Menü
Sorozatok

HÉTFA Kutatások, Közpolitika, Tudósok

Az anyák a magyar gazdaság nem eléggé felhasznált erőforrásai

SZERZŐ:

Szabó-Morvai Ágnes, a HÉTFA Kutatóintézet és Lovász Anna, az MTA KRTK kutatói frissen megjelent műhelytanulmányukban azt vizsgálták, hogyan befolyásolja a bölcsődei és óvodai helyekhez való hozzáférés azt, hogy a magyar anyák mikor mennek vissza szülés után dolgozni. A kutatás eredményei azt mutatják, nagyobb arányban vállalnak munkát azok az anyák, akiknek lehetősége van napközben elhelyezni a gyerekeiket. A kutatók azonban arra is felhívják a figyelmet: nem az óvodai és bölcsődei férőhelyek bővítése az egyetlen lehetőség a kisgyermekes nők európai viszonylatban meglehetősen alacsony foglalkoztatottságának ösztönzésére.

Mit tudhatunk a kisgyermekes anyák munkavállalási helyzetéről, szándékairól?

Magyarországon a nők foglalkoztatási szintje a fejlett országok átlagának környékén van, a kisgyermekes anyák foglalkoztatottsága viszont ennél sokkal alacsonyabb. Nálunk minden tizedik egy éves korú gyereket nevelő nő dolgozik, és minden ötödik azok közül, akiknek két éves a gyermeke. A nagy ugrás a gyerek harmadik születésnapja körül van, a három és fél évesnél idősebb gyereket nevelő anyáknak már 65%-a dolgozik. De még ez is alacsonyabb, mint az európai átlag, igaz, ekkor már sokkal kisebb a különbség, mint a kisebb gyereket nevelők esetében.

Mi ennek a következménye?

Egy átlagos magyar anya mintegy négy és fél évet tölt otthon a gyerekével, mielőtt visszatér a munkába. Ennek azért van jelentősége, mert minden egyes évvel, amit a nők a szülés után otthon töltenek, veszítenek a tudásukból, lazulnak a szakmai kapcsolataik. Valószínűleg már egy évvel kevesebb otthon töltött idő is jelentősen jobb elhelyezkedési lehetőségeket, magasabb várható jövedelmet eredményezne.

A sokszor idézett problémának, hogy Magyarországon nem dolgoznak elegen, egyik fő tényezője a magyar anyák alacsony foglalkoztatottsága. Az anyák ebből a szempontból a magyar gazdaság nem eléggé felhasznált erőforrásai.

Lovász Annával közösen most jelent meg a témában egy műhelytanulmányotok. Mi volt a kutatás fő kérdése?

Azt vizsgáltuk, hogyan befolyásolja az anyák munkaerő-piaci helyzetét az, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a gyerek napközbeni elhelyezésére.

A kérdés azért is fontos, mert nem mindegy, hogyan támogatjuk a magyar anyákat és családokat abban, kisgyerek mellett is legyen lehetőség dolgozni. Bölcsődét építeni ugyanis elég drága. Mielőtt belefognánk, érdemes elgondolkodni azon, lesznek-e olyanok, akik azért térnek vissza a munkaerőpiacra, mert új bölcsődei vagy óvodai férőhelyeket hoztunk létre.

agi_foto_2b

A kérdésre milyen módszerrel kerestétek a választ?

A módszer arra a felismerésre alapult, hogy a harmadik születésnap körül van egy töréspont az óvodai helyekhez való hozzáférési lehetőségekben. Aki például augusztusban születik, az három éves korában beiratkozhat az óvodába, és valószínűleg fel is veszik. Egy olyan gyereknek viszont, aki márciusban született, várnia kell szeptemberig, körülbelül három és fél éves koráig, hogy óvodába kerüljön. Számukra ezt megelőzően csak a bölcsőde érhető el, abból viszont nagyon kevés van.

Összehasonlítottuk azokat az anyákat, akiknek a gyermekei már három éves korukban férőhelyhez jutnak azokkal, akiknek erre átlagosan még egy fél évet várniuk kell. Ez azért jó módszer, mert a születési dátum nagyjából véletlenszerűen alakul. Ma már nem jellemző a régi világbeli minta, hogy a parasztcsaládok gyermekei a hosszú, sötét, dologtalan estéken fogantak. Tehát az így létrehozott két csoportban hasonló arányban vannak szegények és gazdagok, Somogy és Békés megyeiek, magasan és alacsonyan képzettek. Az átlagéletkoruk is megegyezik, az egyetlen lényeges különbség, hogy az egyik nagy valószínűséggel hozzájut a férőhelyhez, a másik pedig nem.

Az összehasonlítás során megnéztük, hogy a két csoportban lévő anyák esetén van-e különbség abban, hogy megjelennek-e a munkaerőpiacon, tehát dolgoznak, munkát keresnek.

Milyen eredményt kaptatok?

Jelentős a különbség. Azok az anyák magasabb arányban dolgoznak, akik gyerekei hamarabb hozzájutnak a férőhelyekhez. Ha építenénk száz férőhelyet három éves gyermekek számára, annak hatására az eddigiekhez képest tízzel több nő jelenne meg a munkapiacon. A hatás elsősorban az ország középső és észak-nyugati részén jelentős, tehát ahol több a munkahely.

Feltételezhetően azért nemcsak a gyermekek napközbeni elhelyezését szolgáló intézmények befolyásolják az anyák munkaerőpiaci döntéseit. Még mi fontos ebből a szempontból?

