A gyümölcstermesztők működését meghatározza a termékeiket felvásárló konzervgyárak, kereskedők által kialakított szigorú rend. Ebben az ágazatban a legerősebb a méretkülönbségből, az egyediség hiányából eredő kiszolgáltatottság, itt figyelhető meg legtisztábban a piaci erőviszonyok logikája. Mit tehet egy termesztő egy ilyen világban?

A Magyarországon megtermelt gyümölcs mennyisége 2000 és 2020 között 46 százalékkal csökkent. Egy erősen visszaszoruló ágazatról van szó, amit nem a lakossági fogyasztás magyaráz – 2010 és 2018 között az egy főre jutó gyümölcsfogasztás mennyisége 40 százalékkal nőtt. Akkor mi lehet a háttérben? Miért terem itthon egyre kevesebb körte, alma, barack, ha egyre több gyümölcsöt esznek az emberek?

A Egy kemény világ – a gyümölcstermesztők lehetőségei Magyarországon bejegyzés először Összkép-én jelent meg.

A Káli-medence, Zánka és Nagyvázsony között bújik meg a Nivegy-völgy, ahol nem turistából, hanem gyerekből van sok. A völgy életéről beszélgettünk Kiss Csaba borásszal, Szentantalfa polgármesterével és Nemes Gusztáv közgazdásszal, a Nivegy-ház vezetőjével.

A „Balaton és környéke” térképek kellős közepén, Zánka és Nagyvázsony között található öt kis falu, Tagyon, Szentantalfa, Szentjakabfa, Óbudavár és Balatoncsicsó. Ez az öt falu alkotja a Nivegy-völgyet. Mit lehet tudni a völgyről?

Kiss Csaba: A Nivegy-völgy már az Árpád-korban is lakott volt, királyi farkasvadászok laktak a környéken, akik olyan előjogokkal rendelkeztek, hogy nem kellett adót fizetniük. A török-időkben a kettős adóztatás és az átportyázó törökök miatt

A Nivegy-völgy: öt élettel teli falu a Balaton-felvidéken bejegyzés először Összkép-én jelent meg.

Az adatok szerint a magyar vidék egyáltalán nem sorvad úgy, mint általában gondoljuk – itt az ideje, hogy megpróbáljunk optimistábban gondolkozni a jövőjéről. Lehet, hogy vidéken nem fognak kevesebben élni és nem lesznek szegényebbek, mint ma. Cikkünk gondolatkísérlet arról, melyek lehetnek a vidék fő vonásai 15 év múlva egy pozitív forgatókönyv szerint.

A vidék, sokkal jobban van, mint hisszük

A vidékkel foglalkozók körében általános a borúlátás: A gazdaság és a munkahelyek még inkább a nagyvárosokba koncentrálódnak, folytatódik a munkavállalók elvándorlása, a falvak elöregedése. Azonban, ha ránézünk a számokra, nem teljesen ezt látjuk. Sőt!

2010 és 2016 között a falvakban

A Milyen lehet a magyar vidék 15 év múlva? bejegyzés először Összkép-én jelent meg.

A vidék jövőjével foglalkozunk a falusi, kisvárosi térségeink sorsát elemző sorozatunk záró részében. Az üveggömbbe nézve sok mindent látunk: pesszimizmust, helyi hősöket, csökkenő távolságokat, robotokat.  Hogyan lesz ebből gazdagság?

A társadalmi, gazdasági, technológiai tényezőkre koncentrálunk. Nem foglalkozunk azzal, hogy felfordul-e a világ, lesznek-e forradalmak, nagy katasztrófák és korszakalkotó felfedezések. Biztos lesznek. Mégis valószínű, ami történni fog velünk, az nem a meglepetéseken múlik majd. Sokkal inkább azon, hogyan ragadjuk meg a világ kevésbé látványos, de következetes alakulásából származó lehetőségeket, hogyan leszünk képesek megküzdeni azokkal a folyamatokkal, melyekben az idő nem nekünk dolgozik.

1. Borús jövőkép

Az Összkép kérdőívének eredményei szerint a

A Lehet-e gazdag a magyar vidék? – Hét állítás falvaink, kisvárosaink kilátásairól bejegyzés először Összkép-én jelent meg.

Cikkünk három történetet mutat be. A Liliomkert Piacét, a Mesés Hetés turistaútét és a Szekszárdi Palackét.

Nem nagy történetek ezek. Egy piac 200 standdal, 10 falu közös turistaútja, 120 ezer palack minőségi vörösbor. Egy kisebb autóalkatrész-gyártó nagyobb vállalkozás, mint a három együtt. A gazdaságpolitikai indikátorok sem nagyon lengenek ki tőlük. Mégis azt gondoljuk, ezek a történetek fontosak: sok mindent mondanak el arról, hogyan is működik a siker, hogyan építi magát lépésről lépésre újra az önszervező képességében megtépázott magyar vidék.

A Liliomkert Piac a Káli medencében teremti meg a kapcsolatot a vidéki termelők és a zsúfoltságból menekülő nagyvárosiak között. A Mesés

A A magyar vidék újraszervezése – avagy három történet arról, mi ad okot a reményre bejegyzés először Összkép-én jelent meg.

