Mit kell elhagynunk és mit kell megtartanunk a játék fogalmából, ha meg akarjuk alkotni a stratégia tudományát? Áttekintés a játékelmélet megszületéséhez vezető gondolatmenetről.

Korunk egyik legsikeresebb tudományos eszköze, a Neumann János és Oskar Morgenstern által megalkotott játékelmélet pont azt vette ki a játékból, amitől az élvezhető. Elméletükben nincs helye a játék közösségépítő erejének és örömének, a játékon belüli szabadságnak és kreativitásnak, az emberi tényezőből és a szerencse forgandóságából következő izgalomnak. Maradt a versengés, a szigorú szabályok és a matematikai precizitás. Erre volt szükségük, hogy megteremtsék a stratégia egzakt tudományát.

A cikk-sorozatunkban ismertetett második játékelmélet, Neumann János nevezetes játékelmélete mára a

A A játékelmélet születéséről – hogyan szorította Neumann János precíz keretek közé a legszabadabb emberi tevékenységet, a játékot? bejegyzés először Összkép-én jelent meg.

A játékok a bennük megjelenő feszültségeket és konfliktusokat pusztítás nélkül oldják fel, a játékokban a manipulálás csak ismert és elfogadott szabályok kereteiben lehetséges, és, ami a legfontosabb, a játék, ameddig játék marad, nem fordulhat önmaga ellen.

Johan Huizinga szerint, aki játszik, önként, a játékért magáért, és minden további érdek nélkül játszik. A játék erre a célra elkülönített terepen zajlik, meghatározott időkeretben, és saját, gyakran mindenki által ismert és elfogadott szabályok által kialakított rendje van. A játékok közösségeket teremtenek, és csak belülről, játékosként lehet őket teljesen megérteni.

A játék egy sajátos lelki élménnyel (németül Spaβ, angolul fun) jár együtt,

A A játék az játék, és nem valami más? bejegyzés először Összkép-én jelent meg.

A kultúra mibenlétét ősi formáiban érthetjük csak meg, az ősi kultúra pedig játékok formájában született meg.  A civilizációnak soha nem szabad elszakadnia játékos keretben folytatott kulturális tevékenységektől. Cikkünkben Johan Huizinga Homo ludens című könyvének gondolatmenetét elemezzük.

Mint előző cikkünkben láttuk, Homo ludens című könyvében Johan Huizinga a következőképpen jellemzi a játékokat:

1. Aki játszik, magától, szabadon játszik, és a játék önmagában értékes a számára;
2. Aki játszik, egy meghatározott időre kilép a „valódi életből”;
3. A játékok elkülönített terepen zajlanak, és meghatározott ideig tartanak;
4. A játékoknak saját, belső rendjük van, amelyet sok esetben szabályok teremtenek meg;
5. A játékosok csak azzal, hogy játszanak, már

A A játékok szelleme és a kultúra bejegyzés először Összkép-én jelent meg.

A mindennapi életben nincs szükségünk pontos és mindenki által elfogadott játék-fogalomra. Homo ludens című híres könyvében Johan Huizinga azonban azt állítja, hogy csak egy ilyen fogalom birtokában érthetjük meg az emberi civilizációt.

2019. április 

A játékok elméletével kapcsolatos első kérdés az, hogy vajon miért is lenne rá szükségünk?

Mindenki tudja, mit jelent az, hogy játék. A foci, a bridzs, a rulett, a sakk vagy a dominó mindenképpen játékok. Aki zongorázik, vagy egy színdarabot ad elő, arról azt mondjuk, hogy játszik. De játszik az is, aki hintázik, ugróiskolázik, vagy kavicsokat kacsáztat a folyóparton. De nem csak tevékenységek lehetnek játékok. Egy

A A játékok jellemzése bejegyzés először Összkép-én jelent meg.

A sztenderd játékelmélet jól ismert, határozott választ ad arra a kérdésre, hogy miért kell játékszerűnek tartanunk bizonyos társadalmi jelenségeket. Új sorozatunk nyitócikke olyan dilemmákat jár körül, amelyek ehhez az állásfoglaláshoz kapcsolódnak.

Akármerre nézünk, rendre játszmákat észlelünk, vagy legalábbis sok és sok fajta jelenséget vagyunk hajlamosak játszmáknak vagy játszmák epizódjainak tartani. Például olyankor, amikor valaki megjátssza a sértettet és a felháborodottat, valamelyes vagy akár számottevő előnyök reményében. Vannak olyan meredek döntések, amelyek esetében úgy ítéljük meg, hazardírozásról, a kockázat tudatos vállalásáról, vagy éppen, bár ez nem ugyanaz, kifejezetten a határok feszegetéséről van szó. De leginkább talán olyan szituációkat szoktunk játszmának tartani,

A Játékok, játszmák, játékelméletek bejegyzés először Összkép-én jelent meg.

Sorozatunk zárócikkében Wilhelm Röpke 1942-ben megjelent híres, Korunk társadalmi válsága című könyvét vesszük szemügyre. Milyen gazdasági berendezkedés állíthatta volna meg a szocialista gazdasági rendszerek felé való akkori sodródást és javíthatta volna ki a megfelelő korlátok nélkül működő piacgazdaságok hibáit is egyben?

