Menü
Sorozatok

Közpolitika, Tudósok, Újraolvasás

Kornai János Indulatos röpirata – Az erős piacgazdasághoz vezető útról, 1989-ben

Milyen könyveket olvastak a nyolcvanas években a közgazdászok és a gazdasági kérdések iránt érdeklődő társadalomtudósok? Sorozatunkban ezek közül idézünk fel néhányat.  Kornai János Indulatos röpirat a gazdasági átmenet ügyében című munkáját már megjelenésekor is sokra tartottuk és ma is sokat lehet belőle tanulni.

Olyan gazdaságpolitikai műveletre teszek ajánlatot, írja egy nagyon fontos helyen Kornai, „amelyet még soha egyetlen ország sem végzett el”.  Egy kicsit lejjebb aztán így folytatja: „Magyarország (és Lengyelország) jelentik az első kísérletet arra, hogy párhuzamosan oldódjék meg két nagy feladat: a gazdaság átmenete a magánszektor domináns szerepe felé és ezzel együtt az alapvető makro-alkalmazkodás és stabilizálás megvalósítása. Ez adja a feladat rendkívüli nehézségét”.

Teret kell engedni a magánszektornak

A Röpirat első fejezete a lehető legegyértelműbbé tette, hogy a magánszektor domináns szerepe alatt magántulajdonon alapuló piacgazdaságot kell érteni. 1989-ben a gazdaság főszereplői még állami vállalatok voltak. Kornai javaslatának vezérmotívuma az volt, hogy azon nyomban teret kell engedni a magánszektornak, és minden eszközzel támogatni kell a fejlődését. Ez a szektor akkor már évtizedek óta kétségkívül létezett, és többnyire reményteljesnek, dinamikusnak is tartottuk.

fortepan_75777

Lakótelepi butikok a ’80-as évekből. Forrás: Fortepan

 

Az állami szektor gazdasági egységei ezzel szemben lanyháknak, rosszul szervezetteknek, megbízhatatlanoknak, és megújulásra képteleneknek mutatkoztak. 1989-re minden kétséget kizáróan kiderült, mondja a Röpirat, hogy a megelőző évtizedekben  oly igen óhajtott „gazdasági reformok”  tarthatatlan elképzeléseken alapultak.  Aki a szocialista rendszeren belül akar piacgazdaságot kialakítani, fából készítene vaskarikát. Egy modern, hatékony gazdaság csak magántulajdonon alapuló piacgazdaság lehet.

Ennek megfelelően lehetővé kell tenni, hogy a magánkézben lévő cégek szabadon tevékenykedhessenek, s hogy felvásárolhassák az állami szektor egyes vagyonelemeit. De csakis reális áron és fokozatosan, saját belső felhalmozásuk révén keletkezett tőkével, vagy rendezett, sőt szigorú körülmények között folyósított állami hitelek segítségével. És: „a magyar állami vagyon egy része eladható külföldi tulajdonosoknak. Ezt azonban csak olyan mértékig szabad megtenni, ahogy azt a magyar nemzeti érdek megkívánja. Semmilyen gazdasági nehézség nem indokolja, hogy kevés pénzért kiárusítsák a nemzeti vagyont.”A két szektor közötti teljesítménykülönbség és az állami szektor vagyontárgyainak átgondolt és hatékony módon való eladása előbb-utóbb a magánszektor dominanciájához fog vezetni.

Stabil makrogazdasági környezet és piaci alapú árrendszer kialakítása

A rendezett átmenet egyik alapfeltétele a stabil makrogazdasági környezet kialakítása, méghozzá azonnal, összehangoltan és következetesen. Kornai hangsúlyozza, hogy magát a szocialista gazdasági rendszert, amelyről a megelőző évtizedekben bebizonyosodott, hogy állandóan újratermeli a problémákat, valójában nem is lehetett stabilizálni (mármint civilizált eszközökkel).

A baj állandó forrását úgy írhatjuk le, hogy a szocialista gazdaságban a makrokeresletet nem lehetett a makrokínálattal összhangba hozni. Többek között azért, mert a nem piaci alapú árrendszer nehezen értelmezhetővé tette nemcsak a feladatot, hanem ezeket a kategóriákat is. A stabilizáció első célkitűzése éppen egy piaci alapú árrendszer kialakulásának elősegítése kell, hogy legyen. Ez  kiszámítható monetáris politikát követel meg. A költségvetést is egyensúlyba kell hozni természetesen, ami nem megy körültekintő és ügyes adópolitika nélkül.

