A két tölgy, mint öreg portások állnak Nyírbátorban: hűségesen és megbízhatóan, mindig a következő látogatókra várva. A honfoglalás emlékére ültették őket 1896-ban. A fák a késő gótikus református templomot őrzik, amit Báthori István erdélyi vajda építtetett, a kapuhoz vezető úton az egyik tölgy alatt az ő szobra áll.
Fotó: Tóth Viktor
A tölgyfák alatt vezet az út a templomba menet, a Nyírbátori Zenei Napokon és a kenyérmezei csata ünnepén is, aminek győztes zsákmányából Báthori az építkezést fizethette a nyírbátoriak szerint. A városlakók és kirándulók gyakran pihennek meg a fák árnyékában álló padokon. A felnőttek beszélgetnek, a gyerekek játszanak, szaladgálnak a kis tereken.
Égig érő fák című sorozatunkban kivételes fákat mutatunk be: történetükből kiderül, mi mindent köszönhetünk nekik tiszta levegőn, hűs árnyékon kívül. Közösségeket építenek és tartanak össze, élményeket adnak, példát mutatnak. Figyeljünk rájuk!
Néhány éve még állt a szülőotthon a tölgyfákkal szemben. Egy lelkes természetvédő, Tanyik József mesélte, hogy „sokan élnek a városban ma is, akik ott születtek, és amíg várta őket az édesanyjuk, a tölgyfára láttak az ablakukból”.
Ő kezdeményezte a fák védetté nyilvánítását Farkas Anna helyi festőművésszel és Megyesi Ilonával, akinek a nagymamája jelen volt a tölgyfák elültetésénél. Félezer támogató aláírást gyűjtöttek össze, a képviselőtestület is támogatta a javaslatot. 2015-ben a fák megkapták a védettséget, amit hasonlóan az ültetésük napjához, a konfirmáció napján ünnepeltek meg. A tölgyek mellett elhelyeztek egy időkapszulát, ahogyan azt az ültető elődök is tették.
Fotó: Drigán György
A fák élete összefonódott az ünnepekkel és a városi mindennapokkal. A ballagók alattuk fényképezkednek Báthori szobrával, az ovisok a Madarak és fák napján ölelgetik őket. Tanyik József madárismereti előadásokat szokott tartani a tölgyek alatt, és sorra születnek róluk a rajzok Farkas Anna óráin. Indultak az Év Fája versenyen, ahol bár nyerni nem tudtak, széleskörű összefogásuk a külföldre költözött nyírbátoriakat is elérte.
A tölgyfák vigyázzák az utat, ahol nem csak a pompás ünnepségeket, díszes vendégseregeket köszöntik, hanem a nyírbátori hétköznapok életképeit is, az emlékekké váló kisebb és nagyobb pillanatokat.
Ezt is érdemes elolvasni!
