen űzött, saját renddel rendelkező, lehetőleg meghatározott szabályok mellett folytatott tevékenységek.

Nem véletlen, hogy ez a leírás, pontosabban annak egyes elemei, rendre visszaköszönnek a későbbi jelentős játékelméletekben.

 

Ezt is érdemes elolvasni!

Játékok, játszmák, játékelméletek