A digitális szolgáltatásokra épülő új gazdasági világrend van kialakulóban. Milyen lehetőségeket, feladatokat jelent mindez Magyarország számára? Ezt tekintjük át Marc Levison a globalizáció történetét bemutató elemzéséből kiindulva.
Új megvilágitásba helyezi a világgazdaság elmúlt kétszáz évének történetét Marc Levison, az aeon.co-n megjelent nagyívő panorámája. Lassan vége az általunk oly jól ismert, konténerszállító hajókra és a termelésüket globálisan optimalizáló vállalatokra épülő kornak, a jövő gazdasága az ötletekre, a digitálisan átadható tartalmakra épül majd -állítja a szerző. Ez az átalakulás elavulttá teszi, ahogy a gazdaságról, a gazdaságpolitikáról gondolkozunk. Mit jelent mindez Magyarországról nézve? Mindjárt nekilátunk ennek a kérdésnek, előtte tekintsük át az amerikai gazdaságtörténész gondolatmenetét.
A cikk nyomtatható, pdf változatban is letölthető. Kattints Ide!
Lakóhellyé vált elhagyott konténerhajó a Minecraftban – forrás: screenrant.com
A nyersanyagpiacok kiépülése mozgatta a globalizáció első két korszakát
A felvázolt történetben az újítások adják a lendületet. Ezek egyrészt lehetnek találmányok, mint a távíró, az üvegkábel, a gőzhajó, a konténer vagy a számítógép. Másrészt lehetnek intézményi változások, mint a szabadkereskedelmi egyezmények, a szabályozási enyhítések vagy a globális vállalatok. Ezek az innovációk a globális gazdaság új lehetőségeit nyitják meg – egy korszak pedig addig tart, amíg ezek a lehetőségek megtérülő bizniszt kínálnak a befektetők és a kereskedők számára.
A globális gazdaság első korszakát a távíró és az óceánjáró gőzhajó huzalozta össze és a szabad kereskedelem eszméje mozgatta. A gazdag nyugat tőkéje a nyersanyagtermő- és lelőhelyek felé, az ott termelt termény és kibányászott anyag pedig a fejlett ipari központok felé áramlott.
Az első transzatlanti távírókábelt lefektető hajó, a Great Eastern – forrás: wikipedia.org
A világháborúk és válságok után a globális és térségi kereskedelmi egyezmények stabilizálták ezt a rendszert, az alacsony vámok és a biztonságos tőkebefektetések intézményi háttere alapozta meg a második korszakot. Ez a rendszer a nyolcvanas években érte el a csúcspontját: a nemzetközi beruházások 1986-ban, a nemzetközi kereskedelem 1987-ben tetőztek.
A világ változását nem csak a kereskedelmi statisztikák jelezték, hanem sok nyersanyagtermő ország pénzügyi összeomlása is. Dél-Amerika több országa mellett Lengyelországot is elérte ez a hullám, Magyarországon 1982-ben pár héten múlott, hogy elkerültük az országcsődöt. Az olcsó nemzetközi források az iparosításra, az importhelyettesítésre törekvő víziókba áramlottak mind a szegényebb kapitalista, mind a szocialista országokban. Azonban a kamatok felmentek, a gazdaságmodernizációs tervek kudarcba fulladtak. Néhány szerencsés ország (mint például Dél-Korea) kivételével a fejlett országok cégei és intézményei kezében maradt az irányítás és a hozamok meghatározó része.
Az Összkép a magyar társadalom és gazdaság működéséről szóló elemzések magazinja. Iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket, ha szeretnéd mélyebben megérteni, hogyan működik Magyarország.
Amiből most kifelé megyünk: a globális gyártás kora
A kilencvenes évekre alakultak ki a harmadik korszaknak a keretei, ami most ér lassan véget. Ez az óriáshajók, hosszú vasúti szerelvények és kamionokon szállított konténerek a globálisan szervezett ellátási láncok világa. Ebben a jó 30 éves korszakban nem a nyersanyagok, hanem a világ különböző részein gyártott ruhák, alkatrészek, kávéfőzők és félkész termékek szállítása mozgatta a világot, a tőke pedig a globális termelési hálózatok kiépítését finanszírozta. A szállítás, a kommunikáció és a számítási kapacitások árának csökkentése tette mindezt lehetővé. A konténer, az üvegkábel, a számítástógép elterjedését pedig az innováció mellett az annak teret nyitó dereguláció mozgatta. Az olcsó szállítás és a távolról irányítás lehetővé tette, hogy a termelés kilépjen a nemzeti vagy regionális keretekből. A jól szervezett, fegyelmezett munkaerővel rendelkező, de szegény országok a működő tőke célpontjai lettek, a termelésüket optimalizáló cégek Kínába, Mexikóba, Törökországba, a volt szocialista országokba telepítették gyáraikat.
