Két dologban biztosak a most felnőtté váló fiatalok. Egyrészt a változásban. Másrészt saját magukban – abban, ahogyan a közeledő kihívásokat és döntéseket kezelik.
A mai magyar fiatalok leginkább két dologtól félnek: az anyagi nehézségektől és a bizonytalan, kilátástalan jövőtől – derül ki a négyévente 8000, Magyarországon élő 15-29 éves fiatalt megkérdező ifjúságkutatásokból. Az egzisztenciális félelmek, mint az elszegényedés, a munkanélküliség, a megélhetési gondok leginkább a gazdasági válság időszakában, a 2008-as és a 2012-es felmérések eredményeiben voltak erősek. Az útvesztettség, a ’nem találom a helyem a világban’ érzés a legutóbbi, 2016-os kutatás során került előtérbe, s a jövő kiszámíthatatlanságától való félelem is minden eddiginél élesebben rajzolódik ki.
Fotó: pixabay.com
A HÉTFA Kutatóintézet közel 500 fős, nyugat-dunántúli, székely és belgrádi fiatalok körében végzett felmérésének eredményei összecsengenek az ifjúságkutatások adataival: a mai 15-29 éves fiatalok leginkább arra vágynak, hogy megtalálják a helyüket a világban és biztos megélhetést teremtsenek. Bár eltér, hogy mit tekintenek a fiatalok sikernek Erdélyben, Magyarországon és Szerbiában, ez a két fő irány egyértelműen látszik.
Az online kérdőívet a 15-29 éves magyar, szerb és erdélyi magyar fiatalok töltötték ki. Szerbiában főként Belgrádból, Magyarországon a Nyugat-Dunántúlról, Hévízről és környékéről; Erdélyben pedig Székelyföldről érkeztek a válaszok. Amikor azt kérdeztük, hogy mi jelenti számukra a sikert, a belgrádi és a székely fiataloknál egyaránt az került a lista élére, hogy megtalálják a helyüket a világban. A nyugat-magyarországi válaszadók viszont a biztos megélhetést tették az első helyre. A további sorrendben is vannak eltérések: általánosságban a szerbek inkább az anyagi javakat sorolták előre, a nyugat-dunántúliak és a székelyek fontosabbnak értékelik az életre szóló párkapcsolatot, a boldog családi életet. (A kérdőív eredményeiről szóló további Összkép cikkek itt olvashatók.)
A HÉTFA „Nehéz-e a mai fiataloknak?” c. felmérésének adataiból saját szerkesztés
Akinek pénze van, annak könnyebben sikerül
2016-ra a munkanélküliség kikerült a legégetőbb nehézségek közül és a fiatalok az elhelyezkedés, munkaváltás és a kereseti esélyek tekintetében is sokkal elégedettebbek. Azonban ugyanúgy, mint a korábbi években, a biztos megélhetés továbbra is kardinális kérdés a 15-29 éves korosztály számára. 2016-ban is az anyagi nehézségek jelentették a legnagyobb problémát a magyar fiatalok számára. Pedig a helyzet tényleg bizakodásra ad okot: jelentősen megnőtt a dolgozók aránya – míg 2012-ben a fiatalok 40 százaléka tudott elhelyezkedni, ez az arány 2016-ra már 54 százalékra emelkedett. Akik nem dolgoznak, döntő többségében tanulnak. 2016-ban a 15-29 évesek mindössze 1 százaléka vallotta munkanélkülinek magát.
A fiatalok tehát nem félnek a munkanélküliségtől, a létfenntartásukat már nem érzik fenyegetettnek. Azonban az, hogy munkát találnak, nem jelenti azt, hogy a megélhetésüket is biztosnak látják. Az anyagi biztonság megteremtése a magyar fiatalok kivándorlásának legfőbb mozgatórugója: az Ifjúságkutatás szerint a külföldi tanulást vagy munkavállalást tervező fiatalok bő kétharmada a jobb megélhetés reményében hagyná el az országot. A HÉTFA kérdőívének eredményei is erről szólnak: a külföldre vágyók saját országukban nem érzik megvalósíthatónak az álmaikat – úgy látják, hogy anyagi körülmények és az életszínvonal tekintetében máshol jobb élet várja őket.
Korábbi cikkünkben írtunk arról, hogy a HÉTFA kutatása szerint a mai 15-29 éves fiatalok nem látják könnyűnek a felnőtt élet elkezdését: főleg az önálló egzisztencia megteremtése jelent nehézséget. A válaszadók 60 százaléka szerint a legnagyobb problémát az jelenti, hogy pályakezdőként nem könnyű olyan állást találni, ami megfelelő alapot teremt az elindulásra – vagyis amiből lehet önálló háztartást vezetni, lakást venni, gyereket vállalni.
Csak a változás állandó
Annak ellenére, hogy a magyar fiatalok 2016-ra a korábbinál sokkal bizakodóbban szemlélték a saját és korosztályuk helyzetét és kilátásait, minden addiginál élesebben rajzolódott ki az úttervezés nehézsége.