Mivel a kiinduló állapotban még az állami szektor dominál, a maga ilyen-olyan áraival, a gazdaságot a környező, erős piacgazdaságok árarányainak használatára kell rászorítani. Ehhez pedig devizaliberalizáció szükséges. A makrokereslet és –kínálat összehangolása mindenképpen megköveteli az állami vállalatok bérkiáramlásának kordában tartását  is.

Mindez megszünteti az inflációt, majd nemsokára a hiánygazdaságot is, és már rövidtávon is lehetővé teszi, hogy az árak reálissá váljanak.  Ezzel a magánvállalatok valódi üzleti kalkulációkat végezhetnek, tehát még erősebbek lesznek. Kiderül végre, melyik állami vállalat veszteséges igazából, és  ami még ennél is fontosabb, kiderül az is, hogy  egyes állami vállalatok vagy  bizonyos vagyonelemeik mennyit  érnek valójában. Ez lehetővé teszi , hogy a privatizáció ésszerű keretek között mehessen végbe. A magánszektorba így egyre több értékes és jelentős erőforrás vándorolhat.

Zwack_Unicum_Rt._főépülete

A Zwack Unicum Rt. központja

 

Az új politikai berendezkedés tartja féken az állami szektort

A magánszektor megerősítésének célkitűzésén és a stabilizáción kívül Kornai János ajánlatának van egy harmadik kardinális fontosságú eleme is.  Az állami szektort a szocialista rendszeren belül azért sem sikerült soha rendben tartani, mert a vállalati vezetők, a gazdaság irányítói és a pártállam vezetői mind abban voltak érdekeltek, hogy végső soron átláthatatlan legyen, amit csinálnak, és ne kelljen semmiért felelősséget viselniük.

Ha azonban egy demokratikus úton választott parlament felügyeli az egész gazdaságot, és benne az állami vállalatokat, ez az érdekszövetség fellazulhat, akár fel is bomolhat. A stabilizáció átlátható és ésszerű költségvetést feltételez, „a parlament feladata az, hogy őrködjék az állampolgár pénzének elköltése felett”. Amennyiben a parlamenti képviselők megfelelő mértékű politikai támogatást élveznek ahhoz, hogy a programot végrehajthassák, az állami szektorba telepedett, nem méltányolandó politikai érdekekkel sikeresen lehet szembeszállni.

Honnan jöhet a politikai támogatás? A vállalkozói szabadság sokak szívügye, még náluk is többen ismerik el állampolgári jognak. S még ennél is többen érthetik meg, hogy a Röpirat programja nélkül nincsen gazdasági kibontakozás, majd gazdasági növekedés.  A stabilizáció nagy megrázkódtatásokkal fog járni, ezért csak erős koalícióra támaszkodva lehet végrehajtani. Amelynek egy kevésbé megszokott  értelmezéséről van szó: egy koalícióban „pártok, mozgalmak, csoportok, társadalmi erők működnek együtt valamilyen formában közös feladatok megoldására. (Ebben a széles értelemben Adenauer és Erhard Nyugat-Németországában koalícióban volt a kereszténydemokrata kormányzat, a magánszektor és a sztrájkjoggal nem élő szakszervezet.)”

A Röpirat mai szemmel

Mai szemmel olvasva Kornai János könyvét az hökkenthet meg bennünket leginkább, hogy mi mindent vett komolyan, amiről hamar megtanították nekünk, hogy nem szabad komolyan venni.

Kornainak az volt a határozott álláspontja, hogy a gazdaságpolitikának jó ideig nem szabad  a fejlett piacgazdaságok legmodernebb intézményi megoldásaival kísérleteznie. Amíg a hitelszerződés kultúrája nem erősödik meg, nem okos kifinomult részvénytársasági megoldásokban gondolkozni. A piacgazdaság, amely elválaszthatatlan a polgárosodástól, ugyanis csak szervesen fejlődhet. „Az államosítások, kollektivizálások és konfiskálások sorozata szinte elpusztította a magánszektort, a magánkezdeményezést, a magántulajdont.” „Itt most több évtized esett ki. Egész nemzedékekből oltották ki a polgári eszményeket … nem lehet … mindjárt a legfejlettebb tőkés országok legrafináltabb jogi és üzleti formáit lemásolni”.