Ez a történet egyértelmű interpretációt ad a régió, így Magyarország elmúlt évtizedeinek történetéről. Ahogy a globalizáció második hullámának végén a tőke ára emelkedni kezd, a kommunista felzárkózási kísérlet kudarca egyértelművé válik. A kapitalizmushoz való visszatérésünk egybeesik a működő tőke és a globális termelésszervezés korszakának nyitányával. Az összeomló szocialista ipar erőforrásait ez a korszak szervezi újra, megfelelő telephelyként, humán erőforrásként, fogyasztási piacként értelmezve a volt szocialista országokat. Az ellátási láncban számunkra megnyíló pozíciók a lakosság és a vállalkozások kellően termelékeny részének a világ hasonló részeihez hasonló bért és beszállítói árat kínálnak. Fejlődésünk fő tényezője, hogy hányan és milyen hozzáadott érték termelő képességgel lépnek be a globális piacra.
Ha a cikk állítása igaz, hogy leáldozóban van az ipari ellátási láncok irányította világa, akkor a régió több évtizedes gazdasági működése is alapvető átgondolásra szorul.
Az Ever Ace, a világ legnagyobb konténerszállító hajója – Forrás: shipsmonthly.com
A digitális szolgáltatások szervezik majd a világot
Milyen változást is jelent, hogy cégek mozgatta alkatrészek és áruk helyett platformokon szervezett tartalmak lesznek a világgazdaság kulcstermékei? Miben lesz más, ha termékek gyártása és szállítása helyett digitális szolgáltatások finanszírozása, előállítása és közvetítése szervezi majd a világot?
Levison írása a hagyományos gazdaságpolitikai eszköztár ellehetetlenülésére fókuszál. Az online térben nincsenek határok, kikötők, megszámlálható konténerek. Az export és az import nem értelmezhető, ahogy a működő tőke mennyisége sem. Amikor több országban egyszerre dolgoznak különböző emberek egy projekten, nincs az a hivatal, aki meg tudja mondani, hogy oszlik meg az egyes országok között a projektet megalapozó beruházások, költségek, hasznok értéke.
Ilyen körülmények között nehezen működtethetőek mind a fejlesztési célú támogatások, mind a munkahelyeket, iparágakat megvédő vámok, a teljesítményhez köthető adók. A fejlesztést ott jelenítik meg a könyvelésben, ahol támogatást adnak, miközben ott valósítják meg, ahol az a leggazdaságosabb. A digitális termékek nem állíthatóak meg a határon, a termelés és a fogyasztás helye sem értelmezhető pontosan. Egy Mexikóban dolgozó olasz, egy Cipruson bejegyzett német vállalat amerikai szerveren futó japán szoftverén elkészült online szolgáltatását egy kínai platformon keresztül használja egy vietnámi cég Laoszban egy indiai beszállítójaként és egy egyik országban sem használt kriptovalutával fizet érte. Ez picit bonyolultabb, annál, mint amikor egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta ült Rejtő Jenő asztalánál. A globális ellátási láncok nagyüzemi adóoptimalizálása is nagyban kikezdte az állami eszköztárát – a digitális világban azonban majd teljesen új alapokra kell helyezni a gazdaságpolitika működését.
A földrajzi lokáció értelmezhetetlensége mellett a digitális világ fő jellemzője a szállítás és a gyártás nullához közelítő költsége. Lényegében ugyanannyi a termelési költség, ha valaki egy kisvárosban szolgál ki 50 ügyfelet vagy 50 milliót a világ minden pontján. A világot korábban szervező termelés és szállítás már nem számít – csak az értékesítés, a termékfejlesztés – és pozicionálás fontos.