Nagyon lényeges természetesen az, hogy a nők és a környezetük mit gondolnak arról, mi a jó a gyereknek. Blaskó Zsuzsa, a Népességtudományi Kutatóintézet munkatársa vezetésével egy kutatás megvizsgálta, mit gondolnak Magyarországon az emberek arról, hogy az anyának meddig kell otthon maradnia a gyermekével szülés után. A válaszadók jelentős része úgy vélte, a gyerek harmadik születésnapja után mehetnek vissza az anyák különösebb lelkifurdalás nélkül dolgozni. Előtte viszont nem tartják helyesnek, attól félve, hogy a gyerek fejlődése sérülhet.

Fontos továbbá a családtámogatás is, különös tekintettel a gyesre, ami a gyermek harmadik születésnapjáig jár. Ha nincs gyes, akkor nagyobb a késztetés a munkába való visszatérésre.

Az intézményrendszer egyfajta irányt is sugall az emberek számára. Sokan hüvelykujj-szabályként abból indulhatnak ki, hogy ha az állam három éves korig támogatja az anyát, akkor a gyermek számára valószínűleg az a legjobb, ha addig otthon is marad.

Milyen okokkal magyarázható az, hogy nálunk a közvélekedés szerint 3 éves korig érdemes otthon maradni a gyerekkel?

A hatvanas évekre Magyarországon a korábbiaknál jelentősen kevesebb gyermek született. Ekkor vezették be a gyes-t és a gyed-et azért, hogy ösztönözzék az anyákat a gyerekvállalásra. Ez hatékony volt az alacsonyabb képzettségűek körében, náluk megnövekedett a születések száma. De a magasabb képzettségű nők számára pusztán az anyagiak nem jelentettek elég motivációt.

Ekkor indult be a propagandagépezet a képes magazinokban. Rendszeresen jelentek meg cikkek, amelyek arról szóltak, hogy mennyire káros a gyerekre nézve, ha az anya 3 éves kora előtt visszamegy dolgozni. Ez a gondolat nagyon mély gyökeret eresztett, és azt látjuk, ma is aktívan él az emberek fejében.

Egyébként a gyermekek fejlődésével foglalkozó tanulmányok egyértelműek azzal kapcsolatban, hogy egy átlagos családban született gyerekre körülbelül másfél éves kora után már nincs kimutatható negatív hatása annak, ha az anya újból munkába áll.

child-818435_1280

Másutt hogyan alakulnak ezek a tényezők?

Kevés más országban annyira bőkezű a családtámogatási rendszer, mint Magyarországon. Vannak olyan országok, ahol a hasonló jellegű juttatásokat csak néhány hétig kapják a családok. Ezeken a helyeken erősebb az anyagi motiváció a munkába való visszatérésre.

A különböző értékfelmérésekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a nyugat-európai országokban sokkal többen gondolják azt, hogy visszamehet dolgozni az anya a gyerek iskolás kora előtt. A valóságban is sokkal hamarabb térnek vissza dolgozni.

Egyébként az a vélekedés, hogy az anyának a gyerek három éves koráig otthon kell maradnia, inkább a volt szocialista országokra jellemző, de például az olaszok és a spanyolok még hosszabb otthon töltött időt tartanak helyesnek.

A született gyermekek számát hogyan befolyásolja, hogy az anya mikor megy vissza dolgozni?

Az összefüggés fordított ahhoz képest, mint amit a szocializmusban gondoltak. A nők ugyanis akkor hagyják ott szívesen a munkát, ha tudják, hogy utána lehetőségük lesz visszatérni. Abba az állásba, amit otthagytak, vagy egy hasonlóba. Ez tehát jelentősen meghatározza a gyermekvállalási kedvet.

Emiatt azokban az országokban, ahol megoldott a gyermekek napközbeni elhelyezése – akár 1 éves kortól – ahol a nők tömegesen tudnak távmunkában, vagy részmunkaidőben dolgozni, ott több gyermek születik. Ilyen például Svédország, ahol tavaly a részmunkaidőben dolgozó nők aránya majdnem 40% volt, míg nálunk nem érte el a 9%-ot. A svéd nők ilyen környezetben szívesebben szülnek, ami praktikusan azt jelenti, hogy a svédek száma minden évben 30-40 ezerrel nő, míg a magyarok száma évente 20 ezerrel csökken.

A kutatás és az eddig elmondottak alapján milyen javaslatokat tennétek annak érdekében, hogy több kisgyermekes anya vállaljon munkát?

Az eredményekből az következik, hogy ha több bölcsőde épülne, és a most az óvodából kimaradó hároméveseket is el lehetne helyezni valahol, akkor várhatóan több kisgyermekes anya menne el dolgozni.

Ez persze egy elég költséges módszer. Ide kapcsolódik, hogy érdemes lenne azon is gondolkodni, hogy az állami férőhelyeken túl, hogyan bátoríthatóak a nem állami fenntartású megoldások. A családi napközikben lennének lehetőségek, amiket most csak korlátozottan használunk ki.

Azt is meg lehetne fontolni, hogy miképpen lehetne kissé változtatni a közvélekedésen és megnyugtatni az anyákat, hogy másfél éves kor után teljesen rendben van, ha visszamennek dolgozni.

Ezeken túl azt is látni kell, hogy sok nő azért még kisgyerek mellett vállalna munkát: rugalmasan, részmunkát, távmunkát. Ez Európában sok helyen nagyon jól működik: a nők nagy része hamar visszatér, de nem teljes munkaidőben, hanem valamiféle rugalmas konstrukcióban. Kérdés, hogy miért van ennyire kevés rugalmas munkalehetőség Magyarországon. Ha vannak adminisztratív akadályai például a távmunkának, ezeket le kellene bontani. Túl azon persze, hogy tudjuk, a távmunkának másféle korlátai is vannak, például az, hogy sok munkaadó húzódozik, hogy részmunkában, távmunkában alkalmazzon embereket.

 

A műhelytanulmány ide kattintva érhető el. 

Vissza a főoldalra