Egy átfogó gazdaságpolitikai program sikeres végrehajtásának mindig vannak politikai előfeltételei is. Ezek közé tartozik, hogy a politikai „döntéshozók” nagymértékben azonosuljanak a program által kijelölt feladatokkal, és hogy a program a szavazók részéről is megfelelő politikai támogatásban részesüljön.

De azokban az esetekben, amikor egy gazdaságpolitikai koncepció olyan mélyreható változtatásokban gondolkodik, amelyek a gazdasági berendezkedés alapjait is érintik, vagy amikor egyenesen

A Wilhelm Röpke – a rendezett piacgazdaságról, 1942-ben bejegyzés először Összkép-én jelent meg.

Milyen könyveket olvastak a nyolcvanas években a közgazdászok, és a gazdasági kérdések iránt érdeklődő társadalomtudósok? Sorozatunkban ezek közül idézünk fel néhányat. A gazdasági fejlődésnek nem csak egyetlen útja van, olvashatjuk Alexander Gerschenkron A gazdasági elmaradottság – történeti távlatból címmel összegyűjtött tanulmányaiban. Komolyan vettük-e ezt a kérdést 1989-ben?

Az angol minta

Az a tézis, hogy a gazdasági felzárkózásnak nem csak egyetlen járható útja van, kiemelkedő képviselőre talált Alexander Gerschenkron személyében. Tanulmányaiból 1984-ben jelent meg magyar nyelvű válogatás A gazdasági elmaradottság – történelmi távlatból címmel. A kötet szintén „A gazdasági elmaradottság – történelmi távlatból” címet viselő, 1951-es írása kompakt és explicit módon

A Alexander Gerschenkron és a gazdasági felzárkózás stratégiái bejegyzés először Összkép-én jelent meg.

Milyen könyveket olvastak a nyolcvanas években a közgazdászok, a gazdasági kérdések iránt érdeklődő társadalomtudósok és egyetemisták? Sorozatunkban ezek közül idézünk fel néhányat.

Az ősi jog című híres könyvében Henry Sumner Maine amellett érvelt, hogy a piacgazdaságok nem működhetnek megfelelő morális erőforrások nélkül. Milyen következtetéseket vonhatunk le ebből a tételből a gazdasági rendszerváltás hajnalán alkalmazott privatizációs eljárásokra vonatkozóan?

Egy piacgazdaságban naponta számtalan szerződést kötnek különböző felek. Egy valamirevaló szerződés tető alá hozása nem triviális feladat, ám ha a szerződéskötés túlságosan vesződséges, drága vagy frusztráló, nehezen mennek előre az ügyek. A jó szerződéskötéshez bizonyos kedvező adottságok is kellenek, köztük józan ész és

A Henry Sumner Maine: Az ősi jog – A piacgazdaság morális előfeltételei bejegyzés először Összkép-én jelent meg.

Milyen könyveket olvastak a nyolcvanas években a közgazdászok, és a gazdasági kérdések iránt érdeklődő társadalomtudósok? Sorozatunkban ezek közül idézünk fel néhányat. Érdek és kölcsönös függőség című művében Voszka Éva azt elemezte, miért és miképpen alakult ki a szocialista gazdasági rendszer egyik legnagyobb kártétele, a torz vállalati struktúra.

Sztenderd piaci körülmények között a vállalatok tevékenységi és tulajdonosi köre, kapcsolatrendszere és az általuk foglalkoztatottak száma állandóan változik.  A szüntelenül zajló transzformációs folyamatokhoz szükséges értékelési és átalakítási munkát a piaci folyamatok nagyrészt maguk végzik el (bár korántsem mindig hatékonyan).

A szocialista gazdasági rendszerben viszont nemcsak az volt a helyzet, hogy évtizedekig  szó sem

A Voszka Éva: Érdek és kölcsönös függőség – A szocialista vállalati rendszerről, 1983-ban bejegyzés először Összkép-én jelent meg.

Milyen könyveket olvastak a nyolcvanas években a közgazdászok és a gazdasági kérdések iránt érdeklődő társadalomtudósok? Sorozatunkban ezek közül idézünk fel néhányat.  Kornai János Indulatos röpirat a gazdasági átmenet ügyében című munkáját már megjelenésekor is sokra tartottuk és ma is sokat lehet belőle tanulni.

Olyan gazdaságpolitikai műveletre teszek ajánlatot, írja egy nagyon fontos helyen Kornai, „amelyet még soha egyetlen ország sem végzett el”.  Egy kicsit lejjebb aztán így folytatja: „Magyarország (és Lengyelország) jelentik az első kísérletet arra, hogy párhuzamosan oldódjék meg két nagy feladat: a gazdaság átmenete a magánszektor domináns szerepe felé és ezzel együtt az alapvető makro-alkalmazkodás és stabilizálás

A Kornai János Indulatos röpirata – Az erős piacgazdasághoz vezető útról, 1989-ben bejegyzés először Összkép-én jelent meg.