Az erdélyi magyarok bérhátrányának egyik oka a hiányos román nyelvtudás

Mi magyarázza az egyre növekvő egyenlőtlenségeket Erdélyben a magyarok és a románok közt? Mire lenne szükség a különbségek enyhítéséhez? Milyen szerepe van mindebben a nyelvtudásnak? Csata Zsombor, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézetének oktatója ezeket a kérdéseket járta körbe HÉTFA Műhely előadásában.

Erdélyben folyamatosan nő a magyarok és a románok közötti egyenlőtlenség. A felmérések megmutatják, hogy a magyarok keresete egyre távolodik mind a románok bérétől, mind az országban átlagos jövedelemtől. A romániai aktív lakosság legjobban fizetett felső ötödében évek óta csökken a magyarok aránya. Ezzel párhuzamosan egyre többen kerülnek a legrosszabbul fizetett alsó ötödbe: 2008 és 2012 között 5 százalékkal nőtt az ide tartozó magyarok aránya.

Az erdélyi magyarok romló társadalmi helyzete nemcsak a keresetekben érhető tetten, hanem az egyes foglalkozások etnikai megoszlásában is. Minél magasabb státuszú szakmákról van szó, annál kisebb a magyarok aránya. 2011-ben a románok 2,4 százaléka volt vezetői vagy törvényhozói pozícióban, a magyarok közül csupán 2 százalék. (Papp, 2008; Veres, 2015) A magyarok közül 12,7 % a szakértelmiségi, a románok esetében ez az arány 15,5 százalék. A szakmunkások körében viszont a magyarok vannak többségben. „Én azt látom, hogy az egyetemről kikerült, diplomás erdélyi magyar fiatalok például kisebb eséllyel kerülnek be a magasabb pozíciójú, jól fizető állásokba a versenyszférában, mint a román fiatalok, s több kompromisszumos megoldásra kényszerülnek” – mondta dr. Geambaşu Réka, a Babeş-Bolyai Egyetem oktatója a vele és dr. Veres Valérral készített interjúban.

 

Folyosón innen és túl

Csata Zsombor úgy véli, hogy a magyarok és a románok közötti egyenlőtlenségeknek két alapvető oka van. A keresetek és a társadalmi státusz kapcsán tapasztalt különbség nagyrészt a szocialista diktatúra diszkriminációjának öröksége. A korlátozott tanulási lehetőségek miatt a magyarok alacsonyabb végzettséget szereztek, kevésbé tudtak hozzáférni a magasabb képzettséget igénylő állásokhoz, szakmákhoz. Korlátozott volt a munkahelyi előmenetelük is, egyebek mellett ennek is köszönhető, hogy a 80-as évek végén relatíve több jól képzett magyar hagyta el az országot. A hátrányokat azóta sem sikerült igazán leküzdeni – a különbségek nőttek és valószínűleg nőni is fognak.

Részben szintén szocialista rendszer hagyatéka az is, hogy a magyarok aránya Erdély fejlődő térségeiben egyre alacsonyabb. A magyarok száma a rendszerváltás óta folyamatosan csökken – jelenleg közel 1,2 millióan élnek Erdélyben, 2030-ra előreláthatóan egymilliónál kevesebben lesznek. Éppen a nagyvárosi körzetekben nagyobb a fogyás, ahol a gazdaság jobban teljesít, a magyarság a vidéken – Székelyföldön, Érmelléken – tömbösödik.

A grundfoci ideje lejárt

A magyarok hátrányainak egy további oka az egyre romló román nyelvtudás. Csata Zsombor elmondta, hogy egyetemi diákjai körében azt tapasztalja, hogy a diákok kb. negyedének alapvető problémái vannak a szövegértéssel, például nehezükre esik egy kérdőívet kitölteni románul. A rendszerváltás óta több olyan reformot is sikerült átvinni, amelyek javítanának a román oktatás hatékonyságán, újabban ilyen például a differenciált számonkérés, de ezeknek a hatásai egyelőre alig láthatóak.

A román nyelvtudás vélt vagy valós hiánya miatt a magyar diákok gyakran alultervezik a karrierjüket: vagy nem tudnak, vagy eleve nem is próbálnak meg olyan munkákra jelentkezni, ahol a román nyelv elvárás – ilyenek például multinacionális cégek magasabb pozíciói. A fiatalok Inkább olyan munkakörökben helyezkednek el, ahol a román nyelvtudás nem elvárás, például a tömbvidékeken tanári, önkormányzati és közigazgatási állásokban.

A többségi nyelv ismeretének számokban is megragadható hatása van a bérekre. Csata Zsombor szerint a szakpolitika elhanyagolja ezt a szempontot: nagyon kevés olyan elemzés készül, ami a nyelvtudás hatásait vizsgálja, holott a nyelv komoly erőforrás.