Az áruk és a fizikai világban működő szolgáltatók (mit a kozmetikus, a könyvelő vagy a bárzongorista) világában is igaz, hogy az értékesítés és a fejlesztés hozott jelentős hozamot, a termelő bevétele beruházásainak és működésének ráfordításait nem igazán haladta meg – azonban ez is tetemes költséget, rengeteg beruházást, munkát és munkahelyet jelentett. A digitális világban a termelés és a szállítás lényegében nem létezik.
A Mátrix című film hajójának letölthető 3D modellje – forrás: 3dwaehouse.com
A világ fejlesztő programozókból és kreatívokból, a platformokat szervező vagy azokon tevékenykedő közvetítőkből és a háttérinfrastruktúra (szerverek, vezetékek, programnyelvek, tűzfalak stb.) építőiből és működtetőiből áll. Olyan ez, mint gyárak vagy birtokok, ahol a menedzsmenten kívül csak értékesítés és a termékfejlesztés létezik – gyár, termőföld, munkás, napszámos, sofőr, karbantartó nincs.
Habár a világ nagy digitális cégeinek működését nézve ez már jelen idő, azonban még csak az átállás elején vagyunk. Milyen is lesz ez a világ? Mit jelent mindez Magyarország számára?
A digitális korszak szabályai
Először is fontos rögzíteni, hogy a globalizáció egy-egy új korszakának kialakulása korábban sem járt a korábbi gazdasági rend eltűnésével. Nem installáltuk újra a Mátrixot, hanem csak upgrade-eltük. A nyersanyagpiac sok szempontból hasonlóképp működik tovább, csak kifogyott a növekedés lendülete, leesett az ide áramló tőke hozama, amikor a globális termelésoptimalizálás kínálta lehetőségek kezdték mozgatni a világot. Az egykor a világot szervező mezőgazdaság ma több embert lát el bőségesebben, nagyobb minőségben és választékban -azonban az ellátási lánc működési logikájánál fogva állami támogatások nélkül nem tudna működni.
A most kibontakozó negyedik korszak sem küldi nyugdíjba a konténerszállító hajókat, a globális brandek termelési hálózatai, a magyar városok határában működő könnyűszerkezetű gyárak sem fognak bezárni. Csak ez a világ is elérte a csúcspontját. A termékeket, offline szolgáltatásokat előállító szektorok gazdasági súlya, foglalkoztatási szerepe és hatalma csökken. Megmosolyogtató, amikor néhány elavult földrajz lecke még a nyersanyagok világának kultúrájából itt ragadva az ásványkincsekben gazdag, jó termőföldű országokat tartja gazdagnak. Ugyanilyen régimódi lesz aszerint megítélni az országokat, városokat, hogy mit is gyártanak ott.
A pénz a virtuális világban, annak szereplői között keletkezik és kering, a valós világban csak ott nyer értelmet, ahol az emberek azt offline célokra használják: élnek, fogyasztanak, építenek. Az a földrajzi hely lesz gazdagabb, ahol több pénzt csatornáznak ki a virtuális valóságból a fizikaiba. Az egyének és közösségeik a virtuális világban betöltött szerepük és pozíciójuk révén lesznek szegények vagy gazdagok. Azaz mind az egyes embereknek, mind a közösségeknek meg kell tanulniuk, melyek a virtuális világban értékes ismeretek és képességek, hogyan lehet azon belül pozíciókat építeni és megvédeni.
Egy ilyen világban a játékszabályokat a fizikai valóság már nem nagyon korlátozza. Egy üzemben a technológia optimális működéséhez igazodik a szervezet. Hasonlóképpen egy termék előállításának és fogyasztókhoz jutásának szervezését a gyártás és az értékesítés logisztikai jellemzői határozzák meg. A digitális korban a valóság már nem korlátoz, nem stabilizál és nem is inspirál. Kizárólag az egyéni és közösségi szándékok, megszokások, viszonyok, döntések, megegyezések, hitek és normák határozzák meg a világ működésének szabályait. Az ideológiák, eszmék, kapcsolati hálók világalkotó ereje megnő.
A Digitális világ a Duna és a Tisza partjáról
Csak szemléljük még ezt az új világot, nehéz felfogni, mi is történik. Az első fontos dolog, hogy ha jó pozíciót akarunk elfoglalni benne, akkor törekedni kell a megértésére. Idegenkedhetünk, megijedhetünk, mint becsületes gazda a cséplőgéptől, nem menekülünk a gépszíj elől.
