Csak a gyerekes háztartások negyedében az a helyzet, hogy egy gyerek szüleivel és egy testvérével él együtt. A magyar családok szerkezete sokkal sokszínűbb, mint elsőre gondolnánk.
Hogyan képzeljük el a gyerekes háztartásokat? Valószínűleg a legtöbben úgy, ahogy például a reklámokban látjuk: apa, anya és két gyerek, egy fiú és egy lány. Ha lehet, kicsi korkülönbséggel.
Ha beütjük a google képkeresőbe a „család” szót, a kapott találatok legnagyobb része ezt a modellt mutatja, de hogy ez nem csak magyar sajátosság, az abból látszik, hogy „family” keresőszóra hasonló a helyzet.
Fotó: pixabay
Kérdés persze, hogy mennyiben felel meg ez a kép a valóságnak? Mekkora csoportról beszélünk egyáltalán?
A Beszélő Számok sorozat a magyar háztartások helyzetéről ad áttekintést. A Központi Statisztikai Hivatallal együttműködésben készített cikkek a gyerekes családok helyzetét, a háztartások fogyasztását és életkörülményeit elemzik a legfrissebb adatok alapján. A statisztikákat vizsgálva kiderül, nem minden olyan, amilyennek gondoljuk. A sorozat cikkeihez a KSH Háztartási költségvetési és életkörülmény felvételének, Időmérlegének és Mikrocenzusának adatait használtuk.
2017-ben a magyar lakosság fele élt olyan háztartásban, ahol van legalább egy gyerek. A többiek legnagyobb része (összesen a népesség negyede) párban él, 13% legalább két másik felnőttel, 14% pedig egyedül.
De milyen a kép a gyerekeseken belül?
Kezdhetjük mindjárt azzal, hogy a gyerekes háztartások 15%-ában nem kettő, hanem csak egy szülő neveli a gyerek(ek)et. Ezek a háztartások átlag 2,6 főből állnak, ami azt jelenti, hogy az egyedülálló szülők több, mint fele több gyereket nevel. Túlnyomó többségük, 86%-uk nő, de az egyedülálló apák is egyre többen vannak. Ezeknek a háztartásoknak a nagyobbik része kétszülős háztartásnak indult. A KSH szerint az évi több mint 20 ezer válás közel 60%-ában van a párnak közös kiskorú gyereke.
Forrás: pixabay
A másik „véglet” amikor a gyereknevelés nem kettő, hanem több felnőtt vállán nyugszik: a gyerekes háztartások meglepően nagy hányada (19%) ilyen: viszonylag nagy, átlagosan 5 fős háztartások ezek, ahol nevelnek ugyan gyereket, de a háztartás tagjainak nagyobb része, átlag 3,5 fő felnőtt. Közülük ketten a szülők, de kik a többiek? Nagymamák, nagypapák?
Cikkünk nyomtatható pdf-ben is letölthető.
Részben igen, de nem olyan nagy számban, mint gondolnánk: ezeknek a rejtélyes felnőtteknek csak a negyede nyugdíjas. De ha nem a harmadik generáció tagjai ők, akkor kicsodák? Könnyen előfordulhat, hogy egy (vagy több) idősebb gyerek szaporítja a felnőttek számát. Ha ugyanis elmúlt 24 éves, de még otthon lakik, vagy 18-24 éves, de már dolgozik, felnőttnek számít a KSH definíciója szerint.
Azt a jelenséget, amikor a felnőtt gyerek nem tudja vagy akarja elhagyni a szülői házat, „mama-hotelként” szokás emlegetni. Az önállósodni képtelen fiatalokra „Pán Péter-generációként” is hivatkozik a szakirodalom. Az Eurostat adatai szerint a magyarok átlagosan 28,7 éves korukban költöznek külön a szüleiktől, így valószínűsíthető, hogy ezekben az első pillantásra rendhagyónak tűnő háztartásokban nem kis részben ezzel a jelenséggel van dolgunk.
A gyerekes háztartásoknak tehát kevesebb mint 2/3-a felel meg a klasszikus két felnőtt + gyerekek felállásnak, de még ezt is tovább bonthatjuk. A szülőpárok legnagyobb része ugyanis (az összes gyerekes háztartás 30%-a) csupán egy gyereket nevel.
A nagycsaládosok (legalább három gyereket nevelő szülőpár) további 10%-ot tesznek ki. Maradt tehát 25%: ők a tipikusnak gondolt kétszülős, kétgyermekes háztartások.
