Kieślowski 1994-ben, Franciaországban bemutatott Három szín: fehér című filmje a rendszeráltás óta eltelt történelem értelmezéséhez nyújt olyan adalékokat, amelyeket három évtizede talán észre sem vettünk.

Egy lengyel férfit gyönyörű felesége az utcára teszi Párizsban, a férfi hazaszökik Varsóba. A szerelem és a düh energiájával veti magát a formálódó kapitalizmus káoszába. Meggazdagszik, Lengyelországba csalja a nőt, hogy visszahódítsa és megbüntesse.

A film nem öregedett meg. Egyrészt úgy mesél a szerelemről, a barátságról és az akaratról, hogy az ma is magával ragad. Másrészt a kilencvenes éveket nem csak a ruhák, városképek és autók idézik fel, a kor lényegét ragadja meg a film.

A Egy régi film friss üzente a rendszerváltás utáni világról – Kieślowski három: szín fehér bejegyzés először Összkép-én jelent meg.

1992 májusában az irodalom érettségi feladatunk arról szólt, milyen „A számvetés mint lelki helyzet és versszervező elv néhány magyar költeményben”. 30 év elteltével jön az osztálytalálkozó, miközben egy az ország rendszerváltás utáni három évtizedét feltáró kutatáson dolgozom. Mindez új meglátásba helyezheti a közelmúlt tudományos vizsgálatát.

Az egymás utáni osztálytalálkozók csoportképein a fiúk hasa egyre nagyobb, a lányokon egyre kifinomultabb a smink. A tekintetekben halványabb a láng, kevesebb az ijedtség, több a szomorú vagy elégedett elfogadás. Egyébként Te semmit sem változtál! A régi barátok arca, kezük és lelkük mozgása a régi. Ugyanaz a mosoly, ugyanaz a stílus, ugyanaz a hülye poén.

A Az osztálytalálkozó mint lelki helyzet és kérdőívszervező elv egy magyar kutatásban bejegyzés először Összkép-én jelent meg.