Miként képes egy hátrányos helyzetű falu fordítani a sorsán? A Tolna megyei kistelepülésen elindult változásokról, a továbblépés irányairól és a közösségi összefogás erejéről, az egymásra figyelés fontosságáról beszélgettünk Németh Nándorral, a gyulaji születésű településfejlesztési szakemberrel, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat régióvezető-helyettesével.

Gyulaj apró falu, Dombóvártól nem messze, a róla elnevezett erdő szélén. Ezernél alig többen lakják, de mára a népességfogyás megállt. Akárcsak a többi hátrányos helyzetű dunántúli kistelepülésen, itt is sok a munkanélküli, a gyerekeknek nemigen van reális jövőképe és a közösségi összetartás, egymás elfogadása is lehetne erősebb.

Nagyjából egy évtizede azonban elkezdődött valami, érzékelhetően megváltozott a falu élete. Felismerték, hogy

A Ha Gyulajon lehetett, máshol is lehet – interjú Németh Nándorral bejegyzés először Összkép-én jelent meg.

Miként képes egy hátrányos helyzetű falu fordítani a sorsán? A Tolna megyei kistelepülésen elindult változásokról, a továbblépés irányairól és a közösségi összefogás erejéről, az egymásra figyelés fontosságáról beszélgettünk Németh Nándorral, a gyulaji születésű településfejlesztési szakemberrel, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat régióvezető-helyettesével.

Gyulaj apró falu, Dombóvártól nem messze, a róla elnevezett erdő szélén. Ezernél alig többen lakják, de mára a népességfogyás megállt. Akárcsak a többi hátrányos helyzetű dunántúli kistelepülésen, itt is sok a munkanélküli, a gyerekeknek nemigen van reális jövőképe és a közösségi összetartás, egymás elfogadása is lehetne erősebb.

Nagyjából egy évtizede azonban elkezdődött valami, érzékelhetően megváltozott a falu élete. Felismerték, hogy

A Ha Gyulajon lehetett, máshol is lehet – beszélgetés Németh Nándorral. Hosszabb változat bejegyzés először Összkép-én jelent meg.

Sokat utazni munkába pesti dolog, biciklizni vidéki. Átlagosan napi 50 percet vesz el, hogy eljussunk dolgozni és onnan haza. 1,3 millió ember dolgozik más településen, mint ahol lakik. Cikkünk a 2011-es népszámlálás ingázási adatait böngészi. A lényeg: nem a távolság akadályozza a szegény vidéken élőket a munkavállalásban.

Elindulunk

Reggel öt óra, a kis falu művelődési háza előtt munkások csoportja várakozik álmosan a közeledő mikrobuszra. Kőműves, ács, szobafestő-mázoló – egy építkezésre indulnak a nagyvárosba.

Délelőtt tíz óra, indul az élet a budapesti kávézók teraszain. Tavaszi napsütés, visszafogott, finom elegancia és bizalmat sugárzó környezet. Több megbeszélés kezdődik, a vidékről érkezett vállalkozók kezdik

A A távolság nem akadály – ingázik az ország bejegyzés először Összkép-én jelent meg.

Szabó Gellérttel, Szentkirály polgármesterével és a Magyar Faluszövetség elnökével beszélgettünk a magyar vidék erejéről, a közösségi összetartás fontosságáról és a bizalmon alapuló párbeszéd égető hiányáról.  

Ön a rendszerváltás óta Szentkirály polgármestere. Mekkora a falu, miből élnek Önöknél az emberek?

Szentkirály Kecskeméttől 20 km-re fekszik, tipikus alföldi falu. Lakosságunk 2000 fő körül mozog.  Ehhez képest a település kiterjedése viszonylag nagy, több mint 10 000 hektár. A megélhetésünk alapját mindig is a mezőgazdaság jelentette, a szántóföldi növénytermesztésnek és a kertészeti termelésnek egyaránt nagy hagyományai vannak. A falu külterületén kb. 500 tanya található, ennek közel fele állandóan lakott, másik fele gazdasági központként szolgál.

A A magyar vidék mindig talál kapaszkodót – interjú Szabó Gellérttel bejegyzés először Összkép-én jelent meg.

A magyar vidéket alapjaiban rázta meg a közeli múlt. A II. világháború a vidéki élet meghatározó népeit, több százezer embert tüntetett el.  Ezt követte a vidéki élet korábbi kereteinek felszámolása, a hagyományos intézmények ellehetetlenítése a szocializmus éveiben. Végül a rendszerváltás sokkja sokkal nagyobbat ütött a vidéken, mint a nagyvárosokon. Egyéni életek, családi hagyományok, települések és tájegységek kultúrái roppantak meg. Emellett a tovagyűrűző hatás is jelentős: a vidék rendjét, reagáló képességét gyengítette meg a második világháborúval kezdődő fél évtized.

A magyar vidék nem volt idilli világ a harmincas években sem. Majdnem két millió ember élt föld nélküli szolgaként, napszámosként. A szegénység,

A Három csapás – a vidék társadalmának és rendjének megroppanása bejegyzés először Összkép-én jelent meg.