Hiába használ az ember bonyolult gépeket, hiába igazgatják életét komplex társadalmi szabályok, alapvetően határozzák meg életünket ősi ösztöneink. Általában kárhoztatni szoktuk a bennünk megbújó vadembert, pedig sokszor érdemes a megérzéseinkre hallgatni.
Erre mutat néhány példát az aeon.co című patinás online tudományos, társadalmi magazin. Társadalomtudósok és az antropológusok elemzik, miért ragaszkodunk jobban a hithez, a bizalomhoz és a dalhoz, mint amennyire ezt civilizált fejjel célszerűnek tűnik – és ez miért jó nekünk.
Az írás nyomtatható, pdf formátumban is letölthető. Kattints ide!
A bizalom nyit ablakot a világra
Hugo Mercier írása arról szól, miért éri meg bizalommal közeledni a többi emberhez.
Amikor megbízunk valakiben, a tapasztalatok alapján dől majd el, hogy megalapozott volt-e a bizalom vagy sem. Ezzel ellentétben, ha nem bízol valakiben, nem derül ki, jogos volt-e az óvatosság. Azaz többet tanulhatunk, ha bizakodóbbak vagyunk. Nem csak konkrét partnerekről tudunk meg így többet, hanem azt is kiismerhetjük, mennyire érdemes bizakodónak lenne különböző élethelyzetekben.
Toshio Yamagishi kísérletei megerősítették ezt, a bizalom információs aszimmetriájának nevezett elméletet. A világhoz nagyobb bizalommal közeledő emberek jobban találták el, ki fogja utólag meghálálni, ha előzetesen többet adunk neki.
Nem vagyunk kellően bizakodóak, mert a csalódás költsége nyilvánvaló, míg a téves bizalom tapasztalatokban megnyilvánuló haszna és a téves bizalmatlanság miatt elmaradt nyereség nagy része láthatatlan.
Az Összkép a magyar társadalom és gazdaság működéséről szóló elemzések magazinja. Iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket, ha szeretnéd mélyebben megérteni, hogyan működik Magyarország.
Az éneklés összeköt
Eiluned Pearce cikke bemutatja, milyen erős és hatásos összekötő kapocs a közös éneklés.
Az embereket a közösségé szerveződés tette képessé, hogy megszerezzék és megvédjék a szükséges erőforrásokat, közösen neveljék fel gyermekeiket, megosszák tudásukat. Ma is tovább él és jobban védett a betegségektől az, aki kellően erősnek érzi közösségi kötelékeit.
Azonban ma a közösségek sokkal nagyobbak, mint az őskorban – ez felértékeli a kohéziót erősítő tevékenységeket. Az összetartozást segítő szabadidős tevékenységek közül az együtt éneklés két szempontból is kiemelkedik. Egyrészt énekelni sokkal többen tudnak együtt, mint kézimunkázni vagy sportolni – empirikus eredmények mutatják, hogy az összetartozás érzését a több száz fős megakórusok tagjai is érzik. Másrészt a közös dalolás sokkal gyorsabban hozza az embereket közös nevezőre, mint más tevékenységek.
Énekléskor az összehangolt légzés, az izmok mozgásának összehangolódása endorfint szabadít fel. Így a koncerteken együtt éneklő több ezer ember vagy a kórusok tagjai ahhoz hasonlóan szabadulnak fel lelkileg és kapcsolódnak össze egymással, mint amikor őseink közös kultikus táncaikat járták.
Az Oscar díjas magyar kisfilm, a mindenki plakátja (részlet) – forrás: port.hu
A vallásos hit tartja egyben a társadalmat
Mark Vernon arról ír, milyen fontos szerepe van a vallásos áhítatnak a társadalom kialakulásában. Gondolatmente azt hangsúlyozza, hogy a vallásos vagy az ahhoz hasonló közösségi élményeknek egyesítették és tartják egyben a társadalmi csoportokat.
A vallásos eksztázis képessége tette lehetővé, hogy nagyobb közösségek alakuljanak ki és elindulhasson a civilizációk kialakulása. A falvak és a városok megjelenésével a társadalmi feszültségek felerősödtek, új technikákra volt szükség ezek kezelésére. Ez az evolúciós ugrás a bonyolult gondolkozás kialakulásával, a valós és spirituális világ elkülönítésével történhetett meg. A vallási élmény iránti igény kialakulásával vált lehetővé, hogy az emberek nagy számban, intenzíven élhessenek meg közös élményeket, ezáltal megerősíthessék összetartozásuk érzetét.
Az ember egyszerre elmélkedő és probléma-megoldó lény, ezt segíti az, hogy képesek vagyunk a közvetlenül észlelt világnál tágabb keretekben gondolkozni. A bonyolult eszközök és technológiák kifejlesztéséhez is arra volt szükségünk, hogy egyszerre működjünk a gyakorlatias és a spirituális szinten.
A különböző vallásos tanok igazságát a tudomány nem tudja megerősíteni, azonban komoly tudományos érvek szólnak célszerűségük, sőt szükségszerűségük mellett. A hitvilágok léte nem béklyó, hanem abroncs, ami egyben tartja a társadalmat – és ez nem csak régen volt így.
A pápa Csíksomlyón 2019-ben – forrás: nyirgorkat.hu
Megvéd minket az ősi ösztön
Megnyugtató a három esszéből összeálló üzent.
Az egyre több adatra épülő kutatások drámaian dokumentálják, milyen gyarló is az ember (erről itt írtunk), mennyire nem reálisak a siker és a teljesítmény összetartozásával kapcsolatos elvárásaink (erről szóló cikkünk ezen a linken találod), milyen korlátozottak eszközeink a körülöttünk lévő világ megértésére, jobbítására (korább írásunkért ide kattints).
Divat szégyellni magunkban az ősi ösztönt. Korlátnak érezzük kötődéseinket, babonáinkat, gyarló örömeinket. Erősödik bennünk a félelem, hogy ezen gyengeségeink miatt egyre kiszolgáltatottabbá válunk, ez pedig egyre bizalmatlanabbá és bizonytalanabbá teszi az embert.
Jól jön ilyenkor a figyelmeztetés, hogy a világgal szembeni bizalom nem naivitás. Érdemes belegondolni, milyen erősen dolgoznak bennünk azok az ösztönök, amelyek miatt a közös éneklés, a közös mozgás összeköt minket. Megnyugtató, hogy régi/új mítoszaink és megrögzött hiteink egyik legfontosabb szerepe, hogy segítsenek feldolgozni a bennünk felgyülemlő feszültséget és megteremtsék az emberi együttműködés kereteit.
Legyőzhet minket a számítógép sakkban, góban, azonban irracionálisan bízni, lelkesen énekelni és megalapozatlan dolgokban hinni nem tud. Ehhez a mi ősi ösztöneink kellenek, amelyek révén önállóságunkat megtartva alkotunk erős, összetartozó közösséget.
2019. november
Ezt is olvasd el!