Természetesen hozzá kell tennünk, hogy a háztartások szerkezete, mérete folyamatosan változik. Gyerekek születnek és felnőnek, a párok össze- és szétköltöznek, házasodnak és elválnak. Minden kétgyerekes háztartás egygyerekesként indul, minden nagy család kis család volt valamikor. Az egyszülős háztartások jelentős része kétszülős háztartásként kezdte pályafutását, és nem kizárt, hogy egy későbbi időpontban, ha az elvált szülő új párra talál, ismét kétszülős háztartásként folytatja. Ezért ezek a háztartási csoportok igen változékonyak lehetnek, életszakaszonként kerülnek egyikbe vagy másikba az emberek.
Az Összkép magazin a magyar társadalom és gazdaság működéséről szól. Komoly elemző munkára épülő áttekintéseket készítünk, kutatások eredményeit foglaljuk össze és az országot jól ismerő vezetők, kutatók történeteit mutatjuk be arról, hogyan is működik a világunk. Kövessen minket, iratkozzon fel hírlevelünkre, ha szeretné mélyebben megérteni és felfedezni Magyarországot.
A KSH adataiból tudjuk, hogy az ideális gyermekszám hosszú évek óta a kettő: a 18-49 évesek 1988-ban és 2013-ban szinte ugyanakkora hányada, közel 2/3-a válaszolta ezt. Ami változott, az a három gyereket ideálisnak tartók számának erős csökkenése, és a csak egy gyerekre vágyók arányának növekedése.
Forrás: dreamstime
Az igazán érdekes azonban az, hogy az ideálnak és a valóságnak nem sok köze van egymáshoz. Noha ’88-ban szinte mindenki kettő vagy három gyermeket tartott kívánatosnak, a többségnek egy vagy két gyereke volt, sokaknak pedig egy sem. 1988-ról 2013-ra a valódi kép nem sokat változott – az ideális kép annál inkább. Vagy az ideálok alakultak hozzá a valósághoz, vagy egyszerűen 2013-ban jobban fel lehetett vállalni egy olyan választ, hogy valaki csak 1 gyereket szeretne.
Mindenesetre leszögezhetjük, hogy Magyarországon továbbra is a két szülős, két gyerekes család az emberek többsége számára ideálisnak gondolt felállás – tipikusnak viszont semmiképpen sem mondható. A reklámok nem a tipikust mutatják, hanem inkább azt a képet, ahogy az ideális családot elképzeljük.
Fotó: pixabay
Az olyan fogalmak, mint a szerencsére egyre kevésbé használt „csonka család” is a valóság és az ideális közti különbséget hangsúlyozza, ezt feszegetni azonban csak arra jó, hogy az ideálistól eltérő helyzetben lévők rosszul érezzék magukat. A két szülő, két gyerek felállás mindössze a gyerekes háztartások negyede, a változatosság sokkal nagyobb, mint gondolnánk.
Hogy kikkel élünk éppen együtt, és hányan, azt leginkább az élet írja, sokkal nagyobb fantáziával, mint a google képkeresője.
Miért háztartás, és nem család?
A KSH az elemzés alapjául szolgáló STADAT táblázatokban a „háztartás” és nem a „család” definíciót használja. A háztartás a KSH értelmezésében olyan személyek összessége, akiket nem feltétlenül a rokoni kapcsolatok, sokkal inkább az a tény köt össze, hogy közösen gazdálkodnak, egy jövedelmi és fogyasztói közösséget alkotnak, életviteli költségeiket közösen viselik. A háztartás tehát sokkal inkább gazdasági, a család inkább jogi kategória. Az esetek túlnyomó többségében természetesen a család és a háztartás átfed. Mivel a kulcs a közös gazdálkodás, és nem az egy fedél alatt élés, a háztartáshoz tartozónak tekintjük azokat az ideiglenesen távol élő diákokat, akik ellátásáról döntően a háztartás gondoskodik, illetve azokat a személyeket is, akik munkavállalás miatt élnek távol, amennyiben jövedelmükkel alapvetően hozzájárulnak a háztartási kiadásokhoz. Két külön háztartásnak tekintendő viszont az a két fiatal, akik közös albérletben élnek ugyan, de jövedelmüket és kiadásaikat külön kezelik.
A háztartásban gyereknek számít minden 0-17 éves eltartott, és a 18-24 évesek közül az, aki együtt él az anyjával vagy az apjával, munkaerő piaci státusza nem alkalmazott, nem vállalkozó, nem keres munkát és nem is tudna munkába állni.
Szólj hozzá, hogy még teljesebb legyen az összkép!
