Vecsésen áll a Bálint Ágnes emlékház, az írónő egykori otthona, kertjében az épület fölé tornyosuló idős ostorfával. Valódi hadszíntér volt a fa: rosszcsont vizslájuk alatta kergette az írónő állatszeretetét kiélvező macskahadsereget. A macskák harci állásai hamar a fa tetejére kerültek, onnan biztonsággal folytathatták a civakodást. A mókás jelenetektől inspirálva született meg Frakk, a macskák réme.
Fotó: Németh Ágnes
Az elkényeztetett macskákat váratlanul érte Csibész, a vadászkutya érkezése. A korábban kóbor ebet gyógyszerkísérletekhez szállították az orvosi egyetemre, onnan mentette meg az írónő lányának, Németh Ágnesnek orvostanhallgató vőlegénye. Csibész, a nevéhez hűen, már első találkozásukkor sem játszotta el a kékvérű vadászkutyák tisztelettudó szerepét. Nem érdekelte, hogy a macskák voltak ott előbb, azonnal hadat üzent nekik.
A macskák felszaladtak a fára, Csibész utánuk. „Feltornászta magát a veranda korlátjára, onnan pedig a vadászláz továbbhajtotta a fára – felkapaszkodott egészen az elágazásig” – meséli Németh Ágnes. „Innen azonban nem volt tovább. Nyüszítve forgolódott, mert félt is, meg ment is volna tovább a macskák után, de hát a nagy kutya-tappancsok és körmök nem alkalmasak a fára mászásra.” A kaland vége persze puffanás lett, Csibész leesett, és rá kellett jönnie, hogy a macskák túljártak az eszén.
Égig érő fák című sorozatunkban kivételes fákat mutatunk be: történetükből kiderül, mi mindent köszönhetünk nekik tiszta levegőn, hűs árnyékon kívül. Közösségeket építenek és tartanak össze, élményeket adnak, példát mutatnak. Figyeljünk rájuk!
Ki tudja, túlélték volna-e a nagy találkozást a macskák, ha nincs a fa? S megszületik-e Frakk története? A családban madárcseresznyefaként emlegetett ostorfa olyan gyorsan növekedett, közel a házhoz, hogy félő volt, kárt tesz az épületben. A kivágását Bálint Ágnes nem támogatta, így végül a 70-es években inkább a verandát bontották el mellőle.
Fotó: Németh Ágnes
A fa körüli bolondozásokat megörökítő meséken mára generációk nőttek fel. Lukrécia, Szerénke és Frakk feledhetetlen karakterek, az emlékházban nem csak az ő hasonmásaikkal találkozhatnak a gyerekek és a gyermeklelkű felnőttek, hanem a kutya-mászta fával is. Most a koronája kicsit karcsúbb, mint máskor, de a fiatalító metszés biztosítja, hogy még sokáig az emlékház dísze lehessen.
A fák magukban őrzik a meséket, amiket ők nem tudnak elmondani, de ha figyelünk, új történeteket ihletnek. Egyszer alattuk kergetőző szőrgombócokról, máskor titkos világokról. Fedezzük fel őket és vigyázzunk rájuk.
Ezt is érdemes elolvasni!