„Ezek a nyelvgazdasági kérdések fontosak ahhoz is, hogy jobban megértsük az etnikus viszonyok működését Erdélyben. Meggyőződésem, hogy az előítéletek, a románok és a magyarok közötti távolságtartás alapvetően a nyelvek státusának a különbségével magyarázható. A magyarok egyre nagyobb részének jelentős erőfeszítésébe, idejébe és pénzébe kerül rendesen megtanulni románul. Ezt a románok többsége nem értékeli, hiányát viszont gyakran büntetik. Ez az érzékenyebb emberekben diszkomfortérzetet, szorongást okoz. Teljesen érthető, hogy nem szívesen kommunikálnak románul, ezzel viszont lehetőségektől fosztják meg magukat – alacsonyabb jövedelmű állásokba kerülnek.”
Ezt a nyelvileg aszimmetrikus helyzetet nyelvi főhajtásnak is nevezik: a románoknak nem kell tudniuk magyarul, a magyaroknak viszont meg tanulni románul. Még a 80 százalékban magyarlakta Csíkszeredában és Székelyföldön is kell a román nyelv egy jobb álláshoz. Az viszont nem kap megfelelő hangsúlyt, hogy ez mekkora erőfeszítést igényel: egy, a középiskolás diákok önbevallására épülő felmérés szerint a tanulásra szánt idejük közel 40 százaléka a román nyelv tanulására megy el, s 12 év után még így is sokaknak vannak alapvető gondjaik a kommunikációval.

„A román nyelvtudás sajnos egy tabutéma, pedig valójában mindenki pontozza, a magyarok is. A szakmai és a politikai közvélemény egy további mulasztása, hogy a moralizálás mögé nem tesz gazdasági érveket, pedig arra a román átlagember is fogékonyabb. Jelenleg egy átlagos erdélyi magyarnak nagyon költséges egy román interetnikus térbe belépni, inkább kevesebb bérért dolgozik, vagy külföldre megy. Kérdés, hogy akarunk-e ezen változtatni, ha igen, akkor sokkal pragmatikusabb civil és politikai projektekre lenne lenne szükség.”

A nyelvi lemaradások más idegennyelvekre is tovább gyűrűznek. Az erdélyi magyar diákok angoltudása például gyengébb, mint a románoké „hiszen nekik nem kell az idejüket a román és a többi idegen nyelv között megosztaniuk. Egyszerre lenne fair és gazdaságos, ha az interetnikus kommunikációban a románt kiváltaná az angol, de ennek nincs politikai realitása, pedig vannak jól működő modellek szerte a világban.”
Összességében a magyarok egyre kevesebbet érintkeznek románokkal. Egyre ritkábbak azok az alkalmak, ahol a magyarok és a románok spontán módon találkozhatnak egymással. Régebben a játszóterek, focipályák fix találkozási pontot jelenthettek, de mára szinte valamennyi városban beépültek, vagy fizetni kell értük. A grundfoci ideje lejárt – ma már az élet szinte valamennyi színtere etnikai alapon szerveződik – egyre inkább a gazdaság is. Egyre több magyar gyerek járhat magyar iskolába, és innentől kezdve ezek az iskolai hálózatok válnak meghatározóvá: a diákok a különórákra, sportedzésekre is külön járnak, ahová rendszerint szülői kísérettel mennek. Számos oka van annak, hogy a felnőttek világa napjainkban ennyire a gyerekek körül szerveződik, az egyik következménye viszont az etnikai megosztottság erősödése lesz.

Akik észrevétlenül becsempészik a kétnyelvűséget

Némileg oldja a nyelvi asszimetriát, hogy az etnikai vállalkozások egyre nagyobb teret nyernek. Ezek a cégek kifejezetten magyar vásárlókat céloznak meg termékeikkel, mint a Merkúr üzletlánc vagy a Harg(h)ita sör. Kétnyelvűsítik a tevékenységüket, mert tudják, hogy a magyar vásárlóik ezt jutalmazzák. Soha korábban nem lehetett annyi kétnyelvű óriásplakátot és más reklámot látni Erdélyben, mint manapság.

Etnikai cégek persze már évek óta működnek az országban, de az utóbbi néhány évben, különösen Románia uniós csatlakozása óta sokkal láthatóbbak. Vegyük például a Heineken gyártású Harg(h)ita sört, ami már az Igazi Csíki Sör megjelenése előtt is a székely vásárlókat kezdte megszólítani – kezdetben nagyon óvatosan, majd egyre bátrabban. Kétnyelvű lett a címke és feltűntek rajta a magyar nemzeti színek is. Amikor 2015-ben piacra vitték a konkurrens Igazi Csíki Sört, még markánsabbá vált a magyar pozícionálás, megjelentek a kifejezetten székely motívumok is.

Bár ezeknek a vállalkozásoknak a gazdasági hozadéka nem túl számottevő, jelentőségük mégis óriási, hiszen – az Uniós deregulációnak köszönhetően – büntetlenül bevezethetik a gazdaságba a kétnyelvűséget. Máris látszik, hogy az etnikai cégek hatása tovagyűrűző: több multinacionális vállalat, például a Kaufland vagy a Lidl már Marosvásárhelyen is kétnyelven reklámoz. Ebben óriási potenciál van, mert a többség még csak óvatosan kísérletez, próbálgatja, hogy meddig mehet el anélkül, hogy a román vásárlók elpártolnának a kétnyelvű marketing miatt.

A gazdaság kétnyelvűsítését szintén prioritásként kellene kezelni, mert minél szélesebb körben megvalósul, annál nagyobb lenne az igény a magyarul tudó alkalmazottakra, a magyar nyelv tehát versenyelőnyt jelenthetne a piacon. Ezzel pedig a jövedelmi hátrányok egy részét is le lehetne faragni.