Az alapján, amit most látunk az nyer, aki (1) eredetit tud alkotni, (2) egyedinek tud látszani, (3) határozottan tudja megvédeni és erősíteni közösségi, piaci pozícióját, (4) könnyen tanul és (5) alkalmazkodik, sikeresen (6) épít kapcsolatot és (7) működik együtt. Ez egyaránt igaz az egyénre, az olyan önkéntes közösségekre, mint egy vállalat vagy egy egyesület és az olyan politikai közösségekre, mint egy település vagy egy állam. Ezt a valamennyire ad-hoc hetes listát érdemes átgondolni, pontosítani és kitűzni a falra otthon vagy a közéleti fórumokon.
Gazdasági prosperitásunkat az fogja meghatározni, vannak-e olyan szervezeteink működési kultúráink, amelyeknek jó helyre van jegyük a digitális szolgáltatások korába. A matematikai tudás, a filmipari képességek, az erős zenei, irodalmi kultúra, az európai szellemi vérkeringésbe integrálódó emberek és műhelyek mind bizakodásra adnak okot. A gazdaságunk azonban a kétes jövőjű termelésre épül, kevés az olyan magyar szervezet, amelynek képes a fogyasztói kapcsolatokat, a cégközi interakciókat, az innovációs törekvéseket akár csak az itthoni fogyasztók vagy vállalkozások között integrálni.
A Hello Wood Padintája a Szigeten – forrás: hellowood.eu
Mindezek alapján jelenleg úgy néz ki, hogy a digitális szolgáltatásokra épülő globalizációba egyénenként, kis szervezetenként tudunk beszállni, lényegében átörökítve a globális termelési láncok világában elfoglalt beszállítói pozícióinkat. Ennek a sikeres váltásnak is komoly feladatai vannak, meg kell teremteni annak feltételeit és motivációit, hogy minél több ember és vállalkozás számára legyen meg a lehetőség és a motiváció az új világba való beilleszkedésre.
Ez persze mást jelent a szolgáltató központokban elhelyezkedők főiskolát végzettek számára, más feladatokat ad a kreatívvá, programozóvá vagy az online élet szervezőivé váló diplomásoknak és más kihívások elé állítja a kiemelkedő szellemi termékeket előállító vagy saját sikeres vállalkozást, platformot építeni képes elitet. Ehhez intézményekre, kultúrára van szükség. Emellett arra, hogy az átállásra képtelen emberek egzisztenciáját meg tudjuk védeni, számukra biztonságos megélhetést kínáló pályákat kínáljon a megmaradó ,de eljelentéktelenedő termelés vagy a digitális szolgáltatások világának még ki nem talált segédszemélyzete.
Vágyhatunk-e ennél többre? A globalizáció első korszakának vége felé a globális rendben való előrelépés sikerült -ezt mutatja a klebensbergi oktatási rendszer, a Fasori Gimnázium, a Ganz, az Egyesült Izzó példája A második korszak a kommunizmus idejére esett: az ambíció megvolt, de eladósodáshoz vezetett. A harmadik, a komoly adósság és a szétzilált közviszonyok miatt hátránnyal induló korszakban, a rendszerváltás óta eltelt három évtizedben a globális ellátási láncok alsóbb szegmenseiben találtunk helyet, egyéni, szervezeti képességektől függő hozzáadott értéktermelő képességgel. Mindezek alapján lehet helye a komolyabb céloknak, érdemes arra törekedni, hogy előre lépjünk a globalizáció korszakváltásával.
Ebbe az irányba két út vezet. Vagy kivételes minőségű képességeket tudunk kiépíteni a virtuális világ számára fontos területeken, vagy a virtuális szolgáltatások globális piacának építésébe tevékenyen beszállni képes platformokat, integrációs szervezeteket építünk: kiváló iskolákat, innovációs rendszereket, fogyasztói platformokat, saját szervezeti kultúrával és branddel rendelkező alkotó műhelyeket… Ha bízunk magunkban, ezek előbújnak majd a földből. Csak olyan közeg kell, ami támogatja létrejöttüket, úgy óvja őket megerősödésük közben, hogy ne kényelmesedjenek el és segíti őket abban, hogy a globális térben értelmezhető erőt, presztízst szerezhessenek.
Olvasd el ezt is!