Az ifjúságkutatók szerint ez természetes reflexió a mai változó világra. A fiatalok előtt több az ismeretlen lehetőség, sokkal több döntésre kényszerülnek: nehezebb és több időbe telik elhatározni, hogy mit is akarnak kezdeni az életükkel. Azzal, hogy megnyíltak a határok, az egész világ igazodási ponttá vált. A magyar fiatalok ugyanolyan digitális bennszülöttek, mint a nyugat-európai vagy amerikai kortársaik, ugyanazokat a filmeket nézik, ugyanazt a zenét hallgatják, ugyanolyan a cipőben, ruhában járnak, ugyanazok a példaképeik. Másfelől viszont vágynak azokra a kapaszkodókra, melyek a rendszerváltás előtti Magyarországon megvoltak: a 2012-es ifjúságkutatásból ugyanis az derül ki, hogy a magyar 15-29 évesekben van némi nosztalgia a kádári korszak kispolgári léte iránt, pedig jóformán nincsenek személyes tapasztalataik arról a korszakról. Ahogy Szabó Andrea, a kutatás egyik vezetője fogalmazott az Összképnek: „mintha két világ között sodródnának: az egyik oldalon egy ultramodern, globális 21. századi világ van, a másikon pedig a 20. századi magyar valóság.”
Két dologban biztosak a most felnőtté váló fiatalok. Egyrészt magában a változásban. Másrészt saját magukban – az, ahogyan a közeledő kihívásokat és döntéseket kezelik. A HÉTFA kutatása azt mutatja, hogy a fiatalok bíznak magukban, úgy gondolják, hogy mindenki a saját szerencséjének kovácsa: a siker mindenekelőtt a kitartáson és a szorgalmon múlik. Emellett az számít leginkább, hogy otthonról milyen nevelést hoznak magukkal. A tehetség és a képzettség csak ezek után következik a fontossági sorrendben.
A HÉTFA „Nehéz-e a mai fiataloknak?” c. felmérésének adataiból saját szerkesztés
A válaszadók szerint a felsoroltakon kívül az mind az egyéni képességek, mint a türelem, meggyőző képesség vagy talpraesettség is sokat nyomnak a latban. Akárcsak a hozzáállással kapcsolatos jellemzők, mint a céltudatosság, akaraterő, elhivatottság. Ezeknél kevésbé számít, mégis említésre érdemes az ismeretség és a kapcsolatrendszer, valamint a társadalmi- , illetve családi háttér.
A fiatalok magukon kívül a családjukban és a barátaikban bíznak leginkább, derült ki a 2016-os magyar ifjúságkutatásból. A HÉTFA kutatása szerint a világot és jövőjüket befolyásoló szereplők közül leginkább a tudósoknak és a hazai cégeknek tulajdonítanak pozitív hatást. Emellett a multinacionális cégeket is inkább pozitív szereplőknek tartják, s többségében az olyan új technológiáknak is bizalmat szavaztak, mint a robotika. A közösségi médiáról azonban nincsenek túl jó véleménnyel és összességében a települési, az országos, sőt az uniós vezetőkkel szemben is inkább bizalmatlanok.
A HÉTFA „Nehéz-e a mai fiataloknak?” c. felmérésének adataiból saját szerkesztés
Csendes nemzedék
Úgy tűnik, hogy a mai fiatal nemzedék bizonytalansága, a döntések meghozatalától és a jövő kiszámíthatatlanságától való félelme passzív beletörődésben nyilvánul meg. A kutatók csendes generációnak nevezik, és a két világháború között született nemzedékhez hasonlítják őket. Akárcsak az 1920-as, 1930-as évek szülöttei, a mai magyar fiatalok is összességében elfogadják és magukénak érzik a szüleik életmódját és értékrendszerét. Az élet számos területén nehezebb számukra az elindulás, mint a korábbi generációk számára: később költöznek el a szülőktől, később házasodnak és vállalnak gyereket. Apolitikusak: mindössze a magyar ifjúság 10 százalékát érdekli a politika és a közélet – 44 százalék egyáltalán, további 20 százalék pedig alig érdeklődik. Azonban ha úgy érzik, hogy egy konkrét döntés káros számukra, pillanatok alatt egységes fronttá alakulnak, ahogyan azt például a felsőoktatás átalakítási tervei kapcsán láthattuk.
Ezeknek a fiataloknak sokkal tágabb a mozgásterük, mint elődeiknek. Nehéz eldönteni, mit is akarjon, miben jó az ember. Az életút megtervezése sokkal több időt igényel, mint korábban. Nagyobb a szabadság, kevesebb lett a magától értetődő lépés – ami egyszerre ijesztő és izgalmas. Mint egy társasjáték, ahol játékosoknak játék közben kell kitalálni a következő lépést, ahelyett, hogy meghatározott szabályrendszer szerint mozognának.
Izgalmas, mert adott a lehetőség, hogy mindenki a saját útját tapossa ki, s nem kényszerülünk mások nyomdokaiba. Ijesztő, mert annyifelé lehet menni; a szabadság növekedésével párhuzamosan a fiatalokra nehezedő nyomás is fokozódik: hogy élni tudjanak az előttük álló lehetőségekkel, hogy nyomot hagyjanak, hogy különlegesek legyenek.
A mai magyar fiatalok alapvetően mégis ugyanarra vágynak, mint a szüleik: biztos egzisztencia, házasság és a gyerekek. Ezek a célok egy ismerős pályát jelölnek ki. Az útkeresés érzése mégis erős. Hiszen ha a célok adottak is, az odáig vezető út nem feltétlenül van kikövezve.
Egy olyan világban, ahol az ember körül minden szinte követhetetlen gyorsasággal változik, kézenfekvő stratégia, hogy a figyelem saját magunk felé fordul. Bele kell nyugodni, hogy nem lehet mindenhol ott lenni, mindent követni, megérteni. A mai fiataloknak küldetése nem az, hogy egy stabilan működő világot fordítsanak ki a négy sarkából. Sokkal inkább az, hogy olyan világban érvényesüljenek, mely olyan gyorsan változik, hogy azt ők sem értik pontosan, a szüleik pedig még kevésbé.
Szóljon hozzá Ön is, hogy teljes legyen az Összkép!