A magánkezdeményezéseknek spontán életerejük van, a nyereség illetve a profit megszerzésének vágya jelentős teljesítményekre sarkall. Ebben érdemes is bízni. Azonban a gazdasági fejlődéshez szükséges rend nem alakul ki spontán, mondja a Röpirat. A rendet meg kell teremteni, és a helyes keretek között a normális motivációk meg fogják hozni az eredményt.

És itt van az időtáv kérdése is. Híre ment, hogy a Ganz-gyár egy részét két millió angol fontért akarják megvenni. „Még ha az üzem fizikai vagyona teljesen értéktelen lenne is, maga a Ganz név ennek többszörösét éri”. Ehhez a vagyont és a nevet is jó ideig megfelelően kell menedzselni. A privatizációt nem szabad siettetni. Mindenképpen meg kell várni, amíg az állami vagyontárgyak valódi értékükön kelhetnek el.

fortepan_25172

A Ganz hajógyár a ’80-as években. Forrás: Fortepan

 

A Röpiratban felvázolt program nem kapott politikai képviseletet

Mondjuk ki bátran, hogy a Röpirat programja nem valósult meg. Sőt, megjelenése után pár évvel megvalósítása lehetetlenné is vált.  A megírása után kezdődött politikai küzdelmek során hamarosan eldőlt, hogy az állami szektor vagyonának megvédését nem tűzi zászlajára erős, vagy széles értelemben vett koalíció. A magánszektor önmagától való, fokozatos megerősödése fölött sem tudott vagy akart senki bábáskodni. A stabilizáció elmaradt, pontosabban későbbre maradt.

Az a politikai erő, amelytől Kornai, ha nem tévedek, programjának megvalósulását leginkább féltette (és amely egy idő után az ő koncepciójának felemás, gyors és rendezetlen realizálásában látta magát érdekeltnek), magát baloldalinak határozta meg. És igyekezett is ezt a meghatározást széles körben elfogadtatni. A Röpirat számos elgondolásáról, de főleg a szociálpolitikára és a jövedelmek újraelosztására vonatkozó elgondolásairól azt tartotta, hogy a baloldali politika számára vállalhatatlanok.

Akárhogyan is legyen ez, a Röpiratban felvázolt program nem kapott politikai képviseletet.

Ropirat_borito

Az Indulatos Röpirat

Ma is érvényes kérdésfeltevések?

Ha valaki rászánná magát manapság, hogy ezt a fontos könyvet úgy isten igazából feldolgozza, minden bizonnyal érdemes lenne megpróbálkoznia gazdaság- és politikatörténeti kontextusának feltárásával, eszmetörténeti vizsgálódásokkal, és sok-sok mindennel, amit az igazi megismerés megkíván.

Persze  egy ilyen vállalkozás, a históriába tolva, el is távolítaná tőlünk  a művet. Amelynek igazi téttel bíró elemzését és kritikáját csak ma is érvényes kérdésfelvetések alapozhatják meg.

Szó se róla, a nyolcvanas évek vége nagyon más időszak volt, mint a mostani. A mai magyar gazdaság, ha nem is kimagaslóan sikeres, de modern, magántulajdonon alapuló piacgazdaság. Számos nehézségen már rég túlkerültünk. Vannak olyan problémák is, amelyeket mind a mai napig nem sikerült megoldani. Ám ne feledjük, hogy az 1989-as célkitűzés a magyar gazdaság igazi erős európai gazdasággá formálása volt.

Érdemes lenne megvizsgálnunk, hogy melyek  a Röpirat koncepciójának  azon, gondos olvasással és precíz elemzéssel azonosítható elemei, amelyeket  jó haszonnal lehetne latba vetni most készülő gazdaságpolitikai elképzelések kidolgozásakor is. Ez lenne a Röpirat igazi kritikai recepciója ma.


Szólj hozzá Te is, hogy teljes legyen az összkép!

Üzenet


Ha szeretnél értesítést kapni legújabb cikkeinkről, iratkozz fel hírlevelünkre!