Mennyire maradt bennünk a kommunizmus szellemisége, mennyire azonosulnak a piacgazdasággal és a demokráciával a volt szocialista országokban élők? Ezt a kérdést vizsgálja a világ egyik legszínvonalasabb közgazdaságtudományi folyóiratában Nicola Fuchs-Schündeln és Matthias Schündeln A kommunizmus hosszú távú hatásai Kelet Európában című cikke.
A Journal of Economic Perspectives a világ legszínvonalasabb közgazdasági folyóiratainak egyike, közben az egyik legmagazinosabb tudományos orgánum. A közgazdaságtan aktuális, vitára inspiráló témáiról közöl cikkeket, írásait a tudományos igényesség mellett az olvashatóság jellemzi. Érdemes ezt a lapot követni, ha az ember tudni szeretné, mi történik a közgazdaságtanban.
A cikk nyomtatható, pdf formátumban is letölthető.Kattints ide!
A 2020 tavaszi számban külön szekció foglalkozik a kommunizmus bukásának 30. évfordulójával. A kezüket a világ ütőerén tartó szerkesztőket az a kérdés foglalkoztatta, mennyire él még a kommunizmus hatása, miért nem tűntek el az egykori kommunista országok és Európa nyugati része között a különbségek.
A Berlini fal leomlása (1989) – Forrás: wikipedia.org
Három szempontból is izgalmas a Schündeln házaspár írása. Egyrészt mély és részletes képet ad a rendszerváltás óta történt gazdasági, társadalmi folyamatokról. Másrészt izgalmas látni, hogyan közelít a közgazdaságtudomány egyik legfontosabb műhelye a témához: milyen motivációkkal, milyen kérdések mentén figyel minket. Harmadrészt ilyenkor érdemes az embernek magát figyelni, mit is szól a portréhoz: hol ért egyet a külső megfigyelővel, hol kezd vitatkozni velük?
Az Összkép a magyar társadalom és gazdaság működéséről szóló elemzések magazinja. Iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket, ha szeretnéd mélyebben megérteni, hogyan működik Magyarország.
Sikeres rendszerváltás, lassan változó értékrend
A cikk szerint a volt kommunista blokk sikeresen váltott rendszert, a demokrácia és a piacgazdaság működik. A politika működésének, intézményrendszerének minőségét mérő mutatók értékében nem nagyon találunk különbséget az Unió régi tagjai és a 90-ben felszabadult országok között.
A különbségek a gazdasági teljesítményében a csökkentek – azonban még mindig jelentősek. 2018-ban az egykori keleti blokk országainak egy főre jutó GDP-je a régi tagállamok 61 %-a volt.
A sikeres intézményi átalalkulás és a meginduló felzárkózás ellenére komoly különbségeket találunk a világról való gondolkozás fontos területein. Az európai empirikus értékvizsgálatok széles körét elemző írás bemutatja, hogy a piacgazdaság, a demokrácia sokkal kevésbé elfogadott a volt kommunista országokban. Többen várják az államtól, hogy újraelosztással csökkentse a jövedelmi különbségeket, többen gondolják azt, hogy a nők elsődleges dolga inkább a család és a háztartás. Szkeptikusabbak, állampártibbak és tradicionálisabbak azok az országok, ahol ünnepelni kellett november 7-ét.
A szerzők szerint ennek egyik fontos oka, hogy a kommunista időszak még mindig meghatározó az emberek gondolkozásában. Az adatok elemzése jól mutatja, hogy minél több május elsejei felvonulást élt meg valaki, annál inkább eltér gondolkozásmódja nyugati kortársaitól. A fiatalok esetében a különbségek már jóval kisebbek.
- A piacgazdaság megítélésében az 1975 után születettek esetében már nincs eltérés kelet és nyugat között. A régi EU tagállamokban minden korcsoportban az emberek 40 %-a gondolja azt, hogy nincs jobb a piacgazdaságnál. Mifelénk, a volt szocialista országokban minél idősebb valaki, annál szkeptikusabb ebben a kérdésben – az 1945 előtt születettek körében csak picivel több mint 20 % hisz a szabad piacban.
- A demokrácia elfogadottsága 74 % a régi és 50 százlék az új EU-ban. A volt szocialista blokkban a demokrácia elfogadottsága 15 ponttal alacsonyabb az 1945 előtt születettek között, mint azok körében, akik 1975 után születtek.
- A régóta kapitalista országokban minden korcsoportban 73 % gondolja úgy, hogy az állam feladata a gazdagok és a szegények közötti jövedelmek csökkentése. A 90-ben újrakapitalizálódó országokban ez az arány a legidősebb korcsoportban 88 %, a legfiatalabbak körében pedig 78 %.
- A nemi szerepek megítélésében a legnagyobbak a különbségek mind a korosztályok, mint az Unió két része között. Nyugaton 70 %, keleten 35 % tartja fontosnak a nemi szerepek közötti különbségek felszámolását, azaz nem ért egyet azzal, hogy a pénzkeresés a férfi dolga, a nőé pedig az otthon és a család. Az öregek és a fiatalok közötti különbség 33 % nyugaton, keleten pedig 12 % a nemi szerepek megítélésében.
A Szolidaritás születése: sztrájk a Gdanski Hajógyárban (1980) – forrás: wikimedia.org
A cikk eredményei megmutatják, volt igazság abban a 90-es évek eleji gondolatban, hogy a kommunista korszakon akkor leszünk túl igazán, ha egy emberöltő eltelt, a szocializmusban szocializálódottak visszavonultak az aktív életből. Ahogy korábbi Ábel Európában című sorozatunkban bemutattuk, a mai fiatalok számára már Európa az értelmezési keret, nekik a diktatúra generációkon átszüremkedő emlék.
Az értékkülönbségek mélységei
Az elemzés azt is megmutatja, hogy a térségünkben élők gondolkozása sok szempontból hosszú távon is más, mint a nyugatabbi országokban. Ennek erős szimbólumai az államról, a nemi szerepekről vallott vélemények, valószínű más területen is találunk ilyet bőven. Ezek stabil különbségek – tévútra visz az a gyakori magyarázat, hogy a fejlettség alacsonyabb fokán áll valamelyik társadalom.
Az értékrendbeli különbségeknek vannak a körülményekből következő okai: az új tagállamokban jobban nőttek a társadalmi különbségek, közben nem alakult ki a a jóléti támogatások nyugat európaihoz hasonló rendszere. A részmunkaidős lehetőségek korlátozottsága miatt a munka vagy gyerekek és otthon kérdés élesebben merül fel a nemek közötti munkamegosztás szervezése során. A piacgazdasággal kapcsolatos bizalmatlanság is valószínűleg összefügg a kilencvenes évek eleji válsággal, az alacsonyabb életszínvonallal.
Magyar autók hazafelé az osztrák bevásárlásról – Forrás: Magyar Nemzeti Levéltár
Az értékrendszer eltérésének sok másik eleme azonban mélyebben kódolt. Mások a történelmi tapasztalatok – az új tagállamok mindegyike évszázadokat töltött alávetett szerepben egy birodalomba tagozódva. Mások a gazdasági keretek is – a világ- vagy kontinensszinten tényezőnek számító gazdasági központok – bankok és vállalatrendszerek – létrejöttéhez szükséges lehetőségek mifelénk sokkal ritkábbak voltak. A nemzeti szuverenitás és a nemzeti tőke nálunk jobban hiányzott, érthető, hogy máshogy állunk a demokrácia és a piacgazdaság ügyéhez. Az egyén és a közösség szabadsága védettséget, autonómiát és biztonságot jelent egy olyan helyen, ahol évszázadokig birodalmi és diktatórikus viszonyok voltak a meghatározóak – nem önkifejezést és gyarapodást, mint szerencsésebb csillagzat alatt.
Szabadság – önkifejezés vagy biztonság?
Optimistán gondolhatjuk azt, hogy ha lassan is, de oldódnak görcseink. A mély és óvatos tapasztalatokat a nyugodt fejlődés évtizedei majd felülírják. Egyre inkább tekinthetjük majd a szabadságot adottságnak. Egyre jobban bízhatunk benne, hogy a szabad emberek akaratából létrejövő gazdasági, hatalmi rendszerek mindenkire tekintettel működnek. Bízhatunk benne, hogy amit építünk, alkotunk nem veheti el tőlünk senki. Működik a piacgazdaság, a demokrácia, felesleges az újraelosztás, nincs szükség az egyéni szabadságot korlátozó nemi vagy bármilyen más társadalmi szerepekre.
De azért nem árt az óvatosság. A tervgazdaság és az egypártrendszer a hatalmi kontroll eszközei voltak – az ideológusok csak a szövegezést, a finomhangolást végezték, a történetet a katonai, gazdasági erő- és érdekviszonyok szerint mozgó szereplők rakták össze. Más korok, más viszonyok, más ideológiák, más világfelfordulások. Antall Józsefnek, a rendszerváltás utáni Magyarország első miniszterelnökének még azt mondták gyerekkorában, mozogjon sokat, hogy szükség esetén télen is haza tudjon gyalogolni az orosz sztyeppén keresztül. Lehet, hogy ettől nem kell tartanunk, de azért több a bölcsesség ebben, mint a mosolyognivaló. A szabadság és a biztonság közötti asszociáció, a praktikus óvatosság, az ebből következő, az egyént olykor korlátozó társadalmi szerepek nem haszontalan holmik.
Amit az EU-n belüli keleti és nyugati értékrendek eltérésében látunk az persze sokban a rossz sorsa miatt még kifinomulatlan és a szerencsés volta miatt gazdagon kiépült közösségek közötti különbség. De mennyire bízhatunk abban, hogy innentől a szerencsések közé fogunk tartozni? Egyébként az eddig oda tartozók mennyire bízhatnak abban, hogy nem éri őket komoly csapás? Mi van, ha a történelmi szerencse által elkényeztetettek és a tapasztalatai alapján életszerűbben gondolkozók közötti különbséget mutatják az értékvizsgálatok?
A tranzíció lezárult
Az EU régi és új része közötti értékkülönbségek tranzíciós szakasza lezárult, most már nem az mozgatja gondolkozásunk hasonlóbbá válását, hogy hogyan vesszük át a Nyugat értékeit. Most már mi is az vagyunk. Innentől a közös élmények, érdekeink összekapcsolódása, értékeink keveredése visz majd egymáshoz közelebb. Jobban összehangolódsz azzal, akivel együtt élsz, együtt üzletelsz, vagy éppen vitatkozol. Ebben az új szakaszban azonban már nem kell alárendelt szerepet osztanunk magunknak – értékeink és az azokat megalapozó tapasztalataink nem értéktelenebbek, mint azok, amely alapján a kommunista korszak élményével nem rendelkező országokban szervezik az életet.
Olvasd el ezt is! 5 éve írtuk.
