Kieślowski 1994-ben, Franciaországban bemutatott Három szín: fehér című filmje a rendszeráltás óta eltelt történelem értelmezéséhez nyújt olyan adalékokat, amelyeket három évtizede talán észre sem vettünk.
Egy lengyel férfit gyönyörű felesége az utcára teszi Párizsban, a férfi hazaszökik Varsóba. A szerelem és a düh energiájával veti magát a formálódó kapitalizmus káoszába. Meggazdagszik, Lengyelországba csalja a nőt, hogy visszahódítsa és megbüntesse.
A film nem öregedett meg. Egyrészt úgy mesél a szerelemről, a barátságról és az akaratról, hogy az ma is magával ragad. Másrészt a kilencvenes éveket nem csak a ruhák, városképek és autók idézik fel, a kor lényegét ragadja meg a film. A kelet-nyugat, szabadság-hűség kettősségek felszíni konfliktusait és mély összetartozását elemzi Kieślowski.
Az újranézés meglepő élességgel mutatott rá két dologra, ami harminc év távlatából már egyáltalán nem egyértelmű vagy talán akkor sem volt nyilvánvaló.
Forrás: itt
Héjanász
A fejlett Nyugat és a slamposan ébredő kelet-európai világ viszonyát egy misztikusan szép, kegyetlen divatmodell és egy, a francia jólétben elsorvadó fodrász kapcsolatával mutatja be a film. A férfiként teljesíteni képtelen lengyelt felesége kidobja és feljelenti. Karol a metróaluljáróba szorul, majd kalandosan hazaszökik, Varsóban a szeméttelepen landol. A férfi a hazai környezetben erőre kap és csapdába csalja a nőt, aki ezután arra kéri, hogy újra házasodjanak össze. Vonzalom és erőjáték. A gazdag nő kifinomultságának hatalma a szegény férfi büszkesége és dinamikája ellen, egy a válással nyilvánvalóan csak új szakaszba lépő kapcsolatban.
Kieślowski 30 éves értelmezése a lengyel-francia, a kelet-nyugat európai viszonyról rengeteg mindent érthetőbb kontextusba tesz a gazdasági, intézményi, politikai szempontból bonyolult játszmákkal labirintusában.
Csak az jöjjön, aki bírja
A rendszerváltás utáni világ egyik máig leghevesebb vitája, hogy mennyire fogadható el, ahogy pár év alatt korábban hasonló sorsú emberek közül kevesekből nyertes, sokakból pedig vesztes lett. Az egész korszak megítélését ássa alá, hogy a kommunizmus összeomlása utáni években a nagy többség nem csak szegényebb lett, hanem elvesztette egzisztenciális biztonságát, páran pedig morálisan megkérdőjelezhető módszereket alkalmazva mesésen meggazdagodtak és az új világ uraivá váltak.
Kieszlowski filmje rámutat, hogy nem csak az számított, ki volt közel a húsos fazékhoz vagy kinek volt szerencséje. Az nyerhetett a kilencvense évek elején, aki be akart szállni az új játékba. Vállalni kellett a kockázatot, határozottan kellett viselkedni a senki által sem értett új viszonyok között, bátornak és dörzsöltnek kellett lenni, amikor az embert sarokba szorítják.
Ezt a furcsa erőt nem csak a korábbi elit birtokolhatta, nem csak a felkészültség teremthette meg. A filmbeli fodrászt a szerelmi megaláztatás tette eltökéltté, hogy a semmiből nemzetközi céget építsen, vagyont és hatalmat szerezzen. Ha belegondolunk a rendszerváltás utáni sikertörténetekbe, sokféle hátterét láthatjuk a motivációknak. Volt, akiben régen alvó családi kód aktivizálódott. Volt, akit a büszkeség hajtott, volt, aki egyszerűen élvezte a kalandot. Ezek a motivációk pedig sokszor fontosabb elemei voltak a sikernek, mint a nyitó pozíciók.
30 évtized távlatából néha elfelejtjük, hogy a rendszerváltás nyertesei, az új kor alapítói a bátrak voltak. Ez pedig nem csak megvilágító erejű gondolat, hanem megnyugtató is. Jobb egy olyan világban élni, amelyet a többre vágyók és az eltökéltek sikerei is formáltak, mint egy olyanban, ahol csak a pozíciójukat átmentők, az opportunisták és a szerencsések voltak a bajnokok.
Egy film csak ötleteket kínál a nemzetközi viszonyok, a történelem értelmezésére. Azonban sokszor ezek a régmúltból előkerülő gondolatok segítenek, hogy átgondoljuk közelmúltunk, jelenünk leülepedettnek gondolt értelmezési kereteit.
