A harmincas években egyértelműen látszott, hogy a paraszti létet gúzsba kötő nagybirtok rendszer az ország egyik legkomolyabb problémája, ez a „magyar probléma”. Hogyan látott neki a szellemi és a politikai elit a téma feldolgozásának és hogyan akadt el benne? Egy idő előtt bezárt kiállítás története 1938-ból.

„A magyarság birtokpolitikai szempontokból hátrányos helyzetben van. (…) Kemsén, sőt az egész Ormánságban a terület bevonás nem volt lehetséges: kirobbant az egykézés. A forgalmi gazdaságba kilökött parasztságnak választani kellett a szó legteljesebb értelmében: az élet és a halál között. És választottak! A föld hiánya így lesz a nemzetpusztulás előidézője és a nagybirtokok halálgyűrűje a

A Kísérlet a „magyar probléma” kezelésére – az Országos Táj- és Népkutató Központ bejegyzés először Összkép-én jelent meg.

Cs. Szabó László nemcsak az egyik legműveltebb, hanem az egyik legszuverénebb magyar író is volt a huszadik században. Soha nem esküdött fel kurzuslovagnak, tisztánlátását mindig megőrizte: emigrációjában hazája erényeit éppúgy látta, mint hibáit.

„Mi már, Laci, soha többé nem látjuk egymást” – ezzel az egyszerre érzelmes és dermesztő mondattal búcsúzott Bajor Gizi Cs. Szabó Lászlótól 1948. december 25-én. A nagy színésznő annak ellenére mondta ki ezeket a szavakat egy közös vacsora végén, hogy Cs. Szabó László másnap kezdődő olaszországi útját nem végleges távozásnak szánta. A finom művészi idegrendszer megérzett valamit az író feszültségéből? Már soha nem tudjuk meg. Cs. Szabó

A Cs. Szabó László, a minőség embere bejegyzés először Összkép-én jelent meg.

Györffy István nemcsak a néprajz tudósa volt, 1939-ben kultúrpolitikai programmal is a nyilvánosság elé állt. Hogyan jutott el a „Parasztkollégium” megtervezéséig és mi köze a szentendrei Skanzen létrehozásához?

„A magyar nép tudósa volt. Szeretném így is mondani: a magyar nép lett tudóssá benne” – így búcsúzott Illyés Gyula az 1939 februárjában váratlanul elhunyt Györffy Istvántól. A méltatás akkor is indokolt lenne, ha Györffy csak kiemelkedő néprajzkutató lett volna. A Néprajzi Múzeum munkatársaként, majd 1934-től a budapesti egyetemi tanárként maradandó érdemei vannak abban, hogy az első világháború után még tisztázatlan körvonalú tudomány elfoglalja az őt megillető helyet. Fáradhatatlan tárgygyűjtőként, a

A Györffy István, a szakkollégiumok atyja bejegyzés először Összkép-én jelent meg.

„A nemzeti érzés és összetartozás-tudat érvényesülése a nacionalizmus kifejlődésének egyetlen biztos ellenszere” – írta egyszer Szabó Zoltán, aki egész életében ezen a nemzeti összetartozás-tudaton dolgozott. Akkor is, amikor a „nemzeten kívüli” parasztságról írta szociográfiát a második világháború előtt, akkor is, amikor a német terjeszkedés ellen emelt szót a világégés alatt. És akkor is, amikor az internacionalista diktatúra halálig tartó száműzetésbe kényszerítette.

„Meghíztatok” − szögezte oda ítéletét Szabó Zoltán, mint valami kopját, Veres Péter mellének 1948 novemberében. A honvédelmi miniszteri posztról nemrég távozott Veres a párizsi kulturális attasé Szabót arról faggatta, külföldről hazatérve mi a véleménye közállapotainkról. Az esszéista egy operaházi

A Szabó Zoltán és az új magyar nemzeteszme bejegyzés először Összkép-én jelent meg.

A Tordai hasadék melletti Mészkő unitárius lelkésze volt Balázs Ferenc. Bejárta a világot, mégis egy kis erdélyi falu szervezését választotta hivatásának – azt vallotta, ami helyben működik, az vezethet igazi változáshoz. Fiatalon vitte el a tüdővész, de teljes életet élt.

„Írásai (…) a tiszta embert tükrözik, ami ugyan nem jelent irodalomtörténeti minősítést, de amit nem minden írástudóról mondhatunk el. Volt nála nagyobb író, eredményesebb szövetkezetszervező a két világháború között, de tisztább lélek aligha” –  írta Mikó Imre Balázs Ferencről. A jogász-politikus tisztelgett így az 1937-ben elhunyt unitárus lelkész társadalomszervező emléke előtt.

„Tiszta lélek” –  vajon milyen életút ihlette a bámulatot

A Balázs Ferenc, a vajkészítő idealista bejegyzés először Összkép-én jelent meg.

Az egyik legrégibb magyar főnemesi családból származó Bánffy Miklós a magyar kultúrában is nagyúr volt. Monumentális regénytrilógiáját az elmúlt években újra felfedezték, operavezetői munkássága máig példa. Tartásból is példát mutatott, amikor az első világháború után visszatért Erdélybe és energiáit a magyarság kulturális-gazdasági újjászervezésére fordította.

 Bánffy fiatalon – forrás: tortenelemportal.hu

Az utolsó magyar király megkoronázása egy halni készülő világ színpompás eseménye volt. IV. Károlyt a legnevesebb hazai  művészek tervezte pompás díszletek között kenték fel magyar királynak Mátyás-templomban 1916. december 30-án. A ceremónia főrendezője a művész-politikus Bánffy Miklós, aki a diadalmas középkori magyar királyságot idéző külsőségek közé komponálta a világháború valóságát. A

A Bánffy Miklós, aki árral szemben haladt bejegyzés először Összkép-én jelent